Michael Tomasello

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Michael Tomasello (Bartow, Florida, 1950. január 18.–) amerikai pszichológus, 1997 óta a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet egyik igazgatója.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diplomáját 1972-ben az észak-karolinai Duke Egyetemen, doktori címét kísérleti pszichológiából a Georgia Egyetemen szerezte 1980-ban. Németországba költözése előtt az atlantai Emory Egyetem professzora volt, 1980 és 1998 között a Yerkes Főemlős Központban dolgozott. 1999-ben a Lipcsei Egyetem tiszteletbeli professzorává avatták.

Kutatásaiban főként a szociális kogníciót, a szociális tanulást, valamint a gyerekek és a főemlősök kommunikációját, nyelvét vizsgálta. Az elmúlt pár évben a közös elvárásokat, a közös figyelmi helyzetet, a proszociális motivációt és a szociális normákat helyezte kísérleteinek középpontjába. 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tomasello csimpánzok viselkedésének kutatása során megfigyelte, hogy az emberrel ellentétben a főemlősök társas helyzetben nem mutatnak rá tárgyakra, nem emelik fel azokat, nem vezetik egymást bizonyos helyekre, nem adnak oda tárgyat a másiknak. Társaik viselkedésének nem tudnak szándékot tulajdonítani, így ennek következtében tanítani is képtelenek egymást, ami miatt kultúrájuk sem lehet.

A kulturális átadás elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kulturális átadás Tomasello szerint csak az emberre jellemző. Ez azt jelenti, hogy az ember felhasználja a többiek tudását a tanuláshoz. Ehhez a folyamathoz szükséges a pontos szociális átadás és némi kreativitás. Az egyed kitalál egy újfajta eszközhasználati módot, amit a többiek, majd később a következő generációk átvesznek. Az idő során módosulások mennek végbe, azok fel is halmozódnak, így az információ megőrződik és folyamatosan felhasználódik. Ez az újítás-átadás folyamat tulajdonképpen nem más, mint kulturális evolúció.

Tomasello elméletében egyedül a szándéktulajdonítás veleszületett képessége az embernek, ami csecsemőkorban, a 9-12. hónapban alakul ki.

A nyelv evolúciója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úgy véli, hogy a nyelv a szándéktulajdonítás evolúciója során alakult ki, annak egy mellékterméke, egy társas képződmény. Kritizálja Noam Chomsky generatív grammatikai elképzelését, mint ahogy azt is, hogy veleszületetten rendelkezne mindenki az univerzális nyelvtan ismeretével. Tomasello ennél egy sokkal felhasználás-központibb teóriát tart valósnak, ahol nagy szerepe van a szociális tanulásnak és a kultúra átadásának generációról generációra. Emellett viszonylag kis jelentőséget tulajdonít magának a nyelvtannak. Úgy gondolja, hogy a nyelv egy afféle közös, ősi prototípusból fejlődött ki, hosszú változások és átalakulások során lett összetettebb mind mondattanilag, mind a szerkezeteket tekintve.

Közös figyelmi helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maga a nyelv elsajátítása Tomasello szerint vagy a tárgyakra való közvetlen rámutatás során történik, vagy közös figyelmi helyzetekben. Ez utóbbiaknál a gyermek a beszélő szándékát megérti, és rögzíti ahhoz a bizonyos eseményhez vagy tárgyhoz a nyelvi jelet.

Kettős Öröklés Modell[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tomasello elméletét egy Kettős Öröklés Modellbe szervezte, melynek az a lényege, hogy az öröklődés két részből tevődik össze: a biológiait a gének vezérlik, a társas öröklődést pedig a kultúra közvetíti.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Guggenheim Fellowship-díj, 1997–98
  • William James-díj, APA, 2001
  • Fyssen Alapítvány kutatói ösztöndíja, 2004
  • Cognitive Development Society Könyvdíj, 2005
  • Jean Nicod Prize for Philosophy of Cognitive Science, 2006
  • Mind & Brain Díj, Center for Cognitive Science, U. Turin, 2007
  • Fellow, Cognitive Science Society, 2008
  • Eleanor Maccoby Könyvdíj, APA, 2009
  • Oswald Külpe-díj, Würzburg Egyetem, 2009
  • Hegel-díj, Stuttgart, 2009

Jelentősebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvei angol nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tomasello, M. & Call, J. (1997). Primate Cognition. Oxford University Press.
  • Tomasello, M (2001). The Cultural Origins of Human Cognition. Harvard University Press.
  • Tomasello, M (2003). Constructing a Language: A Usage-Based Theory of Language Acquisition. Harvard University Press.
  • Tomasello, M. (2008). Origins of Human Communication. MIT Press.
  • Tomasello, M. (2009). Why We Cooperate. MIT Press.

Könyve magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tomasello, M. (2002): Gondolkodás és kultúra. Budapest: Osiris Kiadó.
  • Tomasello, M. (2011): Mi haszna az együttműködésnek? Budapest: Gondolat Kiadó.

Fontosabb cikkei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]