Elő-Ausztria

	Elő-Ausztria; (13. század – 1815)
	Elő-Ausztria 1780 körül
	; [[ Elő-Ausztria; címere]]
	; [[ Elő-Ausztria; címere]]
Egyéb nevei	Vorderösterreich,; Österreichische Vorlande
Ország	Osztrák Hercegség → Habsburg Monarchia → Osztrák Császárság
Központ	Innsbruck
Főbb települések	Aach, Bregenz, Freiburg im Breisgau, Günzburg, Ensisheim, Ehingen, Sigmaringen, Breisach am Rhein, Endingen am Kaiserstuhl, Tettnang
	Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	német, bajor, sváb
Vallás	római katolikus
Nyelv	német
	A Wikimédia Commons tartalmaz Elő-Ausztria; témájú médiaállományokat.

Elő-Ausztria vagy Habsburg Elő-Ausztria, németül: Vorderösterreich, korábban Vorlande vagy Österreichische Vorlande vagy Habsburgische Vorlande, gyűjtőfogalom, a Habsburg-család azon régi nyugat-európai birtokainak megjelölésére, melyek Tiroltól és a középkori Bajor Hercegségtól nyugatra, a Német-római Birodalom más fejedelemségei közé ékelten feküdtek. A Habsburg Monarchia e korábbi tartományai főleg a mai Svájc, az ausztriai Vorarlberg, a franciaországi Elzász területén, Belfort vidékén, a németországi Baden-Württemberg szövetségi tartomány déli részén és a bajorországi Svábföld területén feküdtek, szigetvilágként szétszórva. Mivel e tartományokat a Habsburgok tiroli ága uralta, a szóhasználat időnként magát Tirolt is (tévesen) Elő-Ausztriához sorolja. Nevének (Vorlande) jelentése kb. „Ausztria előtere”, Nyugat-Európából nézve ezek Ausztria „előretolt területeit” képviselték.

Az egykori Elő-Ausztriában feküdtek a Habsburgok legrégebbi ismert szállásbirtokai, így a Habsburg-vár(wd) (a svájci Habsburg községben, Aargau kantonban) és az ottmarsheimi apátság Elzászban. A 13. századtól a 19. század elejéig (a napóleoni háborúkig), mintegy félezer év alatt e földeket a Habsburgok lépésről lépésre elvesztették, eladták vagy elcserélték. A tartomány részeinek új birtokosai az Ósvájci Konföderáció kantonjai és városai, a Francia Királyság, a Bajor Hercegség, a Württembergi Hercegség és a Badeni Őrgrófság lettek. A Habsburgok egykori elő-ausztriai földjei közül csak Vorarlberg tartomány maradt az újkori Habsburg Birodalom (és a mai Ausztria) keretei között. Elő-Ausztria, hasonlóan az egész középkori Osztrák Hercegséghez (1453 után Osztrák Főhercegséghez) a 14. századtól a 19. század elejéig a Német-római Birodalom részei, és annak megszűnése után még néhány évig még az Osztrák Császárság részei is voltak, végső elvesztésükig.

Létrejötte a középkorban[szerkesztés]

Az 1278-as dürnkruti csatában életét vesztette II. (Přemysl) Ottokár cseh király. A győztes Habsburg Rudolf gróf, német király, elzászi és svájci birtokai mellé, megszerezte a Babenbergek örökségét, Alsó- és Felső-Ausztriát, Stájerországot és Karintiát a Habsburg-család számára. Miután a Habsburg-birtokok súlypontja átkerült keletre, az Osztrák Hercegségbe, Elő-Ausztria már csak apró foltokból álló, szétdarabolt függeléke maradt a Habsburg Monarchiának. Gúnyiratokban „a kétfejű sas faroktollai”-nak nevezték őket.^[1]

A svájciaktól elszenvedett 1315-ös morgarteni és 1386-os sempachi vereségek után a Habsburgok eredeti törzsbirtokait az Ósvájci Konföderáció elragadta. A megmaradt elő-ausztriai területek legfontosabb része az Osztrák-Svábföld maradt. Ennek legfontosabb részei voltak: a Sundgau (Dél-Elzászban, a mai Haut-Rhin megyében) és a Breisgau-vidék (a mai Baden-Württemberg délnyugati részén). A tartományi igazgatás székhelye Ensisheim volt, Mülhausen (Mulhouse) közelében. Az elöljáróság a gótikus Régens-palotában székelt. A legnagyobb város, Freiburg im Breisgau, amely 1368-ban meghódolt a Habsburgoknak, hosszú időn át vallási és kulturális központ volt. Elő-Ausztriával lazább kapcsolatban álltak további kisebb, szétszórtan fekvő birtokok, Felső-Svábföldön és Allgäu(wd) tartományban. Legjelentősebb közülük a Burgaui Őrgrófság volt, melyet Habsburg Albert szerzett meg 1301-ben. Zsigmond osztrák főherceg, Tirol grófja 1469–1474 között Elő-Ausztria legnagyobb részét elzálogosította Merész Károly burgundi hercegnek.

Történelme a kora újkorban[szerkesztés]

A késő középkorban és korai újkorban a Habsburg-családon belül több birtok-felosztás történt, Elő-Ausztria (a Vorlande) mindig a család Tirolt uraló ágának jutott, így Austria Superior-hoz, a korabeli köznyelvben Felső-Ausztriához (Oberösterreich) tartozott. (Ez a történelmi terület nem azonos a későbbi Felső-Ausztria Hercegséggel, amely egybeesik a mai Felső-Ausztria szövetségi tartománnyal). A tartományt mindig Innsbruckból igazgatták, 1490 óta itt közös hatóság működött Tirol és a Habsburg-Vorlande kormányzására.

1640-ben, a harmincéves háború idején Medici Klaudia tiroli grófné, V. Lipót osztrák főhercegnek, Tirol tartományurának özvegye a Württembergi-ház tartományai közül megszerzett három zálogbirtokot (Achalmot(wd), a Hohenstaufeni várat(wd), és Blaubeuren-t). Ezek a háború végéig, 1648-ig Elő-Ausztriához tartoztak.^[2] A vesztfáliai béketárgyalásokon azonban a Habsburg-Elzász kancellárja, Isaak Volmar nem tudta elismertetni a friss területi szerzeményeket, mert a birodalmi fejedelmek III. Eberhard württembergi herceg(wd) igényét támogatták, így a Württembergi Hercegség visszakapta a három zálogbirtokot. Az 1648-as békeszerződésben Habsburg-Elzászt (elsősorban a dél-elzászi Sundgaut és a Rajna jobb partján fekvő Breisach am Rhein városát a Francia Királyság szerezte meg. Emiatt 1651-ben az addigi Ensisheim helyett Freiburg im Breisgau városa lett Elő-Ausztria fővárosa, a tartományi kormányzat a Basler Hof nevű gótikus épületbe költözött (A házat 1945-ben lebombázták, 1952-ben újjáépült, ma ismét a freiburgi elöljáróság székháza).

A Szent Liga háborújában elért Habsburg hódítások és Magyarország elfoglalása után az elő-ausztriai tartományok nagyszámú lakosa költözött át a Habsburg Birodalom új délkeleti határvidékeire, a Magyar Királyság területére. Utódaik a dunai svábok.

1780 körül Elő-Ausztriának kb. 400 000 lakosa volt, beleértve Vorarlberget is, amelyet 1782-től kezdve ismét Innsbruckból igazgattak. A Mária Terézia főhercegnő és fia, II. József császár uralkodása alatt a Birodalomban bevezetett reformok Elő-Ausztriában is erős ellenállásba ütköztek. A napóleoni háborúk éveiben Elő-Ausztria további területei váltak le a Birodalomról. A Bodeni-tó melletti Tettnang 1805-ben a pozsonyi békeszerződésben Bajorországhoz került (aki 1810-ben a Württembergi Királyságnak adta tovább). A Rajna-menti Ortenau-t és a Fekete-erdő déli részén fekvő Gersbachot (ma Schopfheim része) eladták a Badeni Őrgrófságnak.

Elő-Ausztria közigazgatási beosztása 1790 után[szerkesztés]

Breisgaui elöljáróság (Oberamt Breisgau), Freiburg im Breisgau központtal: Herbolzheim, Triberg, a Breisach-vidék, Krozingen, Waldshut, a Rajnától délre az Aargau kantonbeli Laufenburg és Rheinfelden, a mai Frick-völgy (Fricktal), a Fekete-erdő keleti peremén Villingen és Bräunlingen.
Offenburgi elöljáróság (Oberamt Offenburg): néhány település az Ortenau-vidéken (maga Offenburg birodalmi szabad város volt),
Hohenbergi elöljáróaság (Oberamt Hohenberg), az egykori Hohenbergi Grófság: a Neckar felső folyása mentén, Rottenburg am Neckar székhellyel (Horb, Oberndorf községek) és a Schwäbische Alb hegység nyugati pereme, Schömberg és Spaichingen.
Nellenbergi elöljáróság (Oberamt Nellenburg), az egykori Nellenburgi Tartománygrófság: a Hegau-körzet (Tengen, Aach), a Bodeni-tó északnyugatra Stockach, Radolfzell a Dunáig (Mengen, Gutenstein (Sigmaringen része), Saulgau, Riedlingen vidéke.
Altdorfi elöljáróság (Oberamt Altdorf), az egykori Landvogtei Schwaben, Weingarten székhellyel: a Bodeni-tó északi partjának keleti szakaszán, a Schussen-völgy (Schussental), Waldsee, az Ostalb járásig (Schelklingen, Riedlingen városa), és a Westallgäu, Leutkirch im Allgäu birodalmi város környéke.
Tettnangi elöljáróság (Oberamt Tettnang), az egykori Tettnangi Birodalmi Grófság : a Bodeni-tó északi partjának középső szakaszán, Tettnang és Wasserburg am Bodensee körül. Egy része a Montfort grófok felségterülete volt.
Günzburgi elöljáróság (Oberamt Günzburg), az egykori Burgaui Őrgrófság : Günzburg székhellyel, a bajorországi Svábföld (Krumbach, Weißenhorn, Burgau, Ziemetshausen) és a mai baden-württembergi Alb-Donau járás, Ehingen város.
Winnweileri elöljáróság (Oberamt Winnweiler) : Winnweiler és környéke, és néhány település Mainztól délre, Kirchheimbolanden környékén.
Konstanz városa.
Bregenzi elöljáróság (Oberamt Bregenz), azaz Vorarlberg 1780 körül a Tirol és Vorarlberg Hercegesített Grófságának(wd) része volt.

Elő-Ausztria elvesztése[szerkesztés]

Elő-ausztriai határjelző kő, 1768-as évszámmal, a svájci Salhöhe hágóban, a mai Solothurn és Aargau kantonok határán

A francia forradalmi háborúk kitörésével Ausztria sorra elveszítette nyugat-európai területeit. A Rajnától délre fekvő birtokok már 1799-ben elvesztek. A Frick-völgy (Bázeltől keletre, Rheinfelden és Aarau városok között) előbb francia protektorátus lett, majd 1802-től Bonaparte első konzul rendeletével a Helvét Köztársaság önálló kantonja lett, 1803-ban óta Aargau kantonba olvasztották.

Az 1805-ös pozsonyi békeszerződésben a Habsburgok elvesztették Elő-Ausztria teljes területét. Történelmi Habsburg birtokok kerültek át a Francia Császársághoz hű Rajnai Szövetség újonnan kreált tagállamaihoz, így Bregenz egyes részei, Günzburg és Weißenhorn az új Bajor Királysághoz, a Breisgau(wd) az új Badeni Nagyhercegséghez, a Neckar-menti Rottenburg és Horb az új Württembergi Királysághoz került, több, Sigmaringen környéki területet a Hohenzollern-ház szerzett meg, további kisebb területeket a Hesseni Nagyhercegséghez csatoltak. Délnyugat-Németország területi összetétele gyökeresen átalakult.

Az impériumváltás néhány vidéken ellenállásba ütközött. A svábföldi Günzburg elöljárósága csak a bajor kormányzat komoly fenyegetése nyomán volt hajlandó lecserélni városuk címerében Ausztria piros-fehér-piros címerét a bajor címerképre. Weißenhorn, Freiburg im Breisgau, Breisach am Rhein és Endingen am Kaiserstuhl városkapuin napjainkig ott díszeleg a kétfejű sasos Habsburg-címer. A villingeni régi városháza egyik főhomlokzatán ugyancsak megtartották a Habsburg-jelképet.

Az 1973/74-ban létrehozott baden-württembergi Breisgau-Hochschwarzwald járás megalapítása óta viseli címerében Ausztria színeit, hogy a terület legnagyobb részének történelmi kötődését megőrizze. 1815-ben, a bécsi kongresszus megtárgyalta azt a felvetést, hogy Ausztria mondjon le a Salzburgi Érsekségről, és helyette ismét visszakaphatná a Breisgau vidékét. Breisgau lakosai, akik delegációval képviseltették magukat a kongresszuson, egyetértettek a tervvel, és beadványt intéztek Ausztria császárához és Oroszország cárjához is, kérve az uralkodókat, járuljanak hozzá, hogy lakóhelyük Ausztriában maradhasson. Ám végül az összbirodalom gyakorlatias szempontja érvényesült, Ausztria Salzburgot választotta, mert a Habsburg Birodalom államterülete így összefüggőbb, „kerekebb”, katonailag jobban védhető lett.

A területvesztések között különös kivétel az apró Hohengeroldsecki Grófság esete. Ez a Badeni Nagyhercegség területén, a Fekete-erdőben (Lahr közelében) feküdt, és korábban sosem volt Habsburg birtok. 1815-ben a bécsi kongresszus mégis Ausztriának ítélte, osztrák exklávé lett az Ortenau és a Breisgau közötti határövezetben. A Szent Szövetség 1818-as aacheni kongresszusán Ausztria területcsere révén meg is szabadult tőle, a grófság beolvadt az őt körülvevő Badeni Nagyhercegségbe. A cserébe kapott alsó-frankföldi Steinfeldet Ausztria továbbadta a Bajor Királyságnak.

A bécsi és az aacheni kongresszusok területi döntéseivel véget ért Elő-Ausztria öt és fél évszázados történelme. Az Osztrák Császárság összes korábbi nyugat-európai birtoka – az egyetlen Vorarlberg kivételével – átkerült a Német Szövetség (a mai Németország) és Svájc felségterületére.

A Habsburg Monarchia területi változásai
A Habsburg Monarchia területi változásai Elő-Ausztria tartományai nyugaton (balra) szürke színnel, a keletkezés és elvesztés évszámaival.

Elő-Ausztria öröksége[szerkesztés]

A Habsburg Elő-Ausztria hosszú időn át való fennállása hozzájárult ahhoz, hogy Baden-Württemberg déli felében fennmaradt a római katolikus vallás túlsúlya, míg a környező német és svájci államokban a protestáns kerekedett felül. Ennek építészeti emléke a nagyszámú katolikus templom és kolostor.

A mai Baden-Württemberg szövetségi tartomány nagy címerének része a Habsburg kiscímer, emellett a tartomány számos községe is megtartotta címerében a Habsburg-család (a mai Ausztria) piros-fehér-piros színeit vagy a kétfejű sast, történelmi hagyományőrzésként.^[3]

Bajorország szövetségi tartományban Missen-Wilhams község napjainkig a címerében viseli Ausztria színeit.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Volker Himmelein – Franz Quarthal. Vorderösterreich: Nur die Schwanzfeder des Kaiseradlers? Die Habsburger im deutschen Südwesten (Katalog der Landesausstellung) (német nyelven). Ulm: Süddeutsche Verlagsgesellschaft (1999). ISBN 3-88294-277-0
↑ Eberhard Fritz. Die Pfandschaft Achalm im Besitz der Tiroler Linie des Hauses Habsburg. Expansionsbestrebungen in Vorderösterreich während des Dreißigjährigen Krieges., Reutlinger Geschichtsblätter NF 49/2010., 239–348. o.
↑ Achern, Altheim bei Riedlingen, Altenschwand (Rickenbach), Altoberndorf (Oberndorf am Neckar), Bergalingen (Rickenbach), Biengen (Bad Krozingen), Bierstetten (Bad Saulgau), Birkingen (Albbruck), Bremgarten (Hartheim am Rhein), Buchenbach, Bußmannshausen (Schwendi), Deilingen, Dietenheim, Ehrsberg, Endingen am Kaiserstuhl, Großherrischwand (Herrischried), Hänner (Murg), Herbolzheim, Herten (Rheinfelden), Heimbach, Hochdorf, Höchenschwand, Hochsal (Laufenburg), Hogschür (Herrischried), Hohentengen (Felső-Svábföld), Indlekofen (Waldshut-Tiengen), Kenzingen, Klingenstein (Blaustein), Luttingen (Laufenburg), Niederschwörstadt, Oberschwörstadt, Ortenberg, Rheinhausen (Breisgau), Rippolingen, Münstertal/Schwarzwald, Oberbergen (Vogtsburg im Kaiserstuhl), Reute (Breisgau), Riedichen, Riedlingen, Rotzel, Schlechtnau, Schönau im Schwarzwald, Schönenberg (Schwarzwald), Tiefenhäusern (Höchenschwand), Todtnauberg, Unlingen, Weilheim (Baden), Winterstettenstadt (Ingoldingen), Wyhlen, Zell im Wiesental továbbá Breisgau-Hochschwarzwald járás, Ehingen járás, Ortenau járás és Sigmaringen járás.

Források[szerkesztés]

A Wikimédia Commons tartalmaz Elő-Ausztria témájú médiaállományokat.

Franz Quarthal: Vorderösterreich in Historischen Lexikon der Schweiz, Bern (német nyelven)
Vorderösterreich (német nyelven). Austriaforum (AEIOU) Netlexikon. (Hozzáférés: 2017. május 16.)
Franz Kreutter. Geschichte der k. k. Vorderösterreichischen Staaten. St. Blasien: Fürstliches Reichsstift (1790) (2. rész online)
Christoph Döbeli. Die Habsburger zwischen Rhein und Donau. Aarau: Erziehungsdepartement des Kantons Aargau (1996). ISBN 3-9520690-1-9

További információk[szerkesztés]

Volker Himmelein – Franz Quarthal. Vorderösterreich. Nur die Schwanzfeder des Kaiseradlers? Die Habsburger im deutschen Südwesten (a tartományi kiállítás katalógusában). Ulm: Süddeutsche Verlagsgesellschaft (1999). ISBN 3-88294-277-0
Hans Maier – Volker Press. Vorderösterreich in der frühen Neuzeit. Sigmaringen: Thorbecke (1989). ISBN 3-7995-7058-6
Franz Quarthal. Vorderösterreich in: Handbuch der baden-württembergischen Geschichte.. Stuttgart: Klett-Cotta, 587–781. o. (2000). ISBN 3-608-91948-1
Franz Quarthal – Gerhard Faix. Die Habsburger im deutschen Südwesten. Neue Forschungen zur Geschichte Vorderösterreichs. Sigmaringen: Thorbecke (2000). ISBN 3-7995-0124-X
Dieter Speck. Kleine Geschichte Vorderösterreichs. Karlsruhe: G. Braun (2010). ISBN 978-3-7650-8554-3
Andreas Zekorn – Bernhard Rüth – Hans-Joachim Schuster – Edwin Ernst Weber. Vorderösterreich an oberem Neckar und oberer Donau. Konstanz: UVK Verlagsgesellschaft (2002). ISBN 3-89669-966-0
Angelika Westermann. Die vorderösterreichischen Montanregionen in der Frühen Neuzeit, Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte Nr. 202: Geschichte. Stuttgart: Steiner (2009). ISBN 978-3-515-09306-4

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Elő-Ausztria közigazgatási egységeinek listája(wd)

[1] Volker Himmelein – Franz Quarthal. Vorderösterreich: Nur die Schwanzfeder des Kaiseradlers? Die Habsburger im deutschen Südwesten (Katalog der Landesausstellung) (német nyelven). Ulm: Süddeutsche Verlagsgesellschaft (1999). ISBN 3-88294-277-0

[2] Eberhard Fritz. Die Pfandschaft Achalm im Besitz der Tiroler Linie des Hauses Habsburg. Expansionsbestrebungen in Vorderösterreich während des Dreißigjährigen Krieges., Reutlinger Geschichtsblätter NF 49/2010., 239–348. o.

[3] Achern, Altheim bei Riedlingen, Altenschwand (Rickenbach), Altoberndorf (Oberndorf am Neckar), Bergalingen (Rickenbach), Biengen (Bad Krozingen), Bierstetten (Bad Saulgau), Birkingen (Albbruck), Bremgarten (Hartheim am Rhein), Buchenbach, Bußmannshausen (Schwendi), Deilingen, Dietenheim, Ehrsberg, Endingen am Kaiserstuhl, Großherrischwand (Herrischried), Hänner (Murg), Herbolzheim, Herten (Rheinfelden), Heimbach, Hochdorf, Höchenschwand, Hochsal (Laufenburg), Hogschür (Herrischried), Hohentengen (Felső-Svábföld), Indlekofen (Waldshut-Tiengen), Kenzingen, Klingenstein (Blaustein), Luttingen (Laufenburg), Niederschwörstadt, Oberschwörstadt, Ortenberg, Rheinhausen (Breisgau), Rippolingen, Münstertal/Schwarzwald, Oberbergen (Vogtsburg im Kaiserstuhl), Reute (Breisgau), Riedichen, Riedlingen, Rotzel, Schlechtnau, Schönau im Schwarzwald, Schönenberg (Schwarzwald), Tiefenhäusern (Höchenschwand), Todtnauberg, Unlingen, Weilheim (Baden), Winterstettenstadt (Ingoldingen), Wyhlen, Zell im Wiesental továbbá Breisgau-Hochschwarzwald járás, Ehingen járás, Ortenau járás és Sigmaringen járás.

[1]

[2]

[3]