Venyiamin Alekszandrovics Kaverin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Venyiamin Alekszandrovics Kaverin
Serapins.jpg
Született Вениамин Абелевич Зильбер
1902. április 6.[1][2]
Pszkov[3][2]
Elhunyt 1989. május 2. (87 évesen)[4][5][6]
Moszkva
Álneve Вениамин Александрович Каверин
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Szentpétervári Állami Egyetem
Kitüntetései
Sírhelye Vaganykovói temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Venyiamin Alekszandrovics Kaverin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Venyiamin Alekszandrovics Kaverin (születési neve: Venyiamin Abelevics Zilber; oroszul: Вениами́н Алекса́ндрович Каве́рин; Pszkov, 1902. április 6.[7]Moszkva, 1989. május 2.) szovjet-orosz író, drámaíró. Legismertebb műve a Két kapitány című ifjúsági kalandregény, ami magyarul is nagy sikert aratott.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Zsidó származású orosz muzsikus családból származott, apja katonazenekar karnagya, anyja zenei folyóiratok kiadója volt. Egyik nővérét Jurij Nyikolajevics Tinyanov író vette feleségül, aki aztán segítette őt írói indulásában. Az ő hívására ment át Moszkvából a pétervári egyetemre. Tanulmányait a Keleti Nyelvek Főiskoláján, Pétervárott fejezte be, itt jelentek meg első írásai, ez a város vált otthonává. 1921-ben alapító tagja lett a Szerapion-testvérek(wd) elnevezésű irodalmi csoportnak, amelyen belül a kísérletező, avantgárd irányzatot képviselte. 1922-ben a csoport almanachjában közzétett írása Makszim Gorkij elismerését is kivívta, aki a magyar Nyugat folyóiratban dicsérően írt róla. A pályakezdő Kaverin Gogol groteszk realizmusának tudatos folytatója, saját korához viszonyítja a gogoli helyzeteket és figurákat.

Első írói korszakát jól összegzi a Szabó M., A botrányhős, avagy esték a Vasziljevszkij-szigeten (1929; fordította Szabó M., 1965) c. regénye, amelyben iróniával ábrázolja a NEP-korszak szellemi életét. Magyarul is legnépszerűbb művét, a Két kapitány(wd) című ifjúsági kalandregényt 1938 és 1944 között írta, hazánkban 1947-ben jelent meg először Madarász E. fordításában. A regényt 1955-ben megfilmesítették, 1976-ban tv-sorozatot is készítettek belőle. 2002-ben a regény alapján Nord-Ost címmel musicalt alkottak, amit a moszkvai Dubrovka színházban több mint 400 alkalommal vittek színre. (Az első előadások egyikén, 2002 októberében zajlott le a több mint 170 halálos áldozatot követelő moszkvai színházi túszdráma(wd))

A hatvanas években tanulmányaival több kortársa, köztük Bulgakov méltatlanul mellőzött életművének újraértékelését segítette elő. Nyílt levélben vette védelmébe Szolzsenyicint.

Magyarul megjelent műveiből[szerkesztés]

  • Hetvenhat ördög, antológia, Kilátó, 1964
  • A régi házban, memoár, 1971
  • Társalgó, memoár, 1973
  • Kivilágított ablakok, kisregény, 1974
  • Pétervári diák, kisregény, 1976
  • Az üveges fia, mese, 1980
  • Az éjjeliőr, avagy hét lebilincselő történet, mesék, 1982

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  3. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каверин Вениамин Александрович, 2015. szeptember 28.
  4. Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  6. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  7. a dátum a régi orosz naptár szerint értendő, a születés napja a nyugati naptár szerint április 19.

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]