Sikkasztás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A büntetőjogban, illetve a szabálysértési jogban a sikkasztás egy vagyon elleni bűncselekmény, illetőleg szabálysértés. A hatályos magyar jog szerint sikkasztást az követ el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.[1][2] Sikkasztás csak nevesített tulajdonos esetén merülhet fel, a sikkasztás csak szándékosan követhető el.[3]

A szabálysértési alakzat elhatárolása a bűncselekménytől egyrészről a dolog értéke szerint történik – a sikkasztást legalább kisebb értékre kell elkövetni ahhoz, hogy bűncselekményt valósítson meg –, illetve másrészről aszerint, hogy a sikkasztás valamelyik minősített esetét követik-e el, mert utóbbi esetben az elkövetett sikkasztás a dolog értékétől függetlenül bűncselekményt valósít meg.[4]

Politikai vonatkozások[szerkesztés]

Amikor a sikkasztás ismétlődik, az esetben korrupcióról beszélünk, rendszerszinten pedig kleptokráciáról. A hivatalszerű visszaéléseket az ügyészség feladata kivizsgálni és független bíróság elé tárni.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdés
  2. Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye-2012. évi C. törvény 317. § (1) bekezdés (Hozzáférés: 2016. január 30.)
  3. Buntetojog.info: Btk. 372. § Sikkasztás. [2021. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 7.)
  4. 1978. évi IV. törvény 317. § (2) bekezdés

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]