Ottmarsheimi apátsági templom
| Ottmarsheimi Szent Péter és Pál apátsági templom | |
| védett nemzeti műemlék (monument historique) | |
 | |
| Az apátsági templom délkeletről nézve | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Strasbourgi főegyházmegye |
| Névadója | Szent Otmár (apátság) Péter apostol, Pál apostol (templom) |
| Építési adatok | |
| Építése | 1030 |
| Stílus | román építészet |
| Építtetője | Rudolf von Altenburg |
| Felszentelés | 1049 |
| Felszentelő | IX. Leó pápa |
| Elérhetőség | |
| Település | Ottmarsheim |
| Elhelyezkedése | |
 Ottmarsheimi Szent Péter és Pál apátsági templom
Pozíció Franciaország térképén
| |
 é. sz. 47° 47′ 14″, k. h. 7° 30′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 14″, k. h. 7° 30′ 27″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ottmarsheimi Szent Péter és Pál apátsági templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az ottmarsheimi Szent Péter és Pál apátsági templom (franciául: Église Saint-Pierre-et-Saint-Paul dOttmarsheim) Felső-Elzászban, Ottmarsheimben található, Franciaország Haut-Rhin megyéjének területén. A legnagyobb részt a 11. századból származó egykori ottmarsheimi rendház (Bencések) temploma a németországi román stílus egyik legjelentősebb képviselője. Az oktogon formájú központi épület példaképe az aacheni dóm. A templom ezen kívül a németországi ún. A román stílus útjának, mint turisztikai látványosságnak az egyik jelentős állomása.
Előzmények[szerkesztés]
Ottmarsheim az Itáliát a Basel–Straßburg–Mainz útvonalon keresztül Hollandiával összekötő kereskedelmi útvonalon fekszik, és már a rómaiaknak is volt itt települése. A név Szent Otmártól származik, aki 8. században a Sankt Gallen-i kolostor alapítója volt, amely rendházhoz a környéken több terület tartozott.
1030-ban a Habsburg-család tagja, Rudolf von Altenburg alapította az itteni bencés apátságot, ide szeretett volna temetkezni. IX. Leó pápa, aki a közeli Eguisheimből származott, az új templomot 1049-ben szentelte föl. A kolostort 1273-ban neuenburgi parasztok, 1445-ben és 1446-ban a bázeliek, 1468-ban a berniek dúlták fel. E pusztítások következtében, valamint mert a rendház köteles volt ellátni a király nevében utazókat, a kolostor idővel elszegényedett. A templomot és a rendház épületeit többször átépítették ez idő alatt. Az 1790-es szekularizációt követően a rendházat lerombolták. A templomot azonban megvette az egyházközség, és máig is annak tulajdonában maradt.
A templom építészeti története[szerkesztés]
A templom 1020 és 1030 között épült Nagy Károly aacheni palotakápolnájának (amely ma az aacheni dóm része) mintájára. Aacheni példaképéhez hasonlóan ezt is Szűz-Mária tiszteletére szentelték. A 13. század elején a nyugati előcsarnokot kiépítették toronnyá, a külső falakat részeben restaurálták. A templom a 14. ill. 15. században teljesen be volt fedve freskókkal, ekkor már Szent Péter patrocíniuma alatt állott. Egy 1445-ös tűzvész miatt majdnem az összes freskó megsemmisült. 1495-ben délkeleten új Szent Kereszt-kápolnát kapcsoltak az épülethez majd 1582-ben egy Miasszonyunk-kórust, északkeleti részt apácák számára alakították ki, míg a karzat a központi csarnokban a bencések részére maradt fenntartva.
-
Homlokzat és templomtorony -
A főoltár -
Templombelső -
Berakásos ablakok
Források[szerkesztés]
- Wolfgang Braunfels: Die Welt der Karolinger und ihre Kunst. München 1968, ISBN 3-7667-0012-X.
- Winfried Nerdinger: Perspektiven der Kunst, Oldenbourg 2006, ISBN 3-486-87517-5.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
