Heten Thébai ellen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Heten Thébai ellen
Az ostrom ábrázolása egy ókori vázán
Az ostrom ábrázolása egy ókori vázán
Adatok
Szerző Aiszkhülosz
Műfaj Antik görög tragédia
Eredeti nyelv ógörög

Szereplők Eteoklész, Thébai királya
Antigoné, Oidipusz lánya
Iszméné, Oidipusz lánya
Hírnök
Thébai nők kara

Premier dátuma i. e. 467
Premier helye Athén

A Heten Thébai ellen (eredeti címeː Ἑπτὰ ἐπὶ Θήβας ) Aiszkhülosz egyik tragédiája, amelyet I. e. 467-ben mutatták be, a darab első díjat nyert az athéni Dionüszián. Egy trilógia keretében állították színre, amelynek másik két darabja a Láiosz, illetve az Oidipusz volt. Utánuk Aiszkhülosz feltehetően Szhpinx című szatírjátékát mutatták be.[1]

Előzmény[szerkesztés]

A négy darab a a Labdakidák történetét dolgozta fel, közülük csak a harmadik, a Heten Thébai ellen maradt fenn. Több kutató megpróbálkozott felvázolni, miről szólhattak az elveszett darabok. Reginald Pepys Winnington-Ingram az első két tragédiát így összegezteː „Láioszt Apollón jóslata figyelmeztette: ha városát biztonságban akarja tudni, utód nélkül kell meghalnia. Ő azonban nem engedelmeskedett; így megszületett Oidipusz, hogy megölje apját, és elvegye feleségét. Amint felfedezte az igazságot, Oidipusz megvakította magát, és megátkozta fiait. A fiúk összetűztek. A száműzetésben Polüneikész idegen sereget toborzott szülővárosa ellen. Thébát megtámadják, ostrom alá veszik. Eteoklész a védők vezére.”[1]

Cselekmény[szerkesztés]

A Heten Thébai ellen nyitányában Eteoklész, Oidipusz fia figyelmezteti a városlakókat, hogy a fivére, Polüneikész által vezetett akháj sereg általános támadásra készül. Szavait megerősíti a hírnök, aki beszámol arról, hogy a hét akháj vezér sorsot vetett, így döntve el, melyikük mely kapu ellen vezeti katonái. A nők kara félelmében az istenekhez fohászkodik, hogy segítsenek a városon. Eteoklész durván rátámad a „kibírhatatlan asszonyokra”, arra figyelmeztetve őket, hogy „a férfi gondja a közügy, nem asszonyéǃ” Eteoklész bejelenti, hogy magára vállalja az egyik kapu védelmét. (1-374)[2]

Ismét színre lép a hírnök, aki részletesen beszámol az akhájok harci rendjéről, egyenként megnevezve a hét vezért és a kaput, amelynél támad. Eteoklész válaszul saját vezéreit méltatja, akiket ellenük küld. A hetedik kapuért maga Polüneikész indul csatába, és Eteoklész úgy dönt, személyesen veri vissza fivérét. A kar arra kéri Eteoklészt, hogy ne fogjon fegyvert testvére ellen, de az uralkodó hajthatatlan. A karvezető kérdésére – „Saját öcséd vérét szertnéd ontani?” – így válaszolː „Nincs menekvés a végzetből, mit isten ád.” (375-719)[3] A kar előre jelzi a dráma végkimenetelét, a két fivér halálát. Az ismét színre lépő hírnök megerősíti, hogy Eteoklész és Polüneikész „egymás testvér-kezétől sújtva már halott.” (720-860)[4]

A darab végén megjelenik Eteoklész és Polüneikész két lánytestvére, Antigoné és Iszméné, siratva testvéreiket. Antigoné arról beszél, hogy hiába a tilalom, el kell temetni Polüneikészt. A hírnök megerősíti, hogy csak Eteoklészt szabad elhantolni, testvérét nem. Figyelmezteti Antigonét, „Hát légy makacsǃ Én újra megtiltom nekedǃ” (721-1078)[5] A kutatók többsége szerint ez a jelenet utólagos betoldás.[1][6]

Konfliktus[szerkesztés]

Trencsényi-Waldapfel Imre elemzése szerint a konfliktus magva abban van, hogy rátámadhat-e valaki a saját városára, amiért igazságtalanság érte. (A két fivér, apjuk halála után, megállapodott, hogy felváltva kormányoz majd, de Eteoklész megszegte ígéretét, ezért érkezett testvére haddal Thébai ellen.)[7] Aiszkhülosz nemmel válaszol a kérdésre, ezért kell Polüneikésznek meghalnia, de lakolnia kell bűnéért Eteoklésznak is.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Sebestyén
  2. Aiszkhülosz 43-48. oldal
  3. Aiszkhülosz 48-63. oldal
  4. Aiszkhülosz 63-67. oldal
  5. Aiszkhülosz 67-75. oldal
  6. Trencsényi-Waldapfel 20. oldal
  7. Apollodórosz 88-90. oldal
  8. Trencsényi-Waldapfel 19. oldal

Források[szerkesztés]

  • Trencsényi-Waldapfel: Trencsényi-Waldapfel Imre. Aiszkhülosz, Aiszkhülosz drámái. Európa Könyvkiadó (1962) 
  • Aiszkhülosz: Aiszkhülosz. Heten Thébai ellen, Aiszkhülosz drámái. Európa Könyvkiadó (1962) 
  • Sebestyén: Sebestyén Rita. Heten Thébai ellen, Hét kapu vára – Aiszkhülosz Heten Thébai ellen című darabjának térkezelése. Sebestyén Rita (2004) 
  • Apollodórosz: Apollodórosz. Harmadik könyv, VI., Mitológia. Európa Könyvkiadó (1977)