Arany utcácska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Arany utcácska
Praga (141).JPG
Közigazgatás
Ország Csehország
Település
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Arany utcácska (Csehország)
Arany utcácska
Arany utcácska
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 05′ 32″, k. h. 14° 24′ 14″Koordináták: é. sz. 50° 05′ 32″, k. h. 14° 24′ 14″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arany utcácska témájú médiaállományokat.
Az Arany utcácska

Az Arany utcácska (csehül Zlatá ulička) a prágai vár egy kis utcája a Fehér torony és a Daliborka torony között. A legenda szerint az „Arany” nevet a 16. századi alkimistákról kapta, akik állítólag itt próbáltak aranyat csinálni, a valóságban az alkimisták a Mihulka-toronyban dolgoztak, az utcát az itt jóval később élő aranyművesekről nevezték el.[1][2] Mindez persze nem zavarja a legendák kedvelőit: az itteni aranycsinálókról azóta is születnek újabb és újabb történetek.[3][4]

Az utcácska elnevezést nem annyira rövidségének köszönheti, hanem annak, hogy házai rendkívül kicsik, mintha csak törpéknek készültek volna.[5]

Története[szerkesztés]

Az utcában eredetileg huszonnégy, manierista stílusú ház állt; ezeket a vár őrzői számára építették a 16. század végén, a vár új északi falának felhúzása után, amikor II. Rudolf a helyet adományozott a várőrség íjászlakásai számára. Az íjászok azonban huszonnégyen voltak, és az adományozott telken nem fért el huszonnégy normális méretű ház, tehát a várvédőknek nagyon kis házacskákba kellett kötözniük családostól. Az uralkodó megtiltotta a házak elidegenítését, miként azt is, hogy azokból (a várfalon) ablakot nyissanak a Szarvas-árokra.

Eleinte Íjászok utcájának nevezték, az aranyművesek később költöztek ide, amikor a várat már nem íjászok őrizték.[2] – ez idő tájt még Aranymívesek utcácskájának hívták, ez rövidült idővel a ma is használt alakra. II. Rudolf halála után az előírások apránként enyhültek, és időnként el-elbontottak egy-egy házat – 1657-re már csak 14 maradt. Az aranyművesség divatja múltán az utca lakossága rendkívül tarkává vált: művészek, papok, szolgák laktak egymás mellett. Az első Csehszlovákia felismerte a vár utolsó megmaradt lakóházainak eszmei értékét, és átalakítási tilalmat rendelt el. Mivel azonban pénzt nem adtak az épületek állagának megóvására, az egyre romlott, és a környék nyomornegyeddé vált. A II. világháború után az utcát állami tulajdonba vették, azóta nem lakik bennük senki. 1950 körül a házakat felújították és élénk színűre festették.[2]

A 22. számú házban lakott 1916 novemberétől 1917 márciusáig Franz Kafka. Testvére, Ottla azért bérelte ki nek a házat, hogy nyugodt körülmények között írhasson.[6] Emlékét a házon tábla örökíti meg.[2]

1929-ben itt élt Jaroslav Seifert, aki 1977-ben a Charta ’77 egyik aláírója volt, 1984-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott.[7] Azt a házat mára lebontották.[2]

Mai állapota és látogatása[szerkesztés]

A belépődíjjal látogatható kis, illetve nagy várkör része. Amikor a vár zárva van, ingyen látogatható, de ilyenkor nem léphetünk be a házakba. A megmaradt 16 házból 9-ben ma az utca kialakításától 1950-ig eltelt négy évszázad történetét életképekkel bemutató kiállítást tekinthetünk meg. Az alkimista kivételével minden ábrázolt személy valós, miként a konkrét személyek történetei is. Az egyes házakban látható:

  • 13. ház: a legöregebb prágai polgár és háztartása – az úgynevezett vörös lövészek (muskétások) voltak a vár kapuőrei;
  • 14. ház: a híres-nevezetes prágai jósnő, Matylda Průšová háza;
  • 15. ház: egy aranyműves műhelye;
  • egy kocsma;
  • egy gyógynövénybolt;
  • Kazda úr, az amatőr filmtörténész, aki a kortárs cseh filmművészet több kiemelkedő alkotásának egy-egy kópiáját menekítette és rejtette el a második világháború alatt a német megszállók elől;
  • a 12. ház lépcsőházából a Daliborka torony előtti teraszra juthatunk ki.

Az alkimista laboratóriumot a Fehér toronyban rendezték be.

Több házikóban emléktárgyakat vásárolhatunk, köztük az utca leghíresebb lakója, Franz Kafka könyveit.

A utcából tetők fölött húzódik a várfal egykori gyilokjárója, amin most középkori vérteket bemutató múzeum is van. Ezekhez a Fehér toronyból vagy a Daliborka torony melletti zöld házból mehetünk fel.

Ebből az utcácska végéből érhető el a Daliborka torony, ami egykor a nemesek börtöne volt.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]