Vladimír Mečiar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vladimír Mečiar
Vladimir meciar.jpg
Szlovákia 1. és 3.. miniszterelnöke
Hivatali idő
1994. december 13. 1998. október 29.
Előd Jozef Moravčík
Utód Mikuláš Dzurinda
Hivatali idő
1993. január 1. 1994. március 14.
Utód Jozef Moravčík

Született 1942. július 26. (76 éves)
Zólyom, Szlovákia
Párt ĽS-HZDS

Foglalkozás
Iskolái Faculty of Law at Comenius University in Bratislava

Díjak díszdoktor
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimír Mečiar témájú médiaállományokat.

Vladimír Mečiar (ejtsd: Vlagyimír Mecsiar) (Zólyom, 1942. július 26. –) szlovák politikus, jogász. Szlovákia háromszori miniszterelnöke és a 2010-től parlamenten kívüli Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom alapítója és elnöke. A szlovák politikai élet egyik legellentmondásosabb politikusa.

Pályája[szerkesztés]

A kommunista rendszer bukásáig[szerkesztés]

Vladimír Mečiar a közép-szlovákiai Zólyomban született. Általános iskolai és középiskolai tanulmányai után 1959-től Garamszentkereszten a helyi Járási Nemzeti Bizottság gazdasági részlegén dolgozott referensi beosztásban, később ugyanitt titkárként működött. 1967-68-ban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség (a KISZ csehszlovákiai megfelelője) helyi járási elnöke volt. 1962 és 1970 között a Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja. 1969-ben visszahívták ifjúsági elnöki posztjáról, 1970-ben pedig a Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállása elleni állítólagos tiltakozása miatt kizárták a pártból. 1973-ig a máriatölgyesi gépgyár munkása, közben távúton a pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karának levelező tagozatos diákja. Az egyetemet 1974-ben végzi el. 1973-tól a nemsói Skloobal vállalat referense, 1974-től jogásza.

A politikai népszerűség csúcsán[szerkesztés]

A politikai életbe közvetlenül az 1989-es bársonyos forradalom után kapcsolódott be. A forradalom szlovákiai vezérmozgalma, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (szlovákul Verejnosť proti násiliu, VPN) az első nem kommunista szlovák kormány belügyminiszteri és környezetvédelmi posztjára jelölte (1990 januárjától az év júniusáig töltötte be ezt a posztot). Az addig a nagypolitikában teljesen ismeretlen Vladimír Mečiar hamarosan az ország legnépszerűbb politikusa lett, így a VPN az 1990 júniusában megnyert választások után Szlovákia miniszterelnöki posztjára jelölte és kormányalakítással bízta meg. 1991 elején konfliktusba keveredett a VPN vezetésével és áprilisban a parlament leváltotta. Ezután pártot alapított Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom néven, amely megnyerte az 1992-es parlamenti választásokat. A győztes választások után koalíciós kormányt alakított a Szlovák Nemzeti Párttal, ám 1994-ben a parlament újból megvonta tőle a bizalmat, miután saját pártjából pártszakadás következtében több képviselő is az ellenzék soraiba távozott.

Az 1994-es őszi előrehozott parlamenti választásokat újból az általa irányított mozgalom nyerte meg és ismét sikerült kormányt alakítania – ezúttal a Szlovák Nemzeti Párt mellett a kormány tagja lett az egyszeri használatra létrejött Szlovákiai Munkáspárt (szlovákul Združenie robotníkov Slovenska, ZRS) is. Erre az időszakra a demokratikus jogok háttérbe szorítása volt a jellemző, az ország külföldi megítélése erősen romlott, az általa vezetett kormány vadprivatizációt hajtott végre, melynek eredményeként a kormánypártokhoz közeli emberek magánosítottak nagyvállalatokat mélyen áron alul. Több máig kivizsgálatlan, valószínűleg az állami titkosszolgálat által megrendelt és elkövetett bűncselekmény történt ebben a kormányzati időszakban. Ezek közül a legismertebbek az akkori köztársasági elnök, Michal Kováč fiának az elrablása, illetve bűncselekmény körülményeiről valló volt titkosszolgálati tiszt merényletgyanús autóbalesete. Többek között ezek a tények is okozták 1998-as politikai vereségét.

Politikai vereségek – túl a zeniten[szerkesztés]

Az 1998-as parlamenti választások Vladimír Mečiarról szóltak – Szlovákiában a demokratikus berendezkedés megmaradása volt a tét. A választásokat pártja, a HZDS megnyerte, ám kormányt nem tudott alakítani. Az 1999-es, először közvetlen választásként rendezett elnökválasztáson ő indult mozgalma színeiben a legmagasabb közjogi méltóság posztjáért, ám a kétfordulós választást elbukta az akkori kormánykoalíció közös jelöltjével, Rudolf Schuster kassai főpolgármesterrel szemben.[1] Népszerűsége fokozatosan csökkent, a 90-es évek elejére és közepére jellemző szintet már egyszer sem tudta elérni. Pártjában a 2002-es parlamenti választások előtt újabb politikai földrengés következett be – távozott többek között a HZDS második legnépszerűbb politikusa és Mečiar addigi leghűségesebb politikai harcostársa, a későbbi köztársasági elnök Ivan Gašparovič is.

A párt a 2002-es választásokat még megnyerte,[2] ám kormányt ezúttal sem tudott alakítani. Mečiar ezután szakított addigi radikális destruktív ellenzéki hozzáállásával és közeledni kezdett a kormánykoalícióhoz, melyet pártja a 2002–2006 közötti kormányzati időszakban a politikailag szoros helyzetekben nem egyszer megtartott. A HZDS a 2004-es közvetlen köztársasági elnökválasztáson újból őt indította, ám a második fordulóba bekerülve ekkor is alulmaradt – ezúttal a két évvel korábban a pártból általa eltávolított Ivan Gašparovičcsal szemben.[3] Politikai elemzők szerint ez a választás volt Mečiar utolsó esélye a visszatérésre.

Pártja a 2006-os választásokon a korábbi eredményekhez képest katasztrofálisan szerepelt,[4] a parlamentbe bejutó hat politikai erő között csak az ötödik helyet foglalta el. A 150 tagú törvényhozásba 15 képviselője jutott be, ám a két korábbi választással ellentétben ezúttal ez is elég volt ahhoz, hogy kormányba kerüljön. A Robert Fico vezette Smer és a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt mellett a harmadik, legkisebb koalíciós partner. Vladimír Mečiar az új kormányban nem vállalt és nem is vállalhatott tisztséget (ez volt a leendő miniszterelnök Fico egyik tárgyalási feltétele). A 2010-es szlovákiai parlamenti választáson pártja 4,4%-os választási eredményét követően 20 év parlamenti jelenlét után kiesett a szlovák törvényhozásból.[5] A párt a 2012-es választásokon még inkább visszaesett (0,93%). 2012. április 26-án Mečiar bejelentette, hogy lemond a pártelnökségről.[6]

Politikai tisztségei[szerkesztés]

  • 1990. június 27. – 1991. április 23. Szlovákia miniszterelnöke
  • 1992. június 24. – 1994. március 13. Szlovákia miniszterelnöke (második Mečiar-kormány)
  • 1994. december 13. – 1998. október 29. Szlovákia miniszterelnöke (harmadik Mečiar-kormány)
  • 1998. október 30-ától 2010-ig

Magánélete[szerkesztés]

Nős, felesége Magda, három gyermekük van.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2007. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 6.)
  2. Archivált másolat. [2005. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 6.)
  3. Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 6.)
  4. Archivált másolat. [2007. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 6.)
  5. Radicová lehet a miniszterelnök, ha el nem áruljákIndex, 2010. június 13.
  6. Mečiar lemond, a HZDS megszűnhet – Bumm.sk, 2012. április 27.
Előző
-
Szlovákia miniszterelnöke Coat of arms of Slovakia.svg
1993. január 1. – 1994. március 14.
Következő
Jozef Moravčík
Előző
Jozef Moravčík
Szlovákia miniszterelnöke Coat of arms of Slovakia.svg
1994. december 13. – 1998. október 29.
Következő
Mikuláš Dzurinda