Éntudat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az éntudat filozófiai és pszichológiai fogalom. Az éntudat önmagunk elhatárolása a környezettől személyes létezésünk és azonosságunk biztos ismerete alapján. Az ember az érzékelés, észlelés, gondolkodás, emlékezés és más agyi tevékenységek segítségével tudja elhatárolni önmagát másoktól. Az éntudat a személyiség központja.

Fejlődése, elemei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éntudat akkor kezd el kialakulni, amikor a gyermek 2 és fél – 3 éves korában önmagát azonosítja, azaz egyes szám első személyben kezd el beszélni önmagáról, ahelyett hogy egyes szám harmadik személyben szólna magáról, mint addig teszi némely gyermek.

Az éntudat része az énkép, amelynek nagy jelentősége van az emberek viselkedésében. Az énkép alakítására, megváltoztatására a pszichológia vállalkozik, amennyiben egy személynek vagy a személyiségnek problémái vannak önmagával.

Éntudat az antropozófia szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf Steiner, az antropozófia alapítója szerint az éntudat kialakulásához énre, individuumra van szükség. Individuum alatt azt az önmagában létezőt érti, aki tudati fejlődésének bizonyos fokán képes önmagát tudatosítani. Steiner szerint az éntudat két-három éves korra jelenik meg, de csak a 20-21. évet betöltve alakul ki teljesen. Az éntudat a gondolkodó képesség révén születik meg. Kialakulása gondolkodás nélkül nem lehetséges. Amikor a kisgyermek énje gondolkodik és gondolkodását nem az önmagán kívüli létre irányítja, hanem önmagára, a tudatába villan énje, és kialakul róla a tudata. Ez Steiner megfigyelései szerint intuitív felismerés és általában három éves kor körül következik be, amelyet aztán az ember gondolkodása felvesz magába és az ehhez köthető úgynevezett tárgyi tudatállapotban mindig fenntartja.

Az éntudat tehát annyiban lehet jelen egy adott tudatállapotban, amennyiben a gondolkodás képessége is jelen van. Álomban ez csak nagyon halványan lehet jelen, mert a gondolkodás alig van jelen benne. Az álom nélküli alvásállapotban pedig egyelőre egyáltalán nincs az embernek éntudata, mert nem képes közben gondolkodásra.

Az antropozófia szerint az ún. érzékfeletti tudatállapotokban az éntudat is megtartható, sőt jelenlétének intenzitása fokozható; kiterjeszthető az álom nélküli alvásra is, sőt tudatfolytonosság is létrehozható.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]