Venyiamin Alekszandrovics Kaverin
| Venyiamin Alekszandrovics Kaverin | |
.jpg) | |
| Született | Вениамин Абелевич Зильбер 1902. április 6.[1][2][3][4] Pszkov[5][2] |
| Elhunyt | 1989. május 2. (87 évesen)[6][7][8][9][3] Moszkva |
| Álneve | Вениамин Каверин |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Szentpétervári Állami Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Vaganykovói temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venyiamin Alekszandrovics Kaverin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Venyiamin Alekszandrovics Kaverin (születési neve: Venyiamin Abelevics Zilber; oroszul: Вениами́н Алекса́ндрович Каве́рин; Pszkov, 1902. április 6.[10] – Moszkva, 1989. május 2.) szovjet-orosz író, drámaíró. Legismertebb műve a Két kapitány című ifjúsági kalandregény, ami magyarul is nagy sikert aratott.
Élete és munkássága[szerkesztés]
Zsidó származású orosz muzsikus családból származott, apja katonazenekar karnagya, anyja zenei folyóiratok kiadója volt. Egyik nővérét Jurij Nyikolajevics Tinyanov író vette feleségül, aki aztán segítette őt írói indulásában. Az ő hívására ment át Moszkvából a pétervári egyetemre. Tanulmányait a Keleti Nyelvek Főiskoláján, Pétervárott fejezte be, itt jelentek meg első írásai, ez a város vált otthonává. 1921-ben alapító tagja lett a Szerapion-testvérek elnevezésű irodalmi csoportnak, amelyen belül a kísérletező, avantgárd irányzatot képviselte. 1922-ben a csoport almanachjában közzétett írása Makszim Gorkij elismerését is kivívta, aki a magyar Nyugat folyóiratban dicsérően írt róla. A pályakezdő Kaverin Gogol groteszk realizmusának tudatos folytatója, saját korához viszonyítja a gogoli helyzeteket és figurákat.
Első írói korszakát jól összegzi a Szabó M., A botrányhős, avagy esték a Vasziljevszkij-szigeten (1929; fordította Szabó M., 1965) c. regénye, amelyben iróniával ábrázolja a NEP-korszak szellemi életét. Magyarul is legnépszerűbb művét, a Két kapitány című ifjúsági kalandregényt 1938 és 1944 között írta, hazánkban 1947-ben jelent meg először Madarász E. fordításában. A regényt 1955-ben megfilmesítették, 1976-ban tv-sorozatot is készítettek belőle. 2002-ben a regény alapján Nord-Ost címmel musicalt alkottak, amit a moszkvai Dubrovka színházban több mint 400 alkalommal vittek színre. (Az első előadások egyikén, 2002 októberében zajlott le a több mint 170 halálos áldozatot követelő moszkvai színházi túszdráma)
A hatvanas években tanulmányaival több kortársa, köztük Bulgakov méltatlanul mellőzött életművének újraértékelését segítette elő. Nyílt levélben vette védelmébe Szolzsenyicint.
Magyarul megjelent műveiből[szerkesztés]
- Hetvenhat ördög, antológia, Kilátó, 1964
- A régi házban, memoár, 1971
- Társalgó, memoár, 1973
- Kivilágított ablakok, kisregény, 1974
- Pétervári diák, kisregény, 1976
- Az üveges fia, mese, 1980
- Az éjjeliőr, avagy hét lebilincselő történet, mesék, 1982
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
- ↑ a b Литераторы Санкт-Петербурга. ХХ век (orosz nyelven)
- ↑ ПроДетЛит (orosz nyelven), 2019. szeptember 17.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каверин Вениамин Александрович, 2015. szeptember 28.
- ↑ Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Russian literature of the 20th century. Volume 2, 2005
- ↑ a dátum a régi orosz naptár szerint értendő, a születés napja a nyugati naptár szerint április 19.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Каверин, Вениамин Александрович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. 126. o. ISBN 963-05-1803-1
- Világirodalmi lexikon XIX.: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1996. 575–576. o. ISBN 963-05-7385-7