Anna Sztyepanovna Politkovszkaja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anna Sztyepanovna Politkovszkaja
Született
  • Ганна Степанівна Мазепа
  • Анна Степановна Мазепа

1958. augusztus 30.[1][2][3][4][5]
New York
Elhunyt2006. október 7. (48 évesen)[6][7][1][3][4]
Moszkva
Állampolgársága
HázastársaAlekszandr Vlagyimirovics Politkovszkij
GyermekeiVera Politkovskaja
Foglalkozása
Tisztségeszóvivő
IskoláiMSU Faculty of Journalism (–1980)
Kitüntetései
  • John Aubuchon Press Freedom Award
  • Medal "Make haste to do good"
  • Golden Pen of Russia (2000)
  • Artyom Borovik award (2001)[9]
  • Andrei Sakharov Prize "For Journalism as a Deed" (2002)
  • Courage in Journalism Award (2002)[10]
  • Hermann Kesten-díj (2003)
  • Lettre Ulysses Award (2003)[11]
  • Manuel Vázquez Montalbán International Journalism Award (2004)
  • Olof Palme-díj (2004)
  • Civil Courage Prize (2005)
  • Preis für die Freiheit und Zukunft der Medien (2005)
  • International Press Institute World Press Freedom Heroes (2006)
  • Premis Internacionals Terenci Moix (2007)[12]
  • UNESCO/Guillermo Cano World Press Freedom Prize (2007)
  • Daniel Pearl Award (2007)[13]
  • Geschwister-Scholl-Preis (2007)
Halál okaemberölés
SírhelyeTrojekurovszkoje temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Sztyepanovna Politkovszkaja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Anna Sztyepanovna Politkovszkaja (oroszul: А́нна Степа́новна Политко́вская, New York, 1958. augusztus 30. – Moszkva, 2006. október 7.) oroszországi újságíró. A Novaja gazeta kiadvány sajtótitkára, közéleti szereplő, jogvédő és író volt. Különös figyelmet szentelt az első csecsen háborúnak és a második csecsen háborúnak. 2006. október 7-én agyonlőtték annak a háznak a liftjében, amelyben lakott.[14]

Gyerekkora, iskolái, magánélete[szerkesztés]

New Yorkban, született, ahol szülei diplomataként dolgoztak.

Édesapja, Sztyepan Fjodorovics Mazepa (1927–2006), az ukrán misszió tagjaként dolgozott az ENSZ-ben. Kilenc nappal leányának meggyilkolása előtt halt meg. Édesanyja, Raisza Alekszandrovna Mazepa (1928–2021) diplomataként dolgozott az ENSZ-ben.

1980-ban diplomázott a Moszkvai Állami Egyetemen újságírás szakon. Az egyetemi évei alatt ment férjhez Alekszandr Vlagyimirovics Politkovszkijhoz. A házasságból két gyerek született. Karrierje a peresztrojka idején kezdett felfelé ívelni. Az 1990-es évek elején amerikai állampolgárságot kapott.[15]

Újságírói tevékenysége[szerkesztés]

1982–1993-ig az Izvesztyija című szovjet majd orosz politikai napilapnál és más, kevésbé jelentős orgánumoknál dolgozott. 1994-ig Megepolisz-ekszpressz nevű hetilapnál elemzőként dolgozott. 1994–1999-ig az Obscsaja gazeta nevű újságnál a rendkívüli események osztályán dolgozott elemzőként.[16]

1999 májusától a Novaja gazeta tudósítója és elemzője. Politkovszkaja többször is ellátogatott háborús övezetekbe. A 2000 januárban Csecsenföldön, a hadi cselekményekről készített riportsorozatáért "Oroszország arany tolla" díjban részesült. Ezenkívül az orosz újságíró szövetségtől "Jó cselekedet – jó szív" díjat valamint "Arany gong – 2000" díjat kapott.[17]

Politkovszkaja szerzője számos dokumentumkötetnek, melyek a csecsenföldi helyzettel foglalkoznak: Utazás a pokolban, Csecsenföldi napló (2000) A második csecsen háború (2002), Csecsenföld: Oroszország szégyene. Utolsó cikkének címe a Novaja gazetában Szövetség bosszúból, amely azokról a csecsen osztagokról szól, amelyek az oroszok oldalán harcoltak. Több könyvét lefordították idegen nyelvekre, és megjelentek külföldön. A Putyin Oroszországa és az Oroszország Putyin nélkül kötetei Nagy-Britanniában jelentek meg.[18]

2004 júniusában interjút készített Ramzan Kadirovval, aki akkor a csecsen elnök helyettese volt. Kadirov az interjú során goromba volt Politkoszkajával és fenyegetően viselkedett.[19]

Jogvédő tevékenysége[szerkesztés]

Az újságírás mellett Politovszkaja jogvédőként is tevékenykedett. Segített az elesett katonák szüleinek jogaik érvényesítésében a bíróságon. Korrupcióellenes vizsgálatot vezetett a Honvédelmi Minisztériumban, a Csecsenföldi Egyesített Erők Parancsnokságán, segítette a 2002. október 23–26. közötti moszkvai túszdráma áldozatait.[20][21][22]

2001 szeptemberében egy publicisztikájában, amely Eltűnő emberek címmel jelent meg, a rendőrség munkatársait, akiket a csecsen belügyminisztériumhoz vezényeltek, békés polgári személyek ellen elkövetett gyilkosságokkal vádolt. A megvádolt személyek egyikét 11 évre ítélték.[23]

2002 februárjában Politkovszkaja néhány napra eltűnt a csecsenföldi kiküldetése alatt, amit azzal magyarázott, hogy az FSZB elől akart eltűnni, hogy az ne akadályozza őt a lakosság körében elkövetett gyilkosságok felderítésében. Októberben részt vett a tárgyalásban a túszejtő csecsen terroristákkal, és vizet vitt a túszoknak.[24]

2003-ban Ramzan Kadirovot és alárendeltjeit emberrablással és más bűncselekménnyel vádolta. 2004 szeptemberében a Novaja gazetában Ingusföld elnökéről, Murat Magometovics Zjazikovval jelentetett meg kritikus cikkeket. A Novaja gazeta főszerkesztője, Dmitrij Muratov azt mondta, hogy Politkovszkaja a halála napján egy anyagot akart leadni a csecsen hatóságok által alkalmazott gyakorlatról. Muratov elmondása szerint a készülő cikkben Kadirov biztonsági szolgálatát vádolta volna azzal, hogy embereket kínoznak.

Vitalij Jarosevszkij, a Novaja gazeta szerkesztője elmondta, hogy a gyilkosság után a rendőrség lefoglalta a cikket tartalmazó merevlemezt. Muratov szerint, eltűnt két kínzással vádolt férfi fényképe is.[25]

Meggyilkolása[szerkesztés]

2006 október 7-én lőtték le a liftben, abban a házban, amelyben lakott, Moszkva központjában. A rendőrök egy pisztolyt találtak mellette, valamint négy töltényhüvelyt. Az első információk bérgyilkosságra utaltak, mivel négy lövést adtak le, köztük egy kontroll-lövést a fejére. Anna Politkovszkáját Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin születésnapján és két nappal Ramzan Kadirov születésnapja után ölték meg.

2008 elején az Orosz Ügyészséghez tartozó Nyomozó Bizottság Nyomozó Főosztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy Politkovszkaja meggyilkolását Borisz Abramovics Berezovszkij orosz vállalkozó megrendelésére Hozs-Ahmed Nuhajev csecsen bűnöző hajtotta végre. A bíróság 2014. május 20-án hozott ítéletet Politkovszkaja meggyilkolásának ügyében.[26]

Alakja műalkotásokban[szerkesztés]

Stefano Massini, olasz író nem sokkal Anna Politkovszkaja halála után monodrámát írt az újságírónő cikkei és önéletrajzi feljegyzései alapján. Magyarországon először a budapesti Katona József Színház mutatta be Fullajtár Andrea közreműködésével.[27]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • A második csecsen háború, fordította: Abonyi Réka, Gabo, Budapest, 2003
  • Orosz napló, fordította: Szieberth Ádám, Athenaeum, Budapest, 2018
  • Csakis a tiszta igazat (válogatott írások), fordította: Torma Péter, Athenaeum, Budapest, 2022

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/1263184/Anna-Politkovskaya
  3. ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ Babelio (francia nyelven)
  6. ↑ http://www.timesonline.co.uk/article/0,,60-2394867,00.html
  7. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. ↑ У Анны Политковской было гражданство США (orosz nyelven). Newsru.com, 2006. október 11.
  9. ↑ https://www.cbsnews.com/news/russian-journalist-mourned/
  10. ↑ https://www.iwmf.org/awards/courage-in-journalism-awards/, 2023. július 8.
  11. ↑ http://www.lettre-ulysses-award.org/index03/winners2003.html
  12. ↑ http://www.lavanguardia.com/slowdevice/noticia/51333875433/El-Premio-Internacional-Terenci-Moix-recuerda-a-la-periodista-rusa-Anna-Politkovskaia.html
  13. ↑ https://lapressclub.org/socal/daniel_pearl_award/
  14. ↑ ANNA POLITKOVSKAYA - ÉLETRAJZ, A SZEMÉLYES ÉLET, FOTÓ, KÖNYV, GYILKOSSÁG, ÉS A LEGFRISSEBB HÍREK
  15. ↑ ANNA POLITKOVSKAYA - ÉLETRAJZ, A SZEMÉLYES ÉLET, FOTÓ, KÖNYV, GYILKOSSÁG, ÉS A LEGFRISSEBB HÍREK
  16. ↑ Политковская Анна Журналист Новой газеты, убита в октябре 2006 года
  17. ↑ Политковская Анна Степановна
  18. ↑ Вторая чеченская Анна Политковская
  19. ↑ ЦЕНТРОВОЙ ИЗ ЦЕНТОРОЯ. ИНТЕРВЬЮ С РАМЗАНОМ КАДЫРОВЫМ. Новая газета, 2004. június 21. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  20. ↑ Egy túszdráma anatómiája (1)
  21. ↑ Путин: убийство Политковской наносит урон действующей власти. [2006. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 30.)
  22. ↑ Анна Политковская. YouTube
  23. ↑ [https://politkovskaya.novayagazeta.ru/pub/2001/2001-60.shtml Пропавшая в Чечне Политковская собирается в Москву Подробнее на РБК: https://www.rbc.ru/politics/11/02/2002/5703b4a09a7947783a5a3b68]
  24. ↑ Пропавшая в Чечне Политковская собирается в Москву
  25. ↑ puli protiv pravdy anne politkovskoy chetyre puli-protiv-pravdy-anne-politkovskoy в Москву
  26. ↑ Убита Анна Политковская
  27. ↑ AZ ÁTNEVELHETETLEN
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anna_Sztyepanovna_Politkovszkaja&oldid=26916603”