Havasi varjú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Havasi varjú
Alpenkrähe-Pyrrhocorax.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Varjúfélék (Corvidae)
Nem: Pyrrhocorax
Faj: P. pyrrhocorax
Tudományos név
Pyrrhocorax pyrrhocorax
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Vöröscsőrű csóka

Elterjedés
Chough range map.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Havasi varjú témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi varjú témájú médiaállományokat és Havasi varjú témájú kategóriát.

A havasi varjú más néven vöröscsőrű csóka (Pyrrhocorax pyrrhocorax) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. A havasi varjú egyike a Pyrrhocorax nemzetséget alkotó két madárfajnak. Nyolc alfaja hegyvidéki területeken, partvidéki sziklákon költ. Írország nyugati partvidékétől kezdve, Nagy-Britannián át, Európa déli részéig, valamint Észak- és Kelet-Afrikában, Közép-Ázsiában és India, Kína területén fészkel.

E madárfajnak fényes fekete színű tollazata van, hosszú, ívelt vörös színű csőre, vörös lábai vannak és hangos hívójele. Lendületes, akrobatikus röptét széttárt szárnytollainak segítségével hajtja végre. A havasi varjak párjukkal maradnak életük végéig és fészkelőhelyükhöz is hűségesen ragaszkodnak, mely gyakran egy kisebb barlang, vagy sziklahasadék a meredek sziklafalakon. Ágakból, gallyakból épített fészkét gyapjúval béleli és a tojó három tojást tojik fészekaljanként. Gyakran csapatokba verődve táplálkozik a rövid füvű legelőkön, ahol többnyire gerincteleneket fogyaszt.

Ragadozó és élősködő életmódja ellenére a legfőbb veszélyt számára a mezőgazdasági területek megváltozó felhasználása jelenti, mely az adott területeken népességének csökkenéséhez vezet, helyenként ki is pusztulhat emiatt, valamint élőhelye széttöredezetté vált Európában, ugyanakkor globálisan nem veszélyeztetett madárfaj. A havasi varjút, melynek angol neve a csókából ered, korábban gyújtogatásokkal hozták kapcsolatba és köze van Cornwall megyéhez és Canterburyi Szent Tamáshoz. A havasi varjú számos postai bélyegen szerepelt bizonyos országokban, beleértve Man-szigetét, ahol négy különböző bélyegen is feltűnt, valamint Gambiát, ahol e madárfaj sosem volt jelen

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eurázsiában, Marokkóban és Etiópiában fészkel. A havasi varjú Írországban, Nagy-Britannia nyugati részén, Man-szigetén, Dél-Európában, a Földközi-tenger medencéjében, az Alpokban, valamint Közép-Ázsia hegyvidéki területein, Indiában és Kínában fészkel, valamint két elszigetelt csoportja az Etióp-magasföldön fészkel. Elterjedési területén mindenütt állandó lakó, nem vándorol.

Elsődlegesen a magashegységi területeken él, Észak-Afrikában 20000-2500 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható, míg a Himalája vidékén 2400-3000 méteres magasságban fészkel. Ez utóbbi hegyvidéken nyaranta eléri a 6000 méteres magasságot is, ugyanakkor feljegyezték már a Mount Everesten 7950 méteres magasságban is. Írországban, Nagy-Britanniában és Bretagne-ban tengerparti sziklafalak hasadékaiban is költ. Táplálékát főleg a rövid füvű legelőkön gyűjti össze. Korábban jóval nagyobb területeken élt a partvidékek mentén, ám zsákmányállatainak élőhelye visszaszorult, így e madárfaj is eltűnt ezekről a vidékekről.[1][2] A havasi csókáknál alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban költ, amely madárfaj jobban alkalmazkodott a magaslati vidékeken való életmódhoz, táplálékhoz.

Magyarországon nagyon ritkán bukkan fel.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pyrrhocorax pyrrhocorax baileyi
  • Pyrrhocorax pyrrhocorax barbarus
  • Pyrrhocorax pyrrhocorax brachypus
  • Pyrrhocorax pyrrhocorax centralis
  • Pyrrhocorax pyrrhocorax docilis
  • Pyrrhocorax pyrrhocorax erythrorhamphos
  • Pyrrhocorax pyrrhocorax himalayanus
  • Pyrrhocorax pyrrhocorax pyrrhocorax

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A földön
és a levegőben

A névadó faj, P. p. pyrrhocorax kifejlett példányai 39-40 cm hosszúak és 73-90 centiméteres szárnyfesztávolságuk van és átlagosan 310 gramm testtömegűek. Bársonyos fekete színű tollazatuk zöldes fényű testükön és hosszú, ívelt, vörös színű csőrük, valamint vörös lábaik vannak. A hímek és a tojók hasonló megjelenésűek (bár lehetnek eltérések lábaik erősségében és csőrük szélességében)[3]. A fiataloknak narancssárga színezetű csőre van, rózsaszínes színű lábaik egészen az első őszig és tollazatuk kevésbé fényes.

A havasi varjakat kis valószínűséggel lehet összetéveszteni más madárfajokkal. Bár csókákkal és a havasi csókákkal osztják meg élőhelyük egy részét, a csókák kisebbek a havasi varjaknál és kevésbé fényes, szürkés tollazatuk van, míg a havasi csókáknak rövid, sárga színű csőrük van. Repülés közben a havasi varjakat meg lehet különböztetni a havasi csókáktól, mivel ez utóbbiaknak kevésbé szögletes szárnyaik és hosszabb, kevésbé négyszögletű farkuk van.

A havasi varjak jellegzetes csí-ó hívójelei hasonlóak a csókák hangjához, ugyanakkor nagyon is eltér a havasi csókák hangjelzéseitől. A havasi varjak kisebb testméretű alfajainak magasabb frekvenciájú hívójelei vannak, mint nagyobb társaiknak.[4]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A havasi varjak nagyrészt rovarokat, pókokat és egyéb gerinctelen állatokat fogyasztanak, melyet a földről, fűből szedegetnek össze, valamint hangyákat is fogyasztanak, amely szintén jelentős részt tesz ki táplálékforrásaik között. Közép-ázsiai alfaja a P. p. centralis gyakran háziállatok hátán kutat azok élősködői után[5]. Bár a gerinctelen állatfajok képezik táplálékának jelentős részét, ugyanakkor előfordul, hogy lehullott magvakat fogyaszt, mint például a Himalája vidékén, ahol árpát fogyaszt, melyhez a megérett kalászok megbontásával jut hozzá. A havasi varjak a Himalája vidékén telente nagy csapatokba verődnek[6].

Táplálkozásuk során előnyben részesítik azon területeket, melyet a legelő állatok, mint például a nyulak, vagy a juhok lelegeltek, amelyek kiterjedése jelentősen hozzájárul e madárfaj költési sikeréhez. A táplálkozásuk szempontjából megfelelő területek nagysága a tengerpartok közelében a kicsapódó só miatt, vagy a gyenge tápanyagú talajok területének növekedésével megnőhet.[7][8] Hosszú, ívelt csőrét arra használja, hogy hangyákat piszkáljon ki vele, valamint ganajtúró bogarakat, lárvákat, vagy egyéb gerinctelen állatokat ásson ki vele. Jellemzően a talajt 2-3 centiméteres mélységben bolygatja meg azokon a részeken, ahol kötöttebb talajok vannak, ám lazább szerkezetű talajoknál, akár 10-20 centiméter mélyre is képes leásni ennivaló után kutatva. [9][10]

Azokon a területeken, ahol a havasi csókákkal osztozik életterén ott csak viszonylag kis verseny zajlik e két madárfaj közt az élelemért. Egy olasz tanulmány kimutatta, hogy a havasi varjak főleg a tyúktaréj hagymáit fogyasztják, míg a havasi csókák különféle bogyókat és csipkebogyókat fogyasztanak. Júniusban a havasi varjak lepkék hernyóival táplálkoznak, miközben a havasi csókák lószúnyogok bábjait fogyasztják. A nyár későbbi részében a havasi csókák főleg szöcskéket fogyasztanak, amikor is a havasi varjak áttérnek a lószúnyogok bábjaira, legyek lárváira és különböző bogarak fogyasztására.[11] Mindkét madárfaj egyedei szoktak elrejteni repedésekbe, kövek alá táplálékot a szűkösebb időkre.[12]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A havasi varjú három éves korban válik ivaréretté és átlagosan évente mindösszesen egyetlen fészekaljat nevel fel, ugyanakkor a nagyobb egyedszámmal bíró csapatainál magasabb korban kezd el költeni.[13] A pár hűségesen együtt marad egész életükön át és fészkelőhelyükhöz is hűen ragaszkodnak. Terjedelmes fészküket gyökerekből, csarabok elszáradt növényi részeiből, vagy egyéb növényekből készítik el, melyet gyapjúval, vagy szőrrel bélelnek ki, példának okáért a Himalája vidékén a sörényes tahr szőrét használják fel. A fészket barlangokba, sziklák repedéseibe, vagy védett hasadékaiba építik sziklafalak oromzatán. A puhább homokkőbe gyakran majdnem egy méter mély üregeket vájnak.[14] Régi, elhagyatott épületeket is használhatnak fészeképítésük helyéül, valamint Tibetben napjainkban is használt kolostorok épületeit is igénybe vehetik fészeképítés céljából, valamint Mongólia fővárosában Ulánbátorban modern épületeken is raknak fészket. A havasi varjak fészkelhetnek továbbá kőbányákban, bányák aknáiban olyan helyeken, ahol csak ez elérhető számukra.

A tojók három-öt tojást tojnak, melyek 3,9 x 2,8 centiméter méretűek és 15,7 gramm súlyúak, melynek mintegy 6 százalékát a héj teszi ki. Krém alapszínű tojásaik a barna számtalan árnyalatával pöttyözöttek[15] A tojások mérete nőstényenként eltérhet, ugyanakkor független a fészek helyétől, vagy a fészekalj méretétől[16]. A tojók 17-18 napig kotlanak a tojásokon, mielőtt a fiókák kikelnének és a hímek táplálják őket a fészek mellől. A tojó a kikelt fiókákat további tíz napig melengeti[17], majd ezt követően mindkét szülő részt vesz azok táplálásában. A fiókák 31-41 nappal kikelésük után tollasodnak meg.

A fiatal egyedeknek 43 százalék esélyük van az első életévük túlélésére, miközben a felnőttek átlagos túlélési aránya nyolcvan százalék. A havasi varjak átlagosan hét évig élnek, ugyanakkor feljegyeztek már 17 éves példányt is[18]. A hőmérséklet és az esőzések, melyek megelőzik a költési időszakot összefüggenek azzal, hogy a fiatal egyedek közül hány éli meg tollazatának kifejlődését és túlélési esélyeikkel. Azon fiókák, melyek megfelelő körülmények közt töltik a kikelésük és kirepülésük közti időszakot, azok jóval nagyobb eséllyel élik túl életük ezen korai szakaszát és hosszabb ideig képesek a költésre életük során, mint azok az egyedek, amelyek rossz környezeti körülmények közt nőnek fel.[13]

Természetes ellenségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A havasi varjakra vándorsólymok, uhuk és szirti sasok vadásznak, míg a fészkeiket hollók támadják meg zsákmány után kutatva[19][20][21][22]. Spanyolország északi részén a havasi varjak szívesen fészkelnek fehérkarmú vércsék fészkeinek közelében. Ez a kis méretű rovarevő vércsefaj jobban fel tudja mérni, ha ragadozó bukkan fel a környéken és jóval erőszakosabban védi meg területét, mint a varjúfélék. Felmérések bizonyították, hogy azon havasi varjak költési sikere magasabb, amelyek a fehérkarmú vércsék közelében költenek és kisebb a sikertelen költések aránya is ( a sikertelen költés 16 százalék a vércsék közelében költő havasi varjak esetében, míg a sikertelenség 65 százalékos a másutt költő egyedek esetében). [22]

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IUCN Vörös Listáján szerepel, mint nem veszélyeztetett fajta. Európában veszélyeztetett. Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 Ft.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Chough. Royal Society for the Protection of Birds. (Hozzáférés: 2008. február 5.)
  2. Cornwall Chough Project. Projects. Royal Society for the Protection of Birds. (Hozzáférés: 2012. június 1.)
  3. (Summer 1996) „Age and sex determination of monomorphic non-breeding choughs: a long-term study” (PDF). Journal of Field Ornithology 67 (3), 428–433. o.  
  4. Laiolo, Paola (2001. május 1.). „Geographical Variation in the Calls of the Choughs”. The Condor 103 (2), 287–297. o. DOI:[0287:GVITCO2.0.CO;2 10.1650/0010-5422(2001)103[0287:GVITCO]2.0.CO;2]. ISSN 0010-5422.  
  5. Baietto, Marco (2007.). „Observation of Red-Billed Chough (Pyrrhocorax pyrrhocorax) Removing Fur from Himalayan Tahr (Hemitragus jemlahicus)” (PDF). Research Journal of Biological Sciences 2 (1), 89–90. o.  
  6. Rasmussen, Pamela C.. Birds of South Asia. The Ripley Guide. Volume 2. Smithsonian Institution and Lynx Edicions, 597–598. o (2005) 
  7. Mccanch, Norman (2000. november 1.). „The relationship between Red-Billed Chough Pyrrhocorax pyrrhocorax (L) breeding populations and grazing pressure on the Calf of Man”. Bird Study 47 (3), 295–303. o. DOI:10.1080/00063650009461189.  
  8. Blanco, Guillermo (1998. július 1.). „Traditional farming and key foraging habitats for chough Pyrrhocorax pyrrhocorax conservation in a Spanish pseudosteppe landscape”. Journal of Applied Ecology 35 (23), 232–239. o. DOI:10.1046/j.1365-2664.1998.00296.x.  
  9. Roberts, P. J. (1983.). „Feeding habitats of the Chough on Bardsey Island (Gwynedd)”. Bird Study 30 (1), 67– 72. o. DOI:10.1080/00063658309476777.  
  10. Morris, Rev. Francis Orpen. A history of British birds, volume 2. London, Groombridge and Sons, 29. o (1862) 
  11. Rolando, A (1997. április 1.). „A comparative analysis of the diets of the chough Pyrrhocorax pyrrhocorax and the alpine chough Pyrrhocorax graculus coexisting in the Alps”. Ibis 139 (2), 388–395. o. DOI:10.1111/j.1474-919X.1997.tb04639.x.  
  12. Wall, Stephen B. Vander. Food hoarding in animals. University of Chicago Press, 306. o (1990). ISBN 0-226-84735-7 
  13. ^ a b Reid, J. M. (2003.). „Environmental variability, life-history covariation and cohort effects in the red-billed chough Pyrrhocorax pyrrhocorax”. Journal of Animal Ecology 72 (1), 36–46. o. DOI:10.1046/j.1365-2656.2003.00673.x.  
  14. Ali, Salim. Handbook of the birds of India and Pakistan, 2, Oxford University Press, 239–242. o (1986). ISBN 0-19-562063-1 
  15. Chough Pyrrhocorax pyrrhocorax [Linnaeus, 1758]. BTOWeb BirdFacts. British Trust for Ornithology. (Hozzáférés: 2008. február 6.)
  16. Stillman, Richard A. (1998.). „Clutch and egg size in the Chough Pyrrhocorax pyrrhocorax on Islay, Scotland”. Bird Study 45, 122–126. o. DOI:10.1080/00063659809461085.  
  17. (1998.) „The dynamics of parental care in Choughs (Pyrrhocorax pyrrhocorax)”. Journal of Ornithology 139 (3), 297–305. o. DOI:10.1007/BF01653340.  
  18. (1985.) „The choughs of Bardsey”. British Birds 78 (5), 217–32. o.  
  19. A year in the life of Choughs. Birdwatch Ireland. (Hozzáférés: 2008. február 6.)
  20. Release Update Dec 2003 (PDF). Operation Chough. (Hozzáférés: 2008. február 6.)
  21. Rolando, Antonio (2001.). „Vigilance and neighbour distance in foraging flocks of red-billed choughs, Pyrrhocorax pyrrhocorax”. Journal of Zoology 253 (2), 225–232. o. DOI:10.1017/S095283690100019X.  
  22. ^ a b Blanco, Guillermo (1997. augusztus 1.). „Protective association and breeding advantages of choughs nesting in lesser kestrel colonies”. Animal Behaviour 54 (2), 335–342. o. DOI:10.1006/anbe.1996.0465. PMID 9268465.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]