Jurij Valentyinovics Trifonov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jurij Valentyinovics Trifonov
Trifonov V A.jpg
Élete
Született 1925. augusztus 28.
Moszkva
Elhunyt 1981. március 28. (55 évesen)
Moszkva, Oroszország
Sírhely Kuntsevo Cemetery
Házastársa Nina Nelina
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény
Kitüntetései
  • Sztálin-díj
  • Méltóság Érdemrendje
  • Emlékérem az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
Jurij Valentyinovics Trifonov aláírása
Jurij Valentyinovics Trifonov aláírása

Jurij Valentyinovics Trifonov (cirill betűkkel: Юрий Валентинович Трифонов; Moszkva, 1925. augusztus 28.1981. március 28.) orosz író.

Pályafutása[szerkesztés]

Szülei a sztálini önkény áldozataivá váltak: édesapját 1937-ben tartóztatták le, majd 1938-ban agyonlőtték, édesanyja nyolc évet töltött munkatáborban. Ezek az emlékek Trifonov egész életére kihatottak, s műveiben is megjelennek. A második világháború során egy moszkvai repülőgépgyárban dolgozott, 1949-ben szerzett diplomát a Gorkij Irodalmi Főiskolán. 1950-ben jelent meg Diákok című regénye, ebben a műben elsőként mutatta be az értelmiségi ifjúság háború utáni helyzetét. Ezt követő regényeiben, az ún. moszkvai kisregényekben olyan értelmiségieket mutatott be, akik a kispolgári környezetükkel meghasonlottak, azonban nem tudták azt maguk mögött hagyni. A Máglyafény (1965) c. kötete édesapja emlékét idézi, akárcsak Az öreg (1978) című munkája. Regényeinek sajátos jellemzője, hogy az időviszonyok kötetlenek. 1981-ben látott napvilágot utolsó írása, a Hely és idő című regény, mely összefoglaló jellegű.

Forrás[szerkesztés]