Helvét Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Helvét Köztársaság
Helvetische Republik (de)
République helvétique (fr
Repubblica elvetica (it)

17981803
Helvét Köztársaság címere
Helvét Köztársaság címere
Helvét Köztársaság zászlaja
Helvét Köztársaság zászlaja
Karte Helvetik 4.png
Általános adatok
Fővárosa Aarau, később Luzern
Kormányzat
Államforma köztársaság
Elődállam
Utódállam
 Svájci Köztársaság
Svájci Szövetség (1803–1815) 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Helvét Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Helvét Köztársaság egy rövid életű államszervezet, mely a Svájc területén alakult 1798. április 12-én és a mediatizálási törvény kihirdetésével, 1803. február 19-én szűnt meg.

Előzmények[szerkesztés]

A svájci kantonok önállósodási, majd az egységes állammá szerveződési folyamatának első szakasza a harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai békével ért véget. A Habsburgok végül elismerték Svájc elszakadását és függetlenségét a Német-római Birodalomtól. 1790 és 1798 között a francia forradalom hatására szinte egész Svájc területén állandósulnak a zavargások. Az ellenzék a franciaországi változások láttán a rendszert magát kérdőjelezi meg. Az új eszmékkel leginkább természetesen az alattvaló területek rokonszenveznek. A városok, Basel, Zürich, de még Bern értelmiségi köreiben sokan üdvözlik a franciaországi eseményeket. 1790-ben Helvét Klub alakul a francia forradalom svájci híveiből Párizsban. Az ország politikai elitje is két részre szakad: a Béke párt és a Háborús párt áll egymással szemben. A békepártiak engedményekkel és tárgyalásokkal próbálnak a franciákkal megegyezésre jutni, míg a háborúpártiak osztrák szövetségben, katonai ellenállással akarnak válaszolni az egyre fenyegetőbb francia követelésekre.

A Helvét Köztársaság létrejötte[szerkesztés]

A francia katonai hadműveletek 1797-ben kezdődnek. A franciák Valtellinát az új Ciszalpin Köztársasághoz csatolják, bevonulnak Genfbe, elfoglalják a berni Neuvevillet és Bielt, a baseli püspökség jogutódjának jelentik ki magukat. 1798. január-március folyamán sikeres népfelkelés robban ki és a forradalom, illetve a megszállás ellen összeverődött berni csapatokat a franciák egy utolsó csatában Grauholznál szétkergetik, és a kantonális szuverenitás megszüntetésével teljes központosítás valósul meg az államigazgatásban. 1798. április 12. és 1814. szeptember 8. között Svájc helyén az úgynevezett Helvét Köztársaság jött létre.

A Helvét Köztársaságnak nevezett új állam területileg erősen megcsonkított, kantonok helyett igazgatási körzetekre felosztott. Genfet, Neuchâtelt, Bielt, a baseli püspökséghez tartozó Jura területeket Franciaországhoz csatolják. A graubündeni Valtellina völgye Cisalpinia-i csatlósállamhoz került.

Törvényhozása kétkamarás, kormánya az öttagú Direktórium, legfelsőbb bírói fóruma a Legfelsőbb Törvényszék. Az állam és az egyház szétválasztását rögzítik, egységes a pénzneme és a hadserege. A Helvét Köztársaság egyedül az oroszországi hadműveletekben vett részt katasztrofális vereséget szenvedve. Az új kormány eltörli a feudális terheket és a céhek előjogait, egységesíti a mértékeket, és különös súlyt kíván helyezni az iskolai oktatásra, valamint a gazdasági fejlődésre a szabad verseny és a modern pénzgazdálkodás feltételei között. A Helvét Köztársaság fővárosa Aarau lett.

A parlament ismét két részre szakadt – centralisták és föderalisták – és zűrzavaros, államcsínyekkel tarkított időszakot 1802-ben egy új alkotmánnyal próbálják megoldani. Azonban a helyzetet 1803-ban súlyosbítja – Napóleon döntése értelmében – a francia csapatok kivonulása az ország területéről, aminek hatására felkelések sora robban ki. A helyzetet 1803-ban az úgynevezett Mediatizálási Akta-val próbálják megoldani, (Acte de Médiation) amely a következő több mint egy évtizedre, a napóleoni korszak végéig belső nyugalmat biztosít az országnak.

Genf Franciaország része lett, de az egykori paraszt kantonokban megmarad a közvetlen demokrácia, a városi kantonokban az arisztokrata illetve a polgári közigazgatás, az új független kantonokban pedig a képviseleti demokrácia lesz a törvényhozás és a kormányzás alapja. A Szövetségi Gyűlés évente egyszer ülésezik, felváltva Fribourg, Bern, Basel, Zürich, Solothurn és Luzern kantonokban. A Szövetség legfőbb feje mindig annak a kantonnak a polgármestere, illetve soltésze, amelyik éppen a tanácskozás színhelye. A központi igazgatás hatáskörébe csupán a külügy és a hadügy tartozik.

A Helvét Köztársaság vége[szerkesztés]

Napóleon bukásával 1814. szeptember 8-án a Helvét köztársaság is véget ért. Svájc a napóleoni háborúkat lezáró Bécsi Kongresszus II. párizsi békéjének nagy nyertese volt. Az 1815. május 30-án aláírt párizsi béke VI. cikkelye kimondta, hogy Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia, Ausztria és Poroszország elismeri és közvetve garantálja Svájc örökös semlegességét. A küldöttség vezetője Charles Pictet de Rochemont elérte, hogy a korábbi 19 kanton mellett Svájc megkap további hármat (Genf, Neuchâtel és Wallis), és ez a 22 kanton korlátlan szuverenitást élvezhet.

A kantonokat csak a Szövetségi Szerződés köti össze. Egyetlen közös szerve továbbra is a Szövetségi Gyűlés. A Szövetségi Gyűlés székhelye kétévenként felváltva Bern, Zürich, illetve Luzern. Hatásköre változatlanul csak a hadügyre és a külügyekre terjed ki.

Bernben és a katolikus kantonokban új alkotmányok törvényesítik a restaurációt, de Zürichben, Baselben, Schaffhausenben és az új kantonokban, ahol már a képviseleti demokrácia alapján kormányoznak továbbra is a mediatizálási elv érvényesül.

A Szövetségi Szerződéssel újra éledtek az ellentétek a kantonok között, de most jellemzően a restaurált és regenerált területek között húzódott meg a törésvonal. További feszültségek keletkeztek a földre támaszkodó arisztokrata, és az iparból, kereskedelemből meggazdagodott polgárok között. Az 1830-as párizsi forradalom liberalizmusa az utóbbi réteget fogja leginkább megszólítani

Külső hivatkozás[szerkesztés]