Kornyej Ivanovics Csukovszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kornyej Ivanovics Csukovszkij
Rjepin festménye 1910-ből
Rjepin festménye 1910-ből
Élete
Születési név Николай Васильевич Корнейчуков
Született 1882. március 19.
Szentpétervár, Orosz Birodalom
Elhunyt 1969. október 28. (87 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Sírhely Peredelkino Cemetery
Gyermekei Ligyija Csukovszkaja
Nyikolaj Csukovszkij
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) gyermekirodalom
Fontosabb művei От двух до пяти, Доктор Айболит
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Kornyej Ivanovics Csukovszkij témájú médiaállományokat.

Kornyej Ivanovics Csukovszkij (oroszul: Корней Иванович Чуковский, eredeti nevén Nyikolaj Vasziljevics Kornyejcsukov, oroszul: Николай Васильевич Корнейчуков Loudspeaker.svg kiejtése; Szentpétervár, 1882. március 19.[1]Moszkva, 1969. október 28.) orosz író, a gyermekirodalom egyik klasszikusa.

Gyermekkora[szerkesztés]

Csukovszkij Szentpéterváron született, házasságon kívül, Nyikolaj Vasziljevics Kornyejcsukov néven. Apja, Emmanuil Szolomonovics Levenszon, gazdag zsidó család fia volt; anyja, Jekatyerina Oszipovna Kornyejcsukova ukrán cseléd volt Levenszonék otthonában. Szülei három évi együttélés után különváltak, és ezután édesanyjával és Marija nővérével Odesszában és Nyikolajevben gyerekeskedett nagy szegénységben. A gimnázium ötödik osztályában kizárták az iskolából „alacsony származása” miatt. Ezután magántanulóként végezte el iskoláit. Egy nyelvkönyv segítségével angolul is megtanult, bár tanár híján kiejtése nagyon rossz volt. Szoros barátságot kötött Borisz Zsitkovval, (aki később szintén meseíróvá vált). Magántanulóként tanult.

Munkássága[szerkesztés]

1901-től az Ogyesszkije Novosztyi című újságnál dolgozott. Ekkor vette fel a Kornyej Csukovszkij írói nevet, amelyen később ismert lett. Az újság 1903-ban egy évre Angliába küldte tudósítónak; itt találkozott Winston Churchillel és a későbbi V. György királlyal is.

Visszatérése után odesszai, kijevi és szentpétervári lapoknak tudósított, majd 1906-ban Szentpétervárra költözött.

Az első világháború alatt haditudósítóként Angliában, Franciaországban és Belgiumban dolgozott. Később, 1917-ben Gorkij megbízta egy gyerekkiadvány főszerkesztésével, majd – Gorkij biztatására – kezdte írni meseműveit.

Elkezdte figyelni a gyermeknyelvet, amit aztán egész életében művelt. Kitűnő könyvekben hozta nyilvánosságra kutatásainak eredményeit.

Az Oxfordi Egyetemtől tiszteletbeli doktori címet nyert. 1927-1985 között műveiből mintegy 20-25 animációs film készült.

Majakovszkij karikatúrája 1915-ből

Művei[szerkesztés]

A gyerekbiblia[szerkesztés]

Az 1960-as években Csukovszkij elhatározta egy gyerekbiblia létrehozását. Írókat, irodalmárokat hozott össze a munka érdekében. A szovjet hivatalos antiklerikalizmus igencsak megnehezítette a munkát. Az Isten és a zsidó szavak eleve tiltva voltak. Az Istent ezért Jahve varázslónak nevezte el. A könyv Babilon bástyái és más régi legendák (Вавилонская башня и другие древние легенды) címmel jelent meg 1968-ban, korlátozott példányszámban.

Magyarul megjelent[szerkesztés]

  • Csukovszkyː Jajdefáj doktor. Mese az állatok barátjáról; ford. ifj. Kertész Árpád; Béta, Bp., 1947 (Доктор Айболит – a Doctor Dolittle nyomán)
  • A telefon; ford. Lányi Sarolta; Független Ny, Bp., 1948
  • Tótágas; ford. Tóth Eszter; Franklin, Bp., 1949
  • Jújdefáj doktor bácsi; ford. Kapuvári Béla; Athenaeum Ny., Bp., 1949 (Athenaeum)
  • Jajdefáj doktor; ford. Jancsik Pál; Ifjúsági, Bukarest, 1964
  • Az ezüstcímer. Regény (Серебряный герб); ford. Gellért György; Móra, Bp., 1964 (Delfin könyvek)
  • Két évszázad tanúja. Esszék, pályaképek, visszaemlékezések; vál. Köves Erzsébet, ford. Doboss Gyula et al.; Európa, Bp., 1973
  • Telefon; ford. Veress Miklós; Móra, Bp., 1977
  • Járni tanul a szó. Portré a gyermekről (От двух до пяти); ford. Réz András; TK, Bp., 1979 (A Tömegkommunikációs Kutatóközpont szakkönyvtára)
  • A kiscsibe története (Цыплёнок); ford. Solt Lajos; Móra, Bp., 1985
  • Doktor Hű de Fáy. Hugh Lofting nyomán; ford. Apostol András, versford. Rigó Béla; Móra, Bp., 1985

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a dátum a régi orosz naptár szerint értendő, a születés napja a nyugati naptár szerint március 31.

Források[szerkesztés]