Jens Stoltenberg
Jens Stoltenberg | |
![]() | |
Született |
1959. március 16. (64 éves)[1][2][3][4][5] Oslo[6][3] |
Állampolgársága | norvég |
Nemzetisége | norvég |
Házastársa | Ingrid Schulerud (1987. augusztus 14. – )[7] |
Gyermekei |
két gyermek: Catharina Stoltenberg |
Szülei | Karin Heiberg Thorvald Stoltenberg |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | |
Politikai pályafutása | |
Párt | Munkáspárt[3] |
A NATO 15. főtitkára | |
Hivatali idő 2014. október 1. – 2023. szeptember 30. | |
Előd | Anders Fogh Rasmussen |
A Norvég Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2005. október. 17. – 2013. október 16. | |
király | V. Harald |
Előd | Kjell Magne Bondevik |
Utód | Erna Solberg |
A Norvég Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2000. március 3. – 2001. október 19. | |
király | V. Harald |
Előd | Kjell Magne Bondevik |
Utód | Kjell Magne Bondevik |
![]() | |
Jens Stoltenberg aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jens Stoltenberg témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jens Stoltenberg ( hallgat) (Oslo, 1959. március 16. –)[14] norvég közgazdász, politikus, a NATO főtitkára (2014-2023). Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005 és 2013 között Norvégia miniszterelnöke volt.
Pályafutása[szerkesztés]
Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett.[14]
1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt.[14]
Első miniszterelnöki időszaka[szerkesztés]
2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen.
Második miniszterelnöki időszaka[szerkesztés]
A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott.

A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös–zöld koalíció élén álló Stoltenberg-t, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is.[15][16]
A 2011-es norvégiai terrortámadások után Stoltenberg azt mondta, hogy az erőszakra adott válasz „több demokrácia, több nyitottság”.[17]
2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról.[18]
A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett.[19]
NATO-főtitkárként[szerkesztés]
2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba.[20]
NATO-főtitkári tevékenységét a Donald Trump amerikai elnök hivatali ideje alatt az európai szövetségesekkel való, védelmi költségvetésekről szóló vita alatti sikeres közvetítés időszakát tekintve általában pozitívan ítélik meg, míg a 2021–2022-es orosz–ukrán válság alatt több nyugat- és dél-európai szövetséges szerint éles kommunikációja hozzájárulhatott a helyzet eszkalálódásához. Megbízatása 2023 szeptemberében lejár. Az év februárjában az ezt követő időszakra a Norvég Központi Bank(wd) elnökévé nevezték ki; ezt a posztját várhatóan decemberben foglalja el.[21]
Családja[szerkesztés]
Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg (sz. Heiberg) szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van.[14]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d https://www.stortinget.no/no/Representanter-og-komiteer/Representantene/Representantfordeling/Representant/?perid=JES&tab=Biography, 2019. augusztus 29.
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Roglo
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
- ↑ MADS A. ANDERSEN – LARS JOAKIM SKARVØY: Stoltenberg vil ikke vurdere om forloveren må gå. Verdens Gang, 2012. augusztus 16. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
- ↑ http://www.europeiskungdom.no/omoss/arets-europeer/
- ↑ https://peergynt.no/gallery/arets-peer-gynt/
- ↑ https://krogerup.dk/om-krogerup/hal-koch-prisen/
- ↑ http://www.kongehuset.no/binfil/download2.php?tid=133159
- ↑ https://www.nrk.no/nyheter/jens-stoltenberg-far-sonstebyprisen-1.16217002
- ↑ https://www.president.gov.ua/documents/5562023-48201
- ↑ a b c d Carol Brennan: Jens Stoltenberg (angol nyelven). Encyclopedia of World Biography. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
- ↑ Norvégia 2009: választás és törésvonalak (magyar nyelven). Kitekintő, 2009. szeptember 29. [2010. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
- ↑ Maradnak a norvég vörös-zöldek. Kitekintő, 2009. szeptember 15. [2009. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 28.)
- ↑ Norway will stand firm, says PM Jens Stoltenberg. BBC News, 2011. július 27.
- ↑ -40 fokon emlékeztek meg Amundsen 100 évvel ezelőtti siker
- ↑ HVG, 2013.10.14.
- ↑ „Nato names Stoltenberg next chief”, BBC News, 2014. március 28.. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. október 1.)
- ↑ Stoltenberg geht: Nato sucht mitten in Russland-Krise neuen Generalsekretär (német nyelven). Die Presse, 2022. február 4. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
Források[szerkesztés]
- ↑ HVG, 2013.10.14.: Lemondott a norvég miniszterelnök. HVG Online, 2013. október 14. (Hozzáférés: 2014. október 2.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jens Stoltenberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Norvégia 2009: választás és törésvonalak Kitekintő 2009. szeptember 29.
Elődje: Kjell Magne Bondevik |
Norvégia miniszterelnöke 2000–2001 |
Utódja: Kjell Magne Bondevik |
Elődje: Kjell Magne Bondevik |
Norvégia miniszterelnöke 2005 – 2013 |
Utódja: Erna Solberg |
|