Athosz-hegyi Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Hegyi Autonóm Kolostorköztársaság
Αυτόνομη Μοναστική Πολιτεία Άγιον Όρος
[Aftónomi Monasztikí Politía Ájon Órosz]
Az  Athosz-hegyi Köztársaság zászlaja
Az  Athosz-hegyi Köztársaság zászlaja
Athos in Greece.svg

Fővárosa Kariész
é. sz. 40° 09′ 26″, k. h. 24° 19′ 35″
Államforma teokratikus köztársaság
Hivatalos nyelv Görög
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Becsült 2300 fő
Népsűrűség 6,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 336 km²
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Euró (EUR)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Hegyi Autonóm Kolostorköztársaság témájú médiaállományokat.

Az Athosz-hegyi Köztársaság térképe

Az Athosz-hegyi Köztársaság (görögül Όρος Άθως [Órosz Áthosz]) Görögország északi részében, a Chalkidiki-félsziget keleti földnyelvén, az Ájion Órosz (Szent-Hegy)-félszigeten fekvő autonóm klerikális kolostorköztársaság.

Az ország névadója a félsziget végében emelkedő Athosz-hegy. Nevezik Szent Hegynek is (görögül Άγιον Όρος [Agio Orosz vagy Agion Orosz], bizánci görög nyelven Άγιον Όρος [Hagion Orosz]). Az ókorban a félsziget neve Ακτή [Akte] volt.

Földrajz[szerkesztés]

A félsziget a nagyobb Chalkidiki-félsziget keleti nyúlványa, amely 7-12 kilométer széles és 60 kilométer hosszan nyúlik be az Égei-tengerbe. Területe 390 km². Északi szomszédja a görögországi Közép-Makedónia régió. Az Athosz-hegy meredek, sűrű erdővel borított emelkedői 2033 méter magasságba nyúlnak fel.

A félsziget körüli tengerek a hajók számára veszélyesek. Ezt jól tudták már az ókorban is, különösen azután, hogy Kr. e. 492-ben itt semmisült meg a görögökre támadó perzsa hadsereg flottája egy viharban, az ókori források szerint mintegy húszezer ember halálát okozva.[1]

Története[szerkesztés]

A legenda szerint itt kötött ki Szűz Mária János evangélistával, amikor Ciprus felé hajózott 49-ben[2]. Olyan szépnek tartotta, hogy megkérte imájával Jézust, fiát, hogy legyen az ő kertje, és megadta neki. Az Athosz-hegy első kolostorát, a Nagy Lavrát 963-ban alapította Athoszi Szent Atanáz. A félszigeten 961-ben egységes fennhatóság alá került a keleti ortodox szerzetesek valamennyi örökölt birtoka. A 11. században több újabb kolostor épült a Bizánci Birodalom segítségével, és 1060-ban látta el a bizánci császár az első alkotmánnyal a szerzetesek közösségét.

A korábbi kiváltságos státuszát őrizve 1913-ig török uralom alatt volt, bár közben 1830-tól 50 évig orosz gyámkodás alatt állt. Az 1912-1913. évi balkáni háborúk során a görög hadsereg elfoglalta, de a Szent Hegyet önálló, semleges állammá nyilvánították. Azóta Görögország szerves részét képezi, de 1926-ban teljes körű belső önkormányzatot kapott, amit a mindenkori görög alkotmányok is tiszteletben tartottak.

Ma a köztársaság az ortodox vallás egyik fő központja, 20 kolostorban élnek ortodox szerzetesek a legősibb bizánci hagyományokat őrizve. 1988 óta világörökség.

Politika, közigazgatás[szerkesztés]

A világi közigazgatás épülete Kariészben

Az Athosz-hegy húsz ortodox kolostor otthona, amelyek autonóm teokratikus köztársaságot alkotnak Görögországon belül. Az Athosz-hegyen csak 21 évet betöltött, keleti ortodox hitű férfiak élhetnek. Egy 1060-ban kelt és máig érvényes bizánci bulla szerint nőknek, gyermekeknek, eunuchoknak tilos a félsziget területére lépniük, sőt azok a hajók, amelyek fedélzetén nők is tartózkodnak, csak 500 méterre közelíthetik meg a partjait.

Politikai ügyekben a görög külügyminisztérium, egyházjogi, vallási értelemben pedig a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus fennhatósága alá tartozik. Az irányítást egy ún. Szerzetesi Tanács látja el, élén annak elnökével.

A nők kitiltása a félszigetről[szerkesztés]

Nők belépését tiltó többnyelvű tábla

Mivel Szűz Mária szent kertje ezért nő nem léphet erre a földre. A nők belépési tilalmát a félszigetre IX. Kónsztantinosz bizánci császár hirdette ki hivatalosan 1046-ban.[3]

A 14. században IV. István Uroš szerb cár hozta a feleségét, Helénát ide, hogy megvédje a pestis elől. A feleség nem érinthette a talajt, így egész idő alatt a kocsiban kellett maradnia.[4]

Maryse Choisy, francia írónő 1920-ban matróznak álcázva magát lépett be a félszigetre. Kalandjait később könyvben is megírta, aminek a Un mois chez les hommes címet adta.[5]

Volt egy incidens az 1930-as években, miután Aliki Diplarakou szépségkirálynő férfinek öltözve belépett a köztársaság területére. Az esetről a Time magazinban is szó volt.[6]

Az Európai Parlament 2003-ban kérte a tilalom feloldását a nemek közötti egyenlőségre való tekintettel.[7]

A 20 önkormányzattal rendelkező kolostor[szerkesztés]

  1. Mejíszti Lávra (Μεγίστη Λαύρα)
  2. Vatopédi (Βατοπέδι)
  3. Ivíron (Ιβήρων)
  4. Hilandaríu (Χιλανδαρίου, Хиландар – szerb)
  5. Dioniszíu (Διονυσίου)
  6. Kutlumúszi (Κουτλουμούσι)
  7. Pandokrátorosz (Παντοκράτορος)
  8. Xiropotámu (Ξηροποτάμου)
  9. Zográfu (Ζωγράφου, Зограф – bolgár)
  10. Dohiári (Δοχειάρι)
  11. Karakálu (Καρακάλλου)
  12. Filothéu (Φιλοθέου)
  13. Szímonosz Pétra (Σίμωνος Πέτρα vagy Σιμωνόπετρα)
  14. Ajíu Pávlu (Αγίου Παύλου)
  15. Sztavronikíta (Σταυρονικήτα)
  16. Xenofóndosz (Ξενοφώντος)
  17. Oszíu Grigoríu (Οσίου Γρηγορίου)
  18. Eszfigménu (Εσφιγμένου)
  19. Ajíu Pandeleímonosz (Αγίου Παντελεήμονος vagy Ρωσικό)
  20. Konsztamonítu (Κωνσταμονίτου)

Lakosság[szerkesztés]

Azok a lakók, akik nem szerzetesek, a félsziget fővárosában, a 380 fős Kariészben élnek. Összesen mintegy 1400-an élnek a félszigeten.

Népcsoportok[szerkesztés]

Görög és más nemzetiségű ortodox szerzetesek.

Nyelvek[szerkesztés]

A kolostorokban a szertartások görögül folynak. Azonban a szerzetesek beszélnek még:

Vallás[szerkesztés]

A köztársaság területén csak ortodox szerzetesek élhetnek.

A szerzetesek életmódja[szerkesztés]

A félsziget már az 5. században a világtól elszigetelten, remeteségben élő szerzetesek lakhelye. Az évszázadok folyamán kialakuló kolostori közösségek mellett továbbra is fennmaradt a kolostori közösségektől részben független, de manapság csupán néhány szkítire jellemző, idioritmikusnak nevezett szerzetesi életforma. A kolostorokat és a szkítik többségét a koinobitikus, közösségi szerzetesi életforma jellemzi. A szkítik elszórtan vagy egymáshoz közel elhelyezkedő házakból álló szerzetesi települések. A félszigeten elszórtan kisebb épületek, aszkéták lakhelyei, remetelakok is megtalálhatók.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Megtalálták Dareiosz hajóhadának roncsait? – Múlt-kor.hu, 2004. január 20.
  2. Jenny Schroedel – John Schroedel: The Everything Mary Book: The Life And Legacy of the Blessed Mother. 2006–08–28. ISBN 9781605503165 Hozzáférés: 2017. máj. 31.  
  3. Schwimmer, Walter: Human Rights Aspects of Current Problems of Mount Athos. Report to international conference: "The Holy Mount Athos – the unique spiritual and cultural heritage of modern world” (Weimar, Germany) 23–26 June 2012. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)
  4. (C) 2006, ABC Design & Communication: VAGABOND – the first and only monthly magazine in English. Vagabond-bg.com, 1935. november 12. (Hozzáférés: 2009. május 5.)
  5. Sack, John. Report from Practically Nowhere. New York: Curtis Publishing Company, 148–149. o (1959) 
  6. The Climax of Sin, Time Magazine, 1953
  7. European Parliament resolution on the situation concerning basic rights in the European Union pp. Equality between men and women §98. European Parliament, 2003. január 15. (Hozzáférés: 2008. szeptember 6.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Athosz-hegyi Köztársaság témájú médiaállományokat.

Angolul[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]