Minótaurosz
A Minótaurosz (ógörögül: Μῑνώταυρος) a görög mitológiában félig ember, félig bika alakú teremtmény volt. Az emberek szeme elől abba a labirintusba rejtették, amelyet Daidalosz épített Kréta szigetén.[1] A név jelentése Minósz bikája.
Születésének története[szerkesztés]
A mítosz szerint mielőtt Minósz királlyá lett volna avatva, jelet kért Poszeidontól, hogy vajon ő vagy fivére lesz-e az uralkodó. Poszeidón Minósznak jósolta a királyságot és ennek jeléül egy fehér bikát küldött, amelyet Minósznak fel kellett volna áldoznia a jóslat beteljesülésekor. Minószt azonban elbűvölte a tengerből előbukkant fehér bika szépsége és ezért egy másik bikát áldozott fel, remélve, hogy Poszeidón nem veszi észre a cserét.
Poszeidón haragjában őrületet küldött Minósz feleségére, Pasziphaéra, így az asszony szerelmes lett a bikába. Az ezermester Daidalosz segítségével Pasziphaé megtalálta módját, hogyan egyesüljön a bikával, és ennek a násznak az eredménye lett Minótaurosz. Minótaurosznak emberteste volt, bikafejjel és farokkal.
| „ | Mihaszna állat, összetákolt torzalak...
...Félig bikának mása, félig emberé |
” |
| – Euripidész: Mihaszna állat... - töredék ismeretlen tragédiából. | ||
Amíg gyermek volt, Pasziphaé dajkálta, de később már nem tudta kezelni vérengző sarját. Miután Minósz tanácsot kért a delphoi jósdától, knósszoszi palotájában egy óriási labirintust építtetett Daidalosszal, és ott helyezte el a Minótauroszt.
Thészeusz és a Minótaurosz[szerkesztés]
Az athéniek megölték Androgeuszt, Minósz fiát, mivel féltékenyek voltak a sportban elért sikereire. Minósz bosszúhadjáratot indított Athén ellen, és a győzelem után azt követelte az athéniaktól, hogy minden kilencedik évben (egyesek szerint évente vagy hétévente) hét ifjút és hét leányt áldozzanak a Minótaurosznak. Amikor már harmadszorra kellett küldeni az áldozatot, Thészeusz önként jelentkezett, hogy megölje a szörnyet. Minósz lánya, Ariadné szerelmes lett Thészeuszba, ezért egy bűvös kardot adott neki, hogy le tudja győzni a Minótauroszt, valamint egy gombolyag fonalat, aminek segítségével kijuthatott a labirintusból. Thészeusz végül legyőzte a Minotauruszt és hősként tért haza.
Képek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Néhány mítosz Archiválva 2016. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, irodalomtanulas.hu
Források[szerkesztés]
- Szabó György: Mediterrán mítoszok és mondák. Mitológiai kislexikon, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973
- Dr. Móczár István: Európa Atlantisza. A minószi civilizáció tündöklése és hanyatlása, (Európa Atlantisza Könyvkiadás Maglód), 2009, ISBN 978-963-06-6484-4
- Dr. Rothschnek Jenő: Minotaurusz, huszadikszazad.hu
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Ford. Máthé Elek. Budapest: Magyar Helikon, Európa. 1978. ISBN 963-207-397-5
További információk[szerkesztés]
.png)
|
