Szarka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szarka
 A szarka cserregő hangja

A szarka cserregő hangja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Corvida
Öregcsalád: Corvoidea
Család: Varjúfélék (Corvidae)
Nem: Pica
Brisson, 1760
Faj: P. pica
Tudományos név
Pica pica
Linnaeus, 1758
Elterjedés
A szarkák nemzetségét bemutató elterjedési terület. Minden szín a szarka egyik faját vagy alfaját jelöli: zöld: Pica p. pica,  világoszöld: P. p. asirensis, barnászöld: P. p. bactriana, piros: P. p. bottanensis, sötétzöld: P. p. fennorum, kék: P. p. galliae, türkiz: P. p. germanica, sárga: P. p. hemileucoptera, lila: P. p. hudsonia, barna: P. p. jankowskii, világos narancs: P. p. japonica,  sötétkék: P. p. kamtschatica, hell pink: P. p. leucoptera,  narancs: P. p. mauritanica, világoskék: P. p. melanotos, pink:  P. p. nuttalli, bordó: P. p. sericea A szarkák nemzetségét bemutató elterjedési terület. Minden szín a szarka egyik faját vagy alfaját jelöli:

zöld: Pica p. pica, világoszöld: P. p. asirensis, barnászöld: P. p. bactriana, piros: P. p. bottanensis, sötétzöld: P. p. fennorum, kék: P. p. galliae, türkiz: P. p. germanica, sárga: P. p. hemileucoptera, lila: P. p. hudsonia, barna: P. p. jankowskii, világos narancs: P. p. japonica, sötétkék: P. p. kamtschatica, hell pink: P. p. leucoptera, narancs: P. p. mauritanica, világoskék: P. p. melanotos, pink: P. p. nuttalli, bordó: P. p. sericea

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szarka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szarka témájú médiaállományokat és Szarka témájú kategóriát.

A szarka, más néven közönséges- vagy európai szarka (Pica pica) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.

Előszeretettel gyűjti össze fészkébe a fényes, csillogó tárgyakat, ezért a népi folklórban mint „tolvaj szarka” él. A papagájhoz hasonlóan megtanítható az emberi beszéd utánzására. Az egyetlen madár, amelyről tudott, hogy képes felismerni magát a tükörben,[1] amit a fejlett éntudat jelének tartanak.

Előfordulása és élőhelye[szerkesztés]

A szarkák elterjedési területe Eurázsia mérsékelt égövi területin húzódik keresztül nyugatról Spanyolországtól és Írországtól kezdve egészen a Kamcsatka-félszigetig és Tajvanig húzódik keleten. Populációi megtalálhatóak Északnyugat-Afrikában és a Földközi-tenger szigetein. E madárfajt behurcolták Japánba, ahol Kjúsú szigetén honosodott meg.[2]

A szarkák kedvelik az olyan nyílt vidéki területeket, ahol szórványosan fák, facsoportok, erdősávok húzódnak, miközben a teljesen fátlan vidékeken egyáltalán nem élnek szarkák. Időnként nagy számban költenek külvárosi parkokban, kertekben.[3][4]

A szarkák legtöbbje helyhez kötötten él, fészkelőhelyének közelében maradva, míg Svédország, Finnország és Oroszország északabbra eső területeiről időnként az ott élő egyedek délebbre vándorolnak a keményebb telek elől.[2]

Alfajai[szerkesztés]

  • Pica pica asirensis
  • Pica pica bactriana
  • Pica pica bottanensis
  • Pica pica camtschatica
  • Pica pica fennorum
  • Pica pica galliae
  • Pica pica hemileucoptera
  • Pica pica leucoptera
  • Pica pica mauretanica
  • Pica pica melanotos
  • Pica pica pica
  • Pica pica sericea - lehet, hogy önálló faj

Megjelenése[szerkesztés]

E madár testhossza 40-45 centiméter, farokhossza körülbelül 20-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 60 centiméter és testtömege 200-250 gramm. Mindkét nemnek fekete-fehér tollazata és hosszú, ék alakú szárnya van. A felnőtt hím P. p. pica alfaj egyedeinek testhossza 44-46 centiméter, melynek több, mint felét farktollaik hossza teszi ki. Szárnyfesztávolságuk 52-62 centiméter között váltakozik. Fejük, nyakuk és mellkasi részeik fényes, fekete színű, fémes zöld, vagy lilás árnyalatokkal tarkítva, begyük és vállövi tollazatuk fehér színű, szárnyaik feketék, fémes árnyalatokkal, míg szárnytollaik fehér hálózatot alkotnak a tollak fekete széleivel, melyek leginkább akkor szembetűnőek, ha az állatot repülés közben látjuk.[5] lábaik és csőrük fekete, íriszük sötétbarna színű.[2] A két nem tollazata hasonló, bár a tojók némileg kisebb kisebb testalkatúak. A hím egyedek 210-272 gramm tömegűek, míg a tojók 182-214 gramm tömegűek. A fiatal példányok hasonlóak a felnőtt egyedekhez, de fedőtollaik kevésbé fényesek.[5] A szarkák alfajai méretben különböznek a névadó alfajtól, valamint abban különböznek még, hogy tollazatuk mennyi fehér színt tartalmaz, valamint abban, hogy milyen fémes árnyalattal bírnak fekete tollaik. A felnőtt egyedek a költési szezon után teljesen levedlik korábbi tollaikat. Az repüléshez szükséges tollazat három hónapon belül kicserélődik. A fiatalok a felnőtteket követően egy hónappal kezdenek el vedleni, de ez nem érinti szárnytollaikat és farktollaikat.

Életmódja[szerkesztés]

A szarka bokrokkal és fákkal tarkított kultúrtájak, facsoportok és bozótosok, parkok lakója. Magányosan vagy párosan él. Táplálkozáskor több madár is összegyűlhet. A szarka mindenevő, a magoktól és rovaroktól kezdve tojásokig, madárfiókákig, dögökig mindent megeszik, néha nagyobb emlősöket tisztít meg az élősködőktől. Időnként előfordul, hogy nála kisebb, de felnőtt madarakat (fekete rigót és egyéb énekesmadarakat) is megöl és elfogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

A szarka egy éves korában lesz ivarérett. A szarkapár élethosszig tartó monogám párkapcsolatban él, és nem túl szigorú teleken kitart a költőterületén. A párzási időszak áprilistól júniusig tart. Általában egyszer költ, de ha az előző fiókák elpusztulnak, akkor még egy fészekaljat rak. A fészekalj általában 5-7 halványkék vagy zöld, barna pettyes tojásból áll. A szarkafészek nagy, fedett építmény, amely gallyakból készül és agyaggal vagy trágyával van kitapasztva. Vékony gabonaszár, vagy szőr béleli, ez utóbbit a szarka időnként élő állatból tépi ki. A két szülő már márciusban a kora reggeli órákban építeni kezdi nagy, gömb alakú, zárt fészkét, amelyen csak oldalt van bejárónyílás. A fészket magasan a fák koronájában helyezik el, vagy csupán néhány méter magasságban bokrokban, de mindig ujjnyi vastag, sokszor tüskés ágak sűrű szövevényében. Egyes párok háborítatlanul költenek az autópályák melletti bokrokban, mások a városok területén. A tojásokat egyedül a tojó költi ki, de a hím eközben eteti a tojót. A költés 17-18 napig tart. A fiatal madarak 3-4 hetesen repülnek ki.

Intelligenciája[szerkesztés]

A legintelligensebb állatok között tartják számon, én-tudattal rendelkezik, a madarak közül egyedüliként felismeri önmagát a tükörben.[6] Kognitív képességeit annak a bizonyítékának tartják, hogy az intelligencia kifejlődése a varjúfélék és a főemlősök esetében független folyamat. A szarka képes eszközöket használni, élelmiszert tárolni, szenzoros emlékezettel rendelkezik, saját tapasztalataí alapján képes fajtársai viselkedését előrelátni.[7] Az eleséget megfelelő méretű adagokra osztja annak függvényében, hogy hány és mekkora fiókái vannak. Fogságban tartott egyedek utánozzák az emberi hangot, fészkük tisztításához eszközöket vesznek igénybe. Vadon csapatba szerveződnek, és komplex stratégiákat alkalmaznak mikor más madarakra vadásznak vagy ha ragadozóval kerülnek szembe.[8]

Védettsége[szerkesztés]

Magyarországon nem védett. Vadászható július 1. és február utolsó napja között. Az apróvadas vadászterületeken, az apróvad szaporodási időszakában a vadászati hatóság külön engedélyével gyéríthető.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (2008. augusztus 19.) „Mirror-Induced Behavior in the Magpie (Pica pica): Evidence of Self-Recognition”. PLoS Biology 6 (8). DOI:10.1371/journal.pbio.0060202. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 23.) Laikus összefoglaló – Critical Biomass (2008. augusztus 22.) 
  2. ^ a b c Madge, S.. Common Magpie (Pica pica), Handbook of the Birds of the World Alive. Lynx Edicions (2009). Hozzáférés ideje: 2015. november 10. 
  3. Leszek, Jerzak. Synurbanization of the magpie in the Palearctic, Avian ecology and conservation in an urbanizing world. Kluwer Academic Publishers, 403–425. o (2001). ISBN 0-7923-7458-4 
  4. (2002.) „Nest-site selection in the magpie Pica pica in a high-density urban population of Sofia (Bulgaria)”. Acta Ornithologica 37 (2), 55–66. o. DOI:10.3161/068.037.0201.  
  5. ^ a b The Birds of the Western Palearctic Concise Edition, Volume 2 Passerines. Oxford University Press, 1457–1460. o (1998). ISBN 0-19-850188-9 
  6. Frans de Waal, The Age of Empathy: Nature's Lessons for a Kinder Society (New York: Harmony Books, 2009), 149.
  7. Prior H. (2008.). „Mirror-Induced Behavior in the Magpie (Pica pica): Evidence of Self-Recognition”. PLoS Biology 6 (8), e202. o, Kiadó: Public Library of Science. DOI:10.1371/journal.pbio.0060202. PMID 18715117. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 21.)  
  8. Meet the Magpie, (AuthorHouse, 2010) By Joyce Robertson, page 5

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]