Rózsakeresztesek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rózsakereszt

A rózsakeresztesek egy titkos társaság, alapítója az eredetileg lutheri és paracelsusi tanokat követő Johann Valentin Andreae, aki a 17. században elsősorban a gnoszticizmusra épülő „evangélikus-keresztény-ezoterikus” iskolát hozott létre. A rózsakeresztesek szimbólumának, a rózsakeresztnek a jelentése Krisztus halála, feltámadása.

Előzmények[szerkesztés]

Egyes források szerint már 46-ban is létezett egy rend, melyet a gnosztikus Ormus alapított, és aminek jelképe egy vörös kereszt, másképp rózsakereszt volt.

1188-ban pedig már létezett a L'ordre de la Rose-Croix Veritas nevű szervezet, amely azonban nem tekinthető a történelmileg ismert rózsakeresztesek közvetlen előzményének.

Történetük[szerkesztés]

A rózsakeresztes testvériség alapítója a 15. század első éveiben a hagyományok szerint Christian Rosenkreutz volt.

A testvérek a következőkre kötelezték magukat:

  1. Senki sem űz más mesterséget, mint betegek gyógyítását, azt is minden haszon nélkül.
  2. Senki sem köteles egyenruhát viselni, mindenki országának megfelelően öltözködik.
  3. Minden testvér, minden évben C napon S-ben megjelenik; távolmaradását megindokolja.
  4. Minden testvér gondoskodik egy értelmes utódról, aki őt követi hivatásában.
  5. Az R. C. legyen a testvérek pecsétje, jelszava.
  6. A testvériség 100 évig titokban maradjon.


A legenda szerint 1604 -ben JOHANN VALENTIN ANDREAE Würtenbergi teológus találja meg CRC barlang sírját. ANDREAE 1586. aug. 17-én született Herrenbergben (Würtenberg) és 1654. jún. 27-én halt meg Stuttgartban. A teológiát a tübingeni egyetemen hallgatta, azután bejárta Olasz- és Franciaországot, végül Németországba tért vissza. Több helyen lelkészkedett. LUTHER követője volt. Ő a szerzője a kiáltványoknak. A munkákon a szerző neve nincsen feltüntetve, mindössze csak a "Vale" üdvözlő szócska van aláírva. Ezért többen kétségbevonták szerzőségét, így H. KOPP, ECKHARDT S. és mások. Azonban az egyes könyvek közötti összefüggés és az elbeszélés módja kétségkívül bizonyítja, hogy szerzőjük azonos. Az is kétségtelen, hogy a régi írók ANDREAE-t tartották a könyvek szerzőjének.
Egyesek azt állítják, hogy a rózsakeresztesrend alapítására ezek a munkák adtak alapot. De helyesen állapítja meg ECKHARDT, hogy az efféle tudós tréfa, ha ugyan ennek nevezhető, nem elegendő ilyen nagy szellemi mozgalom keletkezéséhez. Kétségtelen, hogy a rózsakeresztesek társasága Németországban keletkezett. Ennek egyik lelkes tagja, MICHAEL MAIER, aki 1620 körül vitte át a tanokat Angliába, ahol ROBERT FLOOD dolgozott a társaság megszervezésén. A rózsakeresztesség azonban nagyon sokat köszönhet ANDREAE könyveinek. A figyelmet a titkos társulásra ő hívta fel, s az alkémisták kaptak a tömörülés gondolatán. E rózsakeresztes testvériség tanításai sokat merítettek a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhető volt.
A monda egy másik változata szerint Angliában keletkezett. ROSENKREUTZ megunva az utazásokat, London mellett Staffordshire-ben egy barlangba vonult, ahol elzárkózva a világtól, könyvet írt. Csak atyja testvérének fia van mellette, az ügyes rajzoló. Ezzel megfogadtatja, hogy halála után a barlangot lezárja, miután a tanítványok nevét egy kőre rávéste. Minden akarata szerint történt. A barlang előtt nagy fa állott. Igen idős fa. Egy községi parasztnak régen szemet szúrt a fa, elhatározta, hogy kivágja. Ez 120 évvel az apostol halála után történt. Alig fog hozzá, belezuhan a barlangba. A torlaszokat egymásután elszedi, mert azt hiszi, nagy kincsre talált. Amint így tovább halad, földalatti világosságot lát. A fény után indulva, egy helyiségbe jut, ahol egy aggastyán ül könyv előtt, s felette egy örökké égő lámpa. A paraszt az aggastyán felé lép. Az agg az első lépésnél felemelkedik, s pálcát vesz kezébe, a másodiknál felemeli, a harmadiknál pedig belecsap a lámpába úgy, hogy az kialszik. A paraszt ordítására társak sietnek elő, s fáklyafénynél átvizsgálják a barlangot. Ott csak sírt találnak és sok iratot. Így fedezték volna fel CH. ROSENKREUTZ sírját.

1607-16 között, két névtelen kiáltvány jelent meg először a Német-római Birodalomban, majd Európa több államában. Ezek a "Fama Fraternitatis RC" (A testvériség híre) és a "Confessio Fraternitatis" (A testvériség hitvallása). Ezen dokumentumok, melyek a “legdicséretreméltóbb rendjét” szólították meg a misztikus-filozófuscsoportoknak, és az emberiség általános reformálását igyekeztek kieszközölni, hatalmas lelkesedést váltottak ki, ahogy erről Frances Yates beszél, a “Rózsakeresztes felvilágosodás” című művében. A kiáltványok a művelt közönség széles köreiben inspiráltak sokakat arra, hogy a renddel való kapcsolatfelvétel lehetőségét keressék.

A "Fama Fraternintatis RC" egy német tudós és misztikus filozófus legendáját mondja el, akit a „CRC testvér” névvel jelöl (őt a harmadik kiáltványban később mint Christian Rosenkreuz-ot vagy „Rózsakeresztet” mutat be). 1378-at adja meg a kiáltvány, mint Christian Rosenkreuz („a mi Keresztély atyánk”) születési dátumát és megállapítja, hogy 106 évet élt. Miután a Közel-Keleten tanult különböző mesterektől, tanítóktól, (akik feltehetőleg a szufizmushoz vagy a zoroasztrianus valláshoz tartoztak), képtelen volt a megszerzett tudást Európa tanult főinek továbbadni, mivel mindenhol értetlenséggel és féltékenységgel találkozott részükről. Ezek után a követők kis csoportját gyűjtötte össze, megalapítva a Rózsakeresztes Rendet.

Christian Rosenkreuz életében a rend nem több, mint nyolc tagot számlált, akik mindegyike tudós volt. A csoport minden tagja esküvel kötelezte magát, hogy ingyen gyógyítani fogja a betegeket, ápolni fogja a titkát a közösségnek, és megtalálja utódját, mielőtt levetné anyagtestét. A csoport tagjainak három generációja váltotta egymást 1500-1600 között. Amikor a tudományos, filozófiai és vallási szabadság Európa szerte kibontakozott, lehetővé vált, hogy a nyilvánosságra hozzák a rózsakeresztesek tanait, elkezdték megkeresni az arra érdemeseket.

A klasszikus rózsakeresztes kiáltványok közül a harmadik "Christian Rosenkreuz alkémiai mennyegzője" (Chymische Hochzeit Christiani Rosencreutz anno 1459). A mű a szerző megnevezése nélkül, 1616-ban jelent meg Strasburgban. Ennek ellenére Johann Valentin Andreae-t (1586-1654) tekintjük a mű szerzőjének, aki önéletírásában a szerzőségéről vall.

Ez az allegorikus történet, amely 7 napra bomlik, akár csak a Genezis könyve, Christian Rosenkreuz történetét meséli el, aki lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a király menyegzőjén. CRC története a meghívás csodálatos aktusával kezdődik, majd a menyegző helyszínére történő utazással folytatódik. Az utazás során CRC mindenétől megszabadul, és a királyi várba lépve még ruhájától is megfosztják. Az elkövetkező napokban, a nagy eseményre történő előkészületek során CRC-nek több próbát kell kiállnia, miközben előre halad saját beavatási ösvényén. A főhős beavatási története próbákon, megtisztuláson, halálon, és feltámadáson keresztül vezet a mennyekbe való felmenetelig.

Erről nagyon szépen ír Goethe (aki állítólag fiatalkorában átesett egy rózsakeresztes beavatáson) Die Geheimnisse (Rejtelmek) c. költeményében, mely azonban a nyilvánosság számára töredék maradt.

A rózsakeresztesek – pontosabban a szabadkőművesek – beépültek II. Rudolf prágai udvarába is. A titkos tudományokat kedvelő uralkodó azt vallotta, hogy a kellő felkészültségű, kitartó, hitbuzgó emberek rábukkannak az aranykészítés titkára is.

A rózsakeresztes rendbe való felvétel szertartások mellett folyt le. A jelölttel nem ismertették meg azonnal titkukat, hanem kérdésekkel iparkodtak felfogását megállapítani. Avatáskor a főmester beszédet tartott. Előadásának tárgya a bölcsek kövével állott összefüggésben. Rámutatott annak lehetőségére, példákat hozott fel a fémátalakításra, bizonyította az aranycsinálás isteni eredetét és a jelölteket Istenfélelemre intette. A rózsakeresztes-rend tagjai ügyeltek arra, hogy a titok avatatlanok kezébe ne jusson. Az eskü az avatatlanokkal és az alacsonyabb fokozatban állókkal szemben volt kötelező. Magasabb fokozatban titoknak helye nincs. Az eskü letétele után bizonyos mértékű felvilágosítás következett. A keresőt bevezették "Salamon tudomány"-ába. Ehhez tartozott a jelvények magyarázata,[12] az alkémista könyvek ajánlása. A rózsakeresztesek jelvényei szőnyegbe voltak szőve. Itt volt látható a frigyszekrény. Ennek értelme: a rózsakeresztes Istent szívében hordja. A hét pont, a hét bolygót: Nap, Hold, Merkur, Venus, Mars, Jupiter, Saturnus, illetve a hét fémet: arany, ezüst, kénesô, réz, vas, ón, ólom jelenti.

A rózsakereszteseket a római katolikus egyház üldözte, az inkvizítorok az eretnekség egyik formájának tekintették.

Ez az áramlat a 18. századtól a szabadkőművességben mutatható ki a 19. századig.

Személyek[szerkesztés]

Rózsakeresztesek[szerkesztés]

Rózsakereszt
Paracelsus
Nostradamus
Francis Bacon
Johann Valentin Andreae
Robert Fludd
Angelus Silesius
Jakob Böhme
Comenius
Henricus Madathanus Theosophus

Rózsakeresztesek Magyarországon[szerkesztés]

Saint-Germain grófja
Báróczi Sándor
Bessenyei György

A 18. században[szerkesztés]

A Rózsakeresztes hagyomány szerint 120 éves periódusok követik egymást, mint alvó, és aktív. Az 1616 -os színre lépést tekintve alapnak és aktívnak + 120 év az 1736 -t add ki. Ebből az időszakból nagyon kevés információink vannak, bár talán létezett néhány magát Rózsakeresztesnek nevező társaság. Vitatott tény, hogy az építő céhekből a Rózsakeresztesek hozták létre a Szabadkőművességet. Részben tanaikban, rítusaikban létezett ez időtájt - 120 éves alvó periódus.

A 19. században[szerkesztés]

A hagyomány alapján 1856 -ban kellett volna újra aktív állapotba kerülnie.

A 19. századi Rózsakeresztes Rendek[szerkesztés]

  • Fraternitas Rosé Crucis (FRC) Pascal Beverly Randolph [1825-1875] által alapítva 1856–ban, Egyesült Államok - Nincsen köze, a név hasonlóságon kívül, az 1920-ban alapított rendhez.
  • Societas Rosicruciana in Anglia (SRIA) A Szabadkőműves Robert Wentworth Little [1840-1878] által alapítva 1860-1865 között. Ennek ágai: Societas Rosicruciana in Scotia (SRIS); Societas Rosicruciana in Canadiensis (SRIC); Societas Rosicruciana in America (SRIA)
  • Societas Rosicruciana in Civitatibus Foederatis (SRICF) Pennsylvaniában 1879-ben, csak Mester Szabadkőművesek számára volt nyitott.
  • The Hermetic Order of the Golden Dawn (HOGD) 1888-ban alapítva.
  • Ordo Templi Orientis (OTO) létrehozva 1895-ben.
  • Ordre Kabbalistique de la Rose Croix (Cabalistic order of the Rosy Cross) (OKRC) 1888 Franciaország.
  • Order of the Temple & the Graal and of the Catholic Order of the Rose-Croix (l'Ordre de la Rose Croix Catholique et Esthetique, du Temple et du Graal) (CRC) 1890 Franciaország; ugyanebben az évben francia rendek: Ordo Aureć & Rosć Crucis (Antique Arcanć Ordinis Rosć Rubeć et Aureć Crucis)(OARC), Alchemical Rose-Croix Society (Association Alchimique de France), Rose-Croix de l'Orient (Rose-Cross of the East) (RCO)

A 20. században[szerkesztés]

Rudolf Steiner több előadásában és könyvében behatóan foglalkozott a rózsakeresztességgel. Saint-Germain 18. században meg nem valósult alapeszméit („szabadság, egyenlőség, testvériség”) is ő kívánta a gyakorlatban – a szociális élet hármas tagozódásának eszméje alapján – alkalmazni, ám ez az adott körülmények közt nem volt lehetséges.

Jelentős hatással volt a gödöllői művésztelep munkásságára (Nagy Sándor festménye, az Ave Miriam (MNG) Mária-alakja nem liliomot kap az arkangyaltól, hanem rózsát.[1]

A 20. századi Rózsakeresztes Rendek[szerkesztés]

  • Rosicrucian Fellowship (Association of Christian Mystics) (RF) 1908-1911 között alapítva.
  • Order of the temple of the Rosy Cross (OTRC) 1912 London.
  • Corona Fellowship of Rosicrucians (CFR) 1912 London.
  • Antiquus Arcanć Ordinis Rosć Rubć Aureć Crucis (Antique Mysticusque Ordo Rosć Crucis) (AMORC) 1912-1915 H.P.Lewies.
  • Ancient Rosae Crucis (ARC).
  • ConFraternity Rosae + Crucis (CR+C).
  • Fraternitas Rosé Crucis (FRC) Reuben Swinburne Clymer [1878-1966] által alapítva 1920 -ban.
  • Collegium Pansophicum (CP) Heinrich Tranker [1880-1956] 1921.
  • Builders of the Adytum (BOTA)
  • The Elder Brothers of the Rose-Croix (Les Freres Aînés de la Rose-Croix) (FARC) Amerikai - Francia.
  • Lectorium Rosicrucianum (International School of the Golden Rosycross) (LR) 1924.
  • Fraternitas Rosicruciana Antiqua (FRA) 1927 alapította Arnoldo Krumm-Heller [1879-1949].

Irodalom[szerkesztés]

Okkult filozófia[szerkesztés]

  • Rudolf Steiner: Theosophie und Okkultismus des Rosenkreuzers, magyarul Rózsakeresztes szellemtudomány (Bp., cc1990; 2008)
  • Rudolf Steiner: Die Theosophie des Rosenkreuzers, magyarul A rózsakeresztesek teozófiája (Bp., 2000)
  • Maria von Nagy Die Entstehung und das Wirken des Wahren Rosenkreutzertums (kézirat, 1980)
  • Max Heindel: Die Weltanschauung der Rosenkreuzer (1909, Januar 2003), ISBN 3-906414-00-0, www

Irodalmi hivatkozások[szerkesztés]

  • Szerb Antal: Rózsakereszt (1934, és azóta több kiadás). Címét később változtatták A Pendragon legendára [1]
  • Szepes Mária: A Vörös Oroszlán (1946 [bezúzták], 1984 [cenzúrázott kiadás], 1989, és azóta több teljes szövegű kiadás)
  • Benedek Szabolcs: Rózsakereszt (2007)
  • Szathmáry László: A magyar rózsakeresztesek.

Lásd még[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsakeresztesek témájú médiaállományokat.