Kék szarka
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cyanopica cyanus (Pallas, 1776) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kék szarka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kék szarka témájú médiaállományokat és Kék szarka témájú kategóriát. |
A kék szarka (Cyanopica cyanus) a madarak osztályának, verébalkatúak rendjébe azon belül a varjúfélék családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Peter Simon Pallas német zoológus és botanikus írta le 1776-ban, a Corvus nembe Corvus cyanus néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Cyanopica cyanus cyanus (Pallas, 1776)
- Cyanopica cyanus interposita Hartert, 1917
- japán kék szarka Cyanopica cyanus japonica Parrot, 1905 - Japán
- kanszui kék szarka Cyanopica cyanus kansuensis Meise, 1937 - Kanszu tartomány (Kína)
- koreai kék szarka Cyanopica cyanus koreensis Yamashina, 1939 - Koreai-félsziget
- Cyanopica cyanus stegmanni Meise, 1932
- Cyanopica cyanus swinhoei Hartert, 1903
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Korea, Észak-Korea, Hongkong, Japán, Kína, Mongólia és Oroszország területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 38 centiméter, testtömege 65-112 gramm.[5] Fekete sapkája a szeme alá ér és a tarkóját is befedi. Szárnya és hosszú farka szürkéskék. Háta barnásszürke, hasa világosabb.
.jpg)
Életmódja[szerkesztés]
Élénk, gyakran tolakodó természetű madár. Lármás, akár 30 példányt számláló csapatokban keresi főleg makkokból, fenyő magokból, gyümölcsökből és rovarokból álló táplálékát. Mozgása a szarkára (Pica pica) emlékeztet. Hangja cserregő.
Szaporodása[szerkesztés]
Kisebb csoportokban, magas fák ágvilláiban szereti nyitott fészkét felépíteni. Fészekalja 6-8 tojásból áll, melyen 15 napig kotlik. Európában a fészekparazita pettyes kakukk (Clamator glandarius) egyik legfontosabb dajkamadara.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
További információk[szerkesztés]
|
