Rudolf magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudolf
Joseph Heintz d. Ä. 002.jpg

Német-római császár
Német király
Uralkodási ideje
1576. október 12.1612. január 20.
Koronázása Regensburg
1575. november 1.
Elődje II. Miksa
Utódja Mátyás
Csehország királya
Uralkodási ideje
1576. október 12.1611. március 11.
Koronázása Prága
1575. szeptember 22.
Elődje I. Miksa
Utódja II. Mátyás
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1576. október 12.1608. június 25.
Koronázása Pozsony
1572. szeptember 26.
Elődje Miksa
Utódja II. Mátyás
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg
Született 1552. július 18.
Bécs
Elhunyt 1612. január 20. (59 évesen)
Prága
Nyughelye Császári kripta
Édesapja Habsburg Miksa
Édesanyja Habsburg Mária
Gyermekei törvénytelen:
Don Julius Caesar D'Austria
Vallás római katolikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf témájú médiaállományokat.

Habsburg Rudolf vagy Ausztriai Rudolf (Bécs, 1552. július 18. – Prága, 1612. január 20.), a Habsburg-házból származó osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, aki II. Rudolf néven német-római császár, német és cseh király, I. Rudolf néven magyar király, valamint V. Rudolf néven Ausztria uralkodó főhercege 1576-tól haláláig. Rudolf II. Miksa német-római császár, magyar és cseh király és Habsburg Mária spanyol infánsnő legidősebb fiúgyermeke volt. Egy jóslat következtében sosem házasodott meg, amely szerint fia fogja letaszítani a trónjáról (ezt így később öccse, Mátyás főherceg tette meg), szeretőitől viszont több gyermeke is született, köztük Ausztriai Don Julius Caesar. Emellett férfiakkal is folytatott szexuális viszonyt, köztük udvari kamarásával, Wolfgang von Rumpffal.[1]

Rudolf uralkodását három részről közelíthetjük meg, egyrészt egy gyenge kezű és tehetetlen uralkodó volt, akinek a kormányzása alatt kialakult politikai zűrzavar a harmincéves háborút előlegezte meg, másfelől viszont az uralkodói tevékenységeit elhanyagolva a művészetek, különösen a manierizmus nagy pártfogója, valamint ő maga is találmányokkal, órákkal, alkímiával, csillagászattal foglalkozott, a kor leghíresebb csillagászait, köztük Tycho Brahe-t, Johannes Keplert, hívta udvarába, ezáltal is segítve és támogatva a tudományos forradalmat. Élete végén elmeháborodottság gyanúja miatt megfosztották magyar, majd cseh királyi címétől és hatalmától. Kapcsolatba hozzák a Gólem legendájával. Életét több film- és szépirodalmi mű is feldolgozta.

Ifjúkora[szerkesztés]

Rudolf ifjúkori portréja a spanyol királyi udvarban tartózkodása idején 1566/67 körül, a spanyol Alonso Sánchez Coello olajfestményén

Rudolf 1552. július 18-án született Bécset. Apja a Habsburg ház osztrák ágából származó II. Miksa német-római császár, magyar és cseh király volt, apai nagyszülei pedig I. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király és Jagelló Anna magyar és cseh királyi hercegnő voltak. Édesanyja a Habsburg ház spanyol ágából származó Mária spanyol infánsnő volt, anyai nagyszülei pedig V. Károly német-római császár és spanyol király és Avis Izabella portugáliai infánsnő voltak. Rudolf felnőttkort megélt testvérei között van Anna főhercegnő, aki spanyol királyné lett, Ernő főherceg, aki a Spanyol-Németalföld kormányzója volt, Erzsébet főhercegnő, aki házassága révén francia királyné lett, Mátyás főherceg, aki később Rudolfot követte a trónon, és Miksa főherceg, aki a Német Lovagrend nagymestere lett.

Ifjú korát, 1563 és 1571 között, azaz tizenegytől tizenkilenc éves koráig a spanyol királyi udvarban, anyai nagybátyjánál, II. Fülöpnél töltötte. Bécsbe való visszatértekor apja, Miksa aggodalmát fejezte ki, amiért Rudolf átvette a szerinte a spanyol Habsburgokra jellemző merev, konzervatív, mélyen katolikus irányt, amely szerinte az osztrák ágra, és Miksára magára, nem jellemző. Rudolf később szakított is apja toleranciájával a protestantizmus felé, és az ellenreformációt támogatta. Mindezek ellenére spanyol anyja őt mint udvarias és kifinomult fiatalembernek látta.

Uralkodása[szerkesztés]

A császárkirály Martino Rota dalmát festő alkotása
Rudolf koronája, amely később az osztrák császári koronává vált

Apja halálával „automatikusan” szállt tovább rá a császári és a magyar és cseh királyi cím, ugyanis Rudolfot Miksa még életében ifjabb magyar királynak választotta és koronáztatta 1572. szeptember 26-án Pozsonyban, majd ifjabb cseh királlyá 1575. szeptember 22-én Prágában, az ifjabb német királyi címet pedig 1575. november 1-én szerezte meg Regensburgban, apja 1576. október 12-én bekövetkezett halálával pedig a német-római császári és az osztrák uralkodói főhercegi címet is megszerezte. Az új uralkodó azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Már rögtön uralma kezdetén tudtára adta a magyar, a cseh, a morva és egyéb rendeknek, hogy nem kíván az ország ügyeivel foglalkozni. Ezt bizonyítja az a lépése, hogy országai mindegyik részébe valamelyik testvérét vagy rokonát nevezte ki helyettesének, helytartójának. Magyarországra idősebbik öccsét, Ernő főherceget, horvátországi- és szlavóniai kormányzónak pedig ifjabbik öccsét, Miksa főherceget neveztette ki (1578. évi XV. tc). Rudolf egész életére megmaradt egy titokzatos, nehezen kiszámítható, utazni nemigazán szerető embernek, akit sokkal inkább érdekeltek többek között a tudományok, az okkultizmus és a csillagászat, mint a birodalom mindennapi politikai ügyei. Számos személyes hobbija volt, mint például az egzotikus állatok, az órák és az antik régiségek gyűjtése. A reneszánsz művészetek iránti vonzalmának hatására vette körbe magát olyan híres manierista művészekkel, mint amilyen Bartholomeus Spranger vagy Giuseppe Arcimboldo is. Emellett olyan tudós, alkimista és csillagász embereket is fogadott udvarában, mint Tycho Brahe, Johannes Kepler, Edward Kelley és John Dee is. Rudolf korából, a császárkirályt körbelengő pletykákból és legendákból táplálkozik a Prága városát máig körbelengő misztikus atmoszféra. A prágai vár egyik turistalátványossága ma is az Alkimisták utcája, ahol a legendák szerint Rudolf találkozott Löw rabbival, a legendabeli Gólem megalkotójával is. A mondák szerint Rudolf törpéket gyűjtött maga köré és óriásokból állított ki egy csapatot hadseregében. Hajlamos volt a melankóliára, a depresszió egy fajtájára, sőt időnként őrületrohamok jöttek rá (egyik udvari orvosa Jeszenszky János volt), ami sok alkalmat adott a család tagjainak, hogy a császári ügyekbe avatkozzanak.

Ezt bizonyítja öccse, Mátyás főherceg tevékenysége is. 1595-ben meghalt apai nagybátyjuk, II. Ferdinánd osztrák főherceg, akinek rangon aluli házasságából csak az uralkodásra joggal nem bíró fiai voltak, elő-ausztriai és tiroli területeire Rudolf tarthatott volna jogos igényt, de az uralkodást átengedte öccsének, Mátyásnak, aki feleségül vette II. Ferdinánd törvényes leányát. Mátyás hatalomvágyó politikus volt. Rudolf hatalma királyságai fölött az ő kezébe került át, miután a császár rá akarta kényszeríteni a római katolicizmust a magyarokra, de azok 1604-ben Bocskai István vezetésével és az Oszmán Birodalom támogatásával felkeltek ellene, és két éven át tartó szabadságharcot folytattak, meggyengítve Rudolf hatalmát. 1608-ban Mátyás arra kényszerítette Rudolfot, hogy átadja neki Magyarországot, Ausztriát és Morvaországot. Rudolf, hogy legalább a cseh nemesek támogatását megőrizze, 1609-ben királyi chartát bocsátott ki, a „Majestät”, amely garantálta a vallásszabadságot az előkelők és a városok számára. Ennek ellenére 1611-ben Csehországot is át kellett adnia fivérének. Hét évvel később megkezdődött a vallási okokból kitört, de valójában a Habsburg-ház európai hatalma elleni harmincéves háború. Marczali Henrik a Nagy képes világtörténet sorozatában így ír róla: A minden országától megfosztott fejedelem keserüséggel szivében fordult a német birodalmi gyűléshez (1611 november hó), hogy ne hagyják el vénségében, gondoskodjanak rangjához illő ellátásáról. Itt sem ért czélt. Nyomorában a nép hagyománya szerint a megalázott fejedelem súlyos átkot mondott Prágára és Csehországra. Ez az átok teljesedésbe ment a harminczéves háború által. De Rudolf ezt már nem érte meg. Meghalt 1612 január 20-án. Mátyást azután egyértelmüleg megválasztották római császárnak és a csehek is elfogadták királyuknak, miután a felséglevelet megerősítette.[2]

Magyar belpolitikája[szerkesztés]

Kezdettől fogva a rendiség megtörésére, és az abszolutizmus bevezetésére törekedett. Nem engedte a rendiség fejének számító, és a rendek által választott nádori tisztséget betölteni, helyettük Bécsben kinevezett nádori helyettesek ültek a nádori székben (Nádasdy Tamás 1562-es halála után egészen 1608-ig üres volt a nádori szék). Támogatta az ellenreformációt, igyekezett gátat szabni a protestantizmus előretörésének. Ekkorra a magyar arisztokrácia nagy része már valamelyik protestáns valláshoz tartozott, (ecsedi Báthoriak, Nádasdyak, Thurzók, Illésházyak, Batthyányak, Perényiek, guthy Országhok, stb.). Rudolf a tizenöt éves háború idején kiürült kincstár problémáját, a magyar arisztokrácia vagyonának megszerzésével próbálta enyhíteni. Felségsértési és felségárulási pereket zúdítottak a magyar bárók és vagyonosabb családok nyakába, általában fő- és jószágvesztéssel. Pereket indítottak a homonnai Drugethek, Rákóczi Zsigmond, Nádasdy Tamás (nem a nádor), Telekessy Mihály, az Alaghy, Balassa, Kállay stb. családok ellen. A leghírhedtebb az Illésházy-per volt. Ezek, s az elhúzódó háború, valamint a császári seregek pusztításai következtében kitört a Bocskai-felkelés, amelynek a magyar rendi jogokat helyreállítandó, és sérelmeket orvosolandó célja volt.

Rudolf és öccse, Mátyás főherceg még csalásra is hajlandóak voltak, a katolikus vallás védelmében, és a protestantizmus háttérbe szorítása érdekében. 1604-ben megtartott országgyűlés végén a rendek tudta nélkül beillesztettek egy hamis, az országgyűlés által nem tárgyalt törvénycikket a többi közé, amely kimondta, hogy ezentúl vallási ügyekben ne lehessen az országgyűlésen felszólalni, súlyos büntetés terhe mellett (1604. évi XXII. tc). Rudolf nem érte el célját, 1606-ban megkötötték a bécsi békét, amelyben visszaállították a rendi jogok egy részét. Mint elődei, ő is törekedett Erdély megszerzésére, amelyre a tizenöt éves háború alatt sor is került, bár nem hosszú időre, de ezalatt a Báthory István alatt felvirágzott Erdély teljesen tönkrement. Rudolf császár uralma vért és pusztulást hozott Erdélyre.

Az 1600-as évekre Rudolf elmebaja kiteljesedett. 1598-tól elmeállapota fokozatosan romlott, őrülési rohamok gyötörték, s dühöngése rettenetes kitörésekben nyilvánult. Szolgáit ütötte, verte, sőt magamagát is meg akarta ölni. Azt hitte, hogy megbabonázták, s az ördögöt idézte, hogy végre már elvigye.[3] Az államügyekkel egyre kevésbé foglalkozott, akadályozta a munkát, kedélyállapota teljesen kiszámíthatatlanná vált, sokszor nem is tudta hol van, őrjöngött, ellenséget látott mindenkiben, ráadásul élete vége felé alkoholista is lett. Viselkedése tűrhetetlenné, a változtatás elkerülhetetlenné vált. 1608-ban Mátyás főherceg határozott lépést tett: erőszakkal lemondatta Rudolfot a magyar trónról, és orvosolta a magyar rendek sérelmeit. A következő években helyreállította a rendi dualizmust (1608–1671). Rudolf lemondatása után a magyar főurak a vármegyékkel azonnal tudatták az örömhírt: „immár ezután császár ő felsége Magyarországhoz semmi közit nem ártja”.[3]

A török kérdés[szerkesztés]

1578-ban áttette székhelyét Bécsből Prágába (valószínűleg a török előretörés miatt), azt téve meg a Német-római Birodalom székhelyévé is ( lévén német-római császár). Magyarországra trónra kerülése után kétszer jött el, 1578-ban, és 1583-ban megtartott országgyűlésre (bár a magyar rendek kérték Rudolfot, tartózkodjon többet Magyarországon - 1582. évi VIII. tc.), ott azonban olyan heves viták, kritikák fogalmazódtak meg a kormányzattal szemben, hogy Rudolf soha többé nem jött Magyarországra. A törökkel igyekezett fenntartani a viszonylagos békét (Drinápolyi béke (1568)) (amely a valóságban háború volt, csupán a nagy hadseregek felvonulása és csaták szüneteltek, az ország továbbra is pusztult a portyázások, dúlások, fosztogatások és csetepaték következtében), amely sikerült is 1591-ig. Erre ösztönözte a kincstár siralmas helyzete, amely ekkor milliós (1578-ban 11 millió frt) adóssággal küszködött. A béke fenntartására intette a kormányzatot Schwendi Lázár, és Rueber János észak magyarországi főkapitányok is, arra hivatkozva, hogy Birodalom nincs felkészülve egy nagy török ellenes háborúra. 1591-ben aztán eljött a pillanat, hogy a bécsi-prágai kormányzat kénytelen volt magát rászánni a törökellenes háborúra, amelyet a VIII. Kelemen pápa által összehozott Szent Liga (1593) is támogatott. A tizenöt éves háború nem hozott átütő sikert, egy két város és erősség cserélt gazdát, az ország viszont rengeteget szenvedett. A háborút a zsitvatoroki béke zárta le. A bécsi kincstár óriási adósságot halmozott fel, II. Rudolf utódjára 30 millió rajnai forint adósságot hagyott örökségül. A 15 éves háború egyes éveiben a kiadások évi 5 millió forintra is rúgtak, így általánossá vált az évi 800 ezer-1,5 milliós költségvetési deficit. amelyeket csak hitelből sikerült többé-kevésbé előteremteni, a különböző segélyek mellett. A bevétel az 1570-es években 2-2,5 millió rajnai forint volt. A spanyol Habsburgok még ennél is nagyobb adósságot halmoztak fel ott a 40 milliót is elérte az összeg.[4] Ez alapján megállapítható, hogy az államadósság állomány a bevételhez viszonyítva megütötte az 1500%-ot is.

Titulusai[szerkesztés]

Címei[szerkesztés]

Örökös címei:

  • Ausztria főhercege
  • Habsburg fejedelmi grófja
  • Német, magyar és cseh királyi herceg

Magyarország királya mint Rudolf: 1576. október 12. – 1608. június 25.

  • Horvátország, Dalmátország, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királya
koronázása: Szent Márton-dóm, Pozsony, 1572. szeptember 26.

Csehország királya mint II. Rudolf: 1576. október 12. – 1611. március 11.

koronázása: Szent Vitus-székesegyház, Prága, 1575. szeptember 22.

A Szent Német-római Birodalom császára mint II. Rudolf: 1576. október 12. – 1612. január 20.

koronázása: Szent Péter-katedrális, Regensburg, 1575. november 1.

Ausztria uralkodó főhercege mint V. Rudolf: 1576. október 12. – 1608. június 25.

Címerei[szerkesztés]

Coat of Arms of Rudolf II as King of the Romans.svg
Coat of Arms of Rudolf II, Matthias and Ferdinand II, Holy Roman Emperors-Or shield variant.svg
Middle Coat of Arms of Rudolf II, Matthias and Ferdinand II, Holy Roman Emperors.svg
Greater Coat of Arms of Rudolf II, Matthias and Ferdinand II, Holy Roman Emperors.svg
Rudolf címre mint
a rómaiak királya
(1575–1612)
Rudolf aranypajzsos címre
mint német-római császár
(1576–1612)
Rudolf középcímere mint
német-római császár
(1576–1612)
Rudolf nagycímere mint
német-római császár
(1576–1612)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd Rowse (1977)
  2. Marczali Henrik Nagy Képes Világtörténet
  3. ^ a b Szilágyi Sándor A Magyar Nemzet Története
  4. Rubikon 2012/6 Kenyeres István: Pecunia nervus belli 49. oldal

Irodalom[szerkesztés]

  • Ľudo Zúbek: Doktor Jesenius, Mladé Letá Könyvkiadó-Móra Ferenc Könyvkiadó, Pozsony-Budapest, 1966.
  • Eszenyi Miklós: „Férfi a férfival, nő a nővel” : Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában, Budapest, Corvina, 2006
  • Rowse, A. L.: Homosexuals in History: Ambivalence in Society, Literature and the Arts MacMillan Publishing Co., Inc., 1977 ISBN 0026056208

További információk[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Miksa
Magyarország uralkodója
1576 – 1608
A Szent Korona
Következő uralkodó:
II. Mátyás
Előző uralkodó:
II. Miksa
Német király
1576 – 1612
Német-római császár
1576 – 1612
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
I. Mátyás
Előző uralkodó:
Miksa
Csehország uralkodója
1576 – 1611
A cseh címer
Következő uralkodó:
I. Mátyás