Pettyes kakukk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Pettyes kakukk
Great Spotted Cuckoo (Clamator glandarius), Viseus, Alentejo, Portugal (33804379678).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Kakukkalakúak (Cuculiformes)
Család: Kakukkfélék (Cuculidae)
Alcsalád: Valódi kakukkformák (Cuculinae)
Nem: Clamator
Faj: C. glandarius
Tudományos név
Clamator glandarius
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Szajkókakukk

Elterjedés
A pettyes kakukk elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   telelőhely
A pettyes kakukk elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pettyes kakukk témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes kakukk témájú médiaállományokat és Pettyes kakukk témájú kategóriát.

A pettyes kakukk vagy szajkókakukk (Clamator glandarius) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Cuculus nembe Cuculus glandarius néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa és Ázsia déli részén és Afrika északi részén honos. Telelni Afrika Szahara alatti területeire vonul. Természetes élőhelyei a mediterrán típusú cserjések, szubtrópusi vagy trópusi gyepek, szavannák és cserjések, valamint szántóföldek.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon nagyon ritka alkalmi vendég. Első bizonyított hazai előfordulását 2005 májusából, Balmazújvárosról publikálták.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 39 centiméter, szárnyfesztávolsága 58-66 centiméter, testtömege 140-170 gramm.[6] Valamivel nagyobb testalkatú, mint a ismertebb kakukk, de jóval nagyobbnak tűnik kitárt szárnyainak és hosszabb farktollainak köszönhetően. A fején felállítható tollbóbita található. A feje, háta, szárnyai és hosszú farka sötétszürke. Nyaka és hasa alja fehér, pofája sárgás árnyalatú. Szárnyait és hátoldalát fehér pettyezés díszíti. Hosszú farktollai és erős lábai vannak. A két nem nem tér el egymástól méret tekintetében. A fiatal egyedek testén a felső részek és a fejtető inkább feketés árnyalatúak, míg szárnytollaik inkább gesztenyebarna árnyalatú.

Clamator glandarius - Great Spotted Cuckoo.jpg

Életmódja[szerkesztés]

E madárfaj röpte a szarkák röptéhez hasonló. Kedveli a fákkal borított, de nyitott, tisztásokkal, mezőkkel szabdalt térségeket. Rovarokat, pókokat, kisebb hüllőket, valamint szőrös hernyókat fogyaszt, melyeket rajta kívül csak kevés madár képes elfogyasztani. Főként nagyobb rovarokkal, sáskákkal és szitakötőkkel táplálkozik.

Hívójele a cser-cser-kri-kri jelekből tevődik össze, melyet gyakran variál.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészekparazita, tojásait általában varjúfélék, varjú, szarka vagy kék szarka fészkébe rakja. Minden fészekbe csak egyet, a kakukkfióka 12-15 nap múlva már kikel, a gazdamadár fiókája csak később. A kakukkal ellentétben sem a tojó, sem, pedig a kikelt fióka nem túrja ki a fészekből a gazdamadarak tojásait, ugyanakkor a szülők később kikelő fiókái gyorsan háttérbe szorulnak az élelemért folytatott verseny során és ez okozza vesztüket. Ragadozók felbukkanása esetén a ragadozókat elriasztó szaganyagot bocsátanak ki a pettyes kakukkok fiókái, mely megvédi őket és a fészekben tartózkodó többi fiókát a támadástól.[7] A kormos varjú (Corvus corone corone) fiókái nagyobb eséllyel maradnak életben, ha pettyes kakukkokkal osztoznak a fészken. A ragadozó madarak és a házi macskák kisebb eséllyel támadják meg azokat a varjúfészkeket, amelyekben pettyes kakukkok fiókái is megtalálhatóak. Ennek ellenére a varjúfiókák csak akkor húznak hasznot a pettyes kakukkfiókák jelenlétéből, amikor a ragadozók aktívan támadják a környéket élelem után kutatva.[8][9]

Tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagyon nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  5. birding.hu. [2012. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 21.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  7. Great Spotted Cuckoo proved to protect invaded nests. Lne.es (2014-03-21). Retrieved on 2014-05-06.
  8. Smelly cuckoos protect hosts' chicks from predators. Newscientist.com (2014-03-20). Retrieved on 2014-05-06.
  9. The Stinky Way Cuckoo Birds Earn Their Keep. Livescience.com (2014-03-20). Retrieved on 2014-05-06.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]