Sörényes tahr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sörényes tahr
Himalaja-Tahr.JPG
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nem: Hemitragus
Faj: H. jemlahicus
Tudományos név
Hemitragus jemlahicus
(H. Smith, 1826)
Szinonimák

Himalájai tahr

Elterjedés
Hemitragus jemlahicus range map.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sörényes tahr témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sörényes tahr témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sörényes tahr témájú kategóriát.

Portré

A sörényes tahr vagy himalájai tahr (Hemitragus jemlahicus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjához tartozó faj.

Az ománi arab tahr (H. jayakari) és az indiai nilgiri tahr (H. hyloricus) mellett a Hemitragus nem tagja, bár egyes tudósok a másik két tahrot újabban új nemekbe sorolják, eszerint a sörényes tahr a Hemitragus nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti elterjedési területe a Himalája térsége, annak déli oldala Észak-Indiától Bhutánig, északon Tibetig terjed. Általában a 3500–4500 m közötti magasságokban, hegyi réteken, köves lejtőkön, ritkábban erdőterületeken él. A téli, magas hótakaróval járó időszakokban alacsonyabb magasságokba húzódhat. Eredeti elterjedési területén a veszélyeztetett fajok között szerepel, állományai csökkennek. 1904-ben telepítették Új-Zéland Déli-szigetére, ahol a Déli-Alpok térségében széles körben elterjedt, és vadászható mennyiségben fordul elő, sőt ökológiai jellegű károkozása miatt egyenesen szükség van az állomány szabályozására. Új-Zélandon 750–2250 m közötti tengerszint feletti magasságokban, a napos északi, alacsonyabb hótakaróval bíró köves oldalakon, hegyi réteken él. Ugyancsak sikeresen telepítették meg Dél-Afrikában, illetve az Amerikai Egyesült Államokban Új-Mexikó, Ontario és Kalifornia területére.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím fej-törzs-hossza 140 centiméter, míg a nőstény 90 centiméter hosszú. A bak 90 kilogrammos, a nőstény 36 kilogrammos. A bak bundája hosszú, színe a feketétől a vörösesbarnáig terjed, az öregebb bakok halványabbak, bolyhos sörénye a nyaktól és a válltól kezdve a mellső láb felső részéig húzódik. A nőstény körülbelül negyedével kisebb, mint a bak, testfelépítése kevésbé robusztus, bundája rövidebb és gyakran kevésbé élénk színű. A pata különösen kemény szaruréteg, amely biztos járást tesz lehetővé. Szarva oldalról lapított és hátrafelé hajlik, a nőstényé valamivel rövidebb. Hallása és látása kiváló.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis csordákban él és nappal aktív. Tápláléka fűből, bokrokból és levelekből áll. Maximum 15 évet élhet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 2–3 évesen érik el, a bakok azonban ritkán szaporodnak 4. életévük előtt. A párzási időszak a Himaláján október- január között, a déli féltekén május-július között zajlik le. A vemhesség 6 hónapig tart. A nőstény egy gidát hoz a világra.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]