Szergej Donatovics Dovlatov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szergej Dovlatov
(Сергей Донатович Довлатов)
Sergey Dovlatov 0.jpg
Született Szergej Donatovics Mecsik
1941. szeptember 3.
Ufa, Baskíria, Oroszország
Elhunyt 1990. augusztus 24 (48 évesen)
New York USA
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Foglalkozása
Iskolái
  • Szentpétervári Állami Egyetem
  • School # 206
Halál okaszívelégtelenség
Sírhelye Mount Hebron Cemetery

A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Dovlatov témájú médiaállományokat.

Szergej Donatovics Dovlatov-Mecsik (oroszul: Сергей Донатович Довлатов-Мечик; Ufa, 1941. szeptember 3.New York, 1990. augusztus 24.) szovjet újságíró és író. Nemzetközi szinten a 20. század végének egyik legnépszerűbb orosz írója.

Életrajza[szerkesztés]

Mount Hebron temető, New York

Dovlatov 1941. szeptember 3-án született Ufában, a szovjetunióbeli Baskír SZSZK fővárosában, ahová családját a második világháború elején evakuálták Leningrádból (ma Szentpétervár), és 3 évig a Belügyi Népbiztosság (NKVD) egy munkatársával élt együtt. Édesanyja, Nora Dovlatova örmény volt, lektorként dolgozott, míg édesapja, Donat Mecsik zsidó származású színházi rendező volt. Apai nagyapját, Iszaakot a sztálini repressziók során végezték ki.[1]

1944 után édesanyjával élt Leningrádban. Dovlatov a Leningrádi Állami Egyetem Finn Tanszékén tanult, de két és fél év után megbukott. Ott szocializálódott Joszif Brodszkij költővel, Szergej Volf íróval és Alekszandr Nej szobrász és festővel.

Besorozták a szovjet belügyi csapatokhoz, és három évig szolgált Komiföldön egy börtöntábor őrségében. Később újságíróként kereste kenyerét különféle újságokban és folyóiratokban Leningrádban, majd a Szovjetszkaja Esztonyija (Szovjet Észtország) tallinni napilap tudósítójaként. Jövedelmét azzal egészítette ki, hogy nyaranta idegenvezető volt egy Pszkov melletti – természetvédelmi területtel egyesített – múzeumban (Mihajlovszkoje), amelyet Alekszandr Puskinnak szenteltek. Dovlatov prózai regényeket írt, de számos próbálkozása, hogy a Szovjetunióban megjelenjen, hiábavaló volt.

Dovlatov nem tudott publikálni a Szovjetunióban, ezért szamizdattal terjesztette írásait és Nyugat-Európába csempészte őket külföldi folyóiratokban való publikálás céljából; ezen tevékenysége miatt 1976-ban kizárták a Szovjet Újságírók Szövetségéből. Nyugati orosz nyelvű folyóiratokban, pl. «Континент» (Kontinens) és «Время и мы» (Az idő és mi) jelentek meg írásai. Első könyvének piszkozatait a KGB parancsára megsemmisítették.

1979-ben Dovlatov édesanyjával, Norával együtt emigrált a Szovjetunióból, és feleségével és lányával New Yorkba költözött, ahol később társszerkesztője lett a The New American című liberális, orosz nyelvű emigráns újságnak. Az 1980-as évek közepén Dovlatovot végre íróként is elismerték, és a tekintélyes The New Yorker magazinban nyomtatták ki.

Dovlatov szívelégtelenségben halt meg 1990. augusztus 24-én New Yorkban, és a Mount Hebron zsidó temetőben temették el.


Emléktábla Dovlatov házán, az író önarcképével. Szentpétervár (Oroszország), Rubinstejn u 23.

Tolsztoj elméjét lehet tisztelni. Gyönyörködni Puskin finomságában. Értékelni Dosztojevszkij spirituális keresését. Gogol humorát. És így tovább. Mégis Csehov az egyetlen, akire hasonlítani szeretnék.”

– Dovlatov

Joszif Brodszkij azt mondta Dovlatovról: „Ő az egyetlen orosz író, akinek a műveit végig is olvassák”, és hogy: „A döntő a hangnem, amelyet egy demokratikus társadalom minden tagja felismerhet: az egyén, aki nem hagyja magát az áldozat szerepébe állítani."

Irodalmi stílusa[szerkesztés]

Dovlatov szabálya az volt, hogy a mondatokat úgy építse fel, hogy ne legyen két szó, amely ugyanazzal a betűvel kezdődik. Így mondatai többnyire rövidek és egyszerűek, ritkán tartalmaznak tagmondatokat.

Ahogy a Craft: A Story in Two Parts (1985) című művében kifejtette, bálványa Ernest Hemingway volt, később nagy hatással volt rá Joszif Brodszkij, akit személyesen is jól ismert.

Öröksége[szerkesztés]

2014. június 26-án a New York-i városi tanács a 63. Drive és a 108. Street kereszteződését Szergej Dovlatov útnak nevezte el.[2] A megtiszteltetés igénylésére irányuló petíciót 18 000-en írták alá; ugyanebben az évben jelent meg a szerző Puskin Hills könyvének új kiadása lánya, Katherine Dovlatov fordításában. A művet a legjobb fordított könyv díjára jelölték (Best Translated Book Award). A megnyitó ünnepséget a 108. utca és a 63. út sarkán tartották 2014. szeptember 7-én; három orosz televíziós híradó rögzítette az eseményt, és az ünneplés a néhai szerző közeli otthonában folytatódott.[3]

2018-ban jelent meg egy életrajzi film Szergej Dovlatovról. Ez a film a 2018-as Berlinalén versenyzett.[4]

Művei[szerkesztés]

Dovlatov tizenkét könyvet jelentetett meg az Egyesült Államokban és Európában a bevándorlóként eltöltött tizenkét éve alatt. A Szovjetunióban az írót a földalatti szamizdatból és a Szabad Európa Rádióból ismerték, mivel műveit a ott nem adták ki. Halála és az orosz történelem fordulópontjának számító peresztrojka kezdete után számos novellagyűjtemény jelent meg Oroszországban is.

Élete során jelent meg:

  • The Invisible Book (Невидимая книга) — Аnn Arbor: Ardis, 1977
  • Solo on Underwood: Notebooks (Соло на ундервуде: Записные книжки) — Paris: Третья волна, 1980.
  • The Compromise (Компромисс) — New York: Knopf, 1981.
  • The Zone: A Prison Camp Guard's Story (Зона: Записки надзирателя), 1982 (trans. New York: Knopf, 1985)
  • Pushkin Hills (Заповедник), 1983 (trans. Berkeley, CA: Counterpoint, 2014)
  • The March of the Single People (Марш одиноких) — Holyoke: New England Publishing Co, 1983.
  • Ours (Наши) — Ann Arbor: Ардис, 1983.
  • Demarche of Enthusiasts (Демарш энтузиастов) (társszerzőként Vagrich Babakhanyannal és N. Szagalovszkijjal) — Paris: Синтаксис, 1985.
  • Craft: A Story in Two Parts (Ремесло: Повесть в двух частях) — Ann Arbor: Ардис, 1985.
  • A Foreign Woman (Иностранка) — New York: Russica Publishers, 1986.
  • The Suitcase (Чемодан) — Tenafly: Эрмитаж, 1986.
  • The Performance (Представление) — New York: Russica Publishers, 1987.
  • Not only Brodsky: Russian Culture in Portraits and Jokes (He только Бродский: Русская культура в портретах и в анекдотах) (cowritten with M. Volkova) — New York: Слово — Word, 1990.
  • Notebooks (Записные книжки) — New York: Слово — Word, 1990.
  • Affiliate (Филиал) — New York: Слово — Word, 1990.

Magyarul[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sergei Dovlatov című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]