Jurij Valentyinovics Trifonov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jurij Valentyinovics Trifonov
Élete
Született 1925. augusztus 28.
Moszkva
Elhunyt 1981. március 28. (55 évesen)
Moszkva
Pályafutása
Jellemző műfajok regény
Trifonov Signature.png
Jurij Valentyinovics Trifonov aláírása

Jurij Valentyinovics Trifonov (cirill betűkkel: Юрий Валентинович Трифонов; Moszkva, 1925. augusztus 28.1981. március 28.) orosz író.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei a sztálini önkény áldozataivá váltak: édesapját 1937-ben tartóztatták le, majd 1938-ban agyonlőtték, édesanyja nyolc évet töltött munkatáborban. Ezek az emlékek Trifonov egész életére kihatottak, s műveiben is megjelennek. A második világháború során egy moszkvai repülőgépgyárban dolgozott, 1949-ben szerzett diplomát a Gorkij Irodalmi Főiskolán. 1950-ben jelent meg Diákok című regénye, ebben a műben elsőként mutatta be az értelmiségi ifjúság háború utáni helyzetét. Ezt követő regényeiben, az ún. moszkvai kisregényekben olyan értelmiségieket mutatott be, akik a kispolgári környezetükkel meghasonlottak, azonban nem tudták azt maguk mögött hagyni. A Máglyafény (1965) c. kötete édesapja emlékét idézi, akárcsak Az öreg (1978) című munkája. Regényeinek sajátos jellemzője, hogy az időviszonyok kötetlenek. 1981-ben látott napvilágot utolsó írása, a Hely és idő című regény, mely összefoglaló jellegű.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]