Mihail Mihajlovics Zoscsenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mihail Mihajlovics Zoscsenko
Zoshchenko.jpg
Élete
Született 1894. július 28.
Elhunyt 1958. július 22. (63 évesen)
Leningrád, Szovjetunió
Sírhely Sestroretsk cemetery
Kitüntetései
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • Emlékérem az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
  • Order of Saint Anna, 3rd class
  • Knight fourth class of the Order of Saint Anna
  • Order of Saint Stanislaus, 2nd class
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • Order of Saint Stanislaus, 3rd class
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Mihajlovics Zoscsenko témájú médiaállományokat.

Zoscsenko, Mihail Mihajlovics (oroszul: Зощенко, Михаил Михайлович; Szentpétervár, 1894. augusztus 9.[1]Szesztroreck, 1958. július 22.) szovjet-orosz író, forgatókönyvíró, dramaturg, fordító, humorista.

Élete[szerkesztés]

Szentpétervárott született polgári családba, szülei mindkét ágon nemesi felmenőkkel rendelkeztek. Apja Mihali Ivanovics Zoscsenko (1857–1907) festőművész, édesanyja Jelena Oszipova Szurina (1875–1920) férjhezmenetelét megelőzően színésznő volt, illetve elbeszéléseket írt és adott közre.

1913-ban végezte el a gimnáziumot, majd 1 évig Szentpétervárott jogi karra járt, nyáron pedig kaukázusi vasútvonalon dolgozott ellenőrként.

1914-ben katonaiskolába került, kadét lett. 1915 elejétől harctéri szolgálatra osztották be, a cári hadsereg tisztjeként végigküzdte az I. világháborút, századosi rangig emelkedett. Többször kitüntették, megsebesült, ill. gáztámadás következtében mérgezést szenvedett, ami szívproblémákhoz vezetett. Többszöri kórházi kezelés után tartalékosi állományba helyezték. 1917 nyarán távírászként, postaszolgálati parancsnokként a hadsereg kötelékében dolgozott Szentpétervárott, ahonnét Arhangelszkbe vezényelték katonai adjutánsként. Az összeomlás után megtagadta a franciaországi emigrációt és 1919 elején önkéntesként a Vörös Hadsereghez csatlakozott, Észak-Oroszországban adjutánsként szolgált. Tavasszal szívrohamot kapott, s ezek után katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították.

Visszatért Szentpétervárra, 1920-tól számos munkakörben dolgozott (kétkezieket is beleértve), kereste a helyét. A Vszemirnaja Lityeratura (Világirodalom) kiadó melletti, Kornyej Csukovszkij vezette irodalmi munkaközösséget látogatta. 1922-ben kezdett el publikálni, korai munkásságára meghatározó hatással bírt Alekszandr Blok művészete, s különösen annak Tizenketten c. poémája. A Szerapion Testvérek írói csoportosuláshoz csatlakozott, akik a művészet politikától való függetlenségét hirdették, jelszavak helyett a való élet eseményeinek mozzanatait helyezték előtérbe. Mindezzel a formálódó szovjethatalom hivatalos ideológiájával kerültek ellentétbe.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

Önálló kötetek[szerkesztés]

  • Teterkin és a többiek; ford. Berényi Imre; ill. Byssz Róbert; Forrás, Bp., 1946
  • Verekedni nem szabad; ford. Gellért György, Gyöngyi László, ill. Rogán Miklós; Európa, Bp., 1960
  • Táskadáridó. Bohózat; ford. Pethő Miklós, rend. utószó Ardó Mária; NPI, Bp., 1968 (Színjátszók kiskönyvtára)
  • Kék könyv, avagy A pénz, szerelem, ármány és kudarc komédiája; ford. Rab Zsuzsa, ill. Gyulai Líviusz; Európa, Bp., 1970
  • Peches nap; ford. Apostol András; Lita, Bratislava, 1973
  • Fagylalt és kalucsni; ford. Feleky Ingrid, ill. Zsoldos Vera; Móra, Bp., 1979
  • Limonádé; ford. Gellért György et al., vál. Nyíri Éva, ill. Molnár Gabriella; Európa, Bp., 1986 (Vidám könyvek)
  • Napfelkelte előtt; ford. Bratka László, tan. Buda Béla, utószó, jegyz. N. Goller Ágota; Európa, Bp., 1990

Gyűjteményes kötetek, folyóiratok, évkönyvek[szerkesztés]

  • Tolvajok / Gyenge csomagolás / Krízis; inː Mai orosz dekameron; szerk. Illyés Gyula, ford. Gellért Hugó; Nyugat, Bp., 1936 (Mai külföldi dekameron)
  • Méhek és emberek; ford. Radványi Ervin; in: A talpnyaló temetése. Szovjet írók humoros írásai; Európa, Bp., 1959
  • Arisztokrata hölgy; ford. Radványi Ervin; in: Mai orosz elbeszélők; vál. Wessely László, utószó Héra Zoltán, jegyz. Nyíri Éva; Európa, Bp., 1960 (Dekameron sorozat)
  • A Visszanyert ifjúság című kisregényhez fűzött kommentárokból és cikkekből / Önéletrajz / Magamról, a kritikusokról és a munkámról; in: Én. Szovjet írók önéletrajzai; vál. Gerencsér Zsigmond, bev. Elbert János, jegyz. Maráz László; Gondolat, Bp., 1968
  • A lengyel kisasszony; ford. Sándor László / A kecske; ford. Feleki Ingrid; in: Kegyetlen szerelem. A húszas évek szovjet elbeszélései, 1-2.; vál. Varga Mihály, utószó Elbert János, jegyz. Király Gyula, Varga Mihály; Európa, Bp., 1969
  • Érdekes eset vendégségben; ford. Rab Zsuzsa; in: Szöveggyűjtemény a szovjet irodalom című jegyzethez; összeáll. Nagy Sándor; Tankönyvkiadó, Bp., 1973
  • A násznép; ford. Rab Zsuzsa; in: Lányok Évkönyve; szerk. Sebes Tibor; Móra, Bp., 1974
  • Lenin és a kályhásmester; átdolg. Magyari Beck Anna; in: Ünnepsoroló. Versek, dalok, játékok, jó tanácsok ünnepekre óvodásoknak és óvónőknek; összeáll. Granasztói Szilvia, Magyari Beck Anna, utószó Magyari Beck Anna; Móra, Bp., 1979 (Add a kezed!)
  • Méhek és emberek; ford. Gyöngyi László; in: A kísértethajó utolsó útja; vál., szerk., bev. Tóbiás Áron; Kozmosz Könyvek, Bp., 1982
  • Nyomorúság / Az agitátor / A vőlegény / Szörnyű éjszaka / Sajnálatos eset / A földrengés; ford. Bratka László; vál., utószó Bratka László; in: A négylábú tyúk. Mai szovjet szatírák; Szépirodalmi, Bp., 1984 (Olcsó könyvtár)
  • Fagylalt és kalocsni; ford. Feleki Ingrid; in: Göndörű nyírfácska. Orosz versek és mesék gyerekeknek; vál., szerk. Ágai Ágnes; Móra, Bp., 1986 (Világjáró varázscipők)
  • Nagyvilági történet; ford. Hangay Sándor; in: Nagy tüzek. Szovjet-orosz elbeszélések az 1920-as évekből; vál. Gereben Ágnes; Kossuth, Bp., 1987
  • Az ehető tintatartó / Furcsa eset; in: Misa évkönyv 1987/88. Óvodásoknak és kisiskolásoknak; szerk. Bányász Béla; Pallas, Bp., 1987
  • A forradalom áldozata; ford. Gellért György; in: Huszadik századi orosz novellák; összeáll., szerk. M. Nagy Miklós; Noran, Bp., 2006 (Modern dekameron)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Julián-naptár szerint július 28.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]