Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
2020-ban
2020-ban
Katonai pályafutása
Csatái

Született 1952. október 7. (69 éves)[1][2][3][4][5]
Leningrád, Szovjetunió
Párt

Szülei Maria Ivanovna Putyina
Vlagyimir Putyin
Házastársa Ljudmila Putyina
(1983. július 28. – 2014. április 2.)
Gyermekei Katyerina Tyihonova
Marija Putyina
Foglalkozás
Iskolái
  • FSB Academy
  • Szentpétervári Állami Egyetem Jogi Kara (1970–1975, a közgazdaságtudományok kandidátusa, Yuriy Kirillovich Tolstoy, nemzetközi jog)
  • Academy of Foreign Intelligence
  • School 193 (1960–1968)
  • School 281 (1968–1970)[6]
  • Saint Petersburg Mining University ( – 1997. június 27., a közgazdaságtudományok kandidátusa, közgazdaságtan)[7]
  • Szentpétervári Állami Egyetem
Vallás

Díjak
  • The World's Most Powerful People (1, 2016)
  • The World's Most Powerful People (1, 2015)
  • The World's Most Powerful People (1, 2014)
  • The World's Most Powerful People (1, 2013)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje (2006)
  • 'Verschlossene Auster' award (2007)
  • A Nemzeti Néphadsereg érdemrendje (1988, bronzérem)
  • Becsületrend (1996. március 12.)
  • Confucius Peace Prize (2011. november 15.)
  • Méltóság Érdemrendje
  • Order "For Merit to the Republic of Dagestan" (2014. szeptember 13.)
  • Az év embere (2007)
  • Master of Sport of the USSR (szambó, cselgáncs)
  • Order of Ho Chi Minh (2001)
  • King Abdulaziz Medal (2007)
  • Order of Ismoili Somoni (2007)
  • Order of Zayed (2007)
  • Order of Outstanding Merit (2008)
  • Order of the Precious Wand (2009)
  • Order of the Liberator (2010. április 2.)
  • Névre szóló lőfegyver (2010. október 27.)
  • Order of the Republic of Serbia (2013. február 25.)
  • Order of Friendship (2013. március 14.)
  • Grand Cross of the Order of Saint-Charles (2013. október 4.)
  • José Martí-rend (2014. július 11.)
  • Medal "Participant of the March-Shot Bosnia-Kosovo 12 June 1999" (2000)
  • Памятная медаль А. М. Горчакова (2001)
  • Szent Vlagyimir-rend (2002)
  • Order of Glory and Honor (2007)
  • Order of St. Sava (2011)
  • honorary professor (Saint Petersburg University of the Humanities and Social Sciences)
  • tiszteleti tag (Russian Academy of Arts)
  • Honoured Coach of Russia (1998–, szambó)
  • Order of St. Sergius of Radonezh 1st class
  • Medal "For Impeccable Service"
  • Order of the Golden Eagle
  • Arany Olimpiai Érdemrend (2001)
  • National Order of Merit
  • Order Manas
  • Szentpétervár díszpolgára
  • Honored Coach (2006)
  • weapon of honor
  • Order of Friendship (2018. június 8.)
  • honorary doctor of the University of Athens
  • Order of Honour and Glory
  • Uatsamonga Order
  • Order of Agostinho Neto
  • a Csinghua Egyetem díszdoktora
  • Order of Nazarbayev (2019. május 27.)
  • a Szentpétervári Állami Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the Jawaharlal Nehru University
  • honorary doctor of the Yerevan State University
  • honorary doctor of the Turkmen State University
  • a Bakui Szláv Egyetem díszdoktora
  • a Belgrádi Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the S. M. Kirov Military Medical Academy
  • Medal "For Impeccable Service", 3rd class
  • Medal "For Impeccable Service", 2nd class
  • Asztrahán díszpolgára
  • Order of the "Commonwealth"
  • Order of St. Sergius of Radonezh
  • Order of Saint-Charles
  • Order of King Abdulaziz al Saud (1251)
  • Olimpiai érdemrend
  • Ignobel-díj (2020. szeptember)

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin aláírása
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (oroszul: Владимир Владимирович Путин, Loudspeaker.svg kiejtése; Leningrád, 1952. október 7.–) 20002008 között az Oroszországi Föderáció sorrendben második elnöke, 2008 májusától kormányfője volt. A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában aratott fölényes győzelme eredményeként a harmadik elnöki ciklusára tért vissza a Kremlbe. Politikai elemzők a 2010-es években több évben is világ legbefolyásosabb embereként ítélték meg.[8][9]

A kritikus politológusok értékelése szerint az ország az elnöksége alatt egyre inkább illiberális irányba fejlődött, és eltávolodott a demokratikus normáktól.[10] Regnálása egyre markánsabban mutatja az autokrácia jeleit, mely Richard Pipes harvardi professzor szerint az orosz konzervativizmus lényegi eleme.[11]

Életpályája[szerkesztés]

1952. október 7-én született munkás családba Vlagyimir Szpiridonovics Putyin (1911–1999) és (leánykori nevén) Marija Ivanovna Selomova (1918–1998) gyermekeként az akkori Leningrádban (ma Szentpétervár). 19701975 között a Leningrádi Állami Egyetem jogi karán nemzetközi jogot tanult. Az egyetemi évek alatt lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába és tagja maradt annak 1991. évi betiltásáig. A diploma megszerzése után az Államvédelmi Bizottság (orosz nevének rövidítése: KGB) leningrádi szervezetének munkatársa lett. 1985-ben végezte el a KGB első számú, Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett iskoláját (akkoriban J. V. Andropov Intézet, ma a Külső felderítés akadémiája). Ezt követően öt évig az akkori Német Demokratikus Köztársaságban, Drezdában működött, hivatalosan a Barátság Háza igazgatója volt.

Hazatérése után a szentpétervári polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöki, majd a városi kormány elnökhelyettesi posztját töltötte be, közben 1992 elején alezredesi rendfokozatban a KGB tartalékos állományába helyezték. 1997-ben közgazdasági doktori címet szerzett, disszertációjának címe: Az ásványi és nyersanyag bázis újratermelésének stratégiai tervezése a kialakított piaci kapcsolatok feltételei között, a Szentpétervár–Leningrádi terület régióban.[12]

1996-ban Moszkvába hívták, ahol az elnöki adminisztráció munkatársa, később pedig vezetőjének első helyettese lett. 1998 nyarán kinevezték a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (orosz rövidítése: FSZB) igazgatójának, a következő évben egyidejűleg az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa titkárának is. 1999. augusztus 9-én Borisz Jelcin hivatalban lévő elnök – a következő évben esedékes elnökválasztást megemlítve – televíziós nyilatkozatban jelentette be: „Most elhatároztam, hogy megnevezem azt a személyt, aki véleményem szerint képes konszolidálni a társadalmat… ”, és Vlagyimir Putyint nevezte meg.[13] Ugyanekkor menesztette Szergej Sztyepasin kormányát és megbízta Putyint a kormányfői teendők ellátásával.

Putyint először a Csecsenföld ellen indított akciók tették ismerté és népszerűvé a lakosság körében, miután 1999 szeptemberében több, két moszkvai és egy volgodonszki lakótelepi robbanás is történt, több száz halottal és sérülttel. A hatóságok szerint a robbantásokért a csecsen szeparatisták feleltek, bár konkrét felelősöket nem találtak. Putyin, akinek addig alig volt támogatottsága friss miniszterelnökként kemény megtorlást ígért. A dagesztáni háború miatt adott volt a csecsen fenyegetés, ezért indított offenzívát Oroszország az év decemberében, mely a tíz évig tartó második csecsen háborúhoz vezetett. A katonai reakció rövid úton meghozta Putyin népszerűségét is, miközben Putyin körül Egység néven új párt is alakult. Számos körülmény viszont felvetette az FSZB és ezáltal közvetve Putyin érintettségét is, ezen kívül semmilyen konkrét bizonyíték nem volt arra, hogy a robbantásokhoz csecseneknek bármi közük lenne. Az is felmerült, hogy az oroszok csalogatták Dagesztánba a csecseneket, hogy legyen alap a háborúskodásra, ezzel legitimálva Putyin hatalomba kerülését. Az ügy pontos kivizsgálását ellenetetlenítették, az utána nyomozó személyek ellen pedig bírósági eljárások indultak, vagy merényletek áldozatai lettek, mint Anna Politkovszkaja vagy Alekszandr Litvinyenko. Putyin kategorikusan tagadta, hogy bármi köze lenne a merényletekhez.[14][15] A 2002-ben szintén Moszkvában történt színházi túszejtést is hivatalosan csecsenek követték el, a túszszabadítás közben használt altatógáz miatt azonban 130-an életüket vesztették, köztük mindegyik túszejtő. A körülmények itt sem lettek tisztázva.[15][16]

1999. augusztus 16-án az Állami Duma jóváhagyta kormányfői kinevezését. 1999. december 31-én, amikor Borisz Jelcin váratlanul lemondott, Putyin Oroszország megbízott elnöke lett. 2000. március 26-án a szavazatok 52,94 százalékával[17] megválasztották Oroszország elnökének, május 7-én iktatták be hivatalába. Ő ekkor Mihail Kaszjanovot nevezte ki kormányfőnek. 2004. február 24-én, kevéssel az elnökválasztás előtt menesztette Kaszjanov kormányát, új kormányfőnek pedig Mihail Fradkovot nevezte ki. 2004. március 14-én a szavazatok 71,34 százalékával[17] másodszor is megválasztották elnöknek, és szokás szerint május 7-én iktatták be másodszor is ebbe a hivatalba. 2007. szeptember 12-én, fél évvel az elnökválasztás előtt menesztette Fradkov kormányát, új kormányfőnek Viktor Zubkovot nevezte ki. A 2008-as választáson az orosz alkotmány értelmében Putyin harmadszor nem volt megválasztható, ezért helyébe a Putyin támogatásával elnökké választott Dmitrij Medvegyev lépett, aki őt nevezte ki kormányfőnek. Putyin kormányfői kinevezését az Állami Duma 2008. május 8-án jóváhagyta. Ekkor a hatalmának további biztosítása érdekében a kormányzó politikai erő bázisának tekintett Egységes Oroszország párt vezetését is átvette. A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában a szavazók 63,75 százaléka adta voksát Putyinra így második forduló nélkül, május 7-től a harmadik elnöki ciklusára térhetett vissza a Kremlbe.[18] A választás többek szerint törvénytelen volt, az emiatt kitört utcai zavargások miatt több tüntetőt elítéltek.[16]

2014-ben hozta létre az Eurázsiai Gazdasági Unió nevű gazdasági társulást Fehéroroszország és Kazahsztán részvételével, amihez később Örményország és Kirgizisztán is csatlakozott.[16]

Komoly diplomácia bonyodalmat okozott 2015-ben Oroszország beavatkozása a Szíriai polgárháborúba, Bassár el-Aszad elnök oldalán. A beavatkozás miatt ugyanis sok volt a civil áldozat.[16]

A 2018. március 18-i elnökválasztáson a hivatalos adatok szerint 67,53%-os részvétel mellett a szavazatok 77%-át szerezte meg, így 2018 májusi beiktatása után kezdhette el negyedik elnöki mandátumát, amely 2024-ig tart. Egyes független megfigyelők szerint a választásnál komoly csalások történtek: a részvételi arány a hivatalosnál lényegesen alacsonyabb volt.[19]

Az INF-szerződésből is kiléptette országát, miután Donald Trump 2018-ban bejelentette, hogy az USA kilép a szerződésből. Mindkét ország 2019. augusztus 2-án lépett ki az egyezményből.[16]

Sajátosan értelmezte Krím 2014-es Oroszország általi annektálását is, ami szerinte azért történt, mert a NATO és nyugati szövetségesei „erőszakos nyomásgyakorlása” miatt Krím egyszerűen „kilépett” Ukrajnából.[20] Az incidens óta az Európa Tanács gazdasági szankciókat léptetett életbe Oroszországgal szemben.[21] Putyin attól is tart, hogy Ukrajna NATO-tag lehet.[22][23] Fenyegetőbb hangot is megengedett magának, mikor arról beszélt, hogy „ne számítson semmi jóra, aki ki akar kezdeni Oroszországgal”, úgy fogalmazott: „Remélem, hogy senkinek nem jut eszébe Oroszország viszonylatában átlépni az úgynevezett vörös vonalat. Azt, hogy ez hol fog húzódni, azt minden konkrét esetben mi magunk fogjuk meghatározni”. Itt egyebek mellett Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnököt is védelmébe vette, aki főleg azután szigetelődött el véglegesen politikailag, s maradt Oroszország az egyetlen szövetségese, hogy nem sokkal korábban Minszkben földre kényszerített egy polgári, menetrendszerinti repülőjáratot egy rajta utazó ellenzéki politikai aktivista miatt.[24] Krím annexióját kormánya később is változtathatatlan állapotként kezelte, mint ami véglegesen Oroszország régiója, ennek dacára nyilatkozott úgy, hogy számít Oroszország és Ukrajna kapcsolatainak előbb-utóbbi teljes körű helyreállására. Mint mondta, a két ország közötti jelenlegi viszony „abszolút nem normális és nem természetes”.[25] Közben 2019-re egy 19 kilométeres híd is elkészült Krímbe a Kercsi-szoroson át, a híd avatásán Putyin is részt vett. Kijev és a nyugati országok a híd építését is elítélték.[16]

Nem csak megválasztása után, hanem évek, évtizedek múlva is több Putyinnal kritikus személy vált merényletek vagy merényletkísérletek, főleg a novicsok nevű idegméreggel történt mérgezés áldozatává. Nagy port vert fel az így megmérgezett Szergej Szkripal Egyesült Királyságban élő egykori hírszerző és lánya elleni merényletkísérlet is, amiben viszont egy civil meghalt, de Borisz Nyemcov ellenzéki képviselő lelövése,[16] egy Berlinben lelőtt korábbi csecsen szeparatista, és egy elvágott torkú, Putyin ellenes blogger franciaországi halála sem tett jót a Putyin vezette Oroszország megítélésének.[26] Emiatt rendszeresen kapott bírálatokat, főleg az EU-tól, noha bizonyíték nem volt az érintettségére, Putyin pedig mindig tagadott minden merényletre vonatkozó vádat. Több esetben sikerült ugyan a merénylőket elfogni és elítélni, akik akár egyenesen az orosz államszervekhez kötődhettek, de a megrendelőket sose sikerült azonosítani.[27][28][15] Putyin ismert politikai kihívója, Alekszej Navalnij 2020 augusztusában történt megmérgezése kapcsán is számos európai állam az ügy pártatlan kivizsgálását követelte, miközben szankciókat helyeztek kilátásba Oroszországgal szemben. Az orosz kormány itt is tagadta az érintettségét.[29] Navalnij túlélte a mérgezést, majd különböző nemzetellenes vádak miatt börtönbe került.[30] Putyin korábbi másik ellenfele, a Yukos olajvállalat egykori tulajdonosa, Mihail Hodorkovszkij korábban szintén börtönbe került adóelkerülés és sikkasztás vádjával, aki tíz év börtön után Svájcba távozott. Hodorkovszkij szerint a Navalnijjal történtek Putyin erődemonstrációja.[31] Később Navalnij több szövetségese ellen is büntetőeljárás indult,[32] ahogy többek közt Hodorkovszkij alapítványa is feloszlatta magát az ellehetetlenítések miatt.[33][34]

2021. április 5-én aláírta a választási törvény módosítását, amely összhangba hozza az orosz elnökválasztás rendjét az egy évvel korábban elfogadott alkotmánymódosítással, tovább hosszabbítva a hatalomban maradásának lehetőségét. 2020. július 1-én úgy módosították az orosz alkotmányt, hogy megszűnjön az a kitétel, ami két egymást követő ciklus letöltése után kizárja az újraválasztás lehetőségét, egyben „le is nullázza” Putyin mandátumait, mert a kitétel nem vonatkozik az épp hatalomban lévő államfőre, aki 2020 júliusában is Putyin volt. Ezzel lehetővé vált, hogy akár 2036-ig elnök maradhasson. 2000-es hatalomra kerülése óta eddig is számos törvénymódosítással tették lehetővé, hogy az ország vezető posztján maradhasson államfőként vagy miniszterelnökként.[35]

A 2021. szeptember 17–19. közt tartott, választási csalásoktól hemzsegő orosz parlamenti választáson Putyin pártja, az Egységes Oroszország kormánypárt az előzetes eredmények alapján 315 mandátumot szerzett meg a 450 fős orosz alsóházban, amivel megőrizte alkotmányozó többségét.[36][37] Az Európai Unió szerint a választások a megfélemlítés légkörében zajlottak. A választási bizottság elutasította a panaszokat, mondván, hogy azok „egy külföldről finanszírozott kampány részét képezik”.[38] Közben kiderült, hogy az FSZB már azokat az oroszokat is „idegen ügynöknek” minősítheti, akik a putyini Oroszország olyan mindennapos visszaéléseiről tudósítanak, mint a korrupció vagy rendőri erőszak.[39] A 2021-ben megosztott béke Nobel-díjjal kitüntetett orosz újságírónak, a kormánykritikus Novaja Gazeta főszerkesztőjének, Dmitrij Muratovnak címezve Putyin jelezte, hogy a kitüntetés nem feltétlenül jelent biztonságot azalól, hogy Muratovot szükség esetén szintén „idegen ügynöknek” minősítsék.[40]

Magánélete[szerkesztés]

1983-ban feleségül vette Ljudmila Alekszandrovna Skrebnyevát (1958).[41] A házaspárnak két lánya született: Marija Putyina (Leningrád, 1985. április 28.),[42][43] aki a Mása Voroncova nevet használja, a hollandiai Voorschotenben él férjével, Jorrit Faassennel (1979) és gyermekükkel, Vlagyimirrel,[44] valamint Katyerina Putyina (Drezda, 1986. augusztus 31.), aki a Katyerina Vlagyimirovna Tyihonova nevet használja, a Moszkvai Állami Egyetem tudományos tanácsának tagja, az egyetem modernizációs programjának vezetője. 2013-ban férjhez ment Kirill Samalov (1982. március 22.) milliárdos vállalkozóhoz, kinek apja, Nyikolaj Samalov oligarcha, a Gazprombank elnöke együtt szolgált Putyinnal a KGB-ben, és szintén az egyetemi program irányítói közé tartozik. Az akrobatikus rock and rollal is foglalkozó Katyerina sem szegény, nem tisztázott eredetű vagyonát 2 milliárd dollárra becsülik, férjével közös vállalkozásuk több kormánypárti tévécsatornát működtetett. A házaspár nagyjából öt év után szétvált.[45][46][47][48]

Putyin 2013-ban elvált feleségétől, majd azt közölte, hogy addig nem nősül meg újra, amíg volt felesége nem köt újra házasságot. A média találgatásai szerint gyengéd szálak kötik az egykori ritmikus gimnasztikázóhoz, Alina Kabajevához. A 2004-es olimpiai bajnok Putyin pártjának, az Egységes Oroszországnak a képviselője, valamint egy médiavállalkozás elnöke. A New York Post 2013 elején azt írta, hogy Kabajeva 2012 novemberében kislányt szült Putyinnak, 2009-ben pedig egy fiút is. A viszonyról évek óta cikkeznek a lapok: 2008-ban a Moszkovszkij korreszpongyent azt írta, Putyin külföldön titokban el akarta venni szeretőjét. Az elnök cáfolta a hírt, s nem sokkal később a lap megszűnt.[49] Putyin elnök egy 2014-ben készített interjúban megerősítette, hogy kapcsolatban él.[50][51] 2015-ben svájci források arról adtak tudósítást, hogy Alina Kabajeva egy ottani klinikán megszülte a harmadik gyerekét, egy kisfiút.[52]

Putyin orosz ortodox vallású. Fekete öves dzsúdó mester.

Érdekességek[szerkesztés]

Putyin az évek folyamán többször mutatkozott egyfajta „macsó szuperhősként” képeken és videókban, aki a vadonban jár, segít egy tigris elejtésében, búvárkodik, meztelen felsőtesttel, izmait megmutatva lovagol, vagy csak pihen. Az első vélemények szerint ezzel a saját imázsát kívánta emelni az oroszok körében, Leonyid Bersidszkij, a Bloomberg orosz származású publicistája szerint viszont a valóság ennél árnyaltabb: Putyin ezekkel a szerepléseivel valójában trollkodik, lényegében azt fejezi ki, hogy a legkevésbé sem tudnak őrá és Oroszországra hatni a nyugati hatalmak a szankcióikkal, miközben az oroszok komoly problémákat okoznak az amerikai informatikai hálózatokba való betörésekkel.[53]

Randy Newman zeneszerző-előadó 2017-ben írt egy dalt Putin címmel, mely szatirikusan figurázza ki az elnököt.[54]

Kötetei magyarul[szerkesztés]

  • Szemtől szemben Putyinnal; riporter Natalija Gevorkjan, Natalija Tyimakova, Andrej Kolesznyikov; ford. E. Fehér Pál; Pannonica–Ferenczy, Bp., 2000
  • Oliver Stone: Putyin-interjúk. A Putyin-interjúk teljes szövege a dokumentumfilmből hiányzó részekkel együtt; előszó Robert Scheer, ford. Seress Ákos; Alexandra, Pécs, 2017

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Német Nemzeti Könyvtár – Berlin State Library – Bayerische Staatsbibliothek – Osztrák Nemzeti Könyvtár: Vladimir Putin. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Le Delarge (francia nyelven), 2001
  5. GeneaStar
  6. http://putin.kremlin.ru/bio
  7. http://www.kommersant.ru/doc/662935
  8. Putyin a világ legbefolyásosabb embere (magyar nyelven). Külföld. Index. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
  9. Brooks, David. „Opinion | Vladimir Putin, the Most Influential Man in the World (Published 2018)”, The New York Times, 2018. április 3. (Hozzáférés ideje: 2021. január 18.) (amerikai angol nyelvű) 
  10. Mommsen, Margareta. „Das politische System Russlands” (német nyelven). Die politischen Systeme Osteuropas, 419–478. o.  
  11. Richard Pipes, Az orosz konzervativizmus és kritikusai. Tanulmány a politikai kultúra köréből., c3.hu
  12. Researchers peg Putin as a plagiarist over thesis (angol nyelven). Putyint plágiummal vádolják. The Washington Times, 2006. március 24. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
  13. Телеобращение Ельцина: полный текст (orosz nyelven). Jelcin nyilatkozata egy orosz internetes hírportálon. gazeta.lenta.ru, 1999. augusztus 9. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  14. Putyint az oroszok 2 százaléka akarta elnöknek, aztán felrobbantak a lakóházak, és megváltozott az ország 444.hu, 2017. február 1.
  15. a b c A KGB története (KGB – The Sword and The Shield), angol dokumentumfilm, 3. rész, 2019.
  16. a b c d e f g A 20 legfontosabb esemény Putyin elmúlt 20 évéből Euronews, 2019. december 30.
  17. a b Metropol (2012. 03). „Putyin örömkönnyei”. Metropol, 10. o. (Hozzáférés ideje: 2012. március 7.)  
  18. Putyin nyerte az oroszországi választást (magyar nyelven). orientpress.hu. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  19. Archivált másolat. [2018. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 21.)
  20. Putyin szerint Krím valójában kilépett Ukrajnából Népszava, 2021. június 22.
  21. A Krím és Szevasztopol Oroszország általi jogellenes annektálása: a Tanács további egy évvel meghosszabbította a szankciókat consilium.europa.eu, 2021. június 21.
  22. Éleződik az ukrán-orosz viszály, amerikai hadihajók tartanak a Fekete-tengerre Index, 2021. április 9.
  23. Putyin fenyegetőnek tartaná Ukrajna NATO-tagságát Euronews, 2021. június 10.
  24. Fenyegető üzenetet küldött Putyin Napi.hu, 2021. április 21.
  25. Putyin találkozna az ukrán elnökkel, de van egy tabu téma HVG, 2021. szeptember 5.
  26. Átvágott torokkal találták meg a Putyint bíráló bloggert egy francia hotelben Népszava, 2020. február 7.
  27. Moszkva Medici-módszere: a mérgezés művészete Euronews, 2020. szeptember 3.
  28. Putyin büntetlenül keverhet idegmérget bárki teájába? 24.hu, 2020. szeptember 5.
  29. Gázos helyzetben Putyin: a Navalnij-mérgezés betehet az Északi Áramlat-2-nek Népszava, 2020. szeptember 3.
  30. Újabb három büntetőügyet indított az orosz nyomozóhatóság Navalnij ellen 24.hu, 2021. május 25.
  31. Hodorkovszkij Navalnij letartóztatásról: Putyin azt akarja bizonyítani, hogy ő a nagyfőnök 24.hu, 2021. január 18.
  32. Sorra levadásszák Navalnij volt munkatársait, megint lecsapott Putyin rendszere Népszava, 2021. augusztus 10.
  33. Hodorkovszkij alapítványa is feloszlatja magát Népszava, 2021. május 27.
  34. Navalnij után most Hodorkovszkij a soros Moszkvában Népszava, 2021. augusztus 6.
  35. Jó nagy ajándékkal lepte meg magát húsvétra Putyin 24.hu, 2020. április 5.
  36. Putyin pártja bejelentette elsöprő győzelmét Telex, 2021. szeptember 20.
  37. A Kreml nem finomkodik a parlamenti választással Telex, 2021. szeptember 18.
  38. EU: Az orosz választások a megfélemlítés légkörében zajlottak Telex, 2021. szeptember 20.
  39. Már az is idegen ügynöknek számít Oroszországban, aki hírt oszt meg rendőri erőszakról vagy korrupcióról Telex, 2021. október 2.
  40. Putyin megüzente a Nobel-díjas újságírónak, hogy a kitüntetés nem védi meg, ha törvényt sért Telex, 2021. október 14.
  41. Vége Putyinék házasságának. euronews.hu honlapja. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  42. Maria Putin: 5 Fast Facts You Need to Know Archiválva 2014. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, Heavy.com, 2014. július 25.
  43. Kitoloncolnák Putyin lányát Hollandiából Archiválva 2014. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, Origo, 2014. július 25.
  44. Jorrit Faassen: 5 Fast Facts You Need to Know Archiválva 2014. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, Heavy.com, 2014. július 24.
  45. Akrobataként ropja a rock and roll-t Putyin milliárdos lánya, HVG, 2016. november 23.
  46. Megtalálták Putyin lányát, Népszabadság, 2014. január 30.
  47. Family Album of Putin Archiválva 2014. augusztus 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, Viola.bz
  48. Megéri egy ország vezetőjének a lányát feleségül venni Szabad Európa, 2020. december 9.
  49. Szeretője miatt válik Putyin?. blikk.hu honlapja. [2013. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  50. Videó
  51. Cikk. [2018. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 11.)
  52. Cikk. [2018. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 11.)
  53. Kiderült Putyin félmeztelen fotóinak titka. Napi.hu, 2017. augusztus 8. [2017. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)
  54. A legendás amerikai dalszerző-énekes-filmzeneszerző írt egy dalt Putyinról. HVG, 2017. szeptember 10. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Sz. Bíró Zoltán: Putyin Oroszországa; Noran Libro, Bp., 2019 (Progress könyvek)
  • Ackermann Sándor: Putyin játéka. Oroszország és a futball; Helikon, Bp., 2018
  • Michael Isikoff–David Corn: Orosz rulett. Putyin Amerika ellen vívott háborúja és Donald Trump megválasztásának titkos története; ford. Stemler Miklós; Alexandra, Pécs, 2018
  • A kéretlen integráció. A putyini Oroszország világgazdasági beilleszkedése, 2000–2013; szerk. Deák András; Akadémiai, Bp., 2017 (Nemzetközi gazdaság szakkönyvtár)
  • Mihail Zigar: Putyin metamorfózisa; ford. Meszlényi Tamás; Európa, Bp., 2016
  • Bill Browder: Vörös jelzés. Hogyan lettem Putyin első számú ellensége; ford. Wertheimer Gábor; Lábnyom, Bp.–Úrhida, 2016
  • Garri Kaszparov–Mig Greengard: Közeleg a tél. Miért kell megállítani Vlagyimir Putyint és a szabad világ ellenségeit?; ford. Hegedűs Péter, Garamvölgyi Andrea, Morvay Péter; HVG Könyvek, Bp., 2015
  • Walter Laqueur: Putyinizmus. Oroszország és jövője a Nyugattal; ford. Szántó András; Atlantic Press, Bp., 2015
  • Sztanyiszlav Belkovszkij: Putyin. Az ember, aki nem létezett; ford. Medve Iván; Athenaeum, Bp., 2014 ISBN 9789632933184
  • Anna Arutunyan: A Putyin-varázs. Isten, hatalom, korrupció Oroszországban; ford. Vígh Zoltán; Európa, Bp., 2014 ISBN 9789630797344
  • Nemes Gábor: Putyin Oroszországa. Kézikönyv Orbánnak; A hónap könyve, Budapest, 2012 ISBN 9789638958198
  • Drábik János–Mohácsi Julius–Peter Sheldon–Virág András: Világbéke vs. Világháború – Putyin és Netanjahu titkos megállapodást kötött, Intermix Kiadó, Budapest, 2012 ISBN 9789638769725
  • Peter Truscott: Putyin útja; ford. Nagy Mónika Zsuzsa; Panem–Grafo, Bp., 2005 ISBN 9789635454327
  • Oleg Blockij: Vlagyimir Putyin, Librotrede Kft., Budapest, 2003 ISBN 5881491130
  • Szilágyi Ákos: Borisz sztár és a sztárevicsek. Raszputyintól Putyinig; Helikon, Bp., 2000
  • Stier Gábor: A Putyin-rejtély. Egy választás anatómiája; Korona, Bp., 2000 ISBN 9639191639
  • N. Gevorkjan–N. Tyimakova–A. Kolesznyikov: Szemtől szemben Putyinnal, Pannonica Kiadó, Budapest, 2000 ISBN 9639252123
  • Mihail Zigar: Putyin metamorfózisa, Európa Kiadó, ISBN 9789634055150


Elődje:
Borisz Nyikolajevics Jelcin
Oroszország elnöke
2000 - 2008
Utódja:
Dmitrij Anatoljevics Medvegyev
Elődje:
Dmitrij Anatoljevics Medvegyev
Oroszország elnöke
2012 –
Utódja:
hivatalban
Elődje:
Viktor Zubkov
Oroszország kormányfője
2008. május 8. - 2012. május 7.
Utódja:
Dmitrij Medvegyev