Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
President Vladimir Putin.jpg

Született 1952. október 7. (66 éves)[1][2]
V.F. Snegiryov Maternity Hospital No.6[3]
Párt

Szülei Maria Ivanovna Putyina
Vlagyimir Putyin
Házastársa Ludmila Putyina
(1983. július 28. – 2014. április 2.)
Gyermekei Jetyerina Tyihonova
Marija Putyina
Foglalkozás
  • politikus
  • jogász
  • cselgáncsozó
  • önéletrajzíró
  • közgazdász
  • sambo fighter
  • kaszkadőr
  • edző
Iskolái
  • FSB Academy
  • Faculty of Law, Saint Petersburg State University
  • Academy of Foreign Intelligence
  • School 193
  • School 281
  • Saint Petersburg Mining University
Vallás

Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje (2006)
  • 'Verschlossene Auster' award (2007)
  • A Nemzeti Néphadsereg érdemrendje (1988, bronze medal)
  • Order of Honour (1996. március 12.)
  • Confucius Peace Prize (2011. november 15.)
  • Méltóság Érdemrendje
  • Order "For Merit to the Republic of Dagestan" (2014. szeptember 13.)
  • Az év embere (2007)
  • Master of Sport of the USSR (szambó, cselgáncs)
  • Forbes Magazine's List of The World's Most Powerful People (1, 2016)
  • Forbes Magazine's List of The World's Most Powerful People (1, 2015)
  • Forbes Magazine's List of The World's Most Powerful People (1, 2014)
  • Forbes Magazine's List of The World's Most Powerful People (1, 2013)
  • Order of Ho Chi Minh (2001)
  • Order of Abdulaziz al Saud (2007)
  • Order of Ismoili Somoni (2007)
  • Order of Zayed (2007)
  • Order of the Liberator (2010. április 2.)
  • Order of the Republic of Serbia (2013. február 25.)
  • Order of Friendship - Belarus (2013. március 15.)
  • Grand Cross of the Order of Saint-Charles (2013. október 4.)
  • Order of José Martí (2014. július 11.)
  • Medal "Participant of the March-Shot Bosnia-Kosovo 12 June 1999" (2000)
  • Order of Glory and Honor (2007)
  • díszdoktor (Jawaharlal Nehru University, Turkmen State University, Jereváni Állami Egyetem, Baku Slavic University, University of Belgrade, S. M. Kirov Military Medical Academy, Szentpétervári Állami Egyetem)
  • honorary professor (Saint Petersburg University of the Humanities and Social Sciences)
  • honorary member (Russian Academy of Arts)
  • Honoured Coach of Russia (1998–, szambó)
  • Order of St. Sergius of Radonezh 1st class
  • Medal "For Impeccable Service"
  • Order of the Golden Eagle
  • Olimpiai érdemrend
  • National Order of Merit
  • Order Manas
  • Order of St. Sergius of Radonezh
  • Szentpétervár díszpolgára
  • Honored Coach (2006)
  • weapon of honor
  • Order of Friendship (2018. június 8.)

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin aláírása
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (oroszul: Владимир Владимирович Путин, Loudspeaker.svg kiejtése; Leningrád, 1952. október 7. –) 20002008 között az Oroszországi Föderáció sorrendben második elnöke, 2008 májusától kormányfője volt. A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában aratott fölényes győzelme eredményeként a harmadik elnöki ciklusára tért vissza a Kremlbe. A Forbes magazin 2013-as felmérése szerint a világ legbefolyásosabb embere.[4] Regnálása egyre markánsabban mutatja az autokrácia jeleit, mely Richard Pipes harvardi professzor szerint az orosz konzervativizmus lényegi eleme.[5]

Életpályája[szerkesztés]

1952. október 7-én született munkás családba Vlagyimir Szpiridonovics Putyin (1911–1999) és (leánykori nevén) Marija Ivanovna Selomova (1918–1998) gyermekeként az akkori Leningrádban (ma Szentpétervár). 19701975 között a Leningrádi Állami Egyetem jogi karán nemzetközi jogot tanult. Az egyetemi évek alatt lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába és tagja maradt annak 1991. évi betiltásáig. A diploma megszerzése után az Államvédelmi Bizottság (orosz nevének rövidítése: KGB) leningrádi szervezetének munkatársa lett. 1985-ben végezte el a KGB első számú, Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett iskoláját (akkoriban J. V. Andropov Intézet, ma a Külső felderítés akadémiája). Ezt követően öt évig az akkori Német Demokratikus Köztársaságban, Drezdában működött, hivatalosan a Barátság Háza igazgatója volt.

Hazatérése után a szentpétervári polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöki, majd a városi kormány elnökhelyettesi posztját töltötte be, közben 1992 elején alezredesi rendfokozatban a KGB tartalékos állományába helyezték. 1997-ben közgazdasági doktori címet szerzett, disszertációjának címe: Az ásványi és nyersanyag bázis újratermelésének stratégiai tervezése a kialakított piaci kapcsolatok feltételei között, a Szentpétervár–Leningrádi terület régióban.[6]

1996-ban Moszkvába hívták, ahol az elnöki adminisztráció munkatársa, később pedig vezetőjének első helyettese lett. 1998 nyarán kinevezték a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (orosz rövidítése: FSZB) igazgatójának, a következő évben egyidejűleg az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa titkárának is. 1999. augusztus 9-én Borisz Jelcin hivatalban lévő elnök – a következő évben esedékes elnökválasztást megemlítve – televíziós nyilatkozatban jelentette be: „Most elhatároztam, hogy megnevezem azt a személyt, aki véleményem szerint képes konszolidálni a társadalmat… ”, és Vlagyimir Putyint nevezte meg.[7] Ugyanekkor menesztette Szergej Sztyepasin kormányát és megbízta Putyint a kormányfői teendők ellátásával.

1999. augusztus 16-án az Állami Duma jóváhagyta kormányfői kinevezését. 1999. december 31-én, amikor Borisz Jelcin váratlanul lemondott, Putyin Oroszország megbízott elnöke lett. 2000. március 26-án a szavazatok 52,94 százalékával[8] megválasztották Oroszország elnökének, május 7-én iktatták be hivatalába. Ő ekkor Mihail Kaszjanovot nevezte ki kormányfőnek. 2004. február 24-én, kevéssel az elnökválasztás előtt menesztette Kaszjanov kormányát és új kormányfőnek pedig Mihail Fradkovot nevezte ki. 2004. március 14-én a szavazatok 71,34 százalékával[8] másodszor is megválasztották elnöknek, és szokás szerint május 7-én iktatták be másodszor is ebbe a hivatalba. 2007. szeptember 12-én, fél évvel az elnökválasztás előtt menesztette Fradkov kormányát, új kormányfőnek Viktor Zubkovot nevezte ki. A 2008-as választáson az orosz alkotmány értelmében Putyin harmadszor nem volt megválasztható, ezért helyébe a Putyin támogatásával elnökké választott Dmitrij Medvegyev lépett, aki őt nevezte ki kormányfőnek. Putyin kormányfői kinevezését az Állami Duma 2008. május 8-án jóváhagyta. Ekkor a hatalmának további biztosítása érdekében a kormányzó politikai erő bázisának tekintett Egységes Oroszország párt vezetését is átvette. A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában a szavazók 63,75 százaléka adta voksát Putyinra így második forduló nélkül, május 7-től a harmadik elnöki ciklusára térhetett vissza a Kremlbe.[9]

A 2018. március 18-i elnökválasztáson a hivatalos adatok szerint 67,53%-os részvétel mellett a szavazatok 77%-át szerezte meg, így 2018 májusi beiktatása után elkezdheti negyedik elnöki mandátumát, amely 2024-ig tart. Egyes független megfigyelők szerint a választásnál komoly csalások történtek: A részvételi arány a hivatalosnál lényegesen alacsonyabb volt.[10]

Magánélete[szerkesztés]

Családjával 2002-ben
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Formula–1 pilótaként

1983-ban feleségül vette Ljudmila Alekszandrovna Skrebnyevát (1958).[11] A házaspárnak két lánya született: Marija Putyina (Leningrád, 1985. április 28.),[12][13] aki a Mása Voroncova nevet használja, a hollandiai Voorschotenben él férjével, Jorrit Faassennel (1979) és gyermekükkel, Vlagyimirrel,[14] valamint Jekatyerina Putyina (Drezda, 1986. augusztus 31.), aki a Jekaterina Vladimirovna Tikhonova nevet használja, a Moszkvai Állami Egyetem tudományos tanácsának tagja, az egyetem modernizációs programjának vezetője. 2013-ban férjhez ment Kirill Samalov (1982. március 22.) milliárdos vállalkozóhoz.[15][16][17]

Putyin 2013-ban elvált feleségétől, majd azt közölte, hogy addig nem nősül meg újra, amíg volt felesége, nem köt újra házasságot. A média találgatásai szerint gyengéd szálak kötik az egykori ritmikus gimnasztikázóhoz, Alina Kabajevához. A 2004-es olimpiai bajnok Putyin pártjának, az Egységes Oroszországnak a képviselője, valamint egy médiavállalkozás elnöke. A New York Post 2013 elején azt írta, hogy Kabajeva 2012 novemberében kislányt szült Putyinnak, 2009-ben pedig egy fiút is. A viszonyról évek óta cikkeznek a lapok: 2008-ban a Moszkovszkij korreszpongyent azt írta, Putyin külföldön titokban el akarta venni szeretőjét. Az elnök cáfolta a hírt, s nem sokkal később a lap megszűnt.[18] Putyin elnök egy 2014-ben készített interjúban megerősítette, hogy kapcsolatban él.[19][20] 2015-ben svájci források arról adtak tudósítást, hogy Alina Kabajeva egy ottani klinikán megszülte a harmadik gyerekét, egy kisfiút.[21]

Putyin orosz ortodox vallású. Fekete öves dzsúdó mester.

Érdekességek[szerkesztés]

Putyin az évek folyamán többször mutatkozott egyfajta „macsó szuperhősként” képeken és videókban, aki a vadonban jár, segít egy tigris elejtésében, búvárkodik, meztelen felsőtesttel, izmait megmutatva lovagol, vagy csak pihen. Az első vélemények szerint ezzel a saját imázsát kívánta emelni az oroszok körében, csakhogy a valóság orosz értesülések szerint ennél árnyaltabb: Putyin effajta megrendezett szereplései ugyanis nemcsak nyugaton, de odahaza is hamar gúny tárgyává válnak, ezért ez igazából „trollkodás”, gúnyolódás a nyugati média és a nyugati sajtó fogyasztójával szemben, aki imádja a macsó stílust, és Putyin ebben a szerepben megerősíti olyasvalaki képét, akit a nyugati média imád gyűlölni. Lényegében ezzel ignorálja, hogy mások, akár az USA mit gondol róla.[22]

Randy Newman zeneszerző-előadó 2017-ben írt egy dalt Putin címmel, mely szatirikusan figurázza ki az elnököt.[23]

Jegyzetek, források[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. http://www.rosbalt.ru/piter/2014/08/22/1306942.html
  4. Putyin a világ legbefolyásosabb embere (magyar nyelven). Külföld. Index. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
  5. Richard Pipes, Az orosz konzervativizmus és kritikusai. Tanulmány a politikai kultúra köréből., c3.hu
  6. Researchers peg Putin as a plagiarist over thesis (angol nyelven). Putyint plágiummal vádolják. The Washington Times, 2006. március 24. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
  7. Телеобращение Ельцина: полный текст (orosz nyelven). Jelcin nyilatkozata egy orosz internetes hírportálon. gazeta.lenta.ru, 1999. augusztus 9. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  8. a b Metropol (2012. 03). „Putyin örömkönnyei”. Metropol, 10. o. (Hozzáférés ideje: 2012. március 7.)  
  9. Putyin nyerte az oroszországi választást (magyar nyelven). orientpress.hu. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  10. https://vilagterkep.atlatszo.hu/2018/04/20/webkameran-keresztul-lepleztek-le-lengyel-szakertok-az-orosz-valasztasi-csalast/
  11. Vége Putyinék házasságának. euronews.hu honlapja. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  12. Maria Putin: 5 Fast Facts You Need to Know, Heavy.com, 2014. július 25.
  13. Kitoloncolnák Putyin lányát Hollandiából, Origo, 2014. július 25.
  14. Jorrit Faassen: 5 Fast Facts You Need to Know, Heavy.com, 2014. július 24.
  15. Akrobataként ropja a rock and roll-t Putyin milliárdos lánya, HVG, 2016. november 23.
  16. Megtalálták Putyin lányát, Népszabadság, 2014. január 30.
  17. Family Album of Putin, Viola.bz
  18. Szeretője miatt válik Putyin?. blikk.hu honlapja. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  19. Videó
  20. Cikk
  21. Cikk
  22. Kiderült Putyin félmeztelen fotóinak titka. Napi.hu, 2017. augusztus 8. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)
  23. A legendás amerikai dalszerző-énekes-filmzeneszerző írt egy dalt Putyinról. HVG, 2017. szeptember 10. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Sztaniszlav Belkovszkij: Putyin - Az ember, aki nem létezett, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2014. ISBN 9789632933184
  • Anna Arutunyan: A Putyin-varázs - Isten, hatalom, korrupció Oroszországban, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014. ISBN 9789630797344
  • Nemes Gábor: Putyin Oroszországa, A hónap könyve, Budapest, 2012. ISBN 9789638958198
  • Drábik János-Mohácsi Julius-Peter Sheldon-Virág András: Világbéke vs. Világháború - Putyin és Netanjahu titkos megállapodást kötött, Intermix Kiadó, Budapest, 2012. ISBN 9789638769725
  • Peter Truscott: Putyin útja, Panem Kft., Budapest, 2005. ISBN 9789635454327
  • Oleg Blockij: Vlagyimir Putyin, Librotrede Kft., Budapest, 2003. ISBN 5881491130
  • Stier Gábor: A Putyin-rejtély, Korona Kiadó, Budapest 2000. ISBN 9639191639
  • N. Gevorkjan, · N. Tyimakova, · A. Kolesznyikov: Szemtől szemben Putyinnal, Pannonica Kiadó, Budapest 2000. ISBN 9639252123
Elődje:
Borisz Nyikolajevics Jelcin
Oroszország elnöke
2000 - 2008
Utódja:
Dmitrij Anatoljevics Medvegyev
Elődje:
Dmitrij Anatoljevics Medvegyev
Oroszország elnöke
2012 –
Utódja:
hivatalban
Elődje:
Viktor Zubkov
Oroszország kormányfője
2008. május 8. - 2012. május 7.
Utódja:
Dmitrij Medvegyev