Juz Aleskovszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Juz Aleskovszkij
(Иосиф Ефимович Алешковский)
YuzAleshkovsky.jpg
Született Иосиф Хаимович Алешковский
1929. szeptember 21.[1]
Krasznojarszk
Elhunyt 2022. március 21. (92 évesen)[2]
Tampa
Álneve Юз
Állampolgársága
Házastársa Irina Nikiforova
Szülei
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Guggenheim-ösztöndíj[3]
  • Puskin-díj

A Wikimédia Commons tartalmaz Juz Aleskovszkij témájú médiaállományokat.

Juz Aleskovszkij (Ioszif Jefimovics Aleskovszkij, oroszul: Иосиф Ефимович Алешковский) (Krasznojarszk, 1929. szeptember 21.Tampa, Florida, 2022. március 21. vagy előtte) orosz író, költő, dalszerző és énekes, 1979-ben az Egyesült Államokba emigrált.

Életpályája[szerkesztés]

Apja hivatásos katonatiszt volt. A család 1940-ben Moszkvába költözött, Aleskovszkij itt kezdett iskolába járni. Rossz tanuló volt, egyszer még évet is kellett ismételnie. A II. világháború idején a családot Omszkba evakuálták, majd visszatértek Moszkvába. 1947-től katonaéveit a Csendes-óceáni flottánál töltötte, ahol egy kihágás miatt (állami gépkocsi önkényes elvétele) 4 évre elítélték. Nem politikai fogolyként járta meg a munkatábort, 1953-ban szabadult.

A lágerben kezdett dalokat írni. 1955-től Moszkvában építkezéseken dolgozik, sofőrködik. Az 1950-es évektől kezdve az egész ország megismeri lágerdalai révén, holott ezek előadására nyilvánosan nem kerülhetett sor, szövegei szamizdatként terjedtek. Mindeközben gyermekkönyveket kezd publikálni, számos film forgatókönyvét jegyzi. 1965-től tekinthető hivatásos írónak.

1979-ben egy nevezetes szamizdat kötet, a (mindössze 12 példányban legépelt) Metropol Almanachban[4] való részvétele miatt emigrációba kényszerült. Az USA-béli Haddamban élt (Connecticut állam). Regényeit orosz nyelven írta.

Kötetei[szerkesztés]


Dalai[szerkesztés]

Leghíresebb szerzeménye a Továriscs Sztálin (Товарищ Сталин, hivatalos címén Песня о Сталине), azaz Sztálin elvtárs (Dal Sztálinról), az 1960-as években valóságos ifjúsági himnusszá vált, folklorizálódott, szövegében kisebb-nagyobb változatokkal terjedt a Szovjetunióban. Az egész ország énekelte, miközben hivatalosan nem adták közre ("csak az nem ismerte, aki nem akarta").

Bratka László fordításában:[5]


Dal Sztálinról

Sztálin elvtárs, ön tudósok gyöngye –

a nyelvészetben is mire vitte, ím.

Én meg – munkatáborba söpörve,

és ordas farkasok az elvtársaim.


Elhurcoltak, de miért, mivégre?

Csak az éltet, hogy az igazság tündököl.

Elhurcoltak Turuhán-vidékre,

a cár alatt itt szokott volt ülni ön.


Minden bűnt elvállaltunk, sok marha,

és idehajtottak fegyverek alatt.

Hittünk önben – csak ez sodort bajba,

ezt mondja a történelmi tapasztalat.


Most aztán ülhetek táborba hajtva,

ahol az őrök, akár a vérebek.

Azért ülök – kétely kibe marna –,

mert az osztályharc megint élesedett.


Hajtanak sárban, hajtanak fagyban,

robotolni hajnaltól... másnap hajnalig.

Az ordas fagy a csontomig marna,

ha szikrából lángot ön nem álmodna itt.


Nehéz lehet önnek, mindennel törődve

a világon, sivár éjszakai órákon át,

a kremli dolgozószobában járkálva

örök éberséggel színi a pipát.


Keresztünket hazugság lőcsölte

ránk, viszont sírig cipeljük – a semmiért.

Kivágott faként a priccsre dőlve,

kit sem kerül az álom, mint a vezért.


Csak önt látjuk, ahogy pártaktivista

köpenyben-sapkában a dísztribünre áll.

Az ön módjára – tarra csupaszítva –,

irtjuk az erdőt: sivár a láthatár.


Tegnap tettük két marxistánkat sírba

vörös zászlóba burkolván testüket.

Az egyik jobbra tért – vádlója írta –,

a másik ügyét csak elcseszte a testület.


„Vizsgáltassék felül az ügye!

– az utóbbi így végrendelkezett.

– Sztálin tudja, Sztálin nem gügye!" –

mondta és örökre elcsendesedett.


Ezer évig szálljon pipája füstje,

Sztálin elvtárs, én forduljak fel itt,

és sarló egyelje, kalapács üsse

a Szovjetunió testvér-népeit!


Dalos György fordításában:[6]


Sztálin elvtárs…


Sztálin elvtárs, Ön nagyszerű tudósnak,

nyelvtudományban legjobb s legnagyobb.

Én egyszerű szovjet fogoly vagyok csak,

barátaim a brjanszki farkasok.


Két marxistát temettünk tegnap, sajna

a vörös bársony ezúttal elmaradt.

Az egyikük az mindig balra hajlott,

a másik nem hajlott és úgy maradt.


Önt múzeummal ünnepelte Moszkva,

Fel, Iszakovszkij, dicshimnuszt hamar!

Derék barátunk, Mandelstam, az Oszka,

a kályhatűznél Petrarcát szaval.


Ülök a csendes turuháni tájon,

itt raboskodott, mondják, egykor Ön.

Itt csiholta a szikrából a lángot.

Én melegszem a tűznél. Köszönöm!


Sztálin elvtárs, Ön nagyszerű tudósnak,

nyelvtudományban is mindentudó.

Én egyszerű szovjet fogoly vagyok csak,

nem mensevik, még csak nem is zsidó.

Műve magyarul[szerkesztés]

  • A kenguru; ford., utószó M. Nagy Miklós, jegyz. Zappe László; Európa, Bp., 1992 (Modern könyvtár)

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Fine Art Archive, Juz Aleškovskij, 69420
  2. Умер писатель и исполнитель Юз Алешковский (orosz nyelven)
  3. Guggenheim Fellows database, yuz-aleshkovsky
  4. Jevgenyij Popov: A szamizdat emlékére
  5. http://www.babelmatrix.org/works/ru/Aleskovszkij%2C_Juz-1929/%D0%9F%D0%B5%D1%81%D0%BD%D1%8F_%D0%BE_%D0%A1%D1%82%D0%B0%D0%BB%D0%B8%D0%BD%D0%B5/hu
  6. Tetovált Sztálin. Szovjet elítéltek tetoválásai és karikatúrái; összeáll. Kovács Ákos, Sztrés Erzsébet, rajz Dancig Szergejevics Baldájev, versford. Dalos György, tetoválások, karikatúrák ford. Sztrés Erzsébet; JATE, Szeged, 1989