Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko
Vladimir Korolenko bw.jpg
Élete
Született 1853. július 27.
Zsitomir, Nyugat-Ukrajna
Elhunyt 1921. december 25. (68 évesen)
Poltava
Házastársa Ivanovskaya Evdokiya
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko aláírása
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko (orosz: Владимир Галактионович Короленко, ukrán: Володимир Галактіонович Короленко, Volodimir Halaktyionovics Korolenko) (Zsitomir, Nyugat-Ukrajna, 1853. július 27.Poltava, 1921. december 25.) ukránlengyel származású orosz író, újságíró, emberi jogi aktivista és humanista.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Rovnóban végezte a gimnáziumot. 1871-1876 között először Szentpéterváron műszaki, majd Moszkvában mezőgazdasági főiskolai tanulmányokat folytatott. Forradalmi tevékenysége (narodnyik mozgalom) miatt kizárták az intézetekből, Kronstadtba száműzték. 1879-ben Szibériába, a politikai foglyok börtönébe száműzték. Szabadulása után 1881-ig Permben tartózkodott. Nem volt hajlandó III. Sándor orosz cárra hűségesküt tenni, ezért a jakut parasztok közé számkivetették. 1885-ben visszatért az európai Oroszországba. 1896-ban Szentpéterváron Nyikolaj Mihajlovszkijjal a Russzkoje Bogatsztvo című narodnyik folyóiratot szerkesztette. 1902-ben lemondott tiszteletbeli akadémiai tagságáról. Az 1905. évi forradalmat követően egyre gyakrabban fordult a publicisztika felé, tiltakozva a rendőrség kegyetlenkedései és a halálbüntetés ellen. Felismerve az 1917-es októberi orosz forradalom kibontakozásának irányát, kritikával illette a bolsevizmust, a vörös és később a fehér terrort is.

Írói munkásságát 1879-ben kezdte. Műveinek romantikus líraisága erős optimizmusából és természetszeretetéből fakad. Legjobb műveit a próza zeneisége teszi különösen vonzóvá.

Művei[szerkesztés]

  • 1883 – Makar álma (elbeszélés a szibériai parasztokról)
  • 1885 – Rossz társaság (elbeszélés)
  • 1886 – A vak zenész
  • 1886 – Zúg az erdő
  • 1891 – Árad a folyó
  • 1893 – A vak muzsikus
  • 1894 – A paradoxon
  • 1895 – Nyelv nélkül (amerikai útjának élményei)
  • 1919 – Poltavai levelek
  • 1921 – Ördögszikla
  • 1922 – Isztorija mojevo szovremennyika (önéletrajz)
  • 1922 – Levelek A. V. Lunacsarszkijhoz

Emlékezete[szerkesztés]

Poltavai házában emlékmúzeumot létesítettek.

Források[szerkesztés]

  • Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. ISBN 9630518031