Eduard Venyiaminovics Limonov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eduard Venyiaminovics Limonov
(Édouard Limonov)
Eduard Limonov.jpg
Született Эдуард Вениаминович Савенко
1943. február 22.
Dzerzsinszk[1]
Elhunyt 2020. március 17. (77 évesen)[2][1]
Moszkva[3]
Álneve
  • Лимонов
  • Дед Лимон
Állampolgársága
Élettárs
  • Yekaterina Volkova
  • Yelena Shchapova
Foglalkozása író,
költő,
politikus
Iskolái H.S. Skovoroda Kharkiv National Pedagogical University
Kitüntetései Andrei Bely Prize
Sírhely Trojekurovszkoje temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard Venyiaminovics Limonov témájú médiaállományokat.

'Eduard Venyiaminovics Limonov,' eredeti nevén Eduard Szavenko, oroszul: Эдуа́рд Вениами́нович Лимо́нов (Dzerzsinszk, 1943. február 22.Moszkva, 2020. március 17.) orosz író, költő és politikus, a Nemzeti Bolsevik Párt elnöke.

Pályája[szerkesztés]

Harkovi gyerek- és ifjúkora után Moszkvában vált az ellenzéki irodalom ismert alakjává, költeményei szamizdatban terjedtek. 1974-ben emigrált Amerikába, s New York-i élményeiről szóló, Ez vagyok én, Edicska című regényével a nyolcvanas években világszerte sikert aratott. Egy ideig Franciaországban élt, majd 1991-ben tért vissza hazájába, ahol azóta is az orosz politikai élet ellentmondásos alakja. 2001-től két évet börtönben töltött tiltott fegyverbirtoklás és az alkotmányos rend erőszakos megdöntésének kísérlete miatt. Számos regénnyel, elbeszélés- és verseskötettel a háta mögött ma már főként politikai esszéket ír.

Magyarul megjelent műve[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]