Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Evtushenko.jpg
Élete
Születési név Jevgenyij Alekszandrovics Gangusz
Született 1932. július 18.
Zima, Szovjetunió
Elhunyt 2017. április 1. (84 évesen)
Tulsa, Amerikai Egyesült Államok
Sírhely Peredelkino Cemetery
Nemzetiség orosz
Házastársa Bella Ahatovna Ahmadulina (1954-től), Galina Szokol-Lukonyina (1961-től), Jane Batler (1978-tól), Maria Novikova (1987-től)
Gyermekei Sasha Yevtushenko
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza
Fontosabb művei Babij Jar
Kitüntetései
  • A Szovjetunió Állami Díja
  • Méltóság Érdemrendje
  • Haza Szolgálatáért Érdemrend 3. fokozata
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • Barátság Rendje
  • Medal Defender of a Free Russia
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko aláírása
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko témájú médiaállományokat.

Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko (Евгений Александрович Евтушенко) (Zima, 1932. július 18.Tulsa, Amerikai Egyesült Államok, 2017. április 1.) szovjet-orosz költő. A hruscsovi olvadás korszakában feltűnt fiatal költőnemzedék egyik sztárja volt. Műveit több mint hetven nyelvre fordították le. A Szovjetunióban, majd Oroszországban közel 150 kötete jelent meg.[1]

Élete[szerkesztés]

1932. július 18-án Zimában született. Apja baltikumi német származású geológus, anyja ugyancsak geológus és színésznő volt. Gyermekkorát Moszkvában, a háborús éveket szülőföldjén töltötte. Érettségi után, 1951-ben a moszkvai Gorkij Irodalmi Főiskolán tanult, ahol renitens magatartása miatt csak 1956-ban végezhetett.

1991-ben meghívták az Amerikai Egyesült Államokba, hogy Tulsa egyetemén orosz irodalomtörténetet oktasson. Azóta felváltva él a tengerentúlon és Oroszországban.[2]

Többször járt Magyarországon, 2009-ben a Pécsi Tudomány­egyetem díszdoktorává avatták.

Négy házasságából öt fia született. 2010-ben élete és munkássága megörökítése céljából létrehozta saját múzeumát: a Moszkvához közeli Peregyelkinóban.

Pályája[szerkesztés]

Első verseskötete 1952-ben jelent meg A jövő felderítői címmel. 1953-ban írta A Zima állomás című poémáját, amely egy csapásra híressé tette. A Sztálin örökösei és a Babij Jar című költeményei nagy visszhangot váltottak ki a hatvanas években. Elsőként követelte, hogy állítsanak emlékművet a kijevi szurdokban kivégzett zsidók emlékére.[2] 1952 és 1970 között 15 kötete jelent meg. A mama és a neutronbomba című poémájáért 1984-ben Állami Díjat-kapott.

Művei[szerkesztés]

Magyar nyelven[szerkesztés]

  • Én szólok: Kuba! (1963)
  • Rakéták és szekerek (1963)
  • Ébredő város (1972)
  • Ballada a nekifutásról (1980)
  • Ahol a vadgyümölcs terem (1985, 1986)
  • Majdnem utoljára (1987)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]