Jaroslav Seifert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jaroslav Seifert
Jaroslav Seifert 1981 foto Hana Hamplová.jpg
Született 1901. szeptember 23.
Žižkov[1]
Elhunyt 1986. január 10. (84 évesen)
Prága[2]
Állampolgársága csehszlovák
Nemzetisége cseh
Foglalkozása szatíraíró, költő
Kitüntetései
  • Recipient of the Order of Tomáš Garrigue Masaryk, 1st class
  • Tomáš Garrigue Masaryk-rend
  • Národní umělec (1966)
  • irodalmi Nobel-díj (1984)[3][4]
Sírhely Kralupy nad Vltavou

Jaroslav Seifert aláírása
Jaroslav Seifert aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jaroslav Seifert témájú médiaállományokat.
Jaroslav Seifert sírképe

Jaroslav Seifert (Žižkov, 1901. szeptember 23.Prága, 1986. január 10.) irodalmi Nobel-díjas cseh író, költő.

Fiatalkora[szerkesztés]

Prága egyik elővárosában született, középiskolai tanulmányait félbeszakítva újságírónak állt. Első verseskötete 1921-ben jelent meg, amellyel bekerült a csehszlovák művészi élet körforgásába. Fiatalon belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, több kommunista lapnál és kiadónál dolgozott. Ezekben az időkben a csehszlovák avantgárd egyik vezető egyéniségének számított, az avantgardista Devětsil nevű folyóirat egyik alapító szerkesztője volt.

1929-ben hat másik társával elhagyta a kommunista pártot, miután az új vezetőségben bolsevik tendenciákat véltek felfedezni. Utána a szociáldemokrata, ill. szakszervezeti sajtó egyik meghatározó embere lett.

Hivatásos íróként[szerkesztés]

1949-ben hagyott fel végleg az újságírással és életét az irodalomnak szentelte. 1968-ig több állami kitüntetésben részesült (1967-ben a Nemzet Művésze lett). 1968 és 1970 között a Csehszlovák, ill. Cseh Írószövetség elnöki tisztségét is betöltötte. Idővel Seifert kikerült az irodalmi elitből, tűrt szerzővé vált. Ez kicsúcsosodott 1977-ben, amikor ő is aláírta a csehszlovák politikai elitet kritizáló Charta ’77-et.

Nemzetközileg utána 1984-ben figyeltek fel rá, amikor megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Egészségi állapota miatt nem tudott Stockholmba utazni, helyette lánya ment ki átvenni a díjat (bár más források szerint a csehszlovák hatóságok nem engedték ki). Hazája sajtójában a díj alacsony visszhangban részesült. Két évvel később Prágában hunyt el. Műveit elsősorban Nagy László és Végh György fordította magyarra.

Egy időben a prágai Arany utcácskában élt.

Verseskötetek[szerkesztés]

  • Pestisoszlop
  • Esernyő a Piccadillyről
  • Talán rózsát hozok; vál. Jirí Opelík, ford. Csordás Gábor et al.; Európa, Bp., 1986 (Napjaink költészete)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]