Joszif Alekszandrovics Brodszkij
| Joszif Alekszandrovics Brodszkij | |
| Született | Иосиф Александрович Бродский 1940. május 24. Leningrád |
| Elhunyt | 1996. január 28. (55 évesen) New York |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | orosz |
| Házastársa | Maria Sozzani (1990-1996) |
| Élettársa | Marianna Basmanova |
| Gyermekei | Andrej Baszmanov Anna Brodsky |
| Szülei | Alekszandr Ivanovics Brodszkij Marija Moiszejevna Volpert |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Cemetery of San Michele |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | költészet |
| Fontosabb művei | Gorbunov and Gorchakov |
| Irodalmi díjai | 1987: Irodalmi Nobel-díj |
| Joszif Alekszandrovics Brodszkij aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Joszif Alekszandrovics Brodszkij témájú médiaállományokat. | |
Joszif Alekszandrovics Brodszkij – (Иосиф Александрович Бродский) (Leningrád, 1940. május 24. – New York, 1996. január 28.) Nobel-díjas[10] amerikai orosz költő, esszéíróként angolul alkotott.
Életrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyermekkor
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Brodszkij orosz zsidó családban született Leningrádban. Egy híres és ősi rabbicsalád, Schorr[11] leszármazottja volt. Férfiágon közvetlen felmenője Joseph Ben Isaac Bekhor Shor.
Apja, Alekszandr Ivanovics Brodszkij professzionális fotóriporter és fényképész volt a szovjet haditengerészetben. Anyja, Marija Moiszejevna Volpert könyvelő és tolmács volt. Brodszkij gyermekkora a háborús évekre esett. Átélte a leningrádi blokádot, és az azt követő szörnyű éhezés, életveszély, az apátlanság[12] és nyomor éveit. Szülei majdnem éhen haltak. Mint felnőtt is szenvedett az ostrom okozta különböző egészségi problémák miatt.
Művészközpontú világszemlélete a 40-es, 50-es évek Leningrádjában alakult és bontakozott ki. A bombázások idején romossá vált neoklasszikus építészet, az orosz kultúrában hagyományosnak tekinthető pétervári műveltség, a város hangulata és természeti környezete, a tenger és a Néva levegője mély benyomást tettek rá. Mindez tetten érhető későbbi költészetében.
A hetedik osztály elvégzése után, amikor még tizenhat éves sem volt, otthagyta az általános iskolát, és elment marós ipari tanulónak – részben iskolai problémáival, részben a család siralmas anyagi helyzetével összefüggésben. Az ipariskola nem tartott sokáig. Szeretett volna orvos lenni, ám ez sem sikerült. Mindössze pár hétig, hónapig dolgozott egy területi kórházban a kórboncnok mellett, ami el is vette kedvét az orvosi hivatástól.
A következő öt évben a legkülönbözőbb munkahelyeken dolgozott, geológiai expedíciókon is részt vett. Mindeközben rengeteget olvasott, elsősorban költőket és filozófiai, egyházi szerzőket; elkezdett angolul és lengyelül tanulni.
Ifjúkori versek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Állítása szerint tizennyolc éves korában kezdett írni, ugyanakkor ismertek versei már 1956-57-ből is. A meghatározó késztetést Borisz Szluckij költészete jelentette számára.
Brodszkij korai verseire feltűnően jellemző a zeneiség, még a dzsesszimprovizáció hatása is. 1962-ben megismerkedett egy fiatal festőnővel, Marina Baszmanovával, ő volt az első múzsája. 1968-ig éltek együtt, ezalatt egy fiúgyermekük (Andrej) született.
Emigrációban, USA
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ideiglenes nyughelye a Hudson-parti Trinity Church Cemeteryben (New York) volt másfél évig. Végül 1997 nyarán kedves városában, a velencei San Michele temetőben helyezték örök nyugalomra.
Művei magyarul
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Post aetatem nostram. Versek; fordította: Bajcsi Cecília et al.; Európa, Budapest, 1988, ISBN 963 07 4791 X
- Új élet; fordította: Baka István, utószó: M. Nagy Miklós; Jelenkor, Pécs, 1997, ISBN 963 676 084 5
- Gyűjtőknek való. Esszék; válogatta: M. Nagy Miklós, fordította: Erdélyi Annamária et al.; Európa, Budapest, 1998 (Mérleg), ISBN 963 07 6399 0
- Joseph Brodsky: Velence vízjele; fordította, jegyzetek: Hetényi Zsuzsa; Typotex, Budapest, 2008, ISBN 978 963 279 000 8
- Karácsonyi versek; ford. Soproni András; Helikon, Bp., 2021
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.nytimes.com/books/00/09/17/specials/brodsky.html".
- ↑ "Guggenheim Fellows database" (angol nyelven).
- ↑ "baltic-house.ru/festivali-i-proekty/arhiv/?festivals=542". 2023. augusztus 12. dátummal az eredeti címről archiválva.
- 1 2 "www.macfound.org/fellows/74/". Hozzáférés: 2020. március 19.
- ↑ "www.bookcritics.org/past-awards/1986/".
- ↑ "www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1987/".
- ↑ "www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/".
- ↑ "svp.org.mk/en/zlaten-venec/".
- ↑ "us.edu.pl/uczelnia/o-nas/historia/doktorzy-honoris-causa-uniwersytetu-slaskiego/prof-josif-aleksandrowicz-brodski/".
- ↑ 1987
- ↑ "Családi neve forrása". Hozzáférés: 2016.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - ↑ Apja 1941 és 1948 között távol a családtól a hadseregben szolgált.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Brodszkij művei oroszul és magyarul – Bábel Web Antológia
- Bengt Jangfeldt: A nyelv az Isten. Feljegyzések Joseph Brodskyról; ford. Rácz Judit, Teplán Ágnes, versford. Imreh András; Typotex Kiadó, Budapest, 2013 ISBN 978-963-2797-82-3