Jens Stoltenberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jens Stoltenberg
Jens Stoltenberg 2007 04 18.jpg
A NATO 15. Főtitkára
Hivatali idő
2014. október 1.hivatalban
Előd Anders Fogh Rasmussen
Utód hivatalban
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
20052013. október 16.
Uralkodó V. Harald
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Erna Solberg
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
20002001
Uralkodó V. Harald
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Kjell Magne Bondevik

Született 1959március 16. (58 éves)[1]
 Norvégia, Oslo[1]
Párt Munkáspárt

Szülei Karin Stoltenberg
Thorvald Stoltenberg
Házastársa Ingrid Schulerud (1987. augusztus 14.–)
Foglalkozás közgazdász, politikus
Iskolái Oslói Egyetem
Vallás ateista

Díjak
  • Child Health Prize (2005)
  • Peer Gynt irodalmi díj (2012, Marit Bjørgen)
  • European of the Year (2003)

Jens Stoltenberg aláírása
Jens Stoltenberg aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jens Stoltenberg témájú médiaállományokat.

Jens Stoltenberg (Sound hallgat) (Oslo, 1959. március 16.) norvég közgazdász, politikus, a NATO főtitkára. Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005 és 2013 között Norvégia miniszterelnöke volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett.[1]

1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt.[1]

Első miniszterelnöki időszaka[szerkesztés]

2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen.

Második miniszterelnöki időszaka[szerkesztés]

A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott.

Május 1-jei beszéd 2009-ben

A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös-zöld koalíció élén álló Stoltenberget, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is.[2][3]

A 2011-es norvégiai terrortámadások után Stoltenberg azt mondta, hogy az erőszakra adott válasz „több demokrácia, több nyitottság”.[4]

2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról.[5]

A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett.[6]

NATO főtitkár[szerkesztés]

2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba.[7]

Családja[szerkesztés]

Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Carol Brennan: Jens Stoltenberg (angol nyelven). Encyclopedia of World Biography. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  2. Norvégia 2009: választás és törésvonalak (magyar nyelven). Kitekintő, 2009. szeptember 29. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  3. Maradnak a norvég vörös-zöldek. Kitekintő, 2009. szeptember 15.
  4. Norway will stand firm, says PM Jens Stoltenberg. BBC News, 2011. július 27.
  5. -40 fokon emlékeztek meg Amundsen 100 évvel ezelőtti siker
  6. HVG, 2013.10.14.
  7. Nato names Stoltenberg next chief”, BBC News, 2014. március 28.. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. október 1.) 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jens Stoltenberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Kjell Magne Bondevik
Norvégia miniszterelnöke
2000–2001
Utódja:
Kjell Magne Bondevik
Elődje:
Kjell Magne Bondevik
Norvégia miniszterelnöke
2005 – 2013
Utódja:
Erna Solberg