Csingiz Ajtmatov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Csingiz Ajtmatov
Tschingis Ajtmatow.jpg
Élete
Született 1928. december 12.
Seker, Szovjetunió
Elhunyt 2008. június 10. (79 évesen)
Nürnberg, Németország
Nemzetiség kirgiz
Szülei Törökul Ajtmatov és Nagima Hamzijevna Ajtmatova[1]
Gyermekei Askar Aitmatov
Kitüntetései
Csingiz Ajtmatov aláírása
Csingiz Ajtmatov aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csingiz Ajtmatov témájú médiaállományokat.

Csingiz Torekulovics Ajtmatov (kirgizül: Чыңгыз Айтматов (Çıňğız Aytmatov), oroszul: Чингиз Торекулович Айтматов; Seker, Szovjetunió (ma Kirgizisztán), 1928. december 12.Nürnberg, 2008. június 10.[2]) kirgiz és orosz nyelven egyaránt alkotó kirgiz író. A kirgiz irodalom legjelentősebb alakja.

Élete[szerkesztés]

Kirgizisztánban, az üzbég határ melletti Talasz völgyben található apró faluban, Sekerben (kirgizül: Шекер) született. Nevét Dzsingisz kánról kapta. Kisgyermek korában családja nomád, vándorló életmódot folytatott, mint akkoriban a legtöbb kirgiz. Csak hat osztályt fejezett be az általános iskolából, majd 14 éves korában (a második világháború idején) a falusi tanács elnöke lett és az adók beszedésével is őt bízták meg.

Szülei állami alkalmazottak voltak Sekerben. 1937-ben édesapját, aki a Kirgiz Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa prominens tagja volt, Moszkvában burzsoá nacionalizmussal vádolták meg és letartóztatták. Az elmondások szerint, Sztálin egyik tisztogató akciója keretében, a Frunze melletti Cson Tas-ban végezték ki 1938-ban,[2][3] az egész kirgiz Központi Bizottsággal együtt.[4]

Tanulmányai[szerkesztés]

1946-ban a frunzei Kirgiz Mezőgazdasági Intézet állattenyésztési szakán kezdte meg tanulmányait,[5] amelyet a kazahsztáni Dzsambulban (ma Taraz) folytatott, ahol 1953-ban szerzett állatorvosi diplomát, és egy kísérleti farmon kezdett dolgozni.

Első publikációja 1952-ben jelent meg a Szovjet Kirgízia című folyóiratban, „A kirgiz nyelv terminológiája” címmel, amelyben anyanyelvének az orosz nyelvből átvett szavak eredményeként elért gazdagodását mérte fel. Első művét több novella követte, amelyek után felvételt nyert a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézetbe, ahol 1958-ban szerzett diplomát.

Munkássága[szerkesztés]

Már tanulmányai folyamán is több kisebb-nagyobb művet publikált, elsősorban orosz, de kirgiz nyelven is. Az orosz olvasókat bámulatba ejtette, milyen szinten sajátította el nyelvüket a kirgiz állatorvos.

Ajtmatov számára a hírnevet a Dzsamila szerelme című kisregény hozta meg, amelyről Louis Aragon azt írta: „Ez a világ legszebb szerelmes története”.[6] Műveinek visszatérő motívuma a türk népek élete, életmódja, és az a kérdés, hogy a modernizáció hogyan fosztja meg az embereket egyéniségüktől.

A hatvanas években már az egész Szovjetunióban felfigyeltek írásaira, az egyik legelismertebb kortárs szovjet íróvá és irodalmi figurává vált. Számos irodalmi intézmény, folyóirat kormányzó testületébe választották be. Ő volt a Kirgiz Filmművészek Szövetségének elnöke több mint húsz éven át. Egy időben a Pravda című napilap rendszeres írója volt,[6] regényeket, kisregényeket írt, de drámákkal és műfordításokkal is foglalkozott.

Társadalmi tevékenysége[szerkesztés]

Szovjet időszak[szerkesztés]

Csingiz Ajtmatov a világ legismertebb kirgiz írója, műveit több mint száz nyelvre fordították le, 90 millió példányt adtak el belőlük és Európában mindenütt olvassák. Kirgizisztánban a Legfelső Tanács tagjává választották, így részt vett az SZKP utolsó négy kongresszusán, mint kirgiz küldött. Több szovjet kitüntetés birtokosa, köztük Lenin-renddel, Állami-díjjal tüntették ki (mindkettőt irodalmi munkásságáért kapta), és 50. születésnapjára megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett a „Mozgalom a Demokráciáért” szervezet 1989-es újjáélesztésében.

Élete végén[szerkesztés]

A Kirgiz Köztársaság brüsszeli nagykövete volt, egyben képviselte országát az Európai Unió, a NATO, az UNESCO szervezetekben, valamint Hollandiában és Luxemburgban is.[2] Fia, Aszkar Ajtmatov, kirgiz külügyminiszter volt. 2005-ben Pro Cultura Hungarica díjban részesült. 2006. április 20-án a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként hazánkban tartózkodó írónak Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta. Egy nürnbergi klinikán halt meg 2008. június 10-én.[7]

Művei[szerkesztés]

  • Dzsamila szerelme (Джамиля, 1958)
  • Az első tanító (Первый учитель, 1962)
  • A versenyló halála (Прощай, Гульсары!, 1966)
  • Fehér hajó (Белый пароход, 1970)
  • Tengerparton futó tarka kutya (Пегий пёс, бегущий краем моря, 1978)
  • Az évszázadnál hosszabb ez a nap (И дольше века длится день, 1981)
  • Vesztőhely (Плаха, 1986)
  • Amikor leomlanak a hegyek (Örök menyasszony) Когда падают горы (Вечная невеста)

Magyarul[szerkesztés]

  • Dzsamila szerelme / Szemtől szembe / Vetélytársak; ford. Tarisznyás Györgyi, Füzesi Gyula, Árvay János; Európa, Bp., 1960
  • Piroskendős jegenyécském. Elbeszélések; ford. Szegő György, Tarisznyás Györgyi; Irodalmi kiadó, Bukarest, 1962
  • Életveszélyben. Elbeszélések; ford. Árvay János, Láng Anikó; Európa, Bp., 1963
  • A versenyló halála. Regény; ford. Láng Anikó; Európa, Bp., 1968
  • Fehér hajó / A versenyló halála; ford. Fehér János, Láng Anikó; Európa, Bp., 1971 (Európa zsebkönyvek)
  • Korai darvak. Két kisregény / Az első tanító; ford. Árvay János; Kozmosz Könyvek, Bp., 1977
  • A tengerparton futó tarka kutya. Regény; ford. Árvay János; Európa, Bp., 1977 (Modern könyvtár)
  • Az évszázadnál hosszabb ez a nap. Regény; ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1982
  • Vesztőhely. Regény; ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1987
  • Duhovnyj potencial obnovlenyija / A megújulás szellemi potenciálja; összeáll. Alekszandr Zolotarjov, szöveg Csingiz Ajtmatov et al., ford. Szelivanova Katalin; Novosztyi, Moszkva, 1989 (Átalakítás: problémák, kutatások, prognózisok)
  • Dzsingisz kán fehér fellege. Két elbeszélés / Mire a madarak visszatérnek; ford. Somfai Kara Dávid, versford., tan. Buda Ferenc; Holnap, Bp., 2007
  • Amikor leomlanak a hegyek. Az örök menyasszony; ford. Katona Erzsébet; Európa, Bp., 2008

Műveinek filmes adaptációi[szerkesztés]

Emlékhely[szerkesztés]

Szülőfalujában, Sekerben, 1978-ban, 50. születésnapjára emlékház nyílt, amely életét és munkásságát mutatja be. A múzeumban több mint 1000 kiállítási tárgyat mutatnak be, kéziratok, cikkek, eredeti könyvek és fényképek. Külön szekció foglalkozik szülei és családja életével.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bashiri, Iraj: Chingiz Aitmatov: Life and Works (angol nyelven). Eurasia Critic, 2008. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
  2. a b c Kyrgyz writer, perestroika ally Aitmatov dies (angol nyelven). Reuters UK, 2008. június 10. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
  3. KYRGYZSTAN: CHINGIZ AITMATOV, A MODERN HERO, DIES (angol nyelven). EurasiaNet, 2008. június 11. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
  4. Bishkek history (angol nyelven). kyrgyzstantravel.net. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
  5. Aitmatov, Chingiz (angol nyelven). SovLit. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
  6. a b Chingiz Aitmatov's Lifelong Journey Toward Eternity (angol nyelven). Radio Free Europe/Radio Liberty, 2008. december 12. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
  7. Elhunyt Csingiz Ajtmatov Index.hu, 2008. június 10

További információk[szerkesztés]