Pettyes kakukk
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
,_Viseus,_Alentejo,_Portugal_(33804379678).jpg) | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Clamator glandarius (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Szajkókakukk | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 A pettyes kakukk elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
telelőhely
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pettyes kakukk témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes kakukk témájú médiaállományokat és Pettyes kakukk témájú kategóriát.
|
A pettyes kakukk vagy szajkókakukk (Clamator glandarius) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Cuculus nembe Cuculus glandarius néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Európa és Ázsia déli részén és Afrika északi részén honos. Telelni Afrika Szahara alatti területeire vonul. Természetes élőhelyei a mediterrán típusú cserjések, szubtrópusi vagy trópusi gyepek, szavannák és cserjések, valamint szántóföldek.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországon nagyon ritka alkalmi vendég. Első bizonyított hazai előfordulását 2005 májusából, Balmazújvárosról publikálták.[5]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 39 centiméter, szárnyfesztávolsága 58-66 centiméter, testtömege 140-170 gramm.[6] Valamivel nagyobb testalkatú, mint a ismertebb kakukk, de jóval nagyobbnak tűnik kitárt szárnyainak és hosszabb farktollainak köszönhetően. A fején felállítható tollbóbita található. A feje, háta, szárnyai és hosszú farka sötétszürke. Nyaka és hasa alja fehér, pofája sárgás árnyalatú. Szárnyait és hátoldalát fehér pettyezés díszíti. Hosszú farktollai és erős lábai vannak. A két nem nem tér el egymástól méret tekintetében. A fiatal egyedek testén a felső részek és a fejtető inkább feketés árnyalatúak, míg szárnytollaik inkább gesztenyebarna árnyalatú.
 |
 |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]E madárfaj röpte a szarkák röptéhez hasonló. Kedveli a fákkal borított, de nyitott, tisztásokkal, mezőkkel szabdalt térségeket. Rovarokat, pókokat, kisebb hüllőket, valamint szőrös hernyókat fogyaszt, melyeket rajta kívül csak kevés madár képes elfogyasztani. Főként nagyobb rovarokkal, sáskákkal és szitakötőkkel táplálkozik.
Hívójele a cser-cser-kri-kri jelekből tevődik össze, melyet gyakran variál.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fészekparazita, tojásait általában varjúfélék, varjú, szarka vagy kék szarka fészkébe rakja. Minden fészekbe csak egyet, a kakukkfióka 12-15 nap múlva már kikel, a gazdamadár fiókája csak később. A kakukkal ellentétben sem a tojó, sem, pedig a kikelt fióka nem túrja ki a fészekből a gazdamadarak tojásait, ugyanakkor a szülők később kikelő fiókái gyorsan háttérbe szorulnak az élelemért folytatott verseny során és ez okozza vesztüket. Ragadozók felbukkanása esetén a ragadozókat elriasztó szaganyagot bocsátanak ki a pettyes kakukkok fiókái, mely megvédi őket és a fészekben tartózkodó többi fiókát a támadástól.[7] A kormos varjú (Corvus corone corone) fiókái nagyobb eséllyel maradnak életben, ha pettyes kakukkokkal osztoznak a fészken. A ragadozó madarak és a házi macskák kisebb eséllyel támadják meg azokat a varjúfészkeket, amelyekben pettyes kakukkok fiókái is megtalálhatóak. Ennek ellenére a varjúfiókák csak akkor húznak hasznot a pettyes kakukkfiókák jelenlétéből, amikor a ragadozók aktívan támadják a környéket élelem után kutatva.[8][9]
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagyon nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. április 11.
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. április 11.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. április 11.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. április 11.
- ↑ "birding.hu" (PDF). 2012. május 15. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. július 21.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2026. április 11.
- ↑ Great Spotted Cuckoo proved to protect invaded nests. Lne.es (2014-03-21). Retrieved on 2014-05-06.
- ↑ Smelly cuckoos protect hosts' chicks from predators. Newscientist.com (2014-03-20). Retrieved on 2014-05-06.
- ↑ The Stinky Way Cuckoo Birds Earn Their Keep. Livescience.com (2014-03-20). Retrieved on 2014-05-06.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. április 11.
- Birding.hu – magyar neve – pettyes kakukk
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|origmonth=,|accessmonth=,|month=,|chapterurl=,|origdate=és|coauthors=(súgó) – magyar neve – szajkókakukk
