Báróczi Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Báróczi Sándor
Bárótzi Sándor
Bárótzi Sándor
Élete
Született 1735. április 11.
Ispánlaka
Elhunyt 1809. december 24. (74 évesen)
Bécs
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Báróczi Sándor (egyéb névalakjai: Báróczy Sándor vagy Bárótzi Sándor) (Ispánlaka, 1735. április 11.Bécs, 1809. december 24.) magyar királyi testőr, író; a testőrírók közé tartozott.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdélyi református nemesi családból származott, apja, Báróczy Sándor megyei adószedő volt. Iskoláit a nagyenyedi református kollégiumban végezte, majd Nagyszebenben az erdélyi kancelláriánál nyert alkalmazást. Miután Mária Terézia fölállította a magyar testőrséget, őt is beválasztották, és 1760. szeptember 20-án fölesküdött. Bécsben Barcsay Ábrahám és Bessenyei György társaságában ő is a magyar irodalom fellendítésén munkálkodott. Később alkímiával kezdett foglalkozni, és minden szabadidejét erre fordította. 1790. november elején főstrázsamesteri (őrnagyi) rangra emelték, 1806. július végén pedig mint a magyar testőrök ezredese vonult nyugalomba. Erdélyt Bécsbe költözése után nem látogatta többé. Kazinczy Ferenc említi egy francia nyelvű alkímiai művét és két magyar nyelvű munkáját.

Korának kiemelkedő prózafordítója és stílusreformátora volt, elsősorban franciából fordított. Első munkája Calprenède (Gautier de Costes de La Calprenède) nagy terjedelmű francia regényének, a Kasszándrának kivonatos fordítása volt. A heroikus regény franciás fordulatokkal, bókokkal, hosszú és finomkodó beszélgetésekkel van tele. Ennek a mesterkélt stílusnak magyarra átültetése túl nagy feladat volt: Báróczi Sándor tizenöt év alatt készült el vele.

Második fordítása, Jean-François Marmontel Erkölcsi meséi (Contes moraux) már könnyebben ment, ennek stílusa is egyszerűbb volt. Ez a fordítás sikerültebb az előzőnél. Hasonló kellemességű elbeszélő stílus addig nem mutatkozott a magyar irodalomban. Báróczi Sándor mint szóújító óvatos volt, de annál szabadabban mozgott a korabeli szókincs használatában és a franciás mondatszerkezetek átültetésében. Munkáival jelentősen gazdagította a magyar stílust, és ez kiemelt helyet biztosít számára a régi magyar fordítók sorában.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kassándra. Calprenede után. Bécs, 1774. hét kötet. (2. kiadás. Pest, 1793–94.)
  • Erkölcsi mesék. Franciából ford. Marmontel után. Bécs, 1775. (2. kiadás. Pest, 1785.)
  • Erkölcsi levelek (Dusch után) Bécs, 1775. (2. kiadás. Pest, 1786. Mindkettő 3. kiadásban: Minden munkái VIII. k. Pest, 1814.)
  • Barátaimhoz, verses levél Bessenyei György Társaság-ában (Bécs, 1777.)
  • A védelmeztetett magyar nyelv. Bécs, 1790. (Hazafias felszólalás a magyar nyelv jogaiért. Egyetlen eredeti prózai munkája.)
  • A sáros, egészségtelen s haszonvehetetlen vizek jobbításáról, s iható tételéről. Báró Linden Miksa után németből. Bécs, 1794.
  • A mostani Adeptus vagyis a szabad kőmivesek valóságos titka. Franciából ford., Bécs, 1810.
  • Teremtőhöz való fohászkodás. (Hely és év nélkül.)
  • Amalia történetei, melyeket a szép nemnek ajánlva, testamentománál fogva kiadatni rendelt. Ford. németből. Bécs, 1810.
  • Minden munkái. Pest, 1813–14. (8 kötetben Kazinczy Ferenc által kiadva a szerző arcképével és életrajzával.)
  • Levelei Kazinczyhoz (Figyelő V. 124. és Kazinczy Ferenc Levelezése I. 76. 238. I.)
  • Révaihoz írt levele (keltezés nélkül, a Magyar Nemzeti Múzeumban)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]