Bella Ahatovna Ahmadulina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bella Ahatovna Ahmadulina
Születési név Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
[[Fájl:Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.|200px|]]
Élete
Született Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Elhunyt Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Sírhely Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Nemzetiség orosz
Szülei Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Házastársa Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Gyermekei Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Rokonai Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet, széppróza, esszé, műfordítás
Irodalmi irányzat orosz új hullám
Alkotói évei 1955–2010
Első műve Sztruna
[[Fájl:Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.|175px|Bella Ahatovna Ahmadulina aláírása]]
Bella Ahatovna Ahmadulina aláírása

Bella (Izabella) Ahatovna Ahmadulina (Бе́лла (Изабе́лла) Аха́товна Ахмаду́лина, Moszkva, 1937. április 10.Peregyelkino, 2010. november 29.) szovjet-orosz költőnő, novellista, esszéista, műfordító, a 20. század második felének, az orosz „új hullámnak” egyik legjelentősebb költője. Joszif Brodszkij a legjobb élő orosz költőnek nevezte,[1] Sonia I. Ketchian, a The Poetic Craft of Bella Akhmadulina szerzője pedig így értékelte: „a 20. század egyik nagy költője, Ahmatova, Cvetajeva, Mandelstam és Paszternak után az ötödik”.[2] Tagja volt az orosz Írószövetségnek, vezetőségi tagja az orosz PEN-központnak, tagja a Puskin Múzeum baráti körének, tiszteletbeli tagja az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiának.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bella Ahmadulina 1937. április 10-én született Moszkvában. Apja tatár származású miniszterhelyettes volt, anyja olasz származású, a KGB-nél dolgozott fordítóként. Bella iskolás korában kezdett verset írni.

Az első kritika 1957-ben jelent meg róla a Komszomolszkaja pravdában. 1960-ban végezte el a Gorkij Irodalmi Főiskolát, miután korábban kizárták (majd visszavették), mivel helytelenítette a Borisz Paszternak elleni rágalomhadjáratot.

1964-ben újságírónőt alakított a Zsivjot takoj pareny (Van egy ilyen legény) című filmben.

Első verseskötete 1962-ben jelent meg Sztruna (A húr) címmel. Ezt követte az Oznob (Láz) 1968-ban, az Uroki muziki (Zeneórák) 1970-ben, a Sztyihi (Versek) 1975-ben, a Metyel (Hóvihar) 1977-ben, a Szvecsa (Gyertya) 1977-ben, a Tajna (Titok) 1983-ban, a Szad (Kert) 1989-ben, utóbbi elnyerte a Szovjetunió Állami Díját.

Ahmadulina költészetét erős líraiság, választékos formaművészet, a költészeti hagyománnyal való szoros kapcsolat jellemzi. 1970-ben ellátogatott Grúziába, s attól fogva a hely fontos szerepet töltött be művészetében. Más grúz szerzők között oroszra fordította Baratasvili, Tabidze és Abasidze műveit.

1979-ben Viktor Jerofejevvel, Andrej Voznyeszenszkijjel, Vlagyimir Viszockijjal és másokkal együtt írást közölt a hatósági engedély nélkül indított és hamarosan betiltott Metropol almanachban.

1993-ban aláírta a „Negyvenkettek levelét”, tiltakozásul az ellen, hogy a keményvonalas kommunisták Alekszandr Ruckoj alelnök és Ruszlan Haszbulatov parlamenti elnök vezetésével megszállták a moszkvai Fehér Házat.

2006-ban az Avtograf veka kiadó azonos című kiadványában (A század autográfjai) egy fejezetet Bella Ahmadulinának szentelt.

2010. november 29-én este hunyt el a mentőautóban. Negyedik férje, Borisz Messzerer festő és díszlettervező közlése szerint a halál oka szív-ér katasztrófa volt.[3]

Dmitrij Medvegyev elnök és Vlagyimir Putyin miniszterelnök hivatalosan részvétét fejezte ki a hozzátartozóknak. Medvegyev „az orosz költészet klasszikusának” nevezte Ahmadulina életművét. [4][5].

Bella Ahmadulinát 2010. december 3-án búcsúztatták a moszkvai Írók Házában,[6] és ugyanezen a napon helyezték végső nyugalomra a Novogyevicsi kolostor temetőjében.[7]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahmadulina Jevgenyij Jevtusenko első felesége volt, később pedig Jurij Nagibin felesége lett. Harmadik férjétől, Eldar Kulijevtől született 1973-ban Liza nevű lánya. 1974-ben Borisz Messzererhez ment feleségül.

Jelizaveta Kulijeva anyja nyomdokait követve elvégezte az Irodalmi Főiskolát, ma férjével Peregyelkinóban él. Ahmadulina második lánya, Anna a Nyomdaipari Intézetben tanult, grafikusként, könyvillusztrátorként dolgozik.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Írásait kezdettől fogva áthatotta a félig tiltott gyümölcs íze: 1959–60-ban versei megjelentek a Szintakszisz című kéziratos ifjúsági lapban, 1968-ban a Poszev emigráns orosz kiadó jelentetett meg tőle egy kötetre való versgyűjteményt, 1979-ben egy szépprózai művel részt vett a Metropol almanachban.”[8] Az új hullám „hangos költőivel” ellentétben sosem volt jellemző rá a társadalmi aktivizmus, sőt költészetének túlságosan személyes „kamarajellegéért” az 1970-es évek elején meg is rótta a hivatalos kritika. Fő témái a barátság, a természet, a lelkiállapotok, a vidéki és városi tájak, a különféle csapadékformák (az esőről poémát is alkotott), de nem volt idegen tőle az önirónia, a clownszerep sem.

Jelentős esszéket írt Puskinról, Lermontovról, Ahmatováról, Cvetajeváról, Mandelstamról, Paszternakról, Tvardovszkijról, valamint legkedvesebb emigráns írójáról, Nabokovról.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Micimackó orosz rajzfilmváltozatában Ija Szavvina Bella Ahmadulina hanghordozását utánozva személyesítette meg Malackát. A rajzfilm bemutatása után Ahmadulina felhívta Szavvinát, és ironikusan megköszönte neki, hogy ilyen „disznóságot” művelt vele.[9]

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Струна (A húr, 1962)
  • Озноб (Láz, 1968)
  • Уроки музыки (Zeneórák, 1969)
  • Стихи (Versek, 1975)
  • Свеча (Gyertya, 1977)
  • Сны о Грузии (Álmok Grúziáról, 1977, 1979)
  • Метель (Hóvihar, 1977)
  • альманах Метрополь (Много собак и собака, Sok kutya és egy kutya, 1980)
  • Тайна (A titok, 1983)
  • Сад (A kert, 1987)
  • Стихотворения (Versek, 1988)
  • Избранное (Válogatott művek, 1988)
  • Стихи (Versek, 1988)
  • Побережье (A part, 1991)
  • Ларец и ключ (A ládikó és a kulcs, 1994)
  • Шум тишины (A csend zaja, 1995)
  • Гряда камней (Kősor, 1995)
  • Самые мои стихи (Az én verseim, 1995)
  • Звук указующий (Az útmutató hang, 1995)
  • Однажды в декабре (Valamikor decemberben, 1996)
  • Созерцание стеклянного шарика (Nézem az üveggömböt, 1997)
  • Собрание сочинений в трёх томах (Összegyűjtött művei három kötetben, 1997)
  • Миг бытия (A létezés pillanata, 1997)
  • Нечаяние (стихи-дневник, A véletlen, verses napló, 1996—1999)
  • Возле ёлки (A fenyő mellett, 1999)
  • Друзей моих прекрасные черты (Barátaim gyönyörű arca, 2000)
  • Стихотворения. Эссе (Versek, esszék, 2000)
  • Зеркало. XX век (Tükör. A 20. század—versek, poémák, fordítások, novellák, esszék, felszólalások, 2000)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A népek barátsága érdemrend (1984)
  • A Szovjetunió Állami Díja (1989)
  • Nosside-díj (olasz, 1994)
  • Puskin-díj (1994)
  • Oroszország elnökének irodalmi és művészeti díja (1998)
  • Bulat Okudzsava-díj (2003)
  • Oroszország Állami Díja (2004)
  • A Haza Szolgálatáért díj (2007)
  • Az Orosz Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja (2009)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ахмадулина, Белла Ахатовна című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Script error: The module returned a value. It is supposed to return an export table.