Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
Vlagyimir Putyin 2006-ban
Vlagyimir Putyin 2006-ban
Orosz Föderáció 4. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2012. május 7.
Helyettes Viktor Zubkov
Igor Suvalov
Előd Dmitrij Medvegyev
Utód hivatalban
Az Oroszországi Föderáció 10. miniszterelnöke
Hivatali idő
2008. május 8.2012. május 7.
Előd Viktor Zubkov
Utód Dmitrij Medvegyev
Orosz Föderáció 2. elnöke
Hivatali idő
1999. december 31.2008. május 7.
Előd Borisz Jelcin
Utód Dmitrij Medvegyev

Született 1952. október 7. (63 éves)
Leningrád, Szovjetunió
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja (1991-ig)
Egységes Oroszország Párt

Szülei Maria Ivanovna Putina
Vladimir Spiridonovich Putin
Házastársa Ljudmila Putyina[1] (1983-2014)
Gyermekei
  • Katerina Tikhonova
  • Mariya Putina
Foglalkozás
  • politikus
  • jogász
  • cselgáncsozó
  • önéletrajzíró
  • közgazdász
Iskolái
  • FSB Academy
  • Szentpétervári Állami Egyetem
  • Academy of Foreign Intelligence
Vallás Orosz ortodox

Díjak
  • Grand Cross of the Légion d'honneur‎
  • 'Verschlossene Auster' award
  • A Nemzeti Néphadsereg érdemrendje
  • Order of Honour (1996. március 12.)
  • Confucius Peace Prize (2011. november 15.)
  • Order of the Badge of Honour
  • az év embereinek listája (2007)

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin aláírása
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (oroszul: Владимир Владимирович Путин, Loudspeaker.svg kiejtése; Leningrád, 1952. október 7.) 20002008 között az Oroszországi Föderáció sorrendben második elnöke, 2008 májusától kormányfője volt. A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában aratott fölényes győzelme eredményeként a harmadik elnöki ciklusára tért vissza a Kremlbe. A Forbes magazin 2013-as felmérése szerint a világ legbefolyásosabb embere.[2]

Életpályája[szerkesztés]

1952. október 7-én született munkás családba Vlagyimir Szpiridonovics Putyin (1911–1999) és (leánykori nevén) Marija Ivanovna Selomova (1918–1998) gyermekeként az akkori Leningrádban (ma Szentpétervár). 19701975 között a Leningrádi Állami Egyetem jogi karán nemzetközi jogot tanult. Az egyetemi évek alatt lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába és tagja maradt annak 1991. évi betiltásáig. A diploma megszerzése után az Államvédelmi Bizottság (orosz nevének rövidítése: KGB) leningrádi szervezetének munkatársa lett. 1985-ben végezte el a KGB első számú, Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett iskoláját (akkoriban J. V. Andropov Intézet, ma a Külső felderítés akadémiája). Ezt követően öt évig az akkori Német Demokratikus Köztársaságban, Drezdában működött, hivatalosan a Barátság Háza igazgatója volt.

Hazatérése után a szentpétervári polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöki, majd a városi kormány elnökhelyettesi posztját töltötte be, közben 1992 elején alezredesi rendfokozatban a KGB tartalékos állományába helyezték. 1997-ben közgazdasági doktori címet szerzett, disszertációjának címe: Az ásványi és nyersanyag bázis újratermelésének stratégiai tervezése a kialakított piaci kapcsolatok feltételei között, a Szentpétervár–Leningrádi terület régióban.[3]

1996-ban Moszkvába hívták, ahol az elnöki adminisztráció munkatársa, később pedig vezetőjének első helyettese lett. 1998 nyarán kinevezték a szövetségi biztonsági szolgálat (orosz rövidítése: FSZB) igazgatójának, a következő évben egyidejűleg az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa titkárának is. 1999. augusztus 9-én Borisz Jelcin hivatalban lévő elnök – a következő évben esedékes elnökválasztást megemlítve – televíziós nyilatkozatban jelentette be: „Most elhatároztam, hogy megnevezem azt a személyt, aki véleményem szerint képes konszolidálni a társadalmat… ”, és Vlagyimir Putyint nevezte meg.[4] Ugyanekkor menesztette Szergej Sztyepasin kormányát és megbízta Putyint a kormányfői teendők ellátásával.

1999. augusztus 16-án az Állami Duma jóváhagyta kormányfői kinevezését. 1999. december 31-én, amikor Borisz Jelcin váratlanul lemondott, Putyin Oroszország megbízott elnöke lett. 2000. március 26-án a szavazatok 52,94 százalékával[5] megválasztották Oroszország elnökének, május 7-én iktatták be hivatalába. Ő ekkor Mihail Kaszjanovot nevezte ki kormányfőnek. 2004. február 24-én, kevéssel az elnökválasztás előtt menesztette Kaszjanov kormányát és új kormányfőnek pedig Mihail Fradkovot nevezte ki. 2004. március 14-én a szavazatok 71,34 százalékával[5] másodszor is megválasztották elnöknek, és szokás szerint május 7-én iktatták be másodszor is ebbe a hivatalba. 2007. szeptember 12-én, fél évvel az elnökválasztás előtt menesztette Fradkov kormányát, új kormányfőnek Viktor Zubkovot nevezte ki. A 2008-as választáson az orosz alkotmány értelmében Putyin harmadszor nem volt megválasztható, ezért helyébe a Putyin támogatásával elnökké választott Dmitrij Medvegyev lépett, aki őt nevezte ki kormányfőnek. Putyin kormányfői kinevezését az Állami Duma 2008. május 8-án jóváhagyta. Ekkor a hatalmának további biztosítása érdekében a kormányzó politikai erő bázisának tekintett Egységes Oroszország párt vezetését is átvette. A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában a szavazók 63,75 százaléka adta voksát Putyinra így második forduló nélkül, május 7-től a harmadik elnöki ciklusára térhetett vissza a Kremlbe.[6]

Magánélete[szerkesztés]

Családjával 2002-ben
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Formula–1 pilótaként

1983-ban feleségül vette Ljudmila Alekszandrovna Skrebnevát (1958).[7] A házaspárnak két lánya született: Marija Putyina (Leningrád, 1985. április 28.),[8][9] aki a hollandiai Voorschotenben él férjével, Jorrit Faassennel (1979) és gyermekükkel, Vlagyimirrel,[10] valamint Jekatyerina Putyina (Drezda, 1986. augusztus 31.).[11][12] 2013-ban elvált feleségétől.

Az orosz elnököt állítólag gyengéd szálak kötik az egykori ritmikus gimnasztikázóhoz, Alina Kabajevához. A 2004-es olimpiai bajnok Putyin pártjának, az Egységes Oroszországnak a képviselője, gyorsan kapaszkodott fel a ranglétrán, és egy médiavállalkozás elnöke is lett. A New York Post 2013 elején azt írta, hogy a szerető novemberben kislányt szült Putyinnak, három éve pedig egy fiút is. A viszonyról évek óta cikkeznek a lapok: 2008-ban a Moszkovszkij korreszpongyent azt írta, Putyin külföldön titokban el akarta venni szeretőjét. Az elnök szörnyű haragra gerjedt, vadul cáfolta a hírt, s nem sokkal később a lap megszűnt.[13]

Orosz ortodox vallású. Fekete öves dzsúdó mester.

Jegyzetek, források[szerkesztés]

  1. Film 'reveals' Putin's love life (angol nyelven). BBC News, 2008. február 6. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
  2. Putyin a világ legbefolyásosabb embere (magyar nyelven). Külföld. Index. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
  3. Researchers peg Putin as a plagiarist over thesis (angol nyelven). Putyint plágiummal vádolják. The Washington Times, 2006. március 24. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
  4. Телеобращение Ельцина: полный текст (orosz nyelven). Jelcin nyilatkozata egy orosz internetes hírportálon. gazeta.lenta.ru, 1999. augusztus 9. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  5. ^ a b Metropol (2012. 03). „Putyin örömkönnyei”. Metropol, 10. o. (Hozzáférés ideje: 2012. március 7.)  
  6. Putyin nyerte az oroszországi választást (magyar nyelven). orientpress.hu. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  7. Vége Putyinék házasságának. euronews.hu honlapja. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  8. Maria Putin: 5 Fast Facts You Need to Know, Heavy.com, 2014. július 25.
  9. Kitoloncolnák Putyin lányát Hollandiából, Origo, 2014. július 25.
  10. Jorrit Faassen: 5 Fast Facts You Need to Know, Heavy.com, 2014. július 24.
  11. Megtalálták Putyin lányát, Népszabadság, 2014. január 30.
  12. Family Album of Putin, Viola.bz
  13. Szeretője miatt válik Putyin?. blikk.hu honlapja. (Hozzáférés: 2013. június 11.)

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Sztaniszlav Belkovszkij: Putyin - Az ember, aki nem létezett, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2014. ISBN 9789632933184
  • Anna Arutunyan: A Putyin-varázs - Isten, hatalom, korrupció Oroszországban, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014. ISBN 9789630797344
  • Nemes Gábor: Putyin Oroszországa, A hónap könyve, Budapest, 2012. ISBN 9789638958198
  • Drábik János-Mohácsi Julius-Peter Sheldon-Virág András: Világbéke vs. Világháború - Putyin és Netanjahu titkos megállapodást kötött, Intermix Kiadó, Budapest, 2012. ISBN 9789638769725
  • Peter Truscott: Putyin útja, Panem Kft., Budapest, 2005. ISBN 9789635454327
  • Oleg Blockij: Vlagyimir Putyin, Librotrede Kft., Budapest, 2003. ISBN 5881491130
  • Stier Gábor: A Putyin-rejtély, Korona Kiadó, Budapest 2000. ISBN 9639191639
  • N. Gevorkjan, · N. Tyimakova, · A. Kolesznyikov: Szemtől szemben Putyinnal, Pannonica Kiadó, Budapest 2000. ISBN 9639252123
Elődje:
Borisz Nyikolajevics Jelcin
Oroszország elnöke
2000 - 2008
Utódja:
Dmitrij Anatoljevics Medvegyev
Elődje:
Dmitrij Anatoljevics Medvegyev
Oroszország elnöke
2012 –
Utódja:
hivatalban
Elődje:
Viktor Zubkov
Oroszország kormányfője
2008. május 8. - 2012. május 7.
Utódja:
Dmitrij Medvegyev