Ugrás a tartalomhoz

Anna Sztyepanovna Politkovszkaja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anna Sztyepanovna Politkovszkaja
Született
  • Ганна Степанівна Мазепа
  • Анна Степановна Мазепа

1958. augusztus 30.[1][2][3][4][5]
New York[6]
Elhunyt2006. október 7. (48 évesen)[7][8][1][3][4]
Moszkva[6]
Állampolgársága
HázastársaAlekszandr Vlagyimirovics Politkovszkij
GyermekeiVera Politkovskaja
Foglalkozása
Tisztségeszóvivő (Novaya Gazeta)
IskoláiMoszkvai Állami Egyetem Újságírói Kar (–1980)
Kitüntetései
Lista
  • John Aubuchon Press Freedom Award
  • Medal "Make haste to do good"
  • Golden Pen of Russia (2000)
  • Artyom Borovik award (2001)[10]
  • Andrei Sakharov Prize "For Journalism as a Deed" (2002)
  • Courage in Journalism Award (2002)[11]
  • Hermann Kesten-díj (2003)
  • Lettre Ulysses Award (2003)[12]
  • Manuel Vázquez Montalbán Award for Cultural and Political Journalism (Josep Pernau i Riu, Maria Dolors Torres Manzanera, first winner, 2004, nincs)
  • Category:Grand prix des lectrices de Elle (Non-fiction) (2004)[13]
  • Olof Palme-díj (2004)
  • Civil Courage Prize (2005)
  • Preis für die Freiheit und Zukunft der Medien (2005)
  • International Press Institute World Press Freedom Heroes (2006)
  • Premis Internacionals Terenci Moix (2007)[14]
  • Guillermo Cano Prize (2007)
  • Daniel Pearl Award (2007)[15]
  • Geschwister-Scholl-Preis (2007)
Halál okalőtt seb
SírhelyeTrojekurovszkoje temető
Anna Sztyepanovna Politkovszkaja aláírása
Anna Sztyepanovna Politkovszkaja aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Sztyepanovna Politkovszkaja témájú médiaállományokat.

Anna Sztyepanovna Politkovszkaja (oroszul: А́нна Степа́новна Политко́вская, New York, 1958. augusztus 30. – Moszkva, 2006. október 7.) orosz újságíró. A Novaja gazeta kiadvány sajtótitkára, közéleti szereplő, jogvédő és író volt. Különös figyelmet szentelt az első csecsen háborúnak és a második csecsen háborúnak. 2006. október 7-én agyonlőtték annak a háznak a liftjében, amelyben lakott.[16]

Gyerekkora, iskolái, magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

New Yorkban, született, ahol szülei diplomataként dolgoztak.

Édesapja, Sztyepan Fjodorovics Mazepa (1927–2006), az ukrán misszió tagjaként dolgozott az ENSZ-ben. Kilenc nappal leányának meggyilkolása előtt halt meg. Édesanyja, Raisza Alekszandrovna Mazepa (1928–2021) diplomataként dolgozott az ENSZ-ben.

1980-ban diplomázott a Moszkvai Állami Egyetemen újságírás szakon. Az egyetemi évei alatt ment férjhez Alekszandr Vlagyimirovics Politkovszkijhoz. A házasságból két gyerek született. Karrierje a peresztrojka idején kezdett felfelé ívelni. Az 1990-es évek elején amerikai állampolgárságot kapott.[17]

Újságírói tevékenysége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1982–1993-ig az Izvesztyija című szovjet majd orosz politikai napilapnál és más, kevésbé jelentős orgánumoknál dolgozott. 1994-ig a Megepolisz-ekszpressz című hetilapnál elemzőként dolgozott. 1994–1999-ig az Obscsaja gazeta című újságnál a rendkívüli események osztályán dolgozott elemzőként.[18]

1999 májusától a Novaja gazeta tudósítója és elemzője. Politkovszkaja többször is ellátogatott háborús övezetekbe. A 2000 januárban Csecsenföldön, a hadi cselekményekről készített riportsorozatáért "Oroszország arany tolla" díjban részesült. Ezenkívül az orosz újságíró szövetségtől "Jó cselekedet – jó szív" díjat valamint "Arany gong – 2000" díjat kapott.[19]

Politkovszkaja szerzője számos dokumentumkötetnek, melyek a csecsenföldi helyzettel foglalkoznak: Utazás a pokolban, Csecsenföldi napló (2000) A második csecsen háború (2002), Csecsenföld: Oroszország szégyene. Utolsó cikkének címe a Novaja gazetában Szövetség bosszúból, amely azokról a csecsen osztagokról szól, amelyek az oroszok oldalán harcoltak. Több könyvét lefordították idegen nyelvekre, és megjelentek külföldön. A Putyin Oroszországa és az Oroszország Putyin nélkül kötetei Nagy-Britanniában jelentek meg.[20]

2004 júniusában interjút készített Ramzan Kadirovval, aki akkor a csecsen elnök helyettese volt. Kadirov az interjú során goromba volt Politkoszkajával és fenyegetően viselkedett.[21]

Jogvédő tevékenysége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újságírás mellett Politovszkaja jogvédőként is tevékenykedett. Segített az elesett katonák szüleinek jogaik érvényesítésében a bíróságon. Korrupcióellenes vizsgálatot vezetett a Honvédelmi Minisztériumban, a Csecsenföldi Egyesített Erők Parancsnokságán, segítette a 2002. október 23–26. közötti moszkvai túszdráma áldozatait.[22][23][24]

2001 szeptemberében egy publicisztikájában, amely Eltűnő emberek címmel jelent meg, a rendőrség munkatársait, akiket a csecsen belügyminisztériumhoz vezényeltek, békés polgári személyek ellen elkövetett gyilkosságokkal vádolt. A megvádolt személyek egyikét 11 évre ítélték.[25]

2002 februárjában Politkovszkaja néhány napra eltűnt a csecsenföldi kiküldetése alatt, amit azzal magyarázott, hogy az FSZB elől akart eltűnni, hogy az ne akadályozza őt a lakosság körében elkövetett gyilkosságok felderítésében. Októberben részt vett a tárgyalásban a túszejtő csecsen terroristákkal, és vizet vitt a túszoknak.[26]

2003-ban Ramzan Kadirovot és alárendeltjeit emberrablással és más bűncselekménnyel vádolta. 2004 szeptemberében a Novaja gazetában Ingusföld elnökéről, Murat Magometovics Zjazikovval jelentetett meg kritikus cikkeket. A Novaja gazeta főszerkesztője, Dmitrij Muratov azt mondta, hogy Politkovszkaja a halála napján egy anyagot akart leadni a csecsen hatóságok által alkalmazott gyakorlatról. Muratov elmondása szerint a készülő cikkben Kadirov biztonsági szolgálatát vádolta volna azzal, hogy embereket kínoznak.

Vitalij Jarosevszkij, a Novaja gazeta szerkesztője elmondta, hogy a gyilkosság után a rendőrség lefoglalta a cikket tartalmazó merevlemezt. Muratov szerint, eltűnt két kínzással vádolt férfi fényképe is.[27]

Meggyilkolása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006. október 7-én lőtték le a liftben, abban a házban, amelyben lakott, Moszkva központjában. A rendőrök egy pisztolyt találtak mellette, valamint négy töltényhüvelyt. Az első információk bérgyilkosságra utaltak, mivel négy lövést adtak le, köztük egy kontroll-lövést a fejére. Anna Politkovszkáját Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin születésnapján és két nappal Ramzan Kadirov születésnapja után ölték meg.

2008 elején az Orosz Ügyészséghez tartozó Nyomozó Bizottság Nyomozó Főosztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy Politkovszkaja meggyilkolását Borisz Abramovics Berezovszkij orosz vállalkozó megrendelésére Hozs-Ahmed Nuhajev (angol formában: Khozh-Ahmed Noukhayev) csecsen bűnöző hajtotta végre (akiről később kiderült, hogy feltételezhetően már 2004 februárjában meghalt egy dagesztáni tűzharcban[28]).

A bíróság 2014. május 20-án hozott ítéletet Politkovszkaja meggyilkolásának ügyében.[29] Az elítéltek: a gyilkosságot végrehajtó Rusztam Mahmudov életfogytiglant kapott; nagybátyja, Lom-Ali Gaitukajev szintén életfogytiglant (ő előtte is emberölés miatt 2008-tól kezdődő, 15 éves börtönbüntetését töltötte); két testvérét, Dzhabrail Mahmudovot és Ibragim Mahmudovot 12 és 14 év fegyházra; Szergej Hadzsikurbanov volt rendőrtisztet, aki logisztikai támogatást nyújtott pedig 20 évre.[30] A gyilkosságban szintén részt vevő Dmitrij Pavljuscsenkov rendőrtiszt ügyét külön kezelték, mivel együttműködött a hatóságokkal; ő volt az, aki a megfigyelési feladatokat ellátta illetve fegyvereket szerzett be; ő bűnrészességért 11 évet kapott.[31] A gyilkosság valódi indítékát és megrendelőjét azóta is homály fedi, mivel a bíróság ezzel nem foglalkozott.[30]

Hadzsikurbanov 2023-ban elnöki kegyelemmel szabadult 20 éves büntetéséből, mert Putyin elnök rendelete alapján a börtöntoborzások során jelentkezett az Ukrajna elleni háborúba harcolni, és teljesítette fél éves szerződését.[30]

Alakja műalkotásokban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stefano Massini, olasz író nem sokkal Anna Politkovszkaja halála után monodrámát írt az újságírónő cikkei és önéletrajzi feljegyzései alapján. Magyarországon először a budapesti Katona József Színház mutatta be Fullajtár Andrea közreműködésével.[32]

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A második csecsen háború, fordította: Abonyi Réka, Gabo, Budapest, 2003
  • Orosz napló, fordította: Szieberth Ádám, Athenaeum, Budapest, 2018
  • Csakis a tiszta igazat (válogatott írások), fordította: Torma Péter, Athenaeum, Budapest, 2022

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. ↑ "www.britannica.com/EBchecked/topic/1263184/Anna-Politkovskaya".
  3. 1 2 "FemBio database" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
  5. ↑ "Babelio" (francia nyelven).
  6. 1 2 3 "a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa" (német nyelven). Hozzáférés: 2025. február 19.
  7. ↑ "www.timesonline.co.uk/article/0,,60-2394867,00.html". 2008. január 11. dátummal az eredeti címről archiválva.
  8. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  9. ↑ "У Анны Политковской было гражданство США" (orosz nyelven). Newsru.com. 2006. október 11.
  10. ↑ "www.cbsnews.com/news/russian-journalist-mourned/".
  11. ↑ "www.iwmf.org/awards/courage-in-journalism-awards/". Hozzáférés: 2023. július 8.
  12. ↑ "www.lettre-ulysses-award.org/index03/winners2003.html".
  13. ↑ 215
  14. ↑ "www.lavanguardia.com/slowdevice/noticia/51333875433/El-Premio-Internacional-Terenci-Moix-recuerda-a-la-periodista-rusa-Anna-Politkovskaia.html".
  15. ↑ "lapressclub.org/socal/daniel_pearl_award/".
  16. ↑ ANNA POLITKOVSKAYA - ÉLETRAJZ, A SZEMÉLYES ÉLET, FOTÓ, KÖNYV, GYILKOSSÁG, ÉS A LEGFRISSEBB HÍREK
  17. ↑ ANNA POLITKOVSKAYA - ÉLETRAJZ, A SZEMÉLYES ÉLET, FOTÓ, KÖNYV, GYILKOSSÁG, ÉS A LEGFRISSEBB HÍREK
  18. ↑ Политковская Анна Журналист Новой газеты, убита в октябре 2006 года
  19. ↑ Политковская Анна Степановна
  20. ↑ Вторая чеченская Анна Политковская
  21. ↑ "ЦЕНТРОВОЙ ИЗ ЦЕНТОРОЯ. ИНТЕРВЬЮ С РАМЗАНОМ КАДЫРОВЫМ". Новая газета. 2004. június 21. 2008. szeptember 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. március 15. {{cite web}}: Unknown parameter |deadlink= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  22. ↑ "Egy túszdráma anatómiája (1)".
  23. ↑ "Путин: убийство Политковской наносит урон действующей власти". 2006. november 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. március 30. {{cite web}}: Unknown parameter |deadlink= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  24. ↑ Анна Политковская. YouTube
  25. ↑ "Пропавшая в Чечне Политковская собирается в Москву Подробнее на РБК: https://www.rbc.ru/politics/11/02/2002/5703b4a09a7947783a5a3b68". {{cite web}}: External link in |title= (súgó); line feed character in |title= at position 51 (súgó)
  26. ↑ "Пропавшая в Чечне Политковская собирается в Москву".
  27. ↑ puli protiv pravdy anne politkovskoy "chetyre puli-protiv-pravdy-anne-politkovskoy в Москву". {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  28. ↑ Chechen Society Newspaper #12, 2005 Június (enwp)
  29. ↑ "Убита Анна Политковская".
  30. 1 2 3 Fekő Ádám (2023. november 14.). "Elnöki kegyelemmel kiengedték a börtönből Anna Politkovszkaja újságíró egyik gyilkosát". Media1.
  31. ↑ MTI (2013. május 21.). "A bíróságra került a Politovszkaja-gyilkosság". HVG.
  32. ↑ "AZ ÁTNEVELHETETLEN".

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Vera Politkovszkaja: Egy anya. Anna Politkovszkaja élete és szenvedélyes harca az igazságért; közrem. Sara Giudice, ford. Todero Anna; Athenaeum, Budapest, 2023
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anna_Sztyepanovna_Politkovszkaja&oldid=29228714”