Populizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A "99%" (nép) "az 1%" (elit) elleni retorikájával a nemzetközi Occupy mozgalom példája volt a populista társadalmi mozgalomnak.
A Nolan-diagram meghatározása szerint a populizmus (és a totalitarizmus) a bal alsó sarokban található.

A populizmus (latin: populus = nép szóból) több jelentésű fogalom, napjainkban általános értelemben véve az a politikai tendencia vagy stratégia, amely célja a dolgozó osztály (a tömeg) megnyerése.[1] A nép többségi akaratával összhangban tett erőfeszítések - esetlegesen a választók bizalmának megszerzéséért, gyakran kivitelezhetetlen ígéretekkel operáló irányzat. A populisták többnyire azt állítják, hogy az „egyszerű emberek” oldalán állnak.

Nem annyira ideológia, mint inkább magatartásmód,[2] amely egyaránt felbukkanhat a politikai jobb- és baloldalon, és középen is.

A populizmus szerint a népet egy, kizárólag a saját érdekeit szemei előtt tartó (szűk) hatalmi elit elnyomásban tartja, megfosztja a hatalomba való beleszólástól, ennélfogva a populisták elsőszámú célja a gazdasági, politikai és egyéb (köz)intézmények „visszahódítása” az „elittől” a „népnek”.

Politikai populizmus[szerkesztés]

A populizmus a 19. századtól kezdve különféle formákat öltött, de többnyire a népre való állandó hivatkozásban merül ki. A populisták felosztják a társadalmat két homogén csoportra: a becsületes közemberekre és a korrupt elitre; továbbá azt mondják, hogy a „nép akarata” vezérli őket.[3] Gyakran hivatkoznak a népre, vágyaira, akaratára, azonnali megoldást ígérve. Ilyen értelemben a populizmus a demokráciákban éppúgy jelen van, mint a diktatúrákban.[2] Hitler, Mussolini, Franco vagy Kádár János politikai magatartásában megfigyelhetők voltak populista gesztusok és szólamok.[2]

A populizmus jellegzetesen "vidéki" bázisú, a hagyományos nemzeti, vallási, többségi értékeket hirdeti, a "kisemberek" védelmében szól, nevében szól és ítélkezik, és a társadalom problémáit elsősorban a társadalmi elit és a nemzetközi összeesküvés bűneinek tulajdonítja.[2]

A populista politika tagadja, hogy létezik legitim kisebbségi vélemény; a populistáétól eltérő vélemények képviselői a populista szerint a nép ellenségei.

A kommunikációban a homogén „népre”, az egységes, vagy legalábbis többségi népakaratra való folyamatos hivatkozás jellemző. A politikai intézményrendszert közelebb kell vinni a néphez, ez a populizmus üzenete a "nép nevében" kormányzó diktátorokhoz éppen úgy, mint a "nép által" választott képviselőkhöz.[2]

Ágai:

Politikai példái[szerkesztés]

Orbán Viktort populista vezetőként emlegetik,[4][5][6] aki a magyarok védelmezőjeként tünteti fel magát Soros, a bankok, a migránsok vagy akár Brüsszel (az EU) ellen [7]
Az amerikai Donald Trump mind a populista, mind a konteó ideológiát képviseli: a nép védelmezőjeként (például az illegális bevándorlás ellen) és az összeesküvések áldozataként is bemutatkozik. [6][8][9]

Európa[szerkesztés]

Európában a 21. században populista, autoriter rezsimek Magyarországon (Orbán V.),[10] Lengyelországban (Jog és Igaz. Párt) és Törökországban (Erdogan) alakultak ki.[10]

Olaszországban Berlusconi [11] és Matteo Salvini képviselte [12] a populizmust.

Fidesz[szerkesztés]

2010 előtt a Fidesz egy átlagos konzervatív párt volt. 2010 után ez megváltozott és „a magyar nép” nevében harcot hirdetett a multinacionális cégek, a „korrupt nemzetközi elit” és Brüsszel (az EU) ellen.[7] Az ellenségképben Soros Györgyöt összekötötte Brüsszellel, és 2015-től a középpontba került a migránsellenessége, amelyben a keresztény „őslakosok háborúja” folyik az iszlám bevándorlókkal és menekültekkel.[7] Az ún. nemzeti konzultációk, jó eszközként szolgálnak ehhez a populista politikához.[13]

Egyéb jelentései[szerkesztés]

Korábbi jelentései alapján Margaret Canovan brit politikafilozófus a következő definíciókat adta még :[14]

  1. Az a mozgalom vagy ideológia, amely szerint az erény a többséget alkotó egyszerű emberekben rejlik, valamint az ő kollektív tradícióikban.
  2. Az az ideológia, amely szerint az emberek akarata feljebbvaló minden más értéknél.
  3. A vidéki kisemberek ideológiája, akiket veszélyeztet az ipar és a finánctőke.
  4. Olyan rurális mozgalom, amely veszélyeztetve érzi a hagyományos értékeket a változó világban.
  5. Az a hit, amely szerint a többségi vélemény nem juthat felszínre az "elit" kisebbség aknamunkája miatt.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Real Academia Española. «populismo». DRAE. «Tendencia política que pretende atraerse a las clases populares. U. m. en sent. despect.»
  2. a b c d e Polgári politikai lexikon: Populizmus, 2008., Kairosz
  3. What is a Populist?
  4. Mudde, Cas; Rovira Kaltwasser, Cristóbal (2017). Populism: A Very Short Introduction. Oxford: Oxford University Press. p. 91. ISBN 9780190234874
  5. Bloomberg: How Viktor Orban’s Populism May Face Backlash in Budapest
  6. a b The Guardian: How to spot a populist
  7. a b c Progresszív válaszok a populizmusra
  8. 24 conspiracy theories Donald Trump has floated over the years. Business Insider, 2019. október 9. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
  9. Bump, Philip. „President Trump loves conspiracy theories. Has he ever been right?”, The Washington Post, 2019. november 26. 
  10. a b Encyclopedia Britannica: Populism: In the early 21st century, populist authoritarian regimes arose in Turkey, Poland, and Hungary ..
  11. Liberális és illiberális populizmus: Berlusconi és Orbán politikai vezetése
  12. BBC: Matteo Salvini: Can Italy's populist leader return to power?
  13. Magyar Narancs: Nemzeti konzultáció: a marketingtől a populizmusig
  14. Margaret Canovan: Populism

További információk[szerkesztés]