Andrej Belij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Borisz Nyikolajevics Bugajev
Andrei Bely in Brussels (1912).jpg
Élete
Születési név Борис Николаевич Бугаев
Született 1880. október 26.
Moszkva, Orosz Birodalom
Elhunyt 1934. január 8. (53 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Sírhely Novogyevicsi temető
Nemzetiség orosz
Szülei Nikolai Bugaev
Házastársa Ászja Turgenyeva
Klavgyija Vasziljeva
Pályafutása
Írói álneve Andrej Belij
Jellemző műfaj(ok)
Irodalmi irányzat szimbolizmus
Fontosabb művei Az ezüst galamb (1910)
Borisz Nyikolajevics Bugajev aláírása
Borisz Nyikolajevics Bugajev aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Borisz Nyikolajevics Bugajev témájú médiaállományokat.

Andrej Belij (oroszul: Андрей Белый), sz. Borisz Nyikolajevics Bugajev/Борис Николаевич Бугаев (Moszkva, 1880. október 26. – Moszkva, 1934. január 8.). Író, költő, antropozófus, az orosz szimbolizmus egyik képviselője.

Élete[szerkesztés]

Apja Nyikolaj Vasziljevics Bugajev matematikaprofesszor, anyja Alekszandra Dmitrijevna (sz. Jegorova) zongorista volt. A gyermek Andrej intellektuális és művészkörnyezetben nőtt fel, 16 évesen kezdett írni. A gimnázium elvégzése után a Moszkvai Egyetemen fizika-matematikát tanult, 1903-ban doktorált.

1909-ben megismerkedett Aszja Turgenyeva (1890–1966) grafikusművésszel, akit később feleségül vett.

1912-ben találkozott először Rudolf Steinerrel.

1914 márciusától a svájci Dornach-ban éltek. Közreműködtek a Goetheanum, az antropozófia központi épületének építésében.

1916-ban fellelkesülve az oroszországi változásoktól, hazatért. Komoly munkát végzett az Orosz Antropozófiai Társaságban, ahol két év alatt több mint 300 előadást tartottak. Tagjai között volt többek között Mihail Csehov színész és Tatyjana Kiszeljova, aki Dornach-ban az euritmia tanítója volt.

Kiábrándult a forradalom véres következményeitől, majd különvált feleségétől, aki elhagyta Oroszországot.

1921-ben megismerkedett Klavgyija Vasziljevával (1886–1970), újra nősült.

1923-ban betiltották az Orosz Antropozófiai Társaságot, tagjait meghurcolták, sokan munkatáborokban végezték életüket. 1931-ben Belij levelet írt a bolsevista rezsimnek a Társaság és tagjainak üldöztetése miatt, ám minden eredmény nélkül.

Élete utolsó éveiben emlékiratain, valamint főművén dolgozott, melyet háromrészesre tervezett, címe: »A tudati lélek története« lett volna, ám a kézirat végül is befejezetlen maradt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • versek [1] Archiválva 2006. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • 1910. Серебряный голубь – regény. (Az ezüst galamb. Bp., 1926)
  • 1913. Петербург – regény. (Pétervár. Bp., 1985)
  • 1915. Котик Летаев – regény. (Keresztrefeszítés. Bp., 1969)
  • 1917. Рудольф Штейнер и Гёте в мировоззрении современности – tanulmányok.
  • (1975) Verwandeln des Lebens – emlékiratok (Rudolf Steinerről. 37. fejezet) Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben

Magyarul[szerkesztés]

  • Keresztrefeszítés. Regény; ford. Makai Imre, utószó Bakcsi György; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1969
  • Pétervár. Regény; ford., utószó Makai Imre, jegyz. Bakcsi György; Európa, Bp., 1985

Források[szerkesztés]

  • Szilárd Léna: Andrej Belij és az orosz szimbolista regény poétikája (Bp., 2000)

További információk[szerkesztés]