Ugrás a tartalomhoz

Arany utcácska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arany utcácska
Közigazgatás
OrszágCsehország
Település
Névadógoldbeater
Irányítószám119 00
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Arany utcácska (Prága)
Arany utcácska
Arany utcácska
Pozíció Prága térképén
é. sz. 50° 05′ 31″, k. h. 14° 24′ 15″50.092036°N 14.404176°EKoordináták: é. sz. 50° 05′ 31″, k. h. 14° 24′ 15″50.092036°N 14.404176°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Arany utcácska témájú médiaállományokat.
Az Arany utcácska

Az Arany utcácska (csehül Zlatá ulička) a prágai vár egy kis utcája a Fehér torony és a Daliborka torony között. A legenda szerint az „Arany” nevet a 16. századi alkimistákról kapta, akik állítólag itt próbáltak aranyat csinálni, a valóságban az alkimisták a Mihulka-toronyban dolgoztak, az utcát az itt jóval később élő aranyművesekről nevezték el.[1][2] Mindez persze nem zavarja a legendák kedvelőit: az itteni aranycsinálókról azóta is születnek újabb és újabb történetek.[3][4]

Az utcácska elnevezést nem annyira rövidségének köszönheti, hanem annak, hogy házai rendkívül kicsik, mintha csak törpéknek készültek volna.[3]

Története

[szerkesztés]

Az utcában eredetileg huszonnégy, manierista stílusú ház állt; ezeket a vár őrzői számára építették a 16. század végén, a vár új északi falának felhúzása után, amikor II. Rudolf helyet adományozott a várőrség íjászlakásai számára. Az íjászok azonban huszonnégyen voltak, és az adományozott telken nem fért el huszonnégy normális méretű ház, tehát a várvédőknek nagyon kis házacskákba kellett költözniük családostól. Az uralkodó megtiltotta a házak elidegenítését, miként azt is, hogy azokból (a várfalon) ablakot nyissanak a Szarvas-árokra.

Eleinte Íjászok utcájának nevezték, az aranyművesek később költöztek ide, amikor a várat már nem íjászok őrizték.[2] – ez idő tájt még Aranymívesek utcácskájának hívták, ez rövidült idővel a ma is használt alakra. II. Rudolf halála után az előírások apránként enyhültek, és időnként el-elbontottak egy-egy házat – 1657-re már csak 14 maradt. Az aranyművesség divatja múltán az utca lakossága rendkívül tarkává vált: művészek, papok, szolgák laktak egymás mellett. Az első Csehszlovákia felismerte a vár utolsó megmaradt lakóházainak eszmei értékét, és átalakítási tilalmat rendelt el. Mivel azonban pénzt nem adtak az épületek állagának megóvására, az egyre romlott, és a környék nyomornegyeddé vált. A II. világháború után az utcát állami tulajdonba vették, azóta nem lakik itt senki. 1950 körül a házakat felújították és élénk színűre festették.[2]

A 22. számú házban lakott 1916 novemberétől 1917 márciusáig Franz Kafka. Testvére, Ottla azért bérelte ki neki a házat, hogy nyugodt körülmények között írhasson.[5] Emlékét a házon tábla örökíti meg.[2]

1929-ben itt élt Jaroslav Seifert, aki 1977-ben a Charta ’77 egyik aláírója volt, 1984-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott.[6] Azt a házat mára lebontották.[2]

Mai állapota és látogatása

[szerkesztés]

A belépődíjjal látogatható kis, illetve nagy várkör része. A külön ide szóló belépővel egyúttal a Daliborka torony is megtekinthető.[7] Amikor a vár zárva van, ingyen megtekinthető, de ilyenkor nem léphetünk be a házakba. A megmaradt 16 házból 9-ben ma az utca kialakításától 1950-ig eltelt négy évszázad történetét életképekkel bemutató kiállítást tekinthetünk meg. Az alkimista kivételével minden ábrázolt személy valós, miként a konkrét személyek történetei is. Az egyes házakban látható:

  • 13. ház: a legöregebb prágai polgár és háztartása – az úgynevezett vörös lövészek (muskétások) voltak a vár kapuőrei;
  • 14. ház: a híres-nevezetes prágai jósnő, Matylda Průšová háza;
  • 15. ház: egy aranyműves műhelye;
  • egy kocsma;
  • egy gyógynövénybolt;
  • Kazda úr, az amatőr filmtörténész, aki a kortárs cseh filmművészet több kiemelkedő alkotásának egy-egy kópiáját menekítette és rejtette el a második világháború alatt a német megszállók elől;
  • a 12. ház lépcsőházából a Daliborka torony előtti teraszra juthatunk ki.

Az alkimista laboratóriumot a Fehér toronyban rendezték be.

Több házikóban emléktárgyakat vásárolhatunk, köztük az utca leghíresebb lakója, Franz Kafka könyveit — az író nővérével lakott itt 1916-ban.[7] A háztetők fölött húzódik a várfal egykori gyilokjárója, amin most középkori vérteket mutatnak be. Ezekhez a Fehér toronyból vagy a Daliborka torony melletti zöld házból mehetünk fel.

Ebből az utcácska végéből érhető el a Daliborka torony, ami egykor a nemesek börtöne volt.

Nyitvatartása:

  • áprilistól októberig naponta 9:00–17:00,
  • márciusban és novemberben naponta 9:00–16:00.[7]

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Világnéző.hu: Prága. [2016. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 30.)
  2. a b c d e Golden Lane. [2015. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 30.)
  3. a b Prague.net: The Golden Lane
  4. Utazás-nyaralás.info: Arany utcácska
  5. Rosemary Burton, Richerd Cavendish: A világ száz csodája. Magyar Könyvklub, 1992. ISBN 963 8224 002 p. 51.
  6. Prague Castle – The Golden Lane. http://prague-castle.org/.+[2019. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 11.)
  7. a b c Barangoló

Források

[szerkesztés]
  • Barangoló: Prága barangoló útikönyv. Lingea, Berlitz, 2016. p. 38.