Arany utcácska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arany utcácska
Praga (141).JPG
Közigazgatás
Ország Csehország
Település
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Arany utcácska (Csehország)
Arany utcácska
Arany utcácska
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 05′ 32″, k. h. 14° 24′ 14″Koordináták: é. sz. 50° 05′ 32″, k. h. 14° 24′ 14″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arany utcácska témájú médiaállományokat.
Az Arany utcácska

Az Arany utcácska (csehül Zlatá ulička) a prágai vár egy kis utcája a Fehér torony és a Daliborka torony között. A legenda szerint az „Arany” nevet a 16. századi alkimistákról kapta, akik állítólag itt próbáltak aranyat csinálni, a valóságban az alkimisták a Mihulka-toronyban dolgoztak, az utcát az itt jóval később élő aranyművesekről nevezték el.[1][2] Mindez persze nem zavarja a legendák kedvelőit: az itteni aranycsinálókról azóta is születnek újabb és újabb történetek.[3][4]

Az utcácska elnevezést nem annyira rövidségének köszönheti, hanem annak, hogy házai rendkívül kicsik, mintha csak törpéknek készültek volna.[5]

Története[szerkesztés]

Az utcában eredetileg huszonnégy, manierista stílusú ház állt; ezeket a vár őrzői számára építették a 16. század végén, a vár új északi falának felhúzása után, amikor II. Rudolf a helyet adományozott a várőrség íjászlakásai számára. Az íjászok azonban huszonnégyen voltak, és az adományozott telken nem fért el huszonnégy normális méretű ház, tehát a várvédőknek nagyon kis házacskákba kellett kötözniük családostól. Az uralkodó megtiltotta a házak elidegenítését, miként azt is, hogy azokból (a várfalon) ablakot nyissanak a Szarvas-árokra.

Eleinte Íjászok utcájának nevezték, az aranyművesek később költöztek ide, amikor a várat már nem íjászok őrizték.[2] – ez idő tájt még Aranymívesek utcácskájának hívták, ez rövidült idővel a ma is használt alakra. II. Rudolf halála után az előírások apránként enyhültek, és időnként el-elbontottak egy-egy házat – 1657-re már csak 14 maradt. Az aranyművesség divatja múltán az utca lakossága rendkívül tarkává vált: művészek, papok, szolgák laktak egymás mellett. Az első Csehszlovákia felismerte a vár utolsó megmaradt lakóházainak eszmei értékét, és átalakítási tilalmat rendelt el. Mivel azonban pénzt nem adtak az épületek állagának megóvására, az egyre romlott, és a környék nyomornegyeddé vált. A II. világháború után az utcát állami tulajdonba vették, azóta nem lakik bennük senki. 1950 körül a házakat felújították és élénk színűre festették.[2]

A 22. számú házban lakott 1916 novemberétől 1917 márciusáig Franz Kafka. Testvére, Ottla azért bérelte ki nek a házat, hogy nyugodt körülmények között írhasson.[6] Emlékét a házon tábla örökíti meg.[2]

1929-ben itt élt Jaroslav Seifert, aki 1977-ben a Charta ’77 egyik aláírója volt, 1984-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott.[7] Azt a házat mára lebontották.[2]

Mai állapota és látogatása[szerkesztés]

A belépődíjjal látogatható kis, illetve nagy várkör része. Amikor a vár zárva van, ingyen látogatható, de ilyenkor nem léphetünk be a házakba. A megmaradt 16 házból 9-ben ma az utca kialakításától 1950-ig eltelt négy évszázad történetét életképekkel bemutató kiállítást tekinthetünk meg. Az alkimista kivételével minden ábrázolt személy valós, miként a konkrét személyek történetei is. Az egyes házakban látható:

  • 13. ház: a legöregebb prágai polgár és háztartása – az úgynevezett vörös lövészek (muskétások) voltak a vár kapuőrei;
  • 14. ház: a híres-nevezetes prágai jósnő, Matylda Průšová háza;
  • 15. ház: egy aranyműves műhelye;
  • egy kocsma;
  • egy gyógynövénybolt;
  • Kazda úr, az amatőr filmtörténész, aki a kortárs cseh filmművészet több kiemelkedő alkotásának egy-egy kópiáját menekítette és rejtette el a második világháború alatt a német megszállók elől;
  • a 12. ház lépcsőházából a Daliborka torony előtti teraszra juthatunk ki.

Az alkimista laboratóriumot a Fehér toronyban rendezték be.

Több házikóban szuveníreket vásárolhatunk, köztük az utca leghíresebb lakója, Franz Kafka könyveit.

A utcából tetők fölött húzódik a várfal egykori gyilokjárója, amin most középkori vérteket bemutató múzeum is van. Ezekhez a Fehér toronyból vagy a Daliborka torony melletti zöld házból mehetünk fel.

Ebből az utcácska végéből érhető el a Daliborka torony, ami egykor a nemesek börtöne volt.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]