Párizsi kommün

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Commune de Paris
párizsi kommün
1871. március 28. – 1871. május 21.
Commune de Parispárizsi kommün zászlaja
Commune de Paris
párizsi kommün zászlaja
Párizs és környéke 1871-ben
Párizs és környéke 1871-ben
Általános adatok
Fővárosa Párizs
Hivatalos nyelvek francia
Kormányzat
Államforma községtanács
Törvényhozás Kommün
Elődállam
Utódállam
 Második Francia Császárság
Harmadik Francia Köztársaság 

A párizsi kommün (párizsi községtanács, franciául: Commune de Paris) blanquiproudhoni szocialista államszervezet, melyet 1871. március 18-án kiáltottak ki Párizsban, és május 21. és május 28. között vertek le.

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi kommünök Párizsban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A porosz–francia háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kommün kikiáltását a porosz–francia háborúban elszenvedett francia vereség előzte meg. Ennek következtében 1870 szeptember elején a porosz fogságba esett III. Napóleon császártt megfosztották trónjától, a bonapartizmus rendszere megbukott, kikiáltották a III. Köztársaságot. 1870 szeptember közepén Párizs porosz ostromgyűrűbe szorult. 1871. január 18-án a győztes poroszok a versailles-i kastély tükörtermében bejelentették a Német Császárság létrejöttét. Február 26-án a francia („versailles-i”) ideiglenes kormány (Adolphe Thiers) aláírta a megalázó feltételeket tartalmazó versailles-i előzetes békeszerződést. Párizsban kormányválság alakult ki, a radikális erők azt követelték, hogy a párizsi helyőrség folytassa a harcot a porosz csapatok ellen.

A kommün története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A munkástüntetések nyomán március 28-án megválasztották a kommün (Párizsi Községtanács) tagjait (a tagok nem mind voltak kommunisták és marxisták, mert voltak köztük radikálisok, republikánusok is). A kormány kilenc bizottságból állt (a magyar Frankel Leó volt a közmunkabizottság elnöke). Úgy gondolták, hogy Franciaország a „községtanácsok szövetsége” lesz majd. Számos szociális intézkedést hoztak (például nyolcórás munkaidő), és államosították a gyárakat. A monarchia több jelképét, így a Vendôme-oszlopot ledöntötték. A kommün ellen a porosz hadsereg és a versailles-i kormánycsapatok közös fellépést terveztek. A kommün vezetői aláaknázták és éghető anyagokkal rakták meg Párizs fontos középületeit (a Louvre-t, a Palais Royal-t, a Városházát, a Rendőrprefektúrát, a Pénzügyi Szervezetek Felügyelőségét, a Vámraktárakat, a Pénzügyminisztériumot, az Államtanács székházát, a Becsületrend központját, számos színházat, a Legfelső Bíróság épületét, és a Tuileriák palotáját, és ezek felgyújtását helyezték kilátásba arra az esetre, ha ellenséges katonák lépnének a városba.

Közszemlére tett kivégzett kommünárdok
Közszemlére tett kivégzett kommünárdok
A ledöntött Vendôme-oszlop
A ledöntött Vendôme-oszlop

1871 májusában a kormánycsapatok, porosz támogatással megtámadták a Kommün erőit. A kommünárdok beváltották fenyegetésüket, a Tuileriák palotáját teljesen, a többi épületet részlegesen felégették. A város ostroma során további súlyos károk keletkeztek épületekben és emberéletekben egyaránt. A katonai túlerő felülkerekedett a felfegyverzett párizsi munkásság erőin, a kommünt leverték, az elfogott kommünárdokat kivégezték.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kommunalizmus és kommunizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Karl Marx és számos kommunista vezető az első proletárdiktatúrának, így az első kommunista államnak nevezte a párizsi kommünt, a községtanács szándéka különbözött a valódi kommunizmustól. A kommün alapelvei Louis Auguste Blanquitől és Pierre-Joseph Proudhontól, a francia szocializmus kiemelkedő alakjaitól származtak. Blanqui szerint a jogi és vagyoni egyenlőséget gyors államcsínnyel érheti el az összeesküvők egy csoportja, mely aztán diktatórikus eszközökkel kormányoz, Proudhon pedig az anarchisták előfutárának számított, és szerinte a társadalom működését szabadon együttműködő emberek közössége biztosítja. A kommün szocialista intézkedései is ezek szellemében fogantak, azonban kimaradt belőlük a tulajdon kisajátítása, eltekintve a gyárak, üzemek államosításától, így nem nevezhetőek kommunistának.

A párizsi kommün a művészetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Závodszky Géza.szerk.: Rudolf Ottó: 35. A munkások mozgalmai az 1848-as forradalmak után. A párizsi kommün, Történelem III., átdolg. kiad. szerk.: Pálinkás Mihály, Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 181–182. o. ISBN 978-963-19-4828-8 (2003) 
  • Herber Attila, Martos Ida, Moss László, Tisza László. Európa államainak története (1870–90) – Franciaország, Történelem 5. (1798-tól 1914-ig), Hatodik kiadás, Reáltanoda Alapítvány, 259–260. o. ISBN 963-04-6874-3 (2005) 
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 541–542. o. ISBN 9639257117  
  • "Commune". Révai nagy lexikona. 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi kommün témájú médiaállományokat.