Eduard Venyiaminovics Limonov
| Eduard Venyiaminovics Limonov | |
| Született | Эдуард Вениаминович Савенко 1943. február 22.[1][2][3] Dzerzsinszk[4] |
| Elhunyt | 2020. március 17. (77 évesen)[5][4][6] Moszkva[7] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | |
| Élettársa |
|
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Hrihorij Szkovoroda Harkivi Nemzeti Pedagógiai Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | műtéti szövődmények |
| Sírhelye | Trojekurovszkoje temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard Venyiaminovics Limonov témájú médiaállományokat. | |
Eduard Venyiaminovics Limonov, eredeti nevén Eduard Szavenko (oroszul: Эдуа́рд Вениами́нович Лимо́нов; Dzerzsinszk, 1943. február 22. – Moszkva, 2020. március 17.) szélsőjobboldali orosz író, költő és politikus, a Nemzeti Bolsevik Párt elnöke, az eurázsianizmus híve.
Pályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Harkovi gyerek- és ifjúkora után Moszkvában vált az ellenzéki irodalom ismert alakjává, költeményei szamizdatban terjedtek.
1974-ben emigrált Amerikába. A New York-i élményeiről szóló, merész szexuális, beleértve a meleg pornóval határos részleteket tartalmazó, magyarul is megjelent Ez vagyok én, Edicska című regénye a nyolcvanas években világszerte sikert aratott. Egy ideig Franciaországban élt, majd 1991-ben tért vissza hazájába.
2001-től két évet börtönben töltött tiltott fegyverbirtoklás és az alkotmányos rend erőszakos megdöntésének kísérlete miatt. Számos regénnyel, elbeszélés- és verseskötettel a háta később főként szélsőjobboldali politikai esszéket írt.
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez vagyok én, Edicska; ford. M. Nagy Miklós; Európa Könyvkiadó, Bp., 2011 (Modern könyvtár) ISBN 978-963-07-9243-1
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Izvesztyija" (orosz nyelven).
- ↑ "Forbes". Forbes (angol nyelven). Forbes magazin.
- ↑ "Polit.ru" (orosz nyelven).
- 1 2 "L'écrivain et militant russe Edouard Limonov est mort". Le Monde.
- ↑ "Умер Эдуард Лимонов" (orosz nyelven). Strana.ua.
- ↑ "abART". Hozzáférés: 2021. április 1.
- ↑ "Умер Эдуард Лимонов". Mail.ru.
- ↑ "www.babelio.com/prix/209/Jean-Freustie". Hozzáférés: 2026. április 28.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Eduard Limonov
- Ez vagyok én, Edicska; ford. M. Nagy Miklós; Európa Könyvkiadó, Bp., 2011 (Modern könyvtár) ISBN 978-963-07-9243-1
- ↑ Young: Cathy Young (2022. április 27.). "The Bizarre Russian Prophet Rumored to Have Putin's Ear". The Bulwark. Hozzáférés: 2022. május 13.