Anders Fogh Rasmussen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Anders Fogh Rasmussen
Rasmussen beszédet mond a Világgazdasági Fórum 2008-as csúcstalkozóján Davosban.
Rasmussen beszédet mond a Világgazdasági Fórum 2008-as csúcstalkozóján Davosban.
A NATO 14. Főtitkára
Hivatali idő
2009. augusztus 1. 2014. szeptember 30.
Előd Jaap de Hoop Scheffer
Utód Jens Stoltenberg
A Dán Királyság 26. miniszterelnöke
Hivatali idő
2001. november 27. 2009. április 5.
Helyettes Lene Espersen
Uralkodó II. Margit
Előd Poul Nyrup Rasmussen
Utód Lars Løkke Rasmussen

Született 1953. január 26. (70 éves)
Dánia Ginnerup, Dánia
Párt Venstre

Házastársa Anne-Mette Rasmussen
Gyermekei Henrik Fogh Rasmussen
Foglalkozás
Iskolái
Vallás evangélikus/Dán Népegyház

Díjak
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Robert Schuman-emlékérem (2003)
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class
  • Grand Cross of the Order of Merit of Portugal
  • Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje
  • Lengyel Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje
  • Grand Cross of the Order of Grand Duke Gediminas
  • Három Csillag érdemrend főtisztje
  • Érdemérem
  • Honorary craftsman (2010)
  • Fortjenstmedaljen
  • Grand Cross of the Order of Orange-Nassau
  • Sztara Planina Érdemrend
  • Order of Liberty
  • Knight Commander of the Order of St Michael and St George
  • Order of the Polar Star - Commander's Grand Cross
  • Grand Cross of the Order of the Southern Cross
  • Orden de la Independencia Cultural Rubén Darío
  • Grand Cross of the Order of the Dannebrog (2009)
  • a Haifai Egyetem díszdoktora
A Wikimédia Commons tartalmaz Anders Fogh Rasmussen témájú médiaállományokat.

Anders Fogh Rasmussen (Ginnerup, 1953. január 26.) dán politikus, az ország korábbi miniszterelnöke. A liberális Venstre párt elnöke. Pártja és a Konzervatív Néppárt (Det Konservative Folkeparti) jobbközép koalícióját vezette; 2001-ben kerültek kormányra, és 2005-ben újra bizalmat kaptak a választóktól.

Kormánya jelentős reformokat vezetett be az államigazgatásban, szigorú intézkedéseket hozott a bevándorlás korlátozására és befagyasztotta az adókulcsokat. Az adókat ezek után csökkentették, bár a konzervatívok további adócsökkentést szeretnének. A 2007. január 1-jén életbe lépő közigazgatási reform jelentősen csökkenti a járások (az önkormányzás legalsó szintje) számát, a jelenlegi 13 megyét és 3 megyei jogú egységet pedig 5 régió váltja fel. Rasmussen szerint ez az elmúlt harminc év legnagyobb reformja. Belesodródott a Mohamed-karikatúra botrányba is, amelyet a Jyllands-Posten című újság váltott ki a karikatúrák közlésével.

2009. augusztus 1-től 2014. szeptember 30-ig töltötte be a NATO főtitkári tisztségét.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Rasmussen a jyllandi Ginnerupban született 1953-ban, és egész életében aktívan politizált. Számos könyv szerzője; három gyermeke van.

Pályafutása során számos tisztséget töltött be kormányon és ellenzékben egyaránt, mióta 1978-ban először képviselő lett a Folketingben. 19871990 között adóügyi, majd 1990-től gazdasági és adóügyi miniszter volt a Poul Schlüter vezette konzervatív kormányban. 1992-ben lemondott, miután egy bírósági vizsgálat eredménye szerint hiányosan és pontatlanul tájékoztatta a parlamentet. Bár vitatta a vizsgálat megállapításait, bizalmatlansági indítvánnyal kellett volna szembenéznie, így inkább az önkéntes távozást választotta.

2002 júliusa és decembere között ő töltötte be az Európai Unió soros elnöki tisztét, melynek sorá bizonyította elkötelezettségét az EU-párti politika és az Ellemann-Jensen doktrína alapelvei iránt. A dán miniszterelnökök közül elsőként leplezte le a második világháború alatti dán kollaborációs politikát; ugyan elődei sem álltak ki mellette, de közvetetten fenntartották azt a képet, hogy az együttműködés szükséges volt, mivel sok dán életet mentett meg.

Az EU elnökség időszakában érdekes szituációba került Silvio Berlusconi akkori olasz miniszterelnökkel. 2002. október 4-én egy közös sajtótájékoztatón Berlusconi a következőket mondta: „Rasmussen a legsármosabb miniszterelnök Európában. Azt hiszem be fogom mutatni a feleségemnek, mert még Cacciarinál is sármosabb.”[2] Massimo Cacciari egy olasz filozófus és centrista politikus, akit az olasz bulvársajtó hírbe hozott Berlusconi második feleségével, Veronica Larióval. Rasmussent zavarba hozta a megjegyzés, de Berlusconi megnyugtatta, hogy később elmagyarázza neki.

2009. augusztus 1-től átvette a NATO főtitkári tisztét, amit az áprilisi, a NATO 60. születésnapját ünneplő csúcstalálkozón döntöttek el a franciaországi Strassbourgban.[1] A két tisztség összeférhetetlensége miatt lemondott kormányfői posztjáról. Utódja a miniszterelnöki és pártelnöki székben is pénzügyminisztere, Lars Løkke Rasmussen lett, aki azonban csak névrokona a távozó kormányfőnek, mint ahogy az előd Poul Nyrup Rasmussennek is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Rasmussen az új NATO-főtitkár (magyar nyelven). index.hu, 2009. április 4. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
  2. Alexander Chancellor: Past their prime? (The Guardian, 2006. július 26.)

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Poul Nyrup Rasmussen
Dánia miniszterelnöke
2001–2009
Utódja:
Lars Løkke Rasmussen