Fjodor Ivanovics Tyutcsev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fjodor Ivanovics Tyutcsev
Tiutchev.jpg
Élete
Született 1803. december 5.
Ovsztug
Elhunyt 1873. július 27. (69 évesen)
Carszkoje Szelo
Nemzetiség orosz
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fjodor Ivanovics Tyutcsev témájú médiaállományokat.

Fjodor Ivanovics Tyutcsev (Ovsztug, 1803. december 5.Carszkoje Szelo, 1873. július 27.) orosz költő, diplomata.

Hosszabb ideig élt Münchenben és Torinóban, személyesen ismerte Heinét, Schellinget. Az irodalmi életben nem vett részt, nem nevezte magát literátornak. Körülbelül 400 verse maradt fenn, melyekből gyakran szoktak idézni Oroszországban. Korai versei a 18. század költői hagyományainak szellemében születtek. Az 1830-as években született költeményeire az európai (különösen a német) romantika nyomja rá bélyegét. Filozofikus (meditatív) líráját a látomásosság, tudományos pontosság, a mindenség rejtélye, ritmikai hajlékonyság jellemzi. Az 1840-es években több politikai tárgyú cikkben taglalta Oroszország és a nyugati civilizáció kapcsolatának problémáit. Az 1850-es években egész sor, nagy hatású szerelmes verse született, melyekben a szerelmet tragédiaként ábrázolta. Ezen versek később az úgynevezett «gyenyiszevszkij ciklusba» lettek foglalva, mely a költő szerelmének, Genyiszjevának lett szentelve. Az 1860-1870-es években költészetét a politikai témák jellemzik.

Egyik híres verse, a «Silentium!» keserű felhívás a hallgatásra, a másik pontos megértésének lehetetlensége fölötti bánat. «Нам не дано предугадать, как слово наше отзовется» – ez az egyik leggyakrabban idézett verssora Tyutcsevnek, valamint az «Умом Россию не понять» című négysoros verse (Szabó Lőrinc fordításában: «Oroszország», első sora: «Oroszországot, ész, nem érted»).

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak