Vlagyimir Georgijevics Szorokin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Vlagyimir Georgijevics Szorokin
Vladimir sorokin 20060313.jpg
Született 1955. augusztus 7. (62 éves)[1]
Bikovo
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Gubkin Russian State University of Oil and Gas
Kitüntetései Andrei Bely Prize

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Georgijevics Szorokin témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Georgijevics Szorokin (Bikovo, 1955. augusztus 7. –) (Владимир Георгиевич Сорокин) orosz író, drámaíró a kortárs posztmodern irodalom nemzetközileg elismert alkotója.

Élete[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a moszkvai Olaj- és gázipari főiskolán végezte ahol szervetlen kémiára szakosodott. A főiskola befejezését követően a Szmena című folyóiratnál helyezkedett el ahonnan egy év után távozott. Ezt követően könyvekhez készített grafikákat és konceptuális projekteket. Több mint 50 könyvet illusztrált. Első irodalmi művei a 70-es évek elején jelentek meg. 1972-ben az Olajipari lapokban (За кадры нефтяников) jelentek meg versei. Mint költő, mint festő a moszkvai underground ismert személyisége volt. 1985-ben a párizsi orosz nyelvű А — Я folyóiratban jelent meg. Még ebben az évben szintén Párizsban a Syntaxe kiadónál jelent meg a Búcsú a sortól (Очередь) című regénye.

A Szovjetunióban először 1989-ben jelent meg legálisan néhány novellája a rigai Forrás (Родник) című folyóiratban. Ezt követően sorra jelentek meg művei különböző folyóiratokban. 1992-ben a Szovjetunióban is megjelent a Búcsú a sortól (Magyarországon 1994-ben Kiss Ilona fordításában).

Művészete[szerkesztés]

Szorokin még a 70-es években csatlakozott a szoc-art mozgalomhoz. A szoc-art elnevezést a szocialista realizmus és a pop-art szavak összevonásából képezték az orosz underground művészei. Fontos, hogy Szorokin az írás mellett folyamatosan festőként, grafikusként is tevékenykedik aktívan részt vesz a moszkvai művészi életben. Ezeket az elveket írásaiban (még a 2000-es évek első évtizedében megjelenőkben is) használja. Lényege a szocialista irodalom kiürült sematizmusának és automatizmusainak új helyzetbe helyezése és azok abszurditásig komolyan vétele. Így ezek önmaguk paródiájává válnak.

Szorokin regényeire jellemző, hogy túl a szoc-art kliséken perverzek, nyersek, sokak szerint egyenesen pornográfok. A trágár kifejezések természetes használata jellemzi őket. Műveiben gyakran nyúl az orosz történelemhez, azt sokszor a jelenre, még többször a jövőre vetítve használja. Ez nem csak a történetekben, hanem sokszor a művek nyelvében is megjelenik.

Szorokin még 2006-ban, Az opricsnyik egy napja című regényének megjelenésekor, nyilatkozta, hogy a regény „papíron elvégzett művészi-történelmi kísérlet, hogy mi lesz Oroszországgal, ha hirtelen úgy határoz, elszigeteli magát az egész világtól. Nálunk most feudalizmus van.” Ez 2014-ben ha lehet még aktuálisabb volt. De ez sok más orosz írónál is központi kérdés (Jevgenyij Zamjatyin, Vlagyimir Vojnovics, Tatyjana Tolsztaja stb.)

Művei[szerkesztés]

Magyar fordítások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)