Ugrás a tartalomhoz

Joszif Alekszandrovics Brodszkij

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joszif Alekszandrovics Brodszkij
SzületettИосиф Александрович Бродский
1940. május 24.
Leningrád
Elhunyt1996. január 28. (55 évesen)
New York
Állampolgársága
Nemzetiségeorosz
HázastársaMaria Sozzani (1990-1996)
ÉlettársaMarianna Basmanova
GyermekeiAndrej Baszmanov
Anna Brodsky
SzüleiAlekszandr Ivanovics Brodszkij
Marija Moiszejevna Volpert
Foglalkozása
Iskolái
  • Clare Hall
  • Annenschule
Kitüntetései
Lista
  • Római Díj
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Szentpétervár díszpolgára
  • Guggenheim-ösztöndíj (költészet, 1977)[2]
  • tiszteletbeli fokozat (1978)[3]
  • MacArthur Fellows Program (1981. június)[4]
  • National Book Critics Circle Award in Criticism (Less Than One: Selected Essays, 1986)[5]
  • irodalmi Nobel-díj (1987, 2 175 000 kr)[6][7]
  • United States Poet Laureate (1991)[4]
  • Golden Wreath (1991)[8]
  • díszdoktor (Uniwersytet Śląski w Katowicach, 1993. június 22.)[9]
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeCemetery of San Michele
Írói pályafutása
Jellemző műfajokköltészet
Fontosabb műveiGorbunov and Gorchakov
Irodalmi díjai1987: Irodalmi Nobel-díj
Joszif Alekszandrovics Brodszkij aláírása
Joszif Alekszandrovics Brodszkij aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Joszif Alekszandrovics Brodszkij témájú médiaállományokat.

Joszif Alekszandrovics Brodszkij – (Иосиф Александрович Бродский) (Leningrád, 1940. május 24. – New York, 1996. január 28.) Nobel-díjas[10] amerikai orosz költő, esszéíróként angolul alkotott.

Életrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkor

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brodszkij orosz zsidó családban született Leningrádban. Egy híres és ősi rabbicsalád, Schorr[11] leszármazottja volt. Férfiágon közvetlen felmenője Joseph Ben Isaac Bekhor Shor.

Apja, Alekszandr Ivanovics Brodszkij professzionális fotóriporter és fényképész volt a szovjet haditengerészetben. Anyja, Marija Moiszejevna Volpert könyvelő és tolmács volt. Brodszkij gyermekkora a háborús évekre esett. Átélte a leningrádi blokádot, és az azt követő szörnyű éhezés, életveszély, az apátlanság[12] és nyomor éveit. Szülei majdnem éhen haltak. Mint felnőtt is szenvedett az ostrom okozta különböző egészségi problémák miatt.

Művészközpontú világszemlélete a 40-es, 50-es évek Leningrádjában alakult és bontakozott ki. A bombázások idején romossá vált neoklasszikus építészet, az orosz kultúrában hagyományosnak tekinthető pétervári műveltség, a város hangulata és természeti környezete, a tenger és a Néva levegője mély benyomást tettek rá. Mindez tetten érhető későbbi költészetében.

A hetedik osztály elvégzése után, amikor még tizenhat éves sem volt, otthagyta az általános iskolát, és elment marós ipari tanulónak – részben iskolai problémáival, részben a család siralmas anyagi helyzetével összefüggésben. Az ipariskola nem tartott sokáig. Szeretett volna orvos lenni, ám ez sem sikerült. Mindössze pár hétig, hónapig dolgozott egy területi kórházban a kórboncnok mellett, ami el is vette kedvét az orvosi hivatástól.

A következő öt évben a legkülönbözőbb munkahelyeken dolgozott, geológiai expedíciókon is részt vett. Mindeközben rengeteget olvasott, elsősorban költőket és filozófiai, egyházi szerzőket; elkezdett angolul és lengyelül tanulni.

Ifjúkori versek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állítása szerint tizennyolc éves korában kezdett írni, ugyanakkor ismertek versei már 1956-57-ből is. A meghatározó késztetést Borisz Szluckij költészete jelentette számára.

Brodszkij korai verseire feltűnően jellemző a zeneiség, még a dzsesszimprovizáció hatása is. 1962-ben megismerkedett egy fiatal festőnővel, Marina Baszmanovával, ő volt az első múzsája. 1968-ig éltek együtt, ezalatt egy fiúgyermekük (Andrej) született.

Emigrációban, USA

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ideiglenes nyughelye a Hudson-parti Trinity Church Cemeteryben (New York) volt másfél évig. Végül 1997 nyarán kedves városában, a velencei San Michele temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művei magyarul

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Post aetatem nostram. Versek; fordította: Bajcsi Cecília et al.; Európa, Budapest, 1988, ISBN 963 07 4791 X
  • Új élet; fordította: Baka István, utószó: M. Nagy Miklós; Jelenkor, Pécs, 1997, ISBN 963 676 084 5
  • Gyűjtőknek való. Esszék; válogatta: M. Nagy Miklós, fordította: Erdélyi Annamária et al.; Európa, Budapest, 1998 (Mérleg), ISBN 963 07 6399 0
  • Joseph Brodsky: Velence vízjele; fordította, jegyzetek: Hetényi Zsuzsa; Typotex, Budapest, 2008, ISBN 978 963 279 000 8
  • Karácsonyi versek; ford. Soproni András; Helikon, Bp., 2021

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "www.nytimes.com/books/00/09/17/specials/brodsky.html".
  2. ↑ "Guggenheim Fellows database" (angol nyelven).
  3. ↑ "baltic-house.ru/festivali-i-proekty/arhiv/?festivals=542". 2023. augusztus 12. dátummal az eredeti címről archiválva.
  4. 1 2 "www.macfound.org/fellows/74/". Hozzáférés: 2020. március 19.
  5. ↑ "www.bookcritics.org/past-awards/1986/".
  6. ↑ "www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1987/".
  7. ↑ "www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/".
  8. ↑ "svp.org.mk/en/zlaten-venec/".
  9. ↑ "us.edu.pl/uczelnia/o-nas/historia/doktorzy-honoris-causa-uniwersytetu-slaskiego/prof-josif-aleksandrowicz-brodski/".
  10. ↑ 1987
  11. ↑ "Családi neve forrása". Hozzáférés: 2016. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  12. ↑ Apja 1941 és 1948 között távol a családtól a hadseregben szolgált.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Joszif Alekszandrovics Brodszkij témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Joszif_Alekszandrovics_Brodszkij&oldid=29384692”