Jens Stoltenberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jens Stoltenberg
Született 1959. március 16. (64 éves)[1][2][3][4][5]
Oslo[6][3]
Állampolgársága norvég
Nemzetisége norvég
Házastársa Ingrid Schulerud (1987. augusztus 14. – )[7]
Gyermekei két gyermek:
Catharina Stoltenberg
SzüleiKarin Heiberg
Thorvald Stoltenberg
Foglalkozása
  • közgazdász
  • politikus
  • államférfi
  • nemzetközi fórum résztvevője
Tisztsége
  • deputy member of the Parliament of Norway (1989–1993)
  • államtitkár (1990. november 12. – 1991. november 22., Ministry of Climate and Environment)
  • A Storting tagja (1991. november 22. – 1993. szeptember 30.)
  • A Storting tagja (1993. október 1. – 1997. szeptember 30.)
  • Minister of Petroleum and Energy (1993. október 7. – 1996. október 24.)
  • Minister of Finance of Norway (1996. október 25. – 1997. október 17.)
  • A Storting tagja (1997. október 1. – 2001. szeptember 30.)
  • Prime Minister of Norway (2000. március 17. – 2001. október 19.)
  • A Storting tagja (2001. október 1. – 2005. szeptember 30.)
  • pártelnök (2002–2014, Munkáspárt)
  • A Storting tagja (2005. október 1. – 2009. szeptember 30.)
  • Prime Minister of Norway (2005. október 17. – 2013. október 16.)
  • A Storting tagja (2009. október 1. – 2013. szeptember 30.)
  • A Storting tagja (2013. október 1. – 2017. szeptember 30.)
  • NATO-főtitkár (2014. október 1. – nincs)
Iskolái
  • Oslo Waldorf School
  • Székesegyházi iskola, Oslo
  • Oslói Egyetem
  • Department of Economics (–1987)
Kitüntetései
  • European of the Year, Norway (2003)[8]
  • Child Health Prize (2005)[3]
  • Peer Gynt irodalmi díj (2012)[9]
  • Hal Kock Award (2012)[10]
  • King Harald V's Jubilee Medal 1991–2016 (2016)[11]
  • Gunnar Sønsteby Prize (2023)[12]
  • Order of Prince Yaroslav the Wise, 1st class (2023. szeptember 4.)[13]
Politikai pályafutása
Párt Munkáspárt[3]
A NATO 15. főtitkára
Hivatali idő
2014. október 1. – 2023. szeptember 30.
Előd Anders Fogh Rasmussen
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2005. október. 17. – 2013. október 16.
király V. Harald
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Erna Solberg
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2000. március 3. – 2001. október 19.
király V. Harald
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Kjell Magne Bondevik
Jens Stoltenberg aláírása
Jens Stoltenberg aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jens Stoltenberg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jens Stoltenberg (Hallgat hallgat) (Oslo, 1959. március 16. –)[14] norvég közgazdász, politikus, a NATO főtitkára (2014-2023). Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005 és 2013 között Norvégia miniszterelnöke volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett.[14]

1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt.[14]

Első miniszterelnöki időszaka[szerkesztés]

2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen.

Második miniszterelnöki időszaka[szerkesztés]

A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott.

Május 1-jei beszéde 2009-ben

A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös–zöld koalíció élén álló Stoltenberg-t, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is.[15][16]

A 2011-es norvégiai terrortámadások után Stoltenberg azt mondta, hogy az erőszakra adott válasz „több demokrácia, több nyitottság”.[17]

2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról.[18]

A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett.[19]

NATO-főtitkárként[szerkesztés]

2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba.[20]

NATO-főtitkári tevékenységét a Donald Trump amerikai elnök hivatali ideje alatt az európai szövetségesekkel való, védelmi költségvetésekről szóló vita alatti sikeres közvetítés időszakát tekintve általában pozitívan ítélik meg, míg a 2021–2022-es orosz–ukrán válság alatt több nyugat- és dél-európai szövetséges szerint éles kommunikációja hozzájárulhatott a helyzet eszkalálódásához. Megbízatása 2023 szeptemberében lejár. Az év februárjában az ezt követő időszakra a Norvég Központi Bank(wd) elnökévé nevezték ki; ezt a posztját várhatóan decemberben foglalja el.[21]

Családja[szerkesztés]

Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg (sz. Heiberg) szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b c d https://www.stortinget.no/no/Representanter-og-komiteer/Representantene/Representantfordeling/Representant/?perid=JES&tab=Biography, 2019. augusztus 29.
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Roglo
  6. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  7. ↑ MADS A. ANDERSEN – LARS JOAKIM SKARVØY: Stoltenberg vil ikke vurdere om forloveren må gå. Verdens Gang, 2012. augusztus 16. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
  8. ↑ http://www.europeiskungdom.no/omoss/arets-europeer/
  9. ↑ https://peergynt.no/gallery/arets-peer-gynt/
  10. ↑ https://krogerup.dk/om-krogerup/hal-koch-prisen/
  11. ↑ http://www.kongehuset.no/binfil/download2.php?tid=133159
  12. ↑ https://www.nrk.no/nyheter/jens-stoltenberg-far-sonstebyprisen-1.16217002
  13. ↑ https://www.president.gov.ua/documents/5562023-48201
  14. ↑ a b c d Carol Brennan: Jens Stoltenberg (angol nyelven). Encyclopedia of World Biography. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  15. ↑ Norvégia 2009: választás és törésvonalak (magyar nyelven). Kitekintő, 2009. szeptember 29. [2010. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  16. ↑ Maradnak a norvég vörös-zöldek. Kitekintő, 2009. szeptember 15. [2009. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 28.)
  17. ↑ Norway will stand firm, says PM Jens Stoltenberg. BBC News, 2011. július 27.
  18. ↑ -40 fokon emlékeztek meg Amundsen 100 évvel ezelőtti siker
  19. ↑ HVG, 2013.10.14.
  20. ↑ „Nato names Stoltenberg next chief”, BBC News, 2014. március 28.. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. október 1.) 
  21. ↑ Stoltenberg geht: Nato sucht mitten in Russland-Krise neuen Generalsekretär (német nyelven). Die Presse, 2022. február 4. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jens Stoltenberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Kjell Magne Bondevik 		Norvégia miniszterelnöke
2000–2001 		Utódja:
Kjell Magne Bondevik
Elődje:
Kjell Magne Bondevik 		Norvégia miniszterelnöke
2005 – 2013 		Utódja:
Erna Solberg
A második Stoltenberg-kormány tagjai (2005.10.17. – 2013.10.16)

Jens Stoltenberg1 (miniszterelnök) · Karl Eirik Schjøtt-Pedersen1 (kancelláriaminiszter) · Jonas Gahr Støre1 (külügyminiszter) · Anne-Grete Strøm-Erichsen1 / 2009.10.20-tól Grete Faremo1 (honvédelmi miniszter) · Odd Eriksen1 / 2006.09.29-től Dag Terje Andersen1 / 2008.06.20-tól Sylvia Brustad1 / 2009.10.20-tól Trond Giske1 (kereskedelmi és ipari miniszter) · Heidi Grande Røys2 / 2009.10.20-tól Rigmor Aasrud1 (államigazgatási és -reform-miniszter) · Kristin Halvorsen2 / 2009.10.20-tól Sigbjørn Johnsen1 (pénzügyminiszter) · Åslaug Haga3 / 2007.09.21-től Magnhild Meltveit Kleppa3 / 2009.10.20-tól Liv Signe Navarsete3 (önkormányzati és regionális fejlesztési miniszter) · Sylvia Brustad1 / 2008.06.20-tól Bjarne Håkon Hanssen1 / 2009.10.20-tól Anne-Grete Strøm-Erichsen1 (egészségügy-miniszter) · Trond Giske1 / 2009.10.20-tól Rigmor Aasrud1 (egyházügyi miniszter) · Trond Giske1 / 2009.10.20-tól Anniken Huitfeldt1 (kulturális miniszter) · Bjarne Håkon Hanssen1 / 2008.06.20-tól Dag Terje Andersen1 / 2009.10.02-től Bjarne Håkon Hanssen1 (ügyvivő) / 2009.10.20-tól Hanne Bjurstrøm1 (munkaügyi és társadalmi befogadási miniszter) · Liv Signe Navarsete3 / 2009.10.20-tól Magnhild Meltveit Kleppa3 (közlekedési és távközlési miniszter) · Helga Pedersen1 / 2009.10.02-től Sylvia Brustad1 (ügyvivő) / 2009.10.20-tól Lisbeth Berg-Hansen1 (halászati és tengerpart-ügyi miniszter) · Erik Solheim2 (nemzetközi fejlesztési miniszter) · Helen Bjørnøy2 / 2007.10.18-tól Erik Solheim2 (környezetvédelmi miniszter) · Terje Riis-Johansen3 / 2008.06.20-tól Lars Peder Brekk3 (mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter) · Knut Storberget1 / 2008.02.15-től Trond Giske1 (ügyvivő) / 2008.02.29-től újra Knut Storberget1 (igazságügyi és rendészeti miniszter) · Karita Bekkemellem1 / 2007.10.18-tól Manuela Ramin-Osmundsen1 / 2008.02.15-től Trond Giske (ügyvivő) / 2008.02.29-től Anniken Huitfeldt1 / 2009.10.20-tól Audun Lysbakken2 (gyermek- és esélyegyenlőségi miniszter) · Odd Roger Enoksen3 / 2007.09.21-től Åslaug Haga3 / 2008.06.20-tól Terje Riis-Johansen3 (olaj- és energiaügyi miniszter) · Øystein Djupedal2 / 2007.10.18-tól Bård Vegar Solhjell2 / 2009.10.20-tól Kristin Halvorsen2 (oktatási miniszter) · Øystein Djupedal2 / 2007.10.18-tól Tora Aasland2 (kutatási és felsőoktatási miniszter)

1 Norvég Munkáspárt / Munkáspárt    2 Szocialista Baloldali Párt    3 Centrumpárt. Forrás: Jens Stoltenberg's Second Government (angol nyelven). Norvég kormány, 2010. január 20. (Hozzáférés: 2010. február 3.)
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jens_Stoltenberg&oldid=25989005”