Eduard Venyiaminovics Limonov
| Eduard Venyiaminovics Limonov (Эдуард Вениаминович Лимонов) | |
 | |
| Született |
Эдуард Вениаминович Савенко 1943. február 22. Dzerzsinszk[1] |
| Elhunyt |
2020. március 17. (77 évesen)[2][1][3] Moszkva[4] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | |
| Élettársa |
|
| Foglalkozása |
író, költő, politikus |
| Iskolái | H.S. Skovoroda Kharkiv National Pedagogical University |
| Kitüntetései | Andrei Biely Prize |
| Sírhelye | Trojekurovszkoje temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard Venyiaminovics Limonov témájú médiaállományokat. | |
'Eduard Venyiaminovics Limonov,' eredeti nevén Eduard Szavenko, oroszul: Эдуа́рд Вениами́нович Лимо́нов (Dzerzsinszk, 1943. február 22. – Moszkva, 2020. március 17.) orosz író, költő és politikus, a Nemzeti Bolsevik Párt elnöke.
Pályája[szerkesztés]
Harkovi gyerek- és ifjúkora után Moszkvában vált az ellenzéki irodalom ismert alakjává, költeményei szamizdatban terjedtek. 1974-ben emigrált Amerikába, s New York-i élményeiről szóló, Ez vagyok én, Edicska című regényével a nyolcvanas években világszerte sikert aratott. Egy ideig Franciaországban élt, majd 1991-ben tért vissza hazájába, ahol azóta is az orosz politikai élet ellentmondásos alakja. 2001-től két évet börtönben töltött tiltott fegyverbirtoklás és az alkotmányos rend erőszakos megdöntésének kísérlete miatt. Számos regénnyel, elbeszélés- és verseskötettel a háta mögött ma már főként politikai esszéket ír.
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- Ez vagyok én, Edicska; ford. M. Nagy Miklós; Európa Könyvkiadó, Bp., 2011 (Modern könyvtár) ISBN 978-963-07-9243-1
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b L’écrivain et militant russe Edouard Limonov est mort. Le Monde
- ↑ Умер Эдуард Лимонов (orosz nyelven). Strana.ua
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Умер Эдуард Лимонов. Mail.ru
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Eduard Limonov – blog
- Eduard Limonov – blog
- Eduard Limonov
- Eduard Limonov
- Nemzeti Bolsevik Párt
- Nemzeti Bolsevik Párt
- Limonka
|
