Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko
Vladimir Korolenko bw.jpg
Élete
Született 1853. július 27.
Zsitomir, Nyugat-Ukrajna
Elhunyt 1921. december 25. (68 évesen)
Poltava
Házastársa Ivanovskaya Evdokiya
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko aláírása
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko (orosz: Владимир Галактионович Короленко, ukrán: Володимир Галактіонович Короленко, Volodimir Halaktyionovics Korolenko) (Zsitomir, Nyugat-Ukrajna, 1853. július 27.Poltava, 1921. december 25.) ukránlengyel származású orosz író, újságíró, emberi jogi aktivista és humanista.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Rovnóban végezte a gimnáziumot. 1871-1876 között először Szentpéterváron műszaki, majd Moszkvában mezőgazdasági főiskolai tanulmányokat folytatott. Forradalmi tevékenysége (narodnyik mozgalom) miatt kizárták az intézetekből, Kronstadtba száműzték. 1879-ben Szibériába, a politikai foglyok börtönébe száműzték. Szabadulása után 1881-ig Permben tartózkodott. Nem volt hajlandó III. Sándor orosz cárra hűségesküt tenni, ezért a jakut parasztok közé számkivetették. 1885-ben visszatért az európai Oroszországba. 1896-ban Szentpéterváron Nyikolaj Mihajlovszkijjal a Russzkoje Bogatsztvo című narodnyik folyóiratot szerkesztette. 1902-ben lemondott tiszteletbeli akadémiai tagságáról. Az 1905. évi forradalmat követően egyre gyakrabban fordult a publicisztika felé, tiltakozva a rendőrség kegyetlenkedései és a halálbüntetés ellen. Felismerve az 1917-es októberi orosz forradalom kibontakozásának irányát, kritikával illette a bolsevizmust, a vörös és később a fehér terrort is.

Írói munkásságát 1879-ben kezdte. Műveinek romantikus líraisága erős optimizmusából és természetszeretetéből fakad. Legjobb műveit a próza zeneisége teszi különösen vonzóvá.

Művei[szerkesztés]

  • 1883 – Makar álma (elbeszélés a szibériai parasztokról)
  • 1885 – Rossz társaság (elbeszélés)
  • 1886 – A vak zenész
  • 1886 – Zúg az erdő
  • 1891 – Árad a folyó
  • 1893 – A vak muzsikus
  • 1894 – A paradoxon
  • 1895 – Nyelv nélkül (amerikai útjának élményei)
  • 1919 – Poltavai levelek
  • 1921 – Ördögszikla
  • 1922 – Isztorija mojevo szovremennyika (önéletrajz)
  • 1922 – Levelek A. V. Lunacsarszkijhoz

Magyar fordítások[szerkesztés]

  • A vak zenész. Orosz regény; ford. Újkéri; Athenaeum, Bp., 1893 (Az Athenaeum olvasótára)
  • Makár álma / Zúg az erdő. Két elbeszélés; ford. Tomcsányi János; Lampel, Bp., 1918
  • Az "ördögszikla". Szibériai történet; ford. Horváth Béla; Tarka Könyvek, Bp., 1921 (Tarka Könyvek I. sorozat)
  • Vladimir Galaktyonovics Korolyenko: A vak művész. Regény, 1-2.; ford. Róna István; Tolnai, Bp., 1924 (Tolnai regénytára)
  • V. G. Koroljenko: A vak muzsikus. Elbeszélés; ford. Haiman Hugó; Kner, Gyoma, 1926
  • Vladimir Korolyenko: Rossz társaság. Regény; Tolnai, Bp., 1927 (Tolnai regénytára)
  • Makár álma; ford. Gellért György; Szikra, Bp., 1948
  • Maruszja. Három kisregény; ford. Határ Győző, Sárváry Elek, Szőllősy Klára; Révai, Bp., 1949
  • Ítélet napja; ford. Szöllősy Klára; Révai, Bp., 1949
  • A gyilkos; ford. Gellért György; Hungária Ny., Bp., 1949 (Forintos regény)
  • Egy furcsa lány és más elbeszélések; ford. Szöllősy Klára, Gellért György; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1953
  • Nyelv nélkül és más elbeszélések; ford. Gellért György, Szőllősy Klára, utószó Kelemen Sándor; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (Olcsó könyvtár)
  • Kortársam története. 1. Gyermekkor, iskolai évek; ford., utószó Gellért György; Ifjúsági, Bp., 1957
  • Napfogyatkozás. Elbeszélés; Kárpátontúli, Uzshorod, 1960
  • Kortársam története, 1-3.; ford., utószó Gellért György; Európa, Bp., 1960
  • Az ikon nyomában; ford. Institoris Irén; Európa, Bp., 1962
  • A múltani vérvád; Irodalmi, Bukarest, 1969
  • A vak muzsikus. Regény; ford. Haiman Hugó, átdolg. Nyíri Éva; Európa, Bp., 1971
  • A paradoxon. Kisregények és elbeszélések; ford. Enyedy György, Gellért György, Szőllősy Klára; Európa, Bp., 1974

Emlékezete[szerkesztés]

Poltavai házában emlékmúzeumot létesítettek.[1]

Források[szerkesztés]

  • Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. ISBN 963-05-1803-1  
  1. http://www.kultura.poltava.ua/zakladi/muzej-v-g-korolenka/