Kréta (sziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kréta
Kreta-Lassíthi-Hochebene.jpg
Közigazgatás
Ország  Görögország
Régió Kréta
Székhely Iráklio
Népesség
Teljes népesség Lua-hiba a(z) Modul:Wikidata modulban a(z) 471. sorban: Hiányzó property= paraméter
Földrajzi adatok
Terület 8336 km²
Legmagasabb pont Ida-hegy (2456 m)
Időzóna EET (UTC+2)
Elhelyezkedése
Crete topographic map-fr.svg
Kréta (Görögország)
Kréta
Kréta
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 35° 11′, k. h. 24° 54′Koordináták: é. sz. 35° 11′, k. h. 24° 54′
A Kréta weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kréta témájú médiaállományokat.

Kréta (görögül Κρήτη, ógörög átírásban Krété, újgörögül Kríti) Görögország legnagyobb és a Földközi-tenger ötödik legnagyobb szigete, fővárosa Iráklio.

Görögország e legdélibb régióját a helybeliek csak Megáloniszosznak, azaz Nagyszigetnek becézik.

A sziget népszerű turistacélpont. A turisták szívesen látogatják a Knósszosz, Phaisztosz és Gortüsz ásatásait, Rethymno velencei kastélyát és a Szamariász-szurdokot.

Kréta a minószi kultúra (kb. i. e. 2600–1400), a legrégebbi ismert európai civilizáció központja volt.

A sziget 1913 óta az önálló Görögország része. A görög szabadságharc után még néhány évtizedig török uralom volt a szigeten, majd 1898-ban a krétaiak független államot hoztak létre, amely másfél évtizedes fennállás után egyesült a Görög Királysággal. A másik görög sziget, Ciprus brit gyarmattá vált, majd 1960-ban független állam lett, függetlenségét azóta is megőrizve. A 2010 óta tartó görög gazdasági válság miatt többen felvetették a sziget lehetséges egyoldalú elszakadását Görögországtól.[1]

Földrajz[szerkesztés]

Aradaina szurdoka

Kréta Görögország legnagyobb szigete, ugyanakkor (Ciprus után) a második legnagyobb a Kelet-Mediterrán térségben. 2005-ös adatok szerint 650 ezren élnek a szigeten. Kréta hosszanti alakú, 260 kilométer hosszúságban nyúlik el kelet-nyugati irányban. Legnagyobb szélessége 60 kilométer, a legkisebb 12 kilométer. Területe 8336 km², tengerpartjának hossza 1046 km. Északon a Krétai-tenger (görögül: Κρητικό Πέλαγος), délen a Líbiai-tenger (görögül: Λιβυκό Πέλαγος) határolja. A görög szárazföldtől körülbelül 160 km-re délre fekszik.

Kréta felszíne hegyekkel szabdalt. A nyugat-kelet irányú hegyvonulat meghatározza a sziget arculatát. Ezt a hegyvonulatot három különböző hegycsoport alkotja:

  • Fehér-hegység vagy Lefká Óri (Λευκά Όρη, 2452 m);
  • Idi-vonulat, Pszilorítisz (Ψηλορείτης, 2456 m);
  • Díkti-hegység (Δίκτη, 2148 m);
  • Kedrosz (1777 m);
  • Thripti (1489 m)

Ezek a hegységek termékeny fennsíkokkal (Laszithíu, Omalósz, illetve Nída), barlangokkal (Diktéo Ándro és Idéo Ándro) és szurdokokkal (például a híres Szamariász-szurdok, Φαράγγι της Σαμαριάς) ajándékozzák meg Kréta szigetét.

Több kisebb folyót találhatunk Krétán, például az Ieropotamoszt a sziget déli részén.

Közigazgatás[szerkesztés]

2011. január 1-je óta Kréta egyike Görögország 7 decentralizált régiójának.

2010-ig[szerkesztés]

2010. december 31-ig Kréta Görögország 13 régiójának egyike volt. Négy prefektúrára osztották: Haniá prefektúra (Νομός Χανίων), Iráklio prefektúra (Νομός Ηρακλείου), Laszíthi prefektúra, (Νομός Λασιθίου) és Réthimno prefektúra (Νομός Ρεθύμνης).

Kultúra[szerkesztés]

Kréta legnagyobb szülötte Nikosz Kazantzakisz író, a Zorba és a Krisztus utolsó megkísértése c. filmek forgatókönyvírója. Sírja Iráklióban (régi nevén: Kandia), a városfalon található. Ugyanitt született a híres festő, Domeniko Theotokopulosz (El Greco) is. Kréta szigetéhez kapcsolódik a Minótaurosz és a krétai labirintus mitológiai története.

Történelem[szerkesztés]

A sziget neve már a korai mezopotámiai írásos emlékekben is feltűnik. Későbbi krónikák szerint Sarrukín akkád király meghódította Kaptarát. Ez a sémi név maradt fenn a biblikus Kaphtór alakban, sőt az egyiptomi források is Keftiu néven említik. A korai görög korban Mínosz csak a királyság neve volt, a sziget neve továbbra is az ezen sémi névalakokból származó Krété.

Az emberfélék már 130 ezer évvel ezelőtt megjelentek a szigeten. A késő újkőkorszakban korban és a bronzkorban a minószi civilizáció ideje alatt a sziget meglehetősen fejlettnek számított a többi civilizációhoz képest. Számos ősi hatalom uralta a szigetet: a Római Birodalom, a Bizánci Birodalom, a Krétai Emirátus, a Velencei Köztársaság és az Ottomán Birodalom. 1898–1913 között a krétai kormány uralma alá került, majd csatlakozott a Görög királysághoz. Németország elfoglalta a második világháború alatt.

A történelem előtti Kréta

Az első emberfélék leletei megközelítőleg 130 000 évvel ezelőttig nyúlnak vissza, a őskőkorszakig. A települések nagy része az i. e. 7. évezredben már rendelkezett háziasított marhákkal, bárányokkal, kecskékkel, malacokkal és kutyákkal, mellette pedig gabonát és hüvelyes növényeket termesztettek. Ebben az időszakban már Knósszosz volt a központja Kréta szigetének, majd később a minószi időszaknak is. Pár ismertebb település ebből a korból Kephala, Magasza és Trapeza.

Phaisztosz romjai

A minószi civilizáció

Kréta Európa első fejlett civilizációjával rendelkezett, a minószival (megközelítőleg i. e. 2700–1420). Ez a civilizáció találta ki az eddig megfejtetlen lineáris A írást. A korai krétai történelemhez számos ismert legenda kapcsolódik, mint például Minósz király, Thészeusz és a Minótaurosz legendája. A Szantorinin történt vulkanikus robbanás miatt a civilizáció nagy része megsemmisült. Ekkor alakult ki a sziget mai nevének őse, a Keftiu. A név az akkád KPTR azaz kapturrūm (asszír kab/p-kûr-u(m)) szóra vezethető vissza, ami tárolóedényt vagy tárolóhelységet jelent. Ez a név a kereskedelemben betöltött szerepére utalhat az óasszír kereskedelem korában. Elképzelhető, hogy az anatóliai Kaptara település nevével is kapcsolatban van.

A Mükénoszi civilizáció

I. e. 1420 körül a görög anyaföldön kialakult mükénéi kultúra állama lerohanta a legyengült minószi civilizációt. Ekkortól egyedül a knosszoszi palota működött tovább, úgy tűnik, Knosszoszból igazgatták a sziget egészét. Ehhez alkalmazták a lineáris B írást, amelyet sikerült megfejteni, így bebizonyosodott, hogy a nyelv, aminek a leírására használták, a görög volt.

A dór hódítás

I. e. 1300 körül újabb görög hódító törzs hódította meg Krétát: a dórok. Elpusztították a knosszoszi palotát is, így velük indul a paloták utáni korszak. A spártaihoz hasonló katonacivilizációt hoztak létre, amely a római hódításig fönnállt. A dórok központja Gortüsz volt. Az időszak legjelentősebb dokumentuma a kőtáblákra vésett „gortüszi törvény”, mely átfogó képet ad az archaikus kor végének társadalmáról és jogrendjéről (Kr. e. 600 körül).

Gortüsz romjai

A római megszállás alatt

A rómaiak jelenléte a szigeten Marcus Antonius Creticus katasztrofális tengeri vereségével kezdődött a kalózok ellen. A hadvezér mellékneve, Creticus (Kréta legyőzője) csak a császárkorból dokumentált, amikor már megszépült az emlékezet. Tény, hogy a krétaiak a kalózok szövetségesei voltak, a kalózok pedig szövetségesül kínálkoztak Mithriadész királynak, így ezzel a győzelemmel Kréta belesodródott a mithridatészi háborúba, aminek részeként Quintus Caecilius Metellus Pius 3 légiójával meghódította a szigetet i. e. 69-ben, és így joggal kapta meg a Creticus jelzőt. Gortüsz (latinosan Gortys) maradt a főváros, de egy lett a sok római provincia közül, Cyrenaicával együtt, így ezek alkották Crete at Cyrenaicát. Mikor Diocletianus újra felosztotta a birodalmat, Kréta Cyrenaicával együtt alkotta a Moesia dioecesisét és később I. Constantinus áthelyezte a szigetet a macedoniai dioecesishez.

Bizánci Birodalom - 1. korszak

A népvándorlás és a Nyugatrómai Birodalom széthullása Krétát csak közvetve érintette: a később "bizánci"-nak nevezett Keletrómai Birodalom része maradt, de a válságokból bőven kijutott a szigetnek is: földrengések sújtották 365-ben és 415-ben, a vandálok célpontja lett 467-ben, a szlávok fosztogatták 623-ban, az arabok 654-ben, a 670-es években, majd a 8. században számos alkalommal.

Egyházi szempontból fontos fordulat, hogy a Képrombolás körüli viszály elemeként 732-ben III. León bizánci császár áthelyeztette a szigetet a római pápa fennhatósága alól a konstantinápolyi képromboló egyház oltalma alá. A konstantinápolyi egyházi fennhatóság az ortodoxia győzelme után is fönnmaradt.

A Krétai Emirátus

824-ben andaluszi száműzöttek foglalták el a szigetet Abu Hafsz vezetésével, és felállították a Krétai Emirátust. Legmaradandóbb tettük a sziget mai fővárosának, Heraklionnak a megalapítása volt. Már a hódítással párhuzamosan kiépítették ezt az erődöt, tőlük származik történelemből ismert eredeti neve is, latinos formában: „Candia” (a mai városnév egy igazából ismeretlen helyű római kikötő, „Heraklion” nevének a fölvétele, ami a XIX. században történt).

A Bizánci Birodalom képtelen volt elfogadni a sziget elvesztését, ezért 842-ben és 843-ban Theoktisztosz vezetésével próbálták visszaszerezni Krétát. A későbbi, 911-es és 949-es bizánci hadjáratok is kudarccal végződtek. 960-ban Niképhorosz Phókasz hadjárata végül sikeresen zárult, és a sziget ismét a Bizánci Birodalom része lehetett.

Bizánci Birodalom - 2. korszak

961-ben Niképhorosz Phókasz helyreállította a bizánci vezetést a szigeten, mely 1204-ig tartott, és lényegében békekorszakot jelentett. 1204-ben, amikor a negyedik keresztes hadjáratban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, a sziget először a genovaiak majd 1212-től a velenceiek kezébe került.

Velencei uralom

Frangokasztello erődje

1212-től beszélünk a sziget történelmében velencei uralomról, amely megközelítőleg 4 évszádig tartott. A lakosság megszállónak tekintette a hatalmaskodó nyugatiakat, tíz fölkelés is kitört ellenük a súlyos adók, és a felekezeti különbség miatt.

A reneszánsz ugyanakkor ez idő alatt söpört végig a szigeten és számos alkotással, épülettel járult hozzá Kréta történelméhez és művészetéhez. Ismerősebben csenghet a krétai iskola vagy a késő bizánci művészet, amely az utolsó művészeti hagyományát mutatta be egy elbukott birodalomnak.

A krétai reneszánsz legismertebb képviselője El Greco, a festő és Nikolasz Kalliákisz (1645–1707), Jeórjosz Kalafátisz (1652–1720), Andríasz Muszalusz (1665–1721) és Vicsencosz Karnasosz írók, akik krétai görög nyelven írtak, életben tartották a görög írásbeliséget, amely a szárazföldi Görögországban a török uralom miatt megszűnt. A katolikus velencei birodalom uralma alatt az akkor Candiának nevezett mai Heraklion városa volt a legjobban védett Kelet-Mediterrán város. 3 kiemelt erőddel rendelkezett a sziget, ami Gramvousa, Spinalonga és Fortezza településeknél kapott helyet. Más ismertebb erődítmény volt még a Kazarma erőd Sitiában. 1492-ben a spanyol zsidók a szigetre menekültek. A becsült statisztikák szerint 1627-ben 800 zsidó volt Candia városában, akik a város 7 százalékát adták, így ebből kiindulva a velencei kormányzat komoly pénzeket tudott behajtani a zsidó társadalmon a menedékért cserébe.

A velencei uralom a sziget nagyobb részén gyorsan összeomlott a törökök 1640-es támadásai idején, ugyanakkor Candia ostroma 21 évig tartott, így 1669-től számítjuk az Ottomán korszakot.

Az Ottomán Birodalom idején

Az Ottomán Birodalom meghódította Kréta szigetét 1669-ben, a candiai ostrom után. Számos görög krétai más velencei fennhatóságú régióba menekült az Ottomán-Velencei háborút követően. Sokan követték Simone Stratigót, aki Dalmáciába vándorolt Krétából 1669-ben.

Heraklion, az akkori Candia magas falakkal és bástyákkal volt körülvéve, melyeket a 17. században délre és nyugatra is kibővített. A gazdagok negyede az északkeleti részen volt található, ahol az elit lakott. Az Ottomán Birodalom ideje alatt a várost "kihalt város"-ként is ismerték, mert a hosszú ostrom során elnéptelenedett. A város népességét kétféleképpen próbálták helyreállítani a törökök: az első variációnál a török elit próbálta meg helyreállítani a romvárost nagy összegű adományokkal. A második módszer az volt, hogy a bevételek növelése érdekében eladták a városi tulajdonokat, hogy a pénzből fejleszteni tudják a várost és a hozzá tartozó területeket. Molly Greene (2001) szerint számos ingatlan-tranzakció ment végbe a török uralom ideje alatt. A "kihalt városban" a kisebbség is hasonló jogokkal rendelkezett egy birtok vagy épület megvásárlásakor. A keresztényeknek és a zsidóknak is lehetőségük volt vásárolni vagy eladni az ingatlantulajdonaikat.

1770 húsvétján jelentős felkelés volt a szigeten az Ottomán hatalom ellen, melynek felbujtója Daskalogiannis, egy skafiai hajótulajdonos volt, aki az Orlov flottától kapott ígéretet, hogy segítenek legyőzni az Ottomán Birodalmat, de az ígért segítség sosem érkezett meg. Daskalogiannis végül megadta magát az Ottomán birodalomnak. A krétaiak tiszteletük jeléül a chaniai reptért Daskalogiannis után nevezték el.

Az 1866-1869-es Nagy Krétai Forradalom (Κρητική Επανάσταση του 1866) egy 3 éves lázadás volt a török uralom ellen, és ez volt a 3. és egyben a legnagyobb forradalom a Görög Függetlenségi Háború (1830) és a Független Krétai Állam létrejötte között (1898). A nyugat-európai liberális körökben óriási felháborodást kavart az arkadi vérengzés. Ez az esemény 1866 novemberében történt, mikor is nagy ottomán erők ostrom alá vették az Arkadi Kolostort, amely akkoriban lázadók főhadiszállása volt. 259 védő és 700 asszony és gyerek talált menedéket a kolostorban. Pár napos harcot követően a törökök betörtek a kolostorba. Ekkor a kolostor apátja meggyújtotta a pincében található puskapor készletet és a legtöbb védő, asszony és gyerek a robbanásban vesztette el az életét.

Az érem másik oldala, hogy a török uralom idején sok helybéli görög fölvette a muszlim vallást, és a török állam lojális alattvalójának mutatkozott. Emiatt, bár etnikailag görögök voltak, beszélték a krétai görög nyelvjárást, a 19. századi politikai kontextusban mégis törökökként kezelték őket. Ennek súlyos következményei lettek az első világháború után.

A krétai állam 1898 - 1913

A folyamatos krétai felkelések 1889-ben, 1895-ben és 1897-ben a nagyhatalmakat ráébresztették arra, hogy a szigeten uralkodó állapotokat meg kell szüntetni, ezért a sziget vezetését egy négy tagú bizottságra, pontosabban 4 admirálisra bízták.

1898. augusztus 25-én a török maffia több száz krétai görögöt mészárolt le a brit konzullal és 17 brit katonával együtt. Ennek következménye az lett, hogy a nagyhatalmak 1898 novemberében kiűzték a törököket a szigetről, és létrehozták az autonóm krétai államot. A szigetet egy nemzetközi katonai erő biztosította, amelynek György görög herceg volt a főbiztosa, akire 1898-ban ruházták rá a megbízást a nagyhatalmak.

György herceget Alexandros Zaimis váltotta 1906-ban. Míg Zaimis nem volt a szigeten, addig a krétai képviselők egyoldalú döntésével egyesültek Görögországgal, viszont ezt nemzetközi szinten nem ismerték el egészen 1913. december 1-ig.

A görög-török háború következményei Krétán

Az I. világháború maga nem is, de az azt követő görög-török háború vagy török függetlenségi háború áttételesen súlyos következményekkel járt a szigetre nézve: miközben Kisázsiából mintegy másfél millió görögöt űztek el, Krétáról pedig a muszlim vallású, törökként kezelt lakosságot telepítették ki. Ezt a háborút lezáró Lausanne-i békeszerződés szentesítette.

Második világháború

A második világháború alatt, a szigeten zajlott a krétai csata 1941 májusában. Ez volt az első olyan csata az eddigi történelem folyamán, ahol ilyen nagy számban alkalmazták az ejtőernyősöket egyetlen hadművelet során. Viszont itt sikerült kihasználni először a szövetségeseknek az Enigma titkosításból kinyert információkat és ezzel meghiúsítani a németek villámakcióját és itt találkozhattak a németek először a lakosság tömeges fegyveres ellenállásával, amely több ezer német katona halálát okozta. A németek a csata első napján 7000 ejtőernyőst vesztettek, köszönhetően a krétai és brit csapatok lélekjelenlétének és Hitler innentől kezdve nem használta több bevetésen az ejtőernyősöket a háború folyamán. A német hadsereg a hatalmas veszteségeket követően a lakosságon állt bosszút úgy, hogy a helyi falvakból véletlenszerűen kiválasztott polgárokat mészárolta le. Egyik legismertebb példa erre a Kondomari faluban történt tömegmészárlás.

A mai Kréta

A görög államiság helyreállítása óta a sziget történetében a legnagyobb fordulatot a tömegturizmus megjelenése okozta a hatvanas évek kezdetétől. Az addig mezőgazdaságból élő tradicionális társadalom radikálisan átalakult: ma a legfőbb megélhetési forrás a turizmus kiszolgálása.

Növény- és állatvilága[szerkesztés]

Kréta őshonos élővilágára alapvetően rányomja bélyegét az a tény, hogy bár a sziget korábban szárazföldi kapcsolatban állt Kisázsiával, a pliocén korszak közepén teljes területe víz alá került.[2] A pliocén végén vagy a pleisztocén elején újból kiemelkedett a Földközi-tengerből, de a növényeknek és állatoknak újra kellett kolonizálniuk. Ebből a szempontból a krétai élővilág az óceáni szigetekére emlékeztet: felülreprezentáltak a jól úszó, repülő, vagy hordalékkal utazó állatok. Az ókori görögöknek is feltűnt, hogy a szigetről hiányoznak a veszélyes állatok: medvék, farkasok, sakálok vagy mérgeskígyók. Ők ezt Héraklész művének tartották, a hős állítólag megtisztította az efféle állatoktól Zeusz szülőhelyét. A keresztény időkben Pál apostolt tartották a sziget megtisztítójának, aki két évig élt Krétán.

Történelem előtti élővilág[szerkesztés]

A Krétán megtelepedő emlősfajokra jellemző, hogy - akárcsak más szigeteken - a nagy termetű fajok az izolált zsugorodás következtében törpenövésűek lettek, a kisebbek mérte pedig megnőtt. Az ember megtelepedése előtti fauna két részre osztható:

Az I. biozóna képviselői 1,8 millió évtől 300 000 évvel ezelőttig éltek. Ide tartozik a krétai törpemamut (Mammuthus creticus), a krétai törpevíziló (Hippopotamus creutzburgi), a krétai egér (Kritimys sp.).

A II. biozóna tagjai 300 000 évvel ezelőtt váltották fel a korábbi faunát és 10 000 évvel ezelőtt pusztultak ki. Ide tartozik a krétai törpeelefánt (Palaeoloxodon chaniensis), nyolc (részben törpenövésű) szarvasfaj (Candiacervus), a Mus nemzetsége tartozó nagytermetű egérfajok, a krétai vidra (Lutrogale cretensis) és a nagy, 60 cm magasságú krétai bagoly (Athene cretensis).

Emlősök[szerkesztés]

A legjellegzetesebb krétai emlősállat a krétai bezoárkecske vagy kri-kri, az ember által behozott házikecskék több ezer éve visszavadult leszármazottja, amely ma már a vadkecskék egy alfajának számít. A Szamária Nemzeti Parkban a turisták is találkozhatnak vadon élő példányaival. A szigeten endemikus még a krétai cickány, és a krétai tüskésegér. Helyi alfaja él itt a vadmacskának és megtalálható a nyest, a menyét és a borz.

A szigeten a következő denevérfajok honosak: Blasius-patkósdenevér, kis patkósdenevér, nagy patkósdenevér, hegyesorrú denevér, csonkafülű denevér, bajuszos denevér, fehérszélű törpedenevér, közönséges törpedenevér, alpesi denevér, közönséges késeidenevér, barna hosszúfülű-denevér, hosszúszárnyú denevér és nagy szelindekdenevér.

Madarak[szerkesztés]

Kréta gazdag madárvilágába tartoznak a sasok, fecskék (melyek az észak-afrikai éghajlati zónába tartozó déli partvidéken egész évben megmaradnak), pelikánok és darvak. A nehezen hozzáférhető hegyekben és szurdokokban fészkel a veszélyeztetett szakállas saskeselyű. Rajta kívül él még a szigeten szirti sas, héjasas, fakó keselyű, Eleonóra-sólyom, vándorsólyom, Feldegg-sólyom, vörös vércse, macskabagoly, kuvik, dolmányos varjú, havasi csóka, havasi varjú, búbos banka és sok más madárfaj.

Hüllők és kétéltűek[szerkesztés]

Gyíkokkal és gekkókkal gyakran, teknősökkel és siklókkal ritkábban találkozhatunk. A békák és varangyok inkább csak eső után aktívak.

A szigeten él a balkáni zöldgyík, égei-tengeri faligyík, érces szkink, siklószemű gyík, fali gekkó, török gekkó, Kotschy gekkója, mór teknős és kaszpi víziteknős. Korábban előfordult az európai kaméleon is, de a mezőgazdasági vegyszerezés miatt vadon élő populációi ma már kipusztultnak tekinthetők.

Négy siklófaj él Krétán, az emberre egyik sem veszélyes: a leopárdsikló, a balkáni haragossikló, a kockás sikló és az egyedüli mérges faj, a macskakígyó, ám ez utóbbi hátulméregfogas sikló és csak kis testű rágcsálókat vagy gyíkokat képes elérni a méregfogával.

Két tengeri teknős található Kréta környékén a levesteknős és az álcserepesteknős, mindkettő veszélyeztetett faj. Az utóbbi a nagy turistaforgalmú Rethimno és Chania, valamint a déli öblök homokos tengerpartjain költ.

A kétéltűeket a zöld varangy, amerikai varangy, zöld levelibéka és a tavi béka képviseli.

Növények[szerkesztés]

Pálmafák Vai strandján

A sziget keleti részén Vai üdülőtelepülésnél található Európa legnagyobb természetes pálmaerdője.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Crete című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Melissa Müller: Kreta (Bruckmann Vg., 1999) ISBN 3765434949
  • Kiki Santorinäu: Kreta Knossos-Phästos-Malia (Toubis Vg.) ISBN 9605400731
  • Panyik I. - Sellei S.: Kréta-Mükéné-Trója (Képzőművészeti Alap, 1980) ISBN 9633361605
  • Melissa de Villiers: Görögország (Nyitott szemmel sorozat) (Kossuth Kiadó, 2002) ISBN 963094314X
  • Dr. Móczár István: "A minószi Atlantisz rejtélye" (Budapest- Print, 2004) ISBN 9636951624
  • Dr. Móczár István: "Európa Atlantisza" (Európa Atlantisza Könyvkiadás, 2009) ISBN 9789630664844

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kréta (sziget) témájú médiaállományokat.