Nyikolaj Fjodorovics Pogogyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Fjodorovics Sztukalov
Élete
Született 1900. november 16.
Gundorovszkaja, Oroszország
Elhunyt 1962. szeptember 19. (61 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Nemzetiség orosz
Pályafutása
Írói álneve Nyikolaj Fjodorovics Pogogyin
Jellemző műfajok dráma
Fontosabb művei Tempó ( Темп, 1930 )
( Снег, 1932 )
Arisztokraták ( Aристократы, 1934 )
A Kreml toronyórája ( Кремлёвские куранты, 1942)

Nyikolaj Fjodorovics Pogogyin (oroszul Никола́й Фёдорович Пого́дин; Gundorovszkaja, 1900. november 16.Moszkva, 1962. szeptember 19.) szovjet újságíró, drámaíró. A Pogogyin felvett név, eredeti vezetékneve Sztukalov, (Стука́лов).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-ban született egy kozák sztanyicában, Gundorovszkajában, ma Donyeck (Rosztovi terület). Önkéntesként szolgált a Vörös Hadseregben. 20 évesen döntött úgy, hogy újságíró lesz. Tudósításai kiemelkedően dokumentumszerűek voltak. 1922-ben a Pravda napilap riportere lett, 1930-ig maradt ott, akkor – főleg Makszim Gorkij biztatására – úgy döntött, hogy a színpadnak szenteli magát. Amikor a sztálini Kommunista Párt az írókat a VAPP-ba és a RAPP-ba akarta tömöríteni, Pogogyin a RAPP-hoz csatlakozott, teljes szívvel támogatta azt az elképzelést, hogy a párt propagandára használja fel a színházat, és a szocialista realizmus hűséges híve lett.

Időszerű témákra koncentrált; ő vezette be a szovjet színházba a Leninről és Sztálinról szóló darabokat. Más pártírók követték a példáját, és rövid időn belül egy sereg darab jelent meg, amelyben Lenint szentként, jámbor és mindenható emberként, Sztálint pedig a trón jogos örököseként ábrázolták. Pogogyin az egyik legünnepeltebb szerző lett. Darabjai aktuális problémákat tárgyaltak, és gyakran kétségkívül receptre írt, hogy elkerülje a cenzúrát. Többször kitüntették (Sztálin-díj, 1941; Lenin-rend, 1958), az egyik legismertebb hivatalos drámaíró maradt 1962. szeptember 19-én bekövetkezett haláláig.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pogogyin közel harminc darabja csaknem mind korabeli szovjet témákról szól. A híres szovjet vezetők elismert és lelkes propagandistája volt. A cselekményt lényegtelennek tartotta; a bizonytalanság, a feszültség nem személyes konfliktusokon, hanem a dolgozó tömegeknek azon az erőfeszítésén nyugszik, hogy teljesítsék a termelési mutatókat és új rekordot állítsanak fel túltermelésben. Fényképszerű naturalista ábrázolási technika jellemző a darabjaira, és néha a mozitól kölcsönzött epizodista technikát használta. Figurái feketék vagy fehérek: a hősök lojális, doktriner kommunisták, gyakran sztahanovisták, akik többet teljesítenek, mint az átlagos munkások, és „pozitív” hatással vannak társaikra is. Az intrikusok, a gazemberek az „osztályellenségek”, akik megpróbálják tönkretenni a hűséges munkások kemény munkáját.

Legismertebb darabjai a Tempó (Темп, 1930); (Снег, 1932); Arisztokraták (Aристократы, 1934), és A Kreml toronyórája (Кремлёвские куранты, 1942), Pogogyin fő drámai művének, a Lenin-trilógiának középső darabja. A trilógia két másik darabja A puskás ember (Человек с ружьем, 1937), amely egy egyszerű katona és Lenin szimbolikus találkozásáról szól; illetve a Harmadik, patetikus szimfónia (Третья патетическая, 1957), ami Lenin utolsó napjait írja le. A ciklus első két darabját 1955-ben átdolgozták, figyelembe véve Sztálin szerepét a szovjet történelemben.

A Tempót újságírói a Sztálingrádi Traktorgyárban szerzett élményei alapján írta. A darab erénye az ügyesen körvonalazott figurákban van: becsületes kommunisták, elszánt szabotőrök, és egy amerikai mérnök, aki először megdöbben, hogy milyen primitívek a szovjet módszerek, de aztán rájön, hogy az eredmény felülmúlja a legjobb amerikait. Carter, az amerikai, szimpatizál a szovjetekkel, és látva, hogy alakulnak át a közönyös parasztok felelősségteljes ipari munkásokká, segíteni akar. A csúcspont az, amikor a traktorok rekordidő alatt elkészülnek.

A Kreml toronyórája a Lenin-trilógia második része. 1920-ban Oroszországban dühöng az éhínség (és a hadikommunizmus). Lenin, Sztálin és Dzerzsinszkij Oroszország villamosítását tervezi. Lenin, akit a szerző a nép mögött álló ösztönző erőként jelenít meg, csodákat tesz hihetetlen energiájával, humorával, életörömével. Barátságosan közelíti meg a zsidó Zabelin mérnököt is, hogy javítsa meg a Kreml elromlott toronyóráját. Szellemességével, természetes jóságával ráveszi, hogy dolgozzon együtt a bolsevikokkal, és állítsa be úgy az órát, hogy az Internacionálét is eljátssza.

Pogogyin további darabjai közül még említésre érdemes a Bál után (После бала, 1934) című komédia, amely több szálon fut: egyfelől szatíra, másfelől nyers melodráma; A moly (Моль, 1939), amelyben egy kispolgári feleség megpróbálja lerombolni férjének a kommunizmusba vetett hitét; a Missouri-keringő (Миссурийский вальс, 1950), egy USA-ellenes szatíra; és a Petrarca-szonett (Coнeт Пeтpaрки, 1957), amelyben egy idős kommunista beleszeret egy fiatal lányba, de a „jóravaló” emberek kigúnyolják, a helybeli elvtársak pedig álszenten megfeddik. Merész vállalkozás volt ez egy olyan írótól, aki mindig a pártvonalhoz igazodott. Pogogyin az utolsó darabjaiban szakított a szigorú szocialista realizmussal; a jellemeket s a témát őszintébben és realistábban kezelte.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tempó (Tемп), 1930. Komédia, 3 felvonás.
  2. Pimaszság (Дерзость), 1931. Dráma, 3 felvonás.
  3. (Снег), 1932. Dráma, 4 felvonás és előjáték.
  4. A barátom (Moй друг), 1932. Komédia, 3 felvonás.
  5. Bál után (После бала), 1934. Dráma, 3 felvonás, 12 jelenet.
  6. Arisztokraták (Aристократы), 1934. Komédia, 4 felvonás, 24 epizód.
  7. A puskás ember* (Человек с ружьём), 1937. Dráma, 3 felvonás, 13 jelenet.
  8. Az ezüst völgy (Падь Серебряная), 1937. Dráma, 3 felvonás, 9 jelenet.
  9. Moly (Моль), 1938. Komédia, 4 felvonás, 12 jelenet.
  10. La Gioconda (Джиоконда), 1939. Komédia, 3 felvonás.

11.A Kreml toronyórája (Кремлёвские куранты), 1939. Dráma, 4 felvonás, 11 jelenet.

12.A világ teremtése (Минувшие годы), 1945. Dráma, 4 felvonás, 6 jelenet.

13.A Missouri-keringő (Миссурийский вaльc), 1950. Komédia, 4 felvonás, 8 jelenet.

14.Ha a láncok széttörtek (Когда ломаются копья), 1952. Dráma, 4 felvonás, 11 jelenet.

15.Bíbor felhők (Багрoвые oблака), 1955. Dráma, 3 felvonás, 7 jelenet.

16.Petrarca-szonett (Coнeт Петраpkи), 1957. Dráma, 3 felvonás, 10 jelenet.

17.Harmadik patetikus szimfónia (Третья патетическая), 1957. Dráma, 4 felvonás, 11 jelenet.

18.Hűség (Bepнocть), 1961 körül. Dráma, 3 felvonás.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]