Vicente Aleixandre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vicente Aleixandre
Vicentealeixandre.jpg
Élete
Született 1898. április 26.
Sevilla
Elhunyt 1984. december 13. (86 évesen)
Madrid
Sírhely Almudena Cemetery
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Kitüntetései
  • irodalmi Nobel-díj (1977, 700 000 kr)
  • National Prizes for Literature (La destrucción o el amor, 1933)
  • Premio de la Crítica Española (1963)
  • Premio de la Crítica Española (1969)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vicente Aleixandre témájú médiaállományokat.

Vicente Pío Marcelino Cirilo Aleixandre y Merlo (Sevilla, Spanyolország, 1898. április 26.Madrid, 1984. december 13.[1]) spanyol költő az úgynevezett 27-es generációból. 1949. június 30-án akadémikussá választották: 1950. január 22-én foglalta el a Spanyol Királyi Akadémia „O” betűvel jelzett székét. 1933-ban Spanyol Nemzeti Irodalmi Díjat kapott La destrucción o el amor (193233) című művéért; 1949-ben Francisco Franco-díjat és 1963-ban Premio de la Crítica díjat kapott az En un vasto dominio című művéért; 1969-ben a Poemas de la consumaciónért, majd 1977-ben Irodalmi Nobel-díjas lett.

Életpályája[szerkesztés]

Polgári családban született; édesapja vasútmérnök volt. Gyermekkorát Málagában töltötte, ahol a későbbi íróval, Emilio Pradosszal osztozott tanulmányain. Ezután Madridba költözött, ahol jogot és kereskedelmet tanult. 1919-ben jogász képesítést, valamint üzleti biztos címet szerzett. 1920-tól 1922-ig a Kereskedelmi Iskola jogprofesszorként tevékenykedett.

1917-ben megismerte Dámaso Alonsót Las Navas del Marquésben, ahol nyaralt, s kapcsolatuk révén fedezte fel Rubén Daríót, Antonio Machadót és Juan Ramón Jiménezt. Így kezdődött a költészet iránti mély szenvedélye.

Egészsége 1922-ben kezdett megromlani. 1925-ben vesetuberkulózist állapítottak meg nála, amelynek következtében 1932-ben eltávolították az egyik veséjét. Első költeményeit a Revista del Occidente folyóiratban publikálta 1926-ban. Kapcsolatba lépett Luis Cernudával, Manuel Altolaguirrével, Rafael Albertivel, valamint García Lorcával. Élete során rejtette homoszexualitását. Az 1930-as években megismerkedett Andrés Aceróval, akivel erős szerelmi viszony vette kezdetét, amelynek azonban véget vetett Andrés Mexikóba való száműzetése a spanyol polgárháború után. Molina Foix szavaival: „Aleixandre nagyon szemérmes volt homoszexuális létét illetően a fájdalomért, amit okozhatott volna a családjának ezáltal, főleg lánytestvérének, de nekem azt mondta, hogy amikor meghal, nem fogja érdekelni, hogy megtudja az igazságot; úgy vélte, hogy ez nem volt semmilyen szégyenfolt”.

A spanyol polgárháború után nem ment száműzetésbe jobboldali nézetei ellenére sem, Spanyolországban tartózkodott és a fiatal költők egyik tanítójává vált.

Költészete[szerkesztés]

Költészete számos korszakra osztható.

Tisztaköltészet. Első könyve, az Ámbito, amelyet 1924 és 1927 között készített és Málagában publikált 1928-ban, egy kezdő költő műve, aki még nem találta meg a saját szavát. A rövid, asszonáns verssorok dominálnak, valamint a Juan Ramón Jiménez-i és a guilléni tisztaköltészet esztétikája, ezen kívül az ultraista, valamint az aranykori klasszikus spanyol költészet visszhangjai, különösképpen Fray Luis de León és Góngora hatása.

Szürrealista költészet. A következő években 1928 és 1932 között gyökeres változás következett be költői koncepciójában. A szürrealizmus előharcosai (különösen Arthur Rimbaud és Lautréamont), valamint Freud által ihletve a prózai (Pasión de la Tierra, 1935) és a szabadvers (Espadas como labios, 1932; La destrucción o el amor, 1935; Sombra del Paraíso, 1944) kifejezési módozatokat veszi fel. E verseskönyvek esztétikája irracionalista, s kifejezésmódja az automatikus íráshoz közelít, bár anélkül, hogy elfogadná ezt alapigazságként. A költő a szerelmet ünnepli mint irányíthatatlan természetes erőt, amely áttöri az emberi lét összes korlátját, és bírálja a szokásokat, amelyekkel a társadalom próbálja megkaparintani azt.

Emberközpontú költészet. A háborút követően a művészete megváltozik az uralkodó társadalmi költészet előítéleteinek irányába. Szolidáris helyzetből előveszi az átlagember életét, szenvedéseit és ábrándjait. A stílusa egyszerűbbé és érthetőbbé válik. Két alapvető könyv származik ebből az időszakból: Historia del corazón (1954) és az En un vasto dominio (1962).

Öregkori költészet. Utolsó könyveiben (Poemas de la consumación, 1968 és Diálogos del conocimiento, 1974) a költő stílusa ismét fordulatot vesz. Az öregkor megtapasztalása és a halál közelsége az ifjú irracionalizmushoz téríti vissza őt, bár felettébb megtisztított és derűs módozatban. Az előző két címhez még hozzá lehetne adni egy harmadikat is, a már halála után, 1991-ben kiadott En gran noche címűt, amely hasonló természetű az első kettőhöz.

Próza[szerkesztés]

Bár kevésbé ismert, Aleixandre szintén írt prózát is, bár amilyen rövidek voltak ezek a művek, annál inkább érdekesek. Idetartoznak a Vida del poeta: el amor y la poesía (belépőbeszéde a Spanyol Királyi Akadémián, 1950), Algunos caracteres de la nueva poesía española (1955) és mindekelőtt a Los encuentros (1958, 39 spanyol író rövid életrajza, amely végül bővült ötvenkettőre). Nemrégiben adtak ki egy kimerítő válogatást műveiből (Prosas completas, Visor, Madrid, 2002).

Könyvei[szerkesztés]

  • Ámbito, Málaga (6.º Suplemento de Litoral), 1928.
  • Espadas como labios, Madrid, Espasa-Calpe, 1932.
  • La destrucción o el amor, M., Signo, 1935 (Premio Nacional de Literatura, 1933).
  • Pasión de la tierra, Mexikó, Fábula, 1935 (2ª edición aumentada: Madrid, Adonais, 1946).
  • Sombra del Paraíso, M., Adán, 1944.
  • En la muerte de Miguel Hernández, Zaragoza, Cuaderno de las Horas Situadas, 1948.
  • Mundo a solas, M., Clan, 1950.
  • Poemas paradisiacos, Málaga, El Arroyo de los Ángeles, 1952.
  • Nacimiento último, M., Ínsula, 1953.
  • Historia del corazón, M., Espasa-Calpe, 1954.
  • Ciudad del Paraíso, Málaga, Dardo, 1960.
  • Poesías completas, M., Aguilar, 1960.
  • En un vasto dominio, M., Revista de Occidente, 1962 (Premio de la Crítica).
  • Retratos con nombre, B., Col. El Bardo, 1965.
  • Obras completas, M., Aguilar, 1968 (2º edición aumentada: 1977).
  • Poemas de la consumación, B., Plaza y Janés, 1968 (Premio de la Crítica).
  • Poesía surrealista. Antología, B., Barral, 1971.
  • Sonido de la guerra, Valencia, Hontanar, 1971.
  • Diálogos del conocimiento, B., Plaza y Janés, 1974.
  • Tres poemas seudónimos, Málaga, Col. Juan de Yepes, 1984.
  • Nuevos poemas varios, B., Plaza y Janés, 1987.
  • En gran noche. Últimos poemas, B., Seix Barral, 1991.
  • Álbum. Versos de juventud (con Dámaso Alonso y otros), B., Tusquets, 1993 (Edic. de Alejandro Duque Amusco y María-Jesús Velo).
  • Poesías completas, M., Visor/Comunidad de Madrid/Ayuntamiento de Málaga, 2001 (Edic. de Alejandro Duque Amusco).
  • Prosas completas, M., Visor/Comunidad de Madrid/Ayuntamiento de Málaga, 2002 (Edic. de Alejandro Duque Amusco).

Publicisztika[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

  • Testedből számkivetve; ford. Orbán Ottó, Tornai József, utószó Orbán Ottó, vál. András László; Európa, Bp., 1979 (Napjaink költészete)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bár hivatalosan néhol december 14. szerepel halála dátumaként, valójában december 13-án 23.23 órakor hunyt el.

Források[szerkesztés]