Pettyes kakukk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Pettyes kakukk
Clamator glandarius - D8-04-7590.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Kakukkalakúak (Cuculiformes)
Család: Kakukkfélék (Cuculidae)
Alcsalád: Valódi kakukkformák (Cuculinae)
Nem: Clamator
Faj: C. glandarius
Tudományos név
Clamator glandarius
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Szajkókakukk

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pettyes kakukk témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes kakukk témájú médiaállományokat és Pettyes kakukk témájú kategóriát.

A pettyes kakukk más néven szajkókakukk (Clamator glandarius) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Európa és Ázsia déli részén és Afrika északi részén honos. Telelni Afrika Szahara alatti területeire vonul. Ritkás erdőkben, bokrosokban található meg.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon nagyon ritka alkalmi vendég. Első bizonyított hazai előfordulását 2005 májusából, Balmazújvárosról publikálták.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Átlagos testhossza 35-39 centiméter, tehát valamivel nagyobb testalkatú, mint a kakukk, de jóval nagyobbnak tűnik kitárt szárnyainak és hosszabb farktollainak köszönhetően. A fején felállítható tollbóbita található. A feje, háta, szárnyai és hosszú farka sötétszürke. Nyaka és hasa alja fehér, pofája sárgás árnyalatú. Szárnyait és hátoldalát fehér pettyezés díszíti. Hosszú farktollai és erős lábai vannak. A két nem nem tér el egymástól méret tekintetében. A fiatal egyedek testén a felső részek és a fejtető inkább feketés árnyalatúak, míg szárnytollaik inkább gesztenyebarna árnyalatú.

Életmódja[szerkesztés]

E madárfaj röpte a szarkák röptéhez hasonló. Kedveli a fákkal borított, de nyitott, tisztásokkal, mezőkkel szabdalt térségeket. Rovarokat, pókokat, kisebb hüllőket, valamint szőrös hernyókat fogyaszt, melyeket rajta kívül csak kevés madár képes elfogyasztani. Főként nagyobb rovarokkal, sáskákkal és szitakötőkkel táplálkozik.

Hívójele a cser-cser-kri-kri jelekből tevődik össze, melyet gyakran variál.

Szaporodása[szerkesztés]

Pettyes kakukk tojásai

Fészekparazita, tojásait általában varjúfélék, varjú, szarka vagy kék szarka fészkébe rakja. Minden fészekbe csak egyet, a kakukkfióka 12-15 nap múlva már kikel, a gazdamadár fiókája csak később. A kakukkal ellentétben sem a tojó, sem, pedig a kikelt fióka nem túrja ki a fészekből a gazdamadarak tojásait, ugyanakkor a szülők később kikelő fiókái gyorsan háttérbe szorulnak az élelemért folytatott verseny során és ez okozza vesztüket. Ragadozók felbukkanása esetén a ragadozókat elriasztó szaganyagot bocsátanak ki a pettyes kakukkok fiókái, mely megvédi őket és a fészekben tartózkodó többi fiókát a támadástól.[2] A kormos varjú (Corvus corone corone) fiókái nagyobb eséllyel maradnak életben, ha pettyes kakukkokkal osztoznak a fészken. A ragadozó madarak és a házi macskák kisebb eséllyel támadják meg azokat a varjúfészkeket, amelyekben pettyes kakukkok fiókái is megtalálhatóak. Ennek ellenére a varjúfiókák csak akkor húznak hasznot a pettyes kakukkfiókák jelenlétéből, amikor a ragadozók aktívan támadják a környéket élelem után kutatva.[3][4]


Védettsége[szerkesztés]

A pettyes kakukkoknak kiterjedt élőhelye van, mely mintegy 10 millió négyzetkilométert foglal magába. Az európai populációt 84 100 és 252 000 költőpár közé teszik a szakemberek, ami alapján 168 000 és 505 000 felnőtt egyed élhet kontinensünkön. Európában él a havasi varjak teljes állományának körülbelül 5 százaléka. A globális populáció mintegy 3 363 000 és 10 140 000 egyed közé tehető. Nagy egyedszáma és jelentős elterjedési területe miatt a Természetvédelmi Világszövetség a nem veszélyeztetett fajok közé sorolja. A populáció részletesebb felméréséig azonban a szakemberek 3 000 000 és 10 499 000 egyed közé teszik egyedszámukat.[5] Az Európában élő egyedek létszáma stabilnak mondható, sőt az utóbbi években csekély emelkedés is megfigyelhető. E madarak az 500 méteres tengerszint feletti magasságtól kezdődően a 2000 méteres tengerszint feletti magasságig találnak maguknak megfelelő élőhelyet.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. birding.hu
  2. Great Spotted Cuckoo proved to protect invaded nests. Lne.es (2014-03-21). Retrieved on 2014-05-06.
  3. Smelly cuckoos protect hosts' chicks from predators. Newscientist.com (2014-03-20). Retrieved on 2014-05-06.
  4. The Stinky Way Cuckoo Birds Earn Their Keep. Livescience.com (2014-03-20). Retrieved on 2014-05-06.
  5. Clamator glandarius. iucnredlist.org. (Hozzáférés: 2016. március 6.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]