Baleár-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baleár-szigetek
(Illes Balears
Islas Baleares)
Locator map of Balearic.png
Baleár-szigetek címere
Baleár-szigetek
címere
Baleár-szigetek zászlaja
Baleár-szigetek
zászlaja
Közigazgatás
Ország  Spanyolország
Székhely Palma de Mallorca
Elnök José Ramón Bauzá (Partido Popular, 2011-től)
Polgármester Francina Armengol (2015. június 30.–)
Irányítószám IB
Körzethívószám +34 971
Népesség
Teljes népesség 1 124 744 fő (2015)
Népsűrűség 214 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 4992 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Baleár-szigetek (Spanyolország)
Baleár-szigetek
Baleár-szigetek
Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 39° 30′, k. h. 3° 00′Koordináták: é. sz. 39° 30′, k. h. 3° 00′
Islas Baleares - Mapa municipal.svg
Baleár-szigetek
weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baleár-szigetek
témájú médiaállományokat.

A Baleár-szigetek (katalánul: Illes Balears, spanyolul: Islas Baleares) Spanyolország egyik autonóm közössége, egyben tartománya (provinciája); azon 7 autonóm közösség egyike, mely egyetlen tartományból áll. Az Ibériai-félszigettől keletre 100–200 km távolságra, a Földközi-tenger nyugati medencéjében található.

Napjainkban Európa egyik legnépszerűbb nyaralóhelye kellemes klímájának és egyéb adottságainak köszönhetően. Őslakosainak anyanyelve a katalán, de mindenki beszél spanyolul.

Földrajza[szerkesztés]

Geológiailag a dél-spanyolországi Betikai-Kordillerák folytatása.

A szigetcsoport 5 nagyobb tagja:

Elhelyezkedése Kép Zászló Név
Localització de Mallorca.png Mallorca.jpg Flag of Mallorca.svg Mallorca
Localització de Menorca.png Menorca.jpg Bandera de Menorca.svg Menorca
Localització d'Eivissa.png Ibiza.jpg Ibiza flag.svg Ibiza (katalánul Eivissa)
Localització de Formentera.png Ibiza.jpg Ibiza flag.svg Formentera
Localització de Cabrera.png Archipiélago de Cabrera.jpg Vlag ontbreekt.svg Cabrera
A Baleár-szigetek térképe

Története[szerkesztés]

A szigetcsoport legkorábbi lakóiról számos legenda maradt fent, az egyik hagyomány szerint a szigeteket a trójai háború után a görögök gyarmatosították.
A szigetek lakossága nagyon vegyes, akiknek szokásairól több furcsa történetet is meséltek. Egyes történet szerint az itt talált nép eleinte csupaszon, vagy csak juhbőrbe burkolva jártak – innen ered a szigetek neve (Gymnesian-szigetek) a népi etimológia egyik változata szerint – a föníciaiak öltöztették fel őket a széles tunikákba. Más történetek szerint meztelenek csak a nyári forróságban voltak. Más legendák pedig úgy tartják, hogy a lakosság üreges sziklák között és mesterséges barlangokban élt. Házasságuk és temetkezési szokásaik is sajátosak, római megfigyelők szerint Diodoroszhoz kapcsolódnak.

Az ókorban a szigetek lakói zsoldosként szolgáltak, először a karthágóiak, utána pedig a rómaiak alatt. A föníciaiak a szigeteket nagyon korai időkben birtokba vették; a kolonizációnak egy figyelemre méltó nyomát őrzi a város Mago (MAO Menorca). Karthágó bukása után a szigetek a jelek szerint gyakorlatilag függetlenek lettek. A rómaiak azonban könnyen találtak ürügyet a szigetek elfoglalására. A nagyobb szigeten 3000 római és spanyol telepes alapította meg Palma és Pollentia városát.

Geiserich vandál király hódította meg a szigeteket, majd valamikor 461 és 468 körül a Római Birodalom. Azonban 533 végén, vagy 534 elején, az Ad Decimum csata után a Bizánci Birodalom irányítása alá került. Később, 698 és a 707 között az Omajjád kalifátus uralma alá került. 859–862 között pedig a virágzó szigeteket a svéd viking király Björn Ironside és testvére Hastein fosztották ki.

902 körül a Córdobai Emirátus volt névlegesen a sziget hűbérura, majd a Cordobai Emirátus szétesése után a tizenegyedik század elején Mujahid al-Siqlabi, Taifa Denia uralkodójának flottája szerezte meg az irányítást a szigetek felett 1015-ben a későbbi Szardínia és Pisa expedíciók bázisaként. 1050-ben a sziget kormányzója Abd Allah ibn Aglab fellázadt, és létrehozta a független Taifa Mallorcát.

Évszázadokon át a baleár hajósok és kalózok voltak a Földközi-tenger nyugati partjainak urai. De az olasz tengeri köztársaságok bővülő befolyása és a hatalomváltás az Ibériai-félszigeten a muszlim államok és a keresztény államok között sérülékennyé tette a szigeteket. 1113-ban indult keresztes hadjáratot vezető Ugo da Parlascio Ebriaco érsek Pietro Moriconi Köztársaság Pisa, 420 hajóval, a nagy hadsereg és a pápa személyes megbízottja. Az olasz városok Firenze, Lucca, Pistoia, Róma, Siena, és Volterra, a szardíniai és korzika katalán erők mellett Ramon Berenguer, Hug II Empúries, és Ramon folC II Cardona Spanyolországból érkezett, és occitanian erők mellett William V. Montpellier, Aimery II Narbonne, és Raymond I. Baux Franciaországból érkezett. Az expedíció jelentős támogatást kapott, I. Constantinus a Logudoro-tól és a Porto Torres.

A keresztes hadjárat során, 1115-ben kifosztották Palma-t, ez a szigeteken, véget vetett a nagy tengeri hatalom időszakának, de egy éven belül a most összetört szigetek elfoglalták a berber almorávidákat. Az Almoravidok legyőzték, és 1147-ben leváltották Észak-Afrikában és az Ibériai-félszigeten a rivális Almohad Marrakech dinasztiát. Muhammad ibn Ganiya, a Almoravid igénylő, Palma-ba menekült és azt fővárossá alapította. Dinasztiája, a Banu Ghaniya szövetségest keresett, hogy visszaszerezze az Almohad királyságot, Genovának és Pisának megadta az első kereskedelmi engedményeket a szigeteken. 1184, egy expedíciót küldtek visszaszerezni Ifrikija (a part menti területeken a mai Tunézia, Algéria keleti és nyugati Líbia), de az expedíció vereséggel végződött. 1229-ben I. Jakab aragóniai király meghódította Mallorca-t. Mallorcat gyorsan követte a többi sziget meghódítása is: 1232-ben Menorca és 1235-ben Ibíza is. 1236-ban a legtöbb sziget I. Péter építette ki királyságát. Péter uralkodott Palma-n, de halála után 1258-ban, a szigetek visszatértek az Aragóniai koronához.

I. Jakab halála után 1276-ban fiai között osztották fel a tartományokat, mellyel egy új Királyság jött létre Mallorcán a Baleári-szigeteken és a szárazföldi megyékben Roussillon vagy Montpellier, fia, II. Jakab irányítása alatt, a vazallus Aragónia Királyság pedig bátyjára, Peter-re maradt.

1469-ben, aragóniai Ferdinánd (Aragónia királya) és I. Izabella kasztíliai királynő (Queen of Kasztília) voltak házasok. Haláluk után, saját területükön (addig külön kormányozták) unokájuk, V. Károly császár uralkodott. Ez tekinthető a modern spanyol állam alapjának.

A Baleár-szigetek is gyakran támadták meg berber kalózok Észak-Afrikából; Formenterat lakossága átmenetileg felhagyta lakossága is. 1514-ben, 1515-ben és 1521-ben a Baleár-szigetek partjain és a spanyol félszigeten a török ​​kalózok parancsnoksága alatt az oszmán tengernagy, Hajreddin Barbarossa rajtaütött a lakosságon.

1713-ban az utrechti szerződés eredményeként Menorca szigete brit gyarmat. Ezt a szerződést aláírta Nagy-Britannia, a Norvég Királyság Portugália, valamint a Spanyol Királyság is, hogy véget vessen a spanyol örökösödési háború okozta konfliktusnak Gibraltár, a Menorca Királyság, Nagy-Britannia, Szardínia közt. A Spanyolországban aláírt párizsi békeszerződés 1783-ban azonban a francia forradalmi háborúk idején Spanyolország Franciaország szövetségese lett, francia uralom jött.

Menorca végül visszakerült Spanyolországhoz. Az utolsó brit megszállás, 1798-tól 1802-ig tartott a brit haditengerészeti erők folyamatos jelenléte mellett, ami azonban azt jelentette, hogy a Baleár-szigeteket soha nem foglalták el a francia napóleoni háborúk idején.

Lakosság[szerkesztés]

A lakosság 79%-a él Mallorca szigetén. A szigetek sűrűn lakottak, a népsűrűség több mint 200 fő/km². Ez a turistaszezon alatt ötszörösére nő.

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

A szigetcsoport hivatalos nyelve a spanyol (castellano) és a katalán (català), mellettük a beszélt nyelvben léteznek a keleti katalán dialektus helyi – mallorcai (mallorquí), menorcai (menorquí) és ibizai (eivissenc) – szubdialektusai is.

Oktatás[szerkesztés]

A szigeteken 394 iskola található, amiből 263 állami.

A Távoktatás Nemzeti Egyeteme mellett a Baleári Egyetem is képviselteti magát a szigeteken.

Turizmus[szerkesztés]

A külföldi turisták száma szerint a Baleár-szigetek – évi 9, 8 millió külföldi turistával – Katalónia után második Spanyolország autonóm közösségei között. Az AENA (a spanyol repülőtereket és polgári légi közlekedést működtető társaság) által közölt adatok szerint a szigeteken Mallorca a fő turisztikai úti cél 65%-kal. A következő Ibiza (katalánul Eivissa) 37%-kal, majd Menorca és Formentera, 18,13%-kal, illetve 12,37%-kal. A szigeteket felkereső külföldi turisták elsősorban Európából (főleg Németországból és az Egyesült Királyságból) érkeznek.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baleár-szigetek témájú médiaállományokat.
Wikiszótár
Nézd meg a baleár-szigetek címszót a Wikiszótárban!