Rudolf Steiner

Rudolf Steiner
Született	Rudolf Joseph Lorenz Steiner 1861. február 25. Murakirály, Magyar Királyság
Elhunyt	1925. március 30. (64 évesen) Dornach, Svájc
Állampolgársága	osztrák svájci
Házastársa	Marie Steiner
Foglalkozása	okkultista író ezoterikus költő zenetudós koreográfus irodalomkritikus önéletrajzíró filozófus tanár drámaíró alapító építész
Iskolái	Bécsi Műszaki Egyetem Rostocki Egyetem
Kitüntetései	Subba Row Medal (1909)
Sírhelye	Dornach
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Nyugati filozófia 20. század
Iskola/Irányzat	monizmus, holizmus a tudományban, antropozófia
Érdeklődés	metafizika, ismeretelmélet, tudományfilozófia, kereszténység
Akikre hatott	Owen Barfield, Saul Bellow, Andrej Belyj, Hugo Bergmann, Josef Beuys, Martin Buber, Daniel Nicol Dunlop, Wassily Kandinsky, Edouard Schuré, Albert Schweitzer, Richard Tarnas, Valentin Tomberg, Makovecz Imre
Akik hatottak rá	Helena Blavatsky, Franz Brentano, Fichte, Goethe, Eduard von Hartmann, Hegel, Immanuel Kant, Schelling, Schiller, Karl Julius Schröer, Silvio Gesell, Christian Rosenkreutz
Fontosabb nézetei	antropozófia, antropozófus orvoslás, euritmia, Waldorf-pedagógia
Rudolf Steiner aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Steiner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rudolf Steiner (Murakirály, 1861. február 27. – Dornach, 1925. március 30.), osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója, emellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat maradt fenn tőle.

Élete

Gyermekkora

Rudolf Josef Lorenz Steiner 1861. február 27-én született Johann Steiner, az osztrák délivasút tisztviselője, és Franziska Blie elsőszülött gyermekeként Murakirályban (akkori nevén Kraljevec). A település a Muraközben található, amely akkor Magyarország része volt. Rudolf Steinert a közeli Ligetvár Szent Mihály-templomában keresztelték meg.

Rudolf Steinernek két testvére született: húga, Leopoldine és öccse, Gustav. Rudolf gyermekkorát Mödlingben és Pottschahban (ma Ternitz része) töltötte. Iskolába Lajtaszentmiklósra és Bécsújhelyre járt; a napi több kilométeres gyalogutakat télen nagy hóban kellett megtennie, ami saját bevallása szerint kiváló alkalom volt egészsége megedzésére. Kitüntetéssel érettségizett.

Tanulóévek Bécsben

1879-1882 között a bécsi Műszaki Főiskolán fő tantárgyai: matematika, fizika, növénytan, állattan és kémia, emellett irodalmat, történelmet és filozófiát is tanult. Egy „nevezetes névtelennel” való találkozásáról így ír önéletrajzában:

„Ekkor történt, hogy egy, a népből származó egyszerű emberrel ismerkedtem meg. Minden héten ugyanazzal a vonattal utazott Bécsbe, amellyel én. Gyógynövényeket gyűjtött vidéken, és ezeket adta el Bécsben, patikáknak. Barátságot kötöttünk. Úgy lehetett beszélni vele a szellemi világról, mint akinek magának is vannak szellemi élményei. Mélyen ájtatos ember volt. Iskolai műveltsége nem volt. Bár sok misztikus könyvet olvasott, de amit mondott, annak nem sok köze volt olvasmányaihoz. Ez lelki életéből fakadt, amely valami egészen elementárisan mély, teremtő bölcsességet tartalmazott. Csakhamar rájöttem, hogy a könyveket is csak azért olvasta, mert másoknál is meg akarta találni azt, amit saját magától tudott. Ez az ember úgy beszélt, mintha csak szócsöve lenne egy szellemi tartalomnak, amely a rejtett világokból rajta keresztül akar megnyilatkozni. Ha az ember együtt volt vele, mélyen betekinthetett a természet titkaiba. A hátán cipelte gyógynövényes batyuját, a szívében meg azokat az eredményeket, amelyeket a gyógynövények gyűjtése közben a természet szellemiségből merített. Nem egyszer észrevettem, hogy megmosolyogták, ha néha harmadikként mellénk szegődött valaki, amikor ezzel a »beavatottal« a bécsi Alleegassén mentünk. És ez nem is volt csoda, mert nem fejezte ki magát mindenki által érthető nyelven. Először meg kellett ismerni szellemi dialektusát. Eleinte én sem értettem, de ismeretségünk kezdetétől mély szimpátiát éreztem iránta. És lassanként úgy éreztem, mintha egy nagyon régi időből való lélekkel volnék együtt, akit nem érintett meg a mai kor civilizációja, tudománya és szemlélete, és aki az ősi idők ösztönös tudását hozta felém.

Ha a tanulást megszokottan értelmezzük, azt kell mondanunk: tanulni nem lehetett ettől az embertől semmit. De ha az ember maga is be tudott látni a szellemi világokba, akkor általa, aki erősen benne állt a szellemi világban, mélyebben láthatott bele.

Amellett ez az ember a legtávolabbról sem volt egy világtól elvonult álmodozó. Ha az ember otthonában kereste fel, úgy érezte: egy egyszerű, igen józan vidéki család körében van. A ház ajtaja fölött ez állt: In Gottes Segen ist alles gelegen. (Istennek áldása mindennek alapja) Megvendégelték az embert, mint a többi falusiak is. Mindig kávét kaptam, de nem csészében, hanem egy majdnem literes »csibrikben«, hozzá egy óriási darab kenyeret. A falubeliek sem tartották álmodozónak. Egész magatartása olyan volt, hogy lepergett róla minden gúny. Egészséges humora volt, és értette a módját, hogy az örömet jelentsen az embereknek. Itt nem mosolyogták meg, mint a bécsi Aleegassén azok, akik valamilyen csodabogarat láttak benne.

Ezt az embert magamhoz közelállónak éreztem akkor is, amikor az élet már elszakított tőle. Misztériumdrámáimban Felix Balde alakjában örökítettem meg.”

(Rudolf Steiner: Életutam. Fordította: dr. Dalmai Zoltán. Budapest: Magyar Antropozófiai Társaság. 1999. ISBN 9630438011  )

Ez a titokzatos ember, akit név nélkül is fontosnak tartott megemlíteni önéletrajzában, Felix Koguzki, egy Bécs közeli faluban élő növénygyűjtő, autodidakta botanikus.

1882-től Steiner Goethe természettudományos írásainak kiadásával foglalkozik, és filozófiai tanulmányokat folytat. A bécsi Michaelerplatzon lévő Café Griensteidl lesz a törzshelye, ott írja első könyvét, és éjszakákba nyúló beszélgetéseket folytat barátaival, ismerőseivel.

1884-től kénytelen házitanítói állást vállalni a bécsi Specht családnál, ahol négy fiúgyermek oktatását kell ellátnia. Kifejleszt egy egyéni oktatási módszert, amit később is tökéletesít. 1886-ban megjelenik első könyve, a Grundlinien einer Erkenntnistheorise der Goetheschen Weltanschauung (A goetheista világszemlélet ismeretelméletének alapvonalai). 1888-tól a Deutschen Wochenschrift szerkesztője, emellett cikkeket és recenziókat is ír.

1889-ben kétszer is Magyarországra látogatott; először nyáron, majd ifjúkori barátja, Moritz Zitter meghívására december 25-én Nagyszebenbe érkezett, ahol 29-én előadást is tartott Die Frau im Lichte der Goetheschen Weltanschauung – ein Beitrag zur Frauenfrage (A nő a goetheanista világszemlélet fényében – adalék a nőkérdéshez) címen. Ezt a dátumot túlzás nélkül tekinthetjük a magyar goetheánizmus, tágabb értelemben a magyarországi antropozófia kezdetének is. Önéletrajzának XIII. fejezetében részletesen beszámol ezekről az utazásairól:

„Mielőtt életem első szakasza véget ért, még Budapestre és Erdélybe is ellátogattam. Erdélyből származó barátom, akiről már szó volt, és aki az azóta eltelt években is ritka hűséggel maradt mellettem, megismertetett több, Bécsben élő honfitársával. Így kiterjedt társas életem mellett még erdélyiekkel is összejöttem. Ezek között volt a Breitenstein házaspár, akikkel akkor barátkoztam meg, és akik azóta is a legbensőbb barátaim. Már régóta vezető szerepet játszanak a bécsi Antropozófiai Társaságban. Az erdélyiekhez fűződő emberi kapcsolat aztán egy budapesti utazáshoz vezetett. Magyarország fővárosa Bécstől annyira elütő jellegével mély hatást gyakorolt rám. A Bécsből Budapestre vivő út kellemes természeti világon vezet keresztül, amelyet temperamentumos emberi jelleg és valami mély zeneiség hat át. Ha az ember kinéz a vonat ablakán, az a benyomása, hogy maga a természet is mintegy poétikussá válik, és hogy az emberek nem sokat törődve ezzel az általuk megszokott poétikus világgal, valamilyen mélyen bensőséges zeneiség szerint élik az életüket. És ha Budapestre ér az ember, olyan világot talál, amelyet a más európai népekhez tartozók a legnagyobb együttérzéssel tudnak szemlélni, teljesen megérteni azonban sohasem tudnak. Sötét tónusú alap, és e fölött valamilyen színjátszó fény ragyog. Mindez egy képpé állt össze bennem, amikor Deák Ferenc szobra előtt álltam. Ez a fej, amely az 1867–1918 közötti időszak Magyarországának a megteremtője volt, nyers és büszke akaratot fejezett ki, amely bátran cselekszik, ravaszság nélkül, de elementáris kíméletlenséggel viszi keresztül akaratát. Éreztem, hogy minden magyar számára milyen szubjektíven igaz az olyan sokszor hallott jelszó: »Extra Hungariam non est vita; si est vita non est ita.« (»Magyarországon kívül nincs élet, és ha van élet, nem ilyen.«) Mint gyermek, Magyarország nyugati határán éltem, és itt láttam, hogyan éreztették a németekkel ezt a nyers és büszke akaratot. Most Magyarország közepén azt tapasztaltam, hogy ez az akarat a magyar embert valamilyen elkülönültségbe viszi, amely bizonyos naivitással párosulva a számára mintegy magától adódó csillogásban jelenik meg, de nem az emberek nyitott, hanem inkább a természet rejtett szeme számára.

Fél évvel ezután a látogatás után erdélyi barátaim lehetővé tették, hogy Nagyszebenben is előadást tartsak. Ez Karácsony táján volt. Azokon a messzi síkságokon utaztam át, amelyek közepén Arad fekszik. Lenau vágyakkal terhes versei jelentek meg előttem, amikor ezt a síkságot láttam. Mindenfelé csak messzeség, és a messzeségnek szinte nincs határa. Egy Magyarország és Erdély határán lévő kis fészekben kellett az éjszakát töltenem. A fél éjszakát a vendéglő egyik helyiségében ültem át. Rajtam kívül csak egy asztalnál ültek kártyázó emberek. Az összes magyarországi és erdélyi nemzetiségek mind együtt voltak itt. Olyan szenvedéllyel játszottak, hogy ez minden félórában robbant, és mintegy az asztal fölött lebegő felhővé változott, amelyben démonok harcoltak egymással, az embereket teljesen magukba nyelve. És milyen különbözőképpen voltak szenvedélyesek a különböző nációk!

Karácsony napján érkeztem Nagyszebenbe. Az erdélyi szászok világába kerültem, amely itt élt a románok és magyarok között. Nemes népiség ez, amely hanyatlásában is, amelyet nem akar tudomásul venni, derekasan igyekszik fenntartani magát. Olyan németség, amely mint a saját maga évszázadok előtti emléke, ide keletre dobva hű akar maradni eredetéhez. Ebben a lelki beállítottságban azonban van valamilyen világtól való elidegenedés, és ez életükben mindenütt bizonyos beléjük nevelt vidámságban nyilatkozik meg. Szép napokat éltem át az evangélikus egyház német papjaival, a német iskolák tanáraival és más ottani németekkel. Melegséget éreztem a szívemben, amikor együtt voltam ezekkel az emberekkel, akik népiségükért aggódva és azt ápolva, ezt a mélyen a szívükben élő kultúrát kifejlesztették.

Ez a melegség élt a lelkemben, amikor a régi és újonnan szerzett barátaimmal együtt vastag prémekbe burkolózva, jeges hidegben és csikorgó hóban egy szánutat tettünk a Déli Kárpátok felé. Fekete, erdős sziklafal ez, ha a távolból közeledik felé az ember; vad szakadékos, sokszor borzongató hegyi táj, ha már ott vagyunk. Élményeim központjában az a barátom állt, akihez évek óta tartó barátság fűzött. Mindig új dolgokat eszelt ki, hogy az erdélyi szászságot minél jobban megismerjem. Most is felváltva hol Bécsben, hol Nagyszebenben élt. Akkoriban az erdélyi szászság ápolására hetilapot alapított Nagyszebenben. Ez tisztára idealizmuson alapuló vállalkozás volt, nem volt benne szikrányi gyakorlatiasság sem, de a szászságnak szinte minden képviselője dolgozott a lapban. Néhány hét múlva azután megszűnt.

Az ilyen élményeket, mint ezek az utazások is, a sors hozta elém. Ezek révén tudtam rávenni magam, hogy figyelmemet a külső világ felé fordítsam, ami nem volt könnyű, ugyanakkor viszont a szellemi világban bizonyos magától értetődöttséggel éltem.”

(Rudolf Steiner: Életutam. Fordította: dr. Dalmai Zoltán. Budapest: Magyar Antropozófiai Társaság. 1999. ISBN 9630438011  )

Weimari évek

1890-től a Goethe–Schiller-Archívum állandó munkatársa Weimarban. Részt vesz Goethe természettudományos írásainak újabb kiadásában. Ebben az időben találkozott Hermann Grimm-mel, Ernst Haeckellel és Eduard von Hartmann-nal.

1891-ben a filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen. 1892-ben megjelenik disszertációja Wahrheit und Wissenschaft (Igazság és tudomány) címen. Hónapos szobában lakik az öt gyermekét egyedül nevelő özvegy Anna Eunikénél, ahol otthonra lel, és segíti őt a gyermekek oktatásában. Később össze is házasodnak .

1894-ben megjelenik alapműve, a Die Philosophie der Freiheit (A szabadság filozófiája). Erről maga Steiner így nyilatkozott Walter Johannes Steinnek 1922 novemberében:

Stein kérdése:

– Mi lesz az Ön műveivel a jövőben, ezer év múlva?
Steiner azt válaszolta:

– Ezer év múlva már csak A szabadság filozófiája fog fennmaradni.

A korai évek Berlinben

Időskála

1897-től a Das Magazin für Litteratur valamint melléklete, a Dramaturgischen Blätter kiadója és szerkesztője Berlinben. Cikkeket ír a kor és a kultúra kérdéseiről. Megkezdi előadói tevékenységét. 1898-ban találkozik John Henry Mackay skót költővel, aki a következő évben házassági tanúja lesz. 1899-ben felkérik a Wilhelm Liebknecht által alapított munkásképző iskola tanítójának, ahol heti öt alkalommal oktat történelmet, irodalmat és természettudományos tárgyakat. Innen két év múlva – a hallgatók támogatása ellenére – elbocsátják. Goethe születésének 150. évfordulójára megírja a mester filozofikus meséjének (Mese a Zöld Kígyóról és a Szép Liliomról) szellemtudományos magyarázatát.

Az antropozófia fejlesztése

Rudolf Steiner 1915 körül

1902-ben felajánlották neki a Teozófiai Társaság német szekciójának főtitkári tisztségét, amit azzal a feltétellel vállalt el, hogy kizárólag saját nézeteit fogja képviselni. Ebben az időszakban fektette le az antropozófia (antropos: ember, sofia: bölcsesség) alapjait, és ekkor találkozott Christian Morgensternnel és Édouard Schuréval. A Társaság keretein belül tartott előadásaiban 1902. október 6-án hangzott el először nyilvánosan az „antropozófia” kifejezés, az emberiség fejlődéstörténeteként értelmezve. Tevékenysége ezután ennek a fejlődéstörténetnek a kidolgozására koncentrálódott.

1902 őszén Berlinben megismerkedett Ita Wegman orvosnővel, későbbi közvetlen kolleginájával. 1903-ban saját lapot alapított Lucifer (később Lucifer-Gnosis) címmel. 1904-ben elvált Anna Eunikétől. Más források szerint a hölgy elhalálozott, tehát így ért véget a házasságuk.

1906 és 1909 között minden évben előadásokat tartott Budapesten is. 1909-ben beszélt először nyilvánosan Krisztus második megtestesüléséről. Ezt a megjövendölt eseményt sokan – tévesen – úgy értelmezik, mintha R.S. azt állította volna, hogy Krisztus másodjára is hasonló formában és hasonló körülmények közepette jelenne majdan meg, miként ott, akkor időszámításunk kezdetén.

Steiner – Bis es gegeben ist

Az első Goetheanum

1910 és 1913 között Münchenben minden év augusztusában bemutatták egy-egy misztériumdrámáját, saját irányításával; az ötödik bemutatóra az első világháború kitörése miatt már nem kerülhetett sor.

1910-ben eltemette édesapját, nem sokkal később első feleségét is. 1912-ben megalapította az Antropozófiai Társaságot. Noha hivatalosan nem lépett be, kizárták a Teozófiai Társaságból.

Elkészítette a müncheni Johannes-Bau előadóközpont terveit, de az épület megépítését a hatóságok megakadályozták. 1913 és 1920 között szintén saját tervei alapján felépítették a társaság központját Dornachban (Goetheanum); a félkész épületet 1914. április 1-jén szentelték fel. A háború első karácsonyán házasságot kötött addigi munkatársával, Marie von Siversszel.

A Goetheanum megépítése után Steiner az antropozófia intenzív kiterjesztésébe kezdett. Megalapozta az antropozófia elvein nyugvó pedagógiát, gyógypedagógiát, orvostudományt, mezőgazdaságot, teológiát, színművészetet és társadalomelméletet.

1917 júliusában a wilsoni békejavaslatok bemutatása után Ludwig Polzer-Hoditz és Walter Johannes Stein közvetítésével két memorandumot küldött Közép-Európa vezető államférfiainak, többek között IV. Károlynak, Richard von Kühlmann német külügyminiszternek, valamint Max von Baden későbbi birodalmi kancellárnak. Ezekben az antropozófia és a francia forradalom eszméiből kiindulva felvázolta a lehetséges szociális reformokat. Ezek a korát meghaladó gondolatai azonban érdemben nem befolyásolták a béketárgyalások menetét.

1918-ban meghalt édesanyja. Steiner tovább folytatta küzdelmét, és a széles nyilvánossághoz fordult. 1919-ben megírta Aufruf an das deutsche Volk und an die Kulturwelt (Felhívás a német néphez és a művelt világhoz) című röpiratát, amelyben a hármas tagozódású társadalom mint a tartós európai béke megteremtésére alkalmas egyetlen társadalmi rend mellett érvel. Ezt 93 német közéleti személyiség írta alá, többek között Hermann Hesse író és Arthur Polzer-Hoditz, IV. Károly kabinetfőnöke. Stuttgartban többezres hallgatósághoz jutottak el gondolatai, de végül ez az erőfeszítése is kudarcba fulladt. Később megjelentette Die Kernpunkte der sozialen Frage (A szociális élet alapkérdései) című könyvét, amely egy éven belül 80 ezer példányban kelt el. Ugyanebben az évben Stuttgartban megnyílt az első Waldorf-iskola, olyan szakemberek közreműködésével, mint Caroline von Heydebrand, dr. Eugen Kolisko és W. J. Stein.

1921-ben Steiner megalapította a Das Goetheanum című folyóiratot, melyben rendszeresen publikált is. 1922 júniusában W. J. Stein szervezésében Bécsben megtartották a második antropozófiai világkongresszust Westliche und östliche Weltgegensätzlichkeit (Kelet-Nyugat Kongresszus) címmel, amelyen több ezren vettek részt. 1922. december 31-én Steiner esti előadása után felgyújtották a Goetheanumot. A faépületből semmi sem maradt, a munkát a közeli asztalosműhelyben folytatták, amit sikerült megmenteni a tomboló tűzvésztől. Steiner elkészítette egy második, betonból építendő Goetheanum terveit.

A második Goetheanum

1923-ban a Bázel melletti Arlesheimben Ita Wegman vezetésével megkezdi munkáját az első antropozófiai elvek szerint működő klinika. 1923 karácsonya és az Újév között zajlott le a híres „karácsonyi ülés”, mely Steiner számos követője számára szinte vallásos jelentőséggel bír. Az akkor szimbolikusan újjáalakított társaságban elnöki pozíciót vállalt, és ettől fogva az asztalosműhelyben, a társaság tulajdonát képező épületben élt. 1924-ben egy előadásában Steiner elmagyarázta hallgatóinak, hogy a mezőgazdaság összefügg a kozmosz egészével. Az a biodinamikus elv, hogy a farmergazdaság egy meglehetősen zárt organizmus, minden organikus gazdálkodás alaptétele lett.

Rudolf Steiner kidolgozta saját koncepcióit a társadalmi élet területeire. A csillagászat antropológiai nézete az asztrozófia kifejezést használja. Steiner 1924-ben Dornachban több előadást tartott az asztrozófia jellemzőiről.,

Halála

Rudolf Steiner síremléke Dornachban

1924 őszén egészsége romlásnak indult, előadásait kénytelen volt rövidebbre fogni. Betegsége idején az 1923-ban megkezdett önéletrajzát (Mein Lebensgang – Életutam) folytatta, de ezt a művét végül nem sikerült befejeznie. 1925. március 30-án hajnalban elhunyt.

„Az utolsó előadásokon voltak pillanatok, amikor Rudolf Steiner csak szeretetet és szellemet árasztott; annyira, hogy nehezünkre esett arra figyelni, amit mond.”

– F. W. Zeylmans van Emmichoven

Magyarul

• A világ, a föld és az ember lénye, fejlődése és tükrözése az egyiptomi mítosz és a jelenlegi kultúra összefüggésében Rudolf Steiner 11 előadása, Stuttgart, 1908. augusztus 4–11.; ford. Szilágyi Jenőné; fordítói, Budapest, 1908
• A szellemvilág küszöbén; ford. Telekes Béla; Kultúra, Budapest, 1922 (Az okkultizmus könyvei)
• A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei; Genius, Budapest, 1939
• Sors, kegyelem, szabadság a világ, a föld és az ember életében; Genius, Budapest, 1941 k.
• A magasabb világok megismerésének útja; Génius, Budapest, 1941
• Az emberi fejlődés útjai. 1906–1921. között tartott előadások; Genius, Budapest, 1942
• Steiner Rudolf előadásai János evangéliumáról. Hamburg 1908. május 18=31.; Genius, Budapest, 1943
• Megismerés a halál. Két előadás; Génius, Budapest, 1945
• A szabadság filozófiája. Egy modern világszemlélet alapelemei. Természettudományos módszer szerint végrehajtott lelki megfigyelési eredmények; ford. Dalmai Zoltán; Édesvíz, Budapest, 1990 (Géniusz könyvek)
• A karma megnyilvánulásai; ford., utószó Hendi Ilma; Idahegyi Kiadó, Budapest, 1991, 1996, 1999
• Léleknaptár; ford. Hendi Ilma; Idahegyi Kiadó, Budapest, 1995
• Meditációs könyv; ford. Hendi Ilma; Idahegyi Kiadó, Budapest, 1996
• A beavatás kapuja (misztériumdráma); ford. Hendi Ilma; Idahegyi Kiadó, Budapest, 2005
• A beavatásról; ford. Ladányi Lóránd; Hermit, Miskolc, 2005
• Jézustól Krisztusig. 11 előadás. Karlsruhe, 1911. október 4-14.; ford. Dalmay Zoltán, Kellner Ágnes; Genius, Bp., 2005
• Nevelésművészet az ember lényének megismeréséből : hét előadás és a kérdések megválaszolása. 1924. augusztus 12-20., Torquay; ford. Tarnai Balázs; Genius–Magyar Waldorf Szövetség, Bp., 2007 (Waldorf sorozat)
• Sors és szeretet. Három előadás. A szeretet metamorfózisa a boldogságban; ford. Gál-Porkoláb Anita; Hermit, Miskolc, 2007
• Mantrák. A hetesség misztériuma; ford. Kabai Gyöngyi; Hermit, Miskolc, 2008
• A szellemtudomány és a gyógyítás művészete. Az egészség titka; ford. Szabó Ágota; Hermit, Onga, 2008
• Ahrimán nyugati inkarnációja. Előadások 1919-ből, valamint az 1921. május 13-i előadás a Hold visszatéréséről; szöveggond. Frisch Mihály, Gergár Mária, Oravecz Péter; Ita Wegman Alapítvány, Bp., 2020
• Járványok – spirituális perspektívák; összeáll. Taja Gut, ford. Strassenreiter József / A Magyar Antropozófiai Társaság hírlevelének különszámai a Társaság tagjainak 2020. március 15. és április 26. között; Genius, Bp., 2020
• Szellemtudományos impulzus a fizika fejlődéséhez. Első természettudományos kurzus. Fény, szín, hang, tömeg, elektromosság, mágnesesség. Tíz előadás, amelyeket Rudolf Steiner 1919. december 23 és 1920. január 3. között tartott Stuttgartban; Genius, Bp., 2020
• Misztériumi igazságok és karácsonyi impulzusok. Régi misztériumok és azok jelentősége. A sötétség szellemeinek bukása IV. Tizenhat előadás, amelyeket Rudolf Steiner 1917. december 23 és 1918. január 17. között tartott Bázelben és Dornachban; ford. Drahos Sándor; Genius, Bp., 2020
• Gazdaság és szociális hármas tagozódás a Waldorf-iskola tantervében. Paradoxien írássorozatok; ford. Strassenreiter József; Európai Közép Alapítvány, Bp., 2021 (Európai Közép könyvek)
• Az ember mint testi-lelki lény a világhoz való viszonyában. Emberré válás, világlélek és világszellem I. Tizenhárom előadás, amelyeket Rudolf Steiner 1921. június 16. és július 17. között tartott Stuttgartban, Bernben és Dornachban; ford. Drahos Sándor; Genius, Bp., 2021
• Szellemtudományos szempontok a gyógyításhoz orvosok és orvostanhallgatók számára. Második előadássorozat. Kilenc, Dornachban tartott előadás 1921. április 11. és 18. között; ford. Göröntsér Márton, átdolg. Cseri Krisztina; Regulus Art, Bp., 2021
• Mi a pénz? Paradoxien írássorozatok; bev. Sylvain Coiplet, ford. Nagy Tibor; Európai Közép Alapítvány, Bp., 2022 (Európai Közép könyvek)
• Az ima lényege; Hermit, Onga, Bp., 2022

Ajánlott olvasmányok

• Rudolf Steiner: Memorandum Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Rudolf Steiner: Magyarázat a Memorandumhoz Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Vekerdy Tamás ebben a könyvben emlékezik meg a Török Sándor köré csoportosuló szellemi körről és Rudolf Steiner magyarországi hatásáról: Vekerdy. Beszélgetőtárs Jámbor Judit (Scolar Kiadó, 2003, ISBN 963-9193-64-X)

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Rudolf Steiner témában.

• Rudolf Steiner magyar nyelven megjelent művei; szerk. Földesné Boskovitz Mária; s.n., s.l., 2016
• Magyar Antropozófiai Társaság
• Rudolf Steiner önéletrajza magyarul
• Rudolf Steiner könyvei magyarul
• Goetheanum (német)
• Rudolf Steiner online archív (német, angol)
• (német)
• Anthros.net – directory of anthroposophy (német) Archiválva 2020. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Rudolf Steiner Handbuch/Handbook PDF (német, angol)
• Emlékeim Rudolf Steinerről; ford. Wirth-Veres Gábor; Arkánum Szellemi Iskola, Ispánk, 2011 (Arkánum Szellemi Iskola könyvtára sorozat)
• Friedrich Rittelmeyer: Sorsdöntő találkozásom Rudolf Steinerrel; ford. Wirth-Veres Gábor; Genius, Budapest, 2011
• Thomas Meyer: Rudolf Steiner "legsajátabb küldetése". A szellemtudomány karma-kutatásának eredete és aktualitása; ford. Kádas Katalin; Ita Wegman Alapítvány, Budapest, 2011
• A szív megerősítése. Egy misztériumiskolázás a jelenből. Rudolf Steiner és Ita Wegman együttműködése. Ki volt Ita Wegman? IV. kötet; ford. Almási Katalin; ProNatura Manufaktúra Kft., Budapest, 2015
• "Hídépítők legyenek az emberek". Rudolf Steiner és Helmuth von Moltke az új Európáért. Astrid von Bethusy-Huc, Jürgen von Grone, Thomas Meyer és W. J. Stein írásai, valamint Rudolf Steiner első alkalommal megjelent szövege; szerk. Thomas Meyer, ford. Wirth-Veres Gábor; ABG Könyvek–ABG Rent Kft., Budapest, 2017
• Charles Kovacs: Michael küldetése. Kommentárok Rudolf Steiner 1924 őszén írt Michael-leveleihez; ford. Szász Andrea; Genius, Budapest, 2020
• Wolfgang Zumdick: Rudolf Steiner Bécsben. Működésének helyszínei; ford. Wirth-Veres Gábor; ABG Könyvek, Budapest, 2020
• Alfred Meebold: Bevezetés dr. Rudolf Steiner antropozófiájába; szerk. F. Boskovitz Mária; Mandala Könyvek, Budapest, 2021
• Heinz Herbert Schöffler: Rudolf Steiner ezredvégi jövendölései; ford. Nép László, Lajer Anna Mária, ford. jav. Seress Attila, Vásárhelyi Lajos; Agapeanum, Budapest, 2021