Jaroslav Seifert

Jaroslav Seifert
Született	1901. szeptember 23. Žižkov
Elhunyt	1986. január 10. (84 évesen) Prága
Állampolgársága	csehszlovák
Nemzetisége	cseh
Foglalkozása	szatíraíró, költő
Kitüntetései	Recipient of the Order of Tomáš Garrigue Masaryk, 1st class Tomáš Garrigue Masaryk-rend Národní umělec (1966) irodalmi Nobel-díj (1984)
Sírhely	Kralupy nad Vltavou
Jaroslav Seifert aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jaroslav Seifert témájú médiaállományokat.

Jaroslav Seifert sírképe

Jaroslav Seifert (Žižkov, 1901. szeptember 23. – Prága, 1986. január 10.) irodalmi Nobel-díjas cseh író, költő.

Fiatalkora

Prága egyik elővárosában született, középiskolai tanulmányait félbeszakítva újságírónak állt. Első verseskötete 1921-ben jelent meg, amellyel bekerült a csehszlovák művészi élet körforgásába. Fiatalon belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, több kommunista lapnál és kiadónál dolgozott. Ezekben az időkben a csehszlovák avantgárd egyik vezető egyéniségének számított, az avantgardista Devětsil nevű folyóirat egyik alapító szerkesztője volt.

1929-ben hat másik társával elhagyta a kommunista pártot, miután az új vezetőségben bolsevik tendenciákat véltek felfedezni. Utána a szociáldemokrata, ill. szakszervezeti sajtó egyik meghatározó embere lett.

Hivatásos íróként

1949-ben hagyott fel végleg az újságírással és életét az irodalomnak szentelte. 1968-ig több állami kitüntetésben részesült (1967-ben a Nemzet Művésze lett). 1968 és 1970 között a Csehszlovák, ill. Cseh Írószövetség elnöki tisztségét is betöltötte. Idővel Seifert kikerült az irodalmi elitből, tűrt szerzővé vált. Ez kicsúcsosodott 1977-ben, amikor ő is aláírta a csehszlovák politikai elitet kritizáló Charta ’77-et.

Nemzetközileg utána 1984-ben figyeltek fel rá, amikor megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Egészségi állapota miatt nem tudott Stockholmba utazni, helyette lánya ment ki átvenni a díjat (bár más források szerint a csehszlovák hatóságok nem engedték ki). Hazája sajtójában a díj alacsony visszhangban részesült. Két évvel később Prágában hunyt el. Műveit elsősorban Nagy László és Végh György fordította magyarra.

Egy időben a prágai Arany utcácskában élt.

Verseskötetek

• Pestisoszlop
• Esernyő a Piccadillyről
• Talán rózsát hozok; vál. Jirí Opelík, ford. Csordás Gábor et al.; Európa, Bp., 1986 (Napjaink költészete)

Források

• Életrajz a Nobel-díj honlapján (angolul)
• Rövid életrajz a Nagyvilág honlapján