Vesztfáliai Királyság
| Vesztfáliai Királyság | |||
| megszűnt | |||
Königreich Westphalen 1807 – 1813Royaume de Westphalie | |||
| |||
 | |||
| A Vesztfáliai Királyság helyzete a Rajnai Szövetségen belül (1812) | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Kassel | ||
| Terület | 1807–1809: 37 883 1810: 63 652 km² 1811–1813: 45 427 km² | ||
| Népesség | 1809: 1 950 724 fő 1810: 2 600 000 fő 1812: 2 065 970 fő fő | ||
| Hivatalos nyelvek | francia, német | ||
| Vallás | evangélikus, katolikus | ||
| Pénznem | vesztfáliai frank | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | alkotmányos monarchia | ||
| Uralkodó | Jérôme Bonaparte | ||
| Dinasztia | Bonaparte-ház | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vesztfáliai Királyság témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A Vesztfáliai Királyság (németül Königreich Westphalen, franciául Royaume de Westphalie) egy rövid életű királyság volt 1807 és 1813 között.
Története[szerkesztés]
I. Napóleon francia császár alapította 1807. augusztus 18-án kelt rendeletével. Miután a tilsiti béke az Elbától nyugatra fekvő porosz tartományokat kezébe adta, a császár ezek egy részéből, továbbá Kur-Hessen, Hannover és Braunschweig területéből megalapította a Vesztfáliai Királyságot, amelyet legifjabb öccsének, Jérôme Bonaparténak adományozott. Az új királyság területe 38 100 km²-t tett ki, a lakosság pedig 1 946 343 főre rúgott. Az új király, aki Kasselban, illetőleg a wilhelmshöhei kastélyában székelt, alkotmányt adott az országnak, amelynek a tulajdonképpeni ura azonban a bátyja maradt, Jérôme-nak teljesítenie kellett az ő parancsait. 1810 márciusában Napóleon majdnem egész Hannovert hozzácsatolta a királysághoz, de 1811-ben megint elkülönítette attól. Ettől fogva a Vesztfáliai Királyság területe 45 427 km²-re, lakóinak száma 2 056 973 főre rúgott. Az 1812. évi orosz háború küszöbén Jérôme személyesen vezette a hadsereget Napóleon táborába, aki azonban annyira haragudott öccsére, hogy hazaküldte őt. Seregét azonban, 24 000 embert, magával vitte Oroszországba, ahol azok szinte mind meghaltak. Erre Jérôme Napóleon parancsára új sereget (12 000 embert) toborzott, és ezekkel 1813-ban Szászországba sietett, ahol azonban azok nagyobb része átpártolt a szövetségesekhez. Jérôme erre Kasselba vonult vissza, ahonnan 1813. október 1-jén Alekszandr Csernisov orosz tábornok és kozákjai elől menekülnie kellett. A Vesztfáliai Királyság szinte kardcsapás nélkül esett a szövetségesek kezébe.
