Ugrás a tartalomhoz

Szergej Donatovics Dovlatov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szergej Donatovics Dovlatov
SzületettСергей Донатович Мечик
1941. szeptember 3.[1][2][3][4][5]
Ufa[6]
Elhunyt1990. augusztus 24. (48 évesen)[1][7][2][3][4]
New York[8][6]
Állampolgársága
HázastársaAsya Pekurovskaya
SzüleiDonat Mechik
Foglalkozása
Iskolái
  • School # 206
  • School of Journalism & Mass Communication
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeMount Hebron Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Donatovics Dovlatov témájú médiaállományokat.

Szergej Donatovics Dovlatov-Mecsik (oroszul: Сергей Донатович Довлатов-Мечик; Ufa, 1941. szeptember 3. – New York, 1990. augusztus 24.) szovjet-orosz újságíró és író. Nemzetközi szinten a 20. század végének egyik legnépszerűbb orosz írója.

Életrajza

[szerkesztés]
Mount Hebron temető, New York

Dovlatov 1941. szeptember 3-án született Ufában, a szovjetunióbeli Baskír SZSZK fővárosában, ahová családját a második világháború elején evakuálták Leningrádból (ma Szentpétervár). Édesanyja, Nora Dovlatova örmény volt, lektorként dolgozott, míg édesapja, Donat Mecsik zsidó származású színházi rendező volt. Apai nagyapját, Iszaakot a sztálini repressziók során végezték ki.[9]

1944 után édesanyjával élt Leningrádban. Dovlatov a Leningrádi Állami Egyetem Finn Tanszékén tanult, de két és fél év után megbukott. Ott ismerkedett meg Joszif Brodszkij költővel, Szergej Volf(wd) íróval és Alekszandr Nej(wd) szobrász és festővel.

Besorozták a szovjet belügyi csapatokhoz, és három évig szolgált Komiföldön egy börtöntábor őrségében. Később újságíróként kereste kenyerét különféle újságokban és folyóiratokban Leningrádban, majd a Szovjetszkaja Esztonyija (Szovjet Észtország) tallinni napilap tudósítójaként. Jövedelmét azzal egészítette ki, hogy nyaranta idegenvezető volt egy Pszkov melletti – természetvédelmi területtel egyesített – múzeumban (Mihajlovszkoje), amelyet Alekszandr Puskinnak szenteltek. Dovlatov prózai regényeket írt, de számos próbálkozása, hogy a Szovjetunióban megjelenjen, hiábavaló volt.

Dovlatov nem tudott publikálni a Szovjetunióban, ezért szamizdattal terjesztette írásait és Nyugat-Európába küldte őket külföldi folyóiratokban való publikálás céljából; ezen tevékenysége miatt 1976-ban kizárták a Szovjet Újságírók Szövetségéből. Nyugati orosz nyelvű folyóiratokban, pl. «Континент» (Kontinens) és «Время и мы» (Az idő és mi) jelentek meg írásai. Első könyvének nyomdai példányát a KGB parancsára megsemmisítették.

1978-ban Dovlatov családjával, édesanyjával, Norával együtt emigrált a Szovjetunióból, és feleségével és lányával New Yorkba költözött, ahol később társszerkesztője lett a The New American című liberális, orosz nyelvű emigráns újságnak. Az 1980-as évek közepén Dovlatovot végre íróként is elismerték, és a tekintélyes The New Yorker magazinban nyomtatták ki.

Számos írása önéletrajzi ihletésű. Sokat foglalkozott a nyugati orosz emigrációval, a talajosok és a liberálisok belharcaival. Sorstársait megértően, ugyanakkor kíméletlen (ön)gúnnyal ábrázolta, mint akik semmiben nem értettek egyet, csak abban, hogy „a Nyugat pusztul, mert elvesztette a hagyományos keresztény értékeket” (Kihelyezett tagozat, Európa, 2010).

Emléktábla Dovlatov házán, az író önarcképével. Szentpétervár (Oroszország), Rubinstejn u 23.

„Tolsztoj elméjét lehet tisztelni. Gyönyörködni Puskin finomságában. Értékelni Dosztojevszkij spirituális keresését. Gogol humorát. És így tovább. Mégis Csehov az egyetlen, akire hasonlítani szeretnék.”

– Dovlatov

Joszif Brodszkij azt mondta Dovlatovról: „Ő az egyetlen orosz író, akinek a műveit végig is olvassák”, és hogy: „A döntő a hangnem, amelyet egy demokratikus társadalom minden tagja felismerhet: az egyén, aki nem hagyja magát az áldozat szerepébe állítani."

Dovlatov szívelégtelenségben halt meg 1990. augusztus 24-én New Yorkban, és a Mount Hebron zsidó temetőben temették el.

Irodalmi stílusa

[szerkesztés]

Dovlatov szabálya az volt, hogy a mondatokat úgy építse fel, hogy ne legyen két szó, amely ugyanazzal a betűvel kezdődik. Így mondatai többnyire rövidek és egyszerűek, ritkán tartalmaznak tagmondatokat.

Ahogy a Craft: A Story in Two Parts (1985) című művében kifejtette, bálványa Ernest Hemingway volt, később nagy hatással volt rá Joszif Brodszkij, akit személyesen is jól ismert.

Öröksége

[szerkesztés]

2014. június 26-án a New York-i városi tanács a 63. Drive, Yellowstone Boulevard és a 108. Street közötti szakaszát Szergej Dovlatov útnak nevezte el.[10][11] A megtiszteltetés igénylésére irányuló petíciót 18 000-en írták alá; ugyanebben az évben jelent meg a szerző Puskin Hills könyvének új kiadása lánya, Katherine Dovlatov fordításában. A művet a legjobb fordított könyv díjára jelölték (Best Translated Book Award). A megnyitó ünnepséget a 108. utca és a 63. út sarkán tartották 2014. szeptember 7-én; három orosz televíziós híradó rögzítette az eseményt, és az ünneplés a néhai szerző közeli otthonában[12] folytatódott.[13]

2018-ban készült egy életrajzi film Szergej Dovlatovról, ami film a 2018-as Berlinalén versenyzett.[14]

Művei

[szerkesztés]

Szergej Dovlatov tizenkét emigráns éve alatt tizenkét könyvet jelentetett meg az Egyesült Államokban és Európában. A Szovjetunióban a szamizdatok és a Szabadság Rádió révén ismerték. A a Szovjetunió felbomlása után jónéhány novellásgyűjteménye jelent meg Oroszországban is.

Élete során jelent meg:

  • The Invisible Book (Невидимая книга) – Аnn Arbor: Ardis, 1977
  • Solo on Underwood: Notebooks (Соло на ундервуде: Записные книжки) – Paris: Третья волна, 1980
  • The Compromise (Компромисс) – New York: Knopf, 1981
  • The Zone: A Prison Camp Guard's Story (Зона: Записки надзирателя), 1982 (trans. New York: Knopf, 1985)
  • Pushkin Hills (Заповедник), 1983 (trans. Berkeley, CA: Counterpoint, 2014)
  • The March of the Single People (Марш одиноких) – Holyoke: New England Publishing Co, 1983
  • Ours (Наши) – Ann Arbor: Ардис, 1983
  • Demarche of Enthusiasts (Демарш энтузиастов) (társszerzőként Vagrich Babakhanyannal és N. Szagalovszkijjal) – Paris: Синтаксис, 1985
  • Craft: A Story in Two Parts (Ремесло: Повесть в двух частях) – Ann Arbor: Ардис, 1985
  • A Foreign Woman (Иностранка) – New York: Russica Publishers, 1986
  • The Suitcase (Чемодан) – Tenafly: Эрмитаж, 1986
  • The Performance (Представление) – New York: Russica Publishers, 1987
  • Not only Brodsky: Russian Culture in Portraits and Jokes (He только Бродский: Русская культура в портретах и в анекдотах) (cowritten with M. Volkova) – New York: Слово – Word, 1990
  • Notebooks (Записные книжки) – New York: Слово – Word, 1990
  • Affiliate (Филиал) – New York: Слово – Word, 1990

Magyarul

[szerkesztés]
  • A 108. utca; ford. Gereben Ágnes; in: Utazás Hollywoodba. Válogatás orosz emigráns írók műveiből; szerk. Gereben Ágnes; Téka, Bp., 1990
  • Előadás; in: Játsszunk bluest! (orosz emigráns írók kisregényei) – Európa, Budapest, 1992 · ISBN 963-07-5395-2 · fordította: Gereben Ágnes
  • Elegáns kétsoros öltönyöm; ford. Falvay Dóra; in: Nagyvilág, 1992/febr.
  • A láthatatlan köny; ford. M. Nagy Miklós; in: Nagyvilág, 1994/okt.-nov.
  • Disszidensek; ford. ???; in: Aki utoljára nevet. Humoros írások Közép- és Kelet-Európából; vál. Bojtár Endre; Osiris–2000, Bp., 1997
  • Puskinland / Ezek vagyunk mi (Pushkin Hills) – Európa, Budapest, 2001 · ISBN 9630769344 · fordította: M. Nagy Miklós, Páll Erna · utószó: Goretity József
  • Katonák a Nyevszkij Proszpekten; ford. Goretity József; in: Jelenkor, 2003/júl.-aug.
  • Kompromisszum / Külföldi nő – Európa, Budapest, 2003 · ISBN 9630773007 · fordította: Páll Erna, Goretity József
  • A zóna / A bőrönd (The Zone / The Suitcase) – Európa, Budapest, 2006 · ISBN 9630780216 · fordította: Goretity József, Szőke Katalin
  • A kihelyezett tagozat / Válogatott elbeszélések – Európa, Budapest, 2010 · ISBN 9789630789066 · fordította: Abonyi Réka, Kisbali Tamás, Szőke Katalin (A kihelyezett tagozat, Más élet, Az irodalom folytatódik, Szőlő, Agyagban sült öreg kakas, Ariel, A játék, Budanyickij nőgyógyász, Az utcán és otthon, Ennyi, Harmadik kanyar balra, Szóló Underwoodra)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Store norske leksikon (norvég (bokmål) nyelven). Great Norwegian Encyclopedia
  5. ↑ Babelio (francia nyelven)
  6. ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2025. június 12.)
  7. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. ↑ Дед Сергея Довлатова: «приговорен к высшей мере наказания – расстрел». [2022. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 23.)
  10. ↑ Dovlatov str.
  11. ↑ Az útjelző tábla
  12. ↑ 105-38 63rd Drive, Queens, NY.
  13. ↑ Genis, Daniel: Dovlatov's Way. Paris Review. (Hozzáférés: 2015. június 2.)
  14. ↑ Dovlatov. [2018. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 19.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sergei Dovlatov című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szergej_Donatovics_Dovlatov&oldid=28594731”