Kék szarka
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Cyanopica cyanus (Pallas, 1776) | ||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||
Bonaparte, 1850 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kék szarka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kék szarka témájú médiaállományokat és Kék szarka témájú kategóriát. |
A kék szarka (Cyanopica cyanus vagy Cyanopica cyana) a madarak osztályának, verébalkatúak rendjébe azon belül a varjúfélék családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék
Előfordulása[szerkesztés]
Két jól elkülöníthető populációja létezik, melyek korábban külön alfajokat képeztek. Az egyik Portugáliában és Spanyolország nyugati részén él, ez a Cyanopica (cyana) cooki alfaj.
A másik alfaj Kelet-Ázsiában, Kínában, Koreában, Mongóliában és Japánban él, ez a Cyanopica cyana cyana alfaj.
A legutóbbi genetikai vizsgálatok azt mutatták ki, hogy az európai egyedeket külön fajnak kellene tekinteni.
A fenyőerdők lakója, de a kertekbe, gyümölcsösökbe is bemerészkedik.
Alfajai[szerkesztés]
A kék szarkának az európai kontinensen élő madarak leválasztása után a következő alfajai maradtak:
- Cyanopica cyanus cyanus
- Cyanopica cyanus interposita
- japán kék szarka Cyanopica cyanus japonica - Japán
- Cyanopica cyanus jeholica
- kanszui kék szarka Cyanopica cyanus kansuensis - Kanszu tartomány (Kína)
- koreai kék szarka Cyanopica cyanus koreensis - Koreai-félsziget
- Cyanopica cyanus pallescens
- Cyanopica cyanus stegmanni
- Cyanopica cyanus swinhoei
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 32-33 centiméter, farka 16-20 centiméter. Fekete sapkája a szeme alá ér és a tarkóját is befedi. Szárnya és hosszú farka szürkéskék. Háta barnásszürke, hasa világosabb.
Életmódja[szerkesztés]
Élénk, gyakran tolakodó természetű madár. Lármás, akár 30 példányt számláló csapatokban keresi főleg makkokból, fenyő magokból, gyümölcsökből és rovarokból álló táplálékát. Mozgása a szarkára (Pica pica) emlékeztet. Hangja cserregő.
Szaporodása[szerkesztés]
Kisebb csoportokban, magas fák ágvilláiban szereti nyitott fészkét felépíteni. Fészekalja 6-8 tojásból áll, melyen 15 napig kotlik.
Európában a fészekparazita pettyes kakukk (Clamator glandarius) egyik legfontosabb dajkamadara.
Képek[szerkesztés]
Forrás[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
Külső hivatkozás[szerkesztés]
|
