Zsitomir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsitomir
A Szt. Mihály templom
A Szt. Mihály templom
Zsitomir címere
Zsitomir címere
Zsitomir zászlaja
Zsitomir zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Alapítás éve 884
Polgármester Vira Seludcsenko
Testvértelepülései
Lista
Montana
Népesség
Teljes népesség 277 900 fő (2005. jan 1.) +/-
Népsűrűség 4555 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 221 m
Terület 61 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Zsitomir (Ukrajna)
Zsitomir
Zsitomir
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 50° 15′, k. h. 28° 40′Koordináták: é. sz. 50° 15′, k. h. 28° 40′
Zsitomir weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitomir témájú médiaállományokat.

Zsitomir (ukránul: Житомир; lengyelül: Żytomierz) nagyváros Nyugat-Ukrajnában, a Zsitomiri terület és a Zsitomiri járás székhelye. Területe 65,9 km², 2005-ben 277,9 ezer lakója volt [1]. Kijevtől 139 km-re nyugatra, a Teteriv és a Kamjanka folyók összefolyásánál fekszik. Közigazgatásilag 2 kerületre (rajon) oszlik: a Bohunszkij és a Korolovszkij kerület. Nyugatra hatalmas erdőségek határolják, közepes tengerszint feletti magassága 221 m.

Történelem[szerkesztés]

A várost a drevlján szláv törzsszövetség alapította 884-ben. Neve a Mir Zsityelej (a lakók városa) elnevezésből származik. Más legendák szerint a kijevi Aszkold fejedelem tanácsosa, az itt letelepedett Zsitomir alapította a 9. század közepén. A régi kijevi krónikák említést tesznek egy 945-ben itt kitört népfelkelésről, valamint az 1240-ben a várost elpusztító tatár támadásról. 1320-ban Gediminas litván nagyfejedelem Litvániához csatolta, majd 1569-ben a Lengyel-litván unió része lett. 1648-ban Bohdan Hmelnickij csapatai elfoglalták, súlyos vereséget mértek itt a lengyelekre. 1668-ban, Kijev elvesztése után a Kijevi Vajdaság székhelye lett. 1793-ban Oroszországhoz került és a Volhíniai kormányzóság székhelye lett (1796-tól). A kormányzósági székhely lakossága gyorsan növekedett, 1861-ben 40,5 ezer; 1897-ben már 69,9 ezer lakója volt. Az 1900-as évek elejére fontos kulturális központtá vált, ahol egy római-katolikus és egy ortodox papi szeminárium, két gimnázium és színház működött. Igen jelentős volt a zsidó kisebbség a városban, 1861-ben a lakosság 1/3-át alkották. Zsitomir a zsidó kultúra egyik központjává vált (nyomdák, iskolák). 1905 májusában a pogromok során 20-an vesztették életüket.

A Szobornij Majdan a Lenin szoborral és a színházzal

1918-ban a város német megszállás alá került. Néhány hétig a városban működött az Ukrán Népköztársaság kormánya is, a Központi Tanács (Centralna Rada). 1919 augusztusában Scsorsz bolsevik csapatai az Ukrán Galíciai Hadsereg (UHA) 2. Hadtestével vívott csaták után elfoglalták a várost.

1920 májusában a lengyel csapatok szállták meg a várost, akiket az I. Lovashadsereg (Vorosilov és Bugyonnij vezetésével) 1920. július 7-én vert ki és Zsitomir Szovjet-Ukrajnához került. Az ötéves tervek során új üzemek létesültek (bútorkombinát, motorjavítóüzem, öntöde, betongyár, szilikáttéglagyár, hangszergyár stb.). 1937-ben területi (oblaszty) székhely lett, 1939-ben már 95 ezer lakosa volt. 1941. július 7-én szállták meg a németek és itt rendezték be egyik körzeti központjukat, Zsitomirt szánták a német kolonizáció központjának. Itt működött az ukrajnai Gestapo főparancsnoksága. A zsidó lakosságot csaknem teljesen kiirtották. A várost az I. Ukrán Front hadereje szabadította fel 1943. december 31-én (előtte novemberben egy hétig volt szovjet kézen, november 13–20. között), a zsitomir-berdicsevi hadműveletek során. Zsitomir újjáépítése lassan haladt, 1950-ben a háború előtti ipari termelés 30%-át állították elő.[1] A hétéves terv (1955-1962) során létesült az első nagy lenkombinát a városban. 1971-ben 167 ezer, 1987-ben már 287 ezer lakosa volt. 1984-ben, alapításának 1100. évfordulóján a várost Munka Vörös Zászló-érdemrenddel tüntették ki.

A Munka Vörös Zászló érdemrend emlékműve a Győzelem terén

Gazdaság[szerkesztés]

Zsitomir sokoldalú iparváros:

  • Hagyományosan jelentős lenipara, melyet két nagy kombinát képvisel.[2] Műszálgyártás (nylonkord).
  • Ukrajna legjelentősebb bútorgyára az első ötéves tervek során létesült. Alapanyagát a környék erdőségei szolgáltatják. A hangszergyártás szintén hagyományos iparág a városban.
  • Építőipara is sokoldalú (szilikáttégla-gyártás, betonelemek gyára).
  • Papír és üveggyártás.
  • Sokoldalú élelmiszeripar (húskombinát, malomipar, konzervgyár, sörgyár).
  • Gépipar (alkatrészgyártás, elektromos műszergyártás).
    A Nagy Honvédő Háború emlékoszlopa

Közlekedés[szerkesztés]

A város közúti és vasúti csomópont. Az OdesszaSzentpétervár, valamint a KijevLviv vasútvonalak itt keresztezik egymást. Itt halad el a Lviv–Kijev autópálya is (M-06). Az M-20-as autóút Hmelnickijjel (181 km), a P10-es a fehérorosz határral (171 km), valamint Berdicsivvel köti össze. Északról 30 km-es elkerülő útszakaszt építettek ki. Belföldi járatokat fogadó repülőtere Ozerne település határában, a várostól 10 km-re délkeletre fekszik. Fejlett a városi közlekedés, az első villamosvonal Ukrajnában az elsők között 1899-ben, az első trolibuszjárat 1962-ben nyílt meg.

A Preobrazsenszkij-székesegyház

Látnivalók[szerkesztés]

A város a Teterivtől északra húzódó három dombon terül el. A Kamjanka folyótól keletre található a főtér (Szobornij majdan) és a vele szomszédos Győzelem-tér (majdan Peremohi). A főtéren áll a területi állami közigazgatási hivatal (adminisztráció) és a megyei tanács épülete Lenin vörös gránitból készült szobrával, és itt található az I. Kocserha-színház is. A közelben található az 1737-1751 között késő reneszánsz és barokk stílusban épült Szt. Szófia székesegyház. A Győzelem-téren (amely piactérként is szolgál) látható a város legnagyobb temploma, az 1874-ben késő bizánci stílusban épült 53 m magas toronnyal rendelkező Jézus színeváltozása székesegyház (Preobrazsenszkij kafedralnij szobor). A tér közelében találjuk a Duklai Szent Jánosról elnevezett egykori szemináriumi templomot, amely 1838-ban épült. A város egyéb nevezetességei között meg kell említeni a Csernyahivszkij utcában (a város délnyugati részén) a második világháború hőseinek fekete emlékoszlopát, a jezsuiták egykori kolostorának romjait, valamint a természettudományi múzeumot, melynek legnagyobb látványossága egy mammut csontváza. Zsitomirban van Ukrajna egyetlen űrkutatási múzeuma. Jellegzetes kék kupolájáról híres a Szent Mihály-templom.

Az egykori szemináriumi templom

Testvérvárosok[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Zsitomirban születtek:

A Szent Mihály-templom

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Antal Zoltán: Szovjetunió, Gondolat, Budapest, 1981
  • Dosztoprimecsatyelnosztyi Ukrajni, Kijev, 1960, 171.-180. oldal
  • Nagy Szovjet Enciklopédia, Moszkva, 1952, 16. kötet, 195. oldal
  • Enciklopegyija Ukrajinoznavsztva, Lviv, 1993, pp 684, ISBN 5-7707-4050-7
  • Ukrajina: putyivnik, Kijev-Baltimore, 1993, pp 129, ISBN 0-914834-92-4

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy Szovjet Enciklopédia, Moszkva, 1952, 16. kötet, 195.o.
  2. Antal Zoltán: Szovjetunió, Gondolat, Budapest, 567.o.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitomir témájú médiaállományokat.