Jens Stoltenberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jens Stoltenberg
NATO Secretary General Stoltenberg 2022.jpg
Született 1959. március 16. (63 éves)[1][2][3][4][5]
Oslo[6][3]
Állampolgársága norvég
Nemzetisége norvég
Házastársa Ingrid Schulerud (1987. augusztus 14. – )[7]
Gyermekei Catharina Stoltenberg
SzüleiKarin Heiberg
Thorvald Stoltenberg
Foglalkozása
Tisztsége
  • deputy member of the Parliament of Norway (1989–1993)
  • államtitkár (1990. november 12. – 1991. november 22., Ministry of Climate and Environment)
  • A Storting tagja (1991. november 22. – 1993. szeptember 30.)
  • A Storting tagja (1993. október 1. – 1997. szeptember 30.)
  • Minister of Petroleum and Energy (1993. október 7. – 1996. október 24.)
  • Minister of Finance of Norway (1996. október 25. – 1997. október 17.)
  • A Storting tagja (1997. október 1. – 2001. szeptember 30.)
  • Prime Minister of Norway (2000. március 17. – 2001. október 19.)
  • A Storting tagja (2001. október 1. – 2005. szeptember 30.)
  • pártelnök (2002–2014, Munkáspárt)
  • A Storting tagja (2005. október 1. – 2009. szeptember 30.)
  • Prime Minister of Norway (2005. október 17. – 2013. október 16.)
  • A Storting tagja (2009. október 1. – 2013. szeptember 30.)
  • A Storting tagja (2013. október 1. – 2017. szeptember 30.)
  • A NATO főtitkárainak listája (2014. október 1. – nincs)
Iskolái
  • Oslo Waldorf School
  • Oslo Cathedral School
  • Department of Economics (–1987)
Kitüntetései
  • European of the Year, Norway (2003)[8]
  • Child Health Prize (2005)[3]
  • Peer Gynt irodalmi díj (2012)[9]
  • Hal Kock Award (2012)[10]
  • King Harald V's Jubilee Medal 1991–2016 (2016)[11]
Politikai pályafutása
Párt Munkáspárt[3]
A NATO 15. főtitkára
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2014. október 1.
Előd Anders Fogh Rasmussen
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2005. október. 17. 2013. október 16.
király V. Harald
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Erna Solberg
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2000. március 3. 2001. október 19.
király V. Harald
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Kjell Magne Bondevik

Jens Stoltenberg aláírása
Jens Stoltenberg aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Jens Stoltenberg témájú médiaállományokat.

Jens Stoltenberg (Hallgat hallgat) (Oslo, 1959. március 16. –)[12] norvég közgazdász, politikus, a NATO főtitkára. Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005 és 2013 között Norvégia miniszterelnöke volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett.[12]

1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt.[12]

Első miniszterelnöki időszaka[szerkesztés]

2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen.

Második miniszterelnöki időszaka[szerkesztés]

A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott.

Május 1-jei beszéde 2009-ben

A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös–zöld koalíció élén álló Stoltenberg-t, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is.[13][14]

A 2011-es norvégiai terrortámadások után Stoltenberg azt mondta, hogy az erőszakra adott válasz „több demokrácia, több nyitottság”.[15]

2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról.[16]

A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett.[17]

NATO-főtitkárként[szerkesztés]

2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba.[18]

NATO-főtitkári tevékenységét a Donald Trump amerikai elnök hivatali ideje alatt az európai szövetségesekkel való, védelmi költségvetésekről szóló vita alatti sikeres közvetítés időszakát tekintve általában pozitívan ítélik meg, míg a 2021–2022-es orosz-ukrán válság alatt több nyugat- és dél-európai szövetséges szerint éles kommunikációja hozzájárulhatott a helyzet eszkalálódásához. Megbízatása 2023 szeptemberében lejár. Az év februárjában az ezt követő időszakra a Norvég Központi Bank(wd) elnökévé nevezték ki; ezt a posztját várhatóan decemberben foglalja el.[19]

Családja[szerkesztés]

Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg (sz. Heiberg) szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b c d https://www.stortinget.no/no/Representanter-og-komiteer/Representantene/Representantfordeling/Representant/?perid=JES&tab=Biography, 2019. augusztus 29.
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Roglo
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  7. https://www.vg.no/nyheter/innenriks/i/znqxr/stoltenberg-vil-ikke-vurdere-om-forloveren-maa-gaa
  8. http://www.europeiskungdom.no/omoss/arets-europeer/
  9. https://peergynt.no/gallery/arets-peer-gynt/
  10. https://krogerup.dk/om-krogerup/hal-koch-prisen/
  11. http://www.kongehuset.no/binfil/download2.php?tid=133159
  12. a b c d Carol Brennan: Jens Stoltenberg (angol nyelven). Encyclopedia of World Biography. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  13. Norvégia 2009: választás és törésvonalak (magyar nyelven). Kitekintő, 2009. szeptember 29. [2010. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  14. Maradnak a norvég vörös-zöldek. Kitekintő, 2009. szeptember 15. [2009. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 28.)
  15. Norway will stand firm, says PM Jens Stoltenberg. BBC News, 2011. július 27.
  16. -40 fokon emlékeztek meg Amundsen 100 évvel ezelőtti siker
  17. HVG, 2013.10.14.
  18. Nato names Stoltenberg next chief”, BBC News, 2014. március 28.. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. október 1.) 
  19. Stoltenberg geht: Nato sucht mitten in Russland-Krise neuen Generalsekretär (német nyelven). Die Presse, 2022. február 4. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jens Stoltenberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Kjell Magne Bondevik
Norvégia miniszterelnöke
2000–2001
Utódja:
Kjell Magne Bondevik
Elődje:
Kjell Magne Bondevik
Norvégia miniszterelnöke
2005 – 2013
Utódja:
Erna Solberg