Le Monde

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Le Monde
Le Monde.svg
EmbeTattoohand1968.jpg
Adatok
Típus napilap
Formátum berliner
Alapítva 1944. december 18.
Kiadó Societe Editrice Du Monde
Főszerkesztő Marie-Pierre Lannelongue
Nyelv francia
Székhely Párizs
OCLC 1758539
ISSN 0395-2037
A Le Monde weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Le Monde témájú médiaállományokat.

A Le Monde (magyarul: A Világ) francia napilap. Párizsban délutánonként jelenik meg, Franciaország más területein kicsit később, az esti órákban. Alapítója 1944-ben Hubert Beuve-Méry(wd) volt.[1]

Irányultsága, hitelessége[szerkesztés]

A lap magát középen állónak, pártoktól és kormányoktól függetlennek mondja magát,[1] ugyanakkor középtől balra állónak is jellemzik,[2] és az Institut français d'opinion publique (Ifop) 2012-ben készült felmérése szerint olvasóinak 63 százaléka baloldali.[3] Magyarországon leggyakrabban mint liberális napilapot jellemzik.[4] Mindazonáltal mértékadónak, alaposnak, hitelesnek tartják, a francia külügyminisztériumhoz fűződő hagyományos kapcsolatai révén kiszivárogtatott információkat is rendszeresen közöl.[1]

Története[szerkesztés]

Elődje az 1861-ben alapított Le Temp nevű napilap volt, amely azonban a második világháborúban kompromittálódott a német megszállás időszakában. A lap alapítására Charles de Gaulle kérte fel Beuve-Méryt, 1944-ben, aki a lap elindításához a teljes függetlenséget kötötte ki feltételként.[5] A lap létrehozásához magánszemélyek biztosították a pénzt, az első szám néhány hónappal Párizs felszabadítása után, 1944. december 19-én jelent meg. 1951-re alakult ki egy olyan részvénytársasági forma, ahol a lap dolgozói (újságírók, alkalmazottak, nyomdászok) birtokolták a részvények 28 százalékát.[6] 1954-ben Beuve-Méry és a magyar származású Honti Ferenc megalapították a hírlap külpolitikai magazinját, a hetente megjelenő Le Monde diplomatique-ot, melynek Honti lett a főszerkesztője 1973-as nyugdíjba vonulásáig. 1956-ban vásárolták meg első székházukat a rue des Italiensen, ahol 1989-ig volt a szerkesztőség. Ma Párizs XIII. kerületében, a Boulevard Auguste Blanqui 80 szám alatti modern irodaházban működik a lap. Hubert Beuve-Méry - aki nem főszerkesztő, hanem lapigazgató volt - 1969-ben ment nyugdíjba.

Példányszáma[szerkesztés]

A Le Monde nem a legnagyobb példányszámú napilap Franciaországban, tekintélye azonban túlnő a megjelenési adatokon. Korábban a külföldön legolvasottabb francia lapként tartották számon, a 2000-es években Franciaországon kívül 40 ezer példány kelt el, 2012-ben azonban már csak 26 ezer.[7]

Franciaországban kezdetben 150 ezer példányban jelent meg, 1958-ban 221 ezer, 1969-ben már közel félmillió példányt adtak ki,[1] az internet elterjedtével a Le Monde megjelenési számai is csökkenő tendenciát mutattak, 2018-ban már csak 288 ezer lapot nyomtattak.

Érdekesség[szerkesztés]

Azonos címmel 1860 és 1896 között megjelent már párizsi napilap.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Fülöp Géza – Gallyas Ferenc: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Budapest: Kossuth Kiadó. 1972. 66. o.  
  2. Grégory Piet – Sophie Wintgens – David Stans: La guerre à Gaza, de l'analyse du discours médiatique à l'analyse politologique: L'état et les relations internationales en question. (franciául) Bern: Peter Lang. 2010. 25. o.  
  3. Philippe Cohen: La couleur politique des médias. Marianne, (2012. ápr. 27.).
  4. Marinov Iván: Büdös a Le Monde az új MTI-nek. Urbanlegends (2011. jan. 23.) (Hozzáférés: 2019. máj. 22.)
  5. Clyde Thogmartin. The Golden Age and the War Years, The National Daily Press of France. Summa Publications, Inc, 113. o. (1998). ISBN 1-883479-20-7 
  6. Jacques Thibau: Le Monde: Histoire d'un journal, un journal dans l'Histoire. (franciául) (hely nélkül): J.-C. Simoën. 1978. 239. o.  
  7. Diffusion totale à l'étranger. www.ojd.com (2013. ápr. 17.) arch