Recep Tayyip Erdoğan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Recep Tayyip Erdoğan
Recep Tayyip Erdogan 2010.jpg
Törökország 12. köztársasági elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2014. augusztus 28.
Előd Abdullah Gül
Törökország 28. miniszterelnöke
Hivatali idő
2003. március 14.2014. augusztus 28.
Előd Abdullah Gül
Utód Ahmet Davutoğlu

Született 1954. február 26. (62 éves)
Törökország Isztambul, Törökország
Párt Igazság és Fejlődés Pártja

Házastársa Emine Erdoğan
Gyermekei
  • Sümeyye Erdoğan
  • Necmettin Bilal Erdoğan
  • Ahmet Burak Erdoğan
Foglalkozás labdarúgó, politikus
Iskolái Marmara University Faculty of Economics and Administrative Sciences
Vallás Iszlám

Díjak
  • Order of the Golden Fleece
  • Nishan-e-Pakistan
  • Order of the Golden Eagle
  • Order "Danaker"
  • Heydar Aliyev Order
  • Al-Gaddafi International Prize for Human Rights
  • Steiger Award
  • King Faisal International Prize

Recep Tayyip Erdoğan aláírása
Recep Tayyip Erdoğan aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Recep Tayyip Erdoğan témájú médiaállományokat.

Recep Tayyip Erdoğan [Redzsep Tajjip Erdoan] (Isztambul, 1954. február 26. –) Törökország miniszterelnöke 2003 és 2014 között, valamint az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elnöke. 2014. augusztus 28-tól Törökország köztársasági elnöke.

Életrajz[szerkesztés]

Erdoğan Isztambulban született, gyermekkorát azonban Rizében töltötte, a Fekete-tenger partján. 13 éves volt, mikor családjával visszaköltözött szülővárosába. Alapfokú tanulmányait egy úgynevezett Imam Hatip iskolában végezte (melynek feladata Atatürk reformjai előtt imámok képzése volt, de később is megtartotta vallásos jellegét), a Marmara Egyetemen pedig közgazdasági és üzleti tanulmányokat folytatott. A miniszterelnök tizenhat évig csaknem professzionális szinten foglalkozott labdarúgással és több éven át dolgozott az isztambuli tömegközlekedési vállalat (IETT) alkalmazottjaként. Politikai karrierjét a Nemzeti Üdvösség Pártja tagjaként kezdte. Az 1980-as katonai puccs után abbahagyta a labdarúgást és a közszférában kezdett el dolgozni.

Politikai karrierje[szerkesztés]

Erdoğan 1984-ben Isztambul kozmopolita Beyoğlu negyedének polgármestere lett, 1985-ben pedig a Jólét Pártjának Isztambul tartományi elnökévé választották. Többször indult a parlamenti választásokon is.

1991-ben a Jólét Pártjának sikerült elérnie a 10%-os parlamenti küszöböt és Erdoğan parlamenti képviselői státuszt nyert, melyet azonban a Választási Bizottság a szavazórendszer sajátosságai miatt visszavont. 1994-ben pártja megnyerte a helyi választásokat és Erdoğan lett Isztambul főpolgármestere és az Isztambuli Nagyvárosi Bizottság elnöke. Isztambul polgármestereként szerzett magának hírnevet mint populista, hatékony ügyintéző, aki elősegítette Isztambul infrastruktúrájának és közlekedésének fejlesztését és a város szépítését. Ezáltal Törökország egyik legkedveltebb politikusa lett.

1997. december 12-én, egy délkelet-törökországi nyilvános megjelenés alkalmával a nacionalista költő, Ziya Gökalp egyik ismert verséből idézett: „A mecsetek a mi laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a bajonettjeink, a hívek a katonáink.”[1] Történészek szerint azonban az Erdoğan által idézett sorok nem voltak megtalálhatóak az eredeti versben.[2] Ezért 1998-ban Erdoğant vallási gyűlölet szításáért tíz hónap fogházra ítélték, melyből négy hónapot töltött le 1999 márciusa és júliusa között.

Ez idő alatt a török iszlámista politika válságba került. 1997-ben a Jólét Pártját alkotmányellenesnek minősítették és betiltották, mondván, hogy a török állam szekuláris jellegét veszélyezteti. A párt új néven újjászerveződött (Fazilet Partisi – Az Erény Pártja), melyet 1999-ben ugyancsak alkotmányellenesnek minősítettek. Erdoğan és követői létrehozták Az Igazság és Fejlődés Pártját (Adalet ve Kalkınma Partisi), míg a fundamentalisták megalapították a Boldogság Pártját (Saadet Partisi). Igazság és Fejlődés Pártja 2002-ben megnyerte a parlamenti választásokat, köszönhetően annak, hogy az emberek nem voltak megelégedve a hatalmon lévő párt gazdasági politikájával és azzal, ahogyan az 1999-es földrengést kezelték. Erdoğan pártja a szavazatok 34,3%-át szerezte meg. A parlamenti mandátumok szétosztásának szabályai alapján pedig parlamenti többséget szerzett.

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke George W. Bush üdvözli Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnököt a Fehér Ház Ovális Irodájában.

Erdoğan miniszterelnöki kinevezését jogi okokból el kellett halasztani, mert az alkotmány szerint a miniszterelnöknek parlamenti képviselőnek kell lennie, büntetett előélettel viszont nem lehet indulni a választásokon. Erdoğan védelmében Abdullah Gül lépett fel, akit ideiglenesen miniszterelnöknek neveztek ki, és aki megszavaztatta az alkotmány módosítását, mely lehetővé tette, hogy Erdoğan elnyerje Siirt tartomány egyik megüresedett parlamenti mandátumát egy időszakos választáson. Gül ekkor lemondott (és megkapta a külügyi tárcát), Erdoğant pedig Ahmet Necdet Sezer államfő kinevezte miniszterelnöknek.

2004 májusában Erdoğan lett az első török miniszterelnök 1988 óta, aki Görögországba látogatott, és 1952 óta az első, aki ellátogatott a trákiai török kisebbséghez. Ez rendkívül fontos állomás volt Törökország történelmében, mint ahogy az is, hogy Erdoğan elnyerte a görög miniszterelnök, Kosztasz Karamanlisz támogatását Törökország Európai Unióhoz való csatlakozásához.

Recep Tayyip Erdoğan 1978 óta házas, felesége Emine Erdoğan, két fia (Ahmet Burak, Necmeddin Bilal) és két lánya (Esra, Sümeyye) van.

2014. augusztus 10-én már az első fordulóban megnyerte az ország történelmének első közvetlen elnökválasztását.[3]

Az ellene szervezett és elbukott katonai lázadás után kegyetlenül leszámolt vélt vagy valós ellenségeivel. Nagyarányú tisztogatást hajtott végre a hadseregben; több száz bírót és több ezer tanárt felfüggesztett az állásából. Néhány hónappal később letartóztatta a kurd Népi Demokratikus Párt (HDP) több parlamenti képviselőjét, [4] és több kurdisztáni település polgármesterét. [5]

Hivatkozások[szerkesztés]

Egyéb információk[szerkesztés]

Elődje:
Abdullah Gül
Törökország miniszterelnöke
2003-2014
Utódja:
Ahmet Davutoğlu